Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Mataro Rashan]

Odalépek a csaposhoz és kérek egy szobát. Felmegyek a szobámba és ledobom a cuccomat az ágy mellé.
Messze elkalandoznak a gondolataim, ismét Marion jutott eszembe. Végül bezárom az ajtót és elteszem magam holnapra.
Másnap reggel összeszedem a cuccomat és lemegyek a kocsmároshoz.
- Jó reggelt uram! Reggelizni szeretnék valamit! Mit ajánlana?
Megköszönöm és fizetek, majd csendben leülök egy asztalhoz megreggelizni. Ismét a pultoshoz lépek, majd megpróbálok beszélni vele.
- Elnézést! Mesélne nekem a környékről?! Érdekelne, hogy mitől kéne óvakodnom, néhány fontos személy a városban, jellegzetes épületek.
Megköszönöm az információt, és leteszek a pultra 20 rezet, majd elmegyek körülnézni a városban. Megnézem a jellegzetességeket amiket a csapos mondott.

[Arnoil]

Franco con Zagarrio

Megáll a kezemben az ezüst, s 3 pördüléssel eltűnik az markomban.

- Nem hiszem, hogy a látottak elmondásával bármibe beavatkoznál. Tudom hogy az a féleszű bement ide, azt is tudom mik vannak bent amennyire egy ember ezt tudhatja. Segíthettél volna, de Te tudod.
Az ezüstöt megpergetve felé dobom.
- Igyál egyet az egészségemre, vagyis inkább sokat igyál! Lehet szükségem lesz rá...
Belépek a kapun, lassan nyugodtan haladok előre, félelemnek izgatottságnak (egyenlőre) nyoma sincs.

[Abdul Al Sahred]

// a játék a játékosok igényeinek tisztázása után folytatódik //

[Abdul Al Sahred]

____________________________
JK: Lerion con Hamal (Ichigo)
Helyszín: a Nekropolisz bejárata
Napszak: délelőtt
Eltöltött idő: 1 nap
____________________________


Egykedvűen baktatsz a Nekropolisz felé. Valójában csak kívülről látszol egykedvűnek, egyébként nagyon foglalkoztat, hogy mi a fene történhetett Harttal... Te arra tippelsz, hogy a Shadlinba való átlépés állhat a dolog mögött, de hogy miképpen, arról halvány lila gőzöd sincs...
Ismerős környéket pillantasz meg. Igen, nemsokára eléred a Temetőnegyed határát...
Meg is pillantod az abbitacél kapukat, előtte pedig az épp strázsáló őrt. Felismered benne azt a katonát, aki a múltkor is beengedett. Mikor odaérsz hozzá, ő szólít meg először:

- Üdvözlégy! Ez itt a Nekropolisz kapuja, ezen túl kezdődik a Holtak Földje... Ennek tudatában is be akarzs lépni? Még nem késő visszafordulni, de ha bemégy, könnyen otthagyhatod a fogad...

[Ichigo]

Lerion con Hamal


*Végre megérkezem erionba. Már vártam ezt a látványt, nem is hitten volna, hogy hiányozni fog ez a két abbitacél kapu. Normális ember inkább elhúzna innen minél messzebb. A kapuban álló őrt felismerem, bár valószínűleg ő nem ismer meg engem. A mondandója végén én is megszólalok*

-Köszönöm, tudom milyen a benti légkör, volt már szerencsém bent járni.

*Amint belépek a kapun, egyenesen a fogadó felé veszem az irányt, ott biztos tudnak segíteni valahogy Harton. Útközben figyelek, nehogy leltérjek valahol az útról, mert akkor tényleg könnyen megüthetem a bokámat.*

[Abdul Al Sahred]

____________________________
JK: Lerion con Hamal (Ichigo)
Helyszín: a Nekropolisz bejárata
Napszak: délelőtt
Eltöltött idő: 1 nap
____________________________

Az őr egy pár pillanatra eltöpreng, feltehetően arról, hogy látott-e már. Aztán vállat von és beenged. Valószínűleg nem jutottál eszébe, de ez egyikőtöket sem zavarja különösebben. Továbbmész a fogadó felé.
Nemsokára meglátod a sírkövekkel szegélyezett fogadót. A Csendes Szomszédhoz címzett fogadót, a Nekropolisz minden bizonnyal legbiztonságosabb helyét. Belül mindig is biztonságérzetet keltett benned, mint mindenkiben, akit erre vet a sorsa. Nem is csoda, hiszen a Temetőnegyedben mindenki folyamatos veszélynek van kitéve, és a Fogadó az a hely, ahol mindenki biztonságban megpihenhet...

[Ichigo]

Lerion con Hamal

//tényleg nem tisztáztam hogy Hartot hogy viszem. A saját lova után van kötve egy hordágyon.//

*Megpillantva a fogadót végre megnyugodok valamennyire, hogy itt már talán tudnak segíteni Harton. Leszállok a lovamról majd betérek a fogadóba. Rögtön köszöntöm a fogadóst.*

-Üdvözletem neked. Remélem szívesen látsz egy ismerőst itt nálad. Segítségre lenne szükségem és remélem ti tudtok segíteni egy rendtársunkon.

*Elmondom neki, hogy mi történt Hartal.*

[Abdul Al Sahred]

____________________________
JK: Lerion con Hamal (Ichigo)
Helyszín: a fogadó
Napszak: délelőtt
Eltöltött idő: 1 nap
____________________________


//rendben, akartam is kérdezni//

Egyre jobban ösztökéled a lovad, mert már alig várod, hogy beszélhess a rendtársaiddal. Ha valaki, hát ők biztos tudják, mi a baja...
Belépsz az ajtón, és megcsap a jól ismert, de régen tapasztalt hangulat. Mióta utoljára itt jártál, semmi sem változott, a bútorok még azóta is leselejtezett büntetőeszközökből vannak, s a békés festmény a fogadóról is a mennyezetet díszíti.
A fogadós egy pillanatra elgondolkozik, aztán valódinak tűnő (meg hát az itt lakók közül kinek is lenne kedve vagy érdeke tettetni bármit is) örömmel köszönt:

- Áh, Lerion! Örülök, hogy újra látlak! Mi szél hozott erre? Csak nem a kötélért jöttél vissza? A múltkor olyan hirtelen itt hagytál minket...

Miután elmondod neki, hogy Hartnak segítségre lenne szüksége, és hogy mi történt vele, azonnal elkomorodik.

- Különös... Szóval azt mondod, hogy azután esett ilyen furcsa álomba, miután Urunk világát meglátogatta? Hadd nézzem... Tyar! Tyar, gyere, segíts egy kicsit! Neked újabbak az ismerteid, mint nekem!

Miközben a fogadós elkezdi vizsgálgatni Hart testét, egy fiatal dartonita jön le az emeletről. Arca kirí az itteni környezetből, túl tisztának, ártatlannak és tapasztalatlannak tűnik. Minden bizonnyal nemrég került a Fogadó dartonitái közé.
Együtt nézegeti, tapogatják Hartot, bizonyára az istenük által rájuk ruházott hatalommal sem spórolva.
Végül a fogadós és a Tyarnak nevezett ifjú összenéznek és bólintanak. Az előbbi odalép hozzád:

- Meg kell, hogy valljam őszintén, Lerion, hogy hosszú ideje vagyok a Hallgatag Úr felkentje, de ilyet, de még ehhez hasonlót sem láttam életemben. Mivel Darton - bármennyire szereti is a tréfát - nem veszi el felkentjei életét nyomós ok nélkül, ezért arra gyanakszom, hogy csakis valami rosszindulatú mágia kényszeríthette ebbe az állapotba a társad... társunk. Fogalmam sincs, hogy mi lelhette, olyan, mintha a lelke valahol a Shadlinban vagy az Antisson ragadt volna valamiért. Talán többet tudnak neked a negyed főszentélyében. Ha nem tudod, merre keresd, Tyar majd elvezet oda, úgyis nemrég jött onnan...

[Ichigo]

Lerion con Hamal

-Üdv neked is Gilbar //nemtudom hogy igy hivják e, de most igen // Hát igen, gyorsan el kellett mennem, mert a nagyokosok fent Rowonban igy döntöttek.

*Amint a fogadós és az újonnan jött randtársam vizsgálgatni kezdik Hartot, én is nézem érdeklődve, de mivel nem tudok sokmindent teni így hát csak állok felettük. Gilbar megállapításán gondolkodóba esek, hogy miként történhtett ez. Lehet hogy azok a korcsa amundok igézték meg. Mindenesetre jó ötletnek tűnik elmenni a főszentélybe.*

-Igen, szerintem is jobb ha oda viszem, ott többet tudnak valószínűleg. Megköszönném, ha elvezetnél oda Tyar.

*Azzal kivisszük Hartot a hodrágyra és ha a fiatal dartonita is készen áll, akkor a vezetésével elindulunk a főszentélybe.*

[Abdul Al Sahred]

____________________________
JK: Lerion con Hamal (Ichigo)
Helyszín: a fogadó
Napszak: délelőtt
Eltöltött idő: 1 nap
____________________________

//legyen //

Mikor már az ajtóban jártok, Gilbar utánad kiált:

- Lerion! Most jutott eszembe, hogy ha a főszentélyben nem járnál sikerrel, akkor is van még valaki, aki esetleg segíthet... A nevét nem tudom, de szerintem senki más sem, talán még ő maga sem. Mi csak Ásóként emlegetjük. Tudod... - közelebb lépdel, és halkabbra fogja. - Ő a Nekropolisz legöregebb, még élő lakója. Senki sem tudja, hogy milyen fajba tartozik, hogy hol született, hogy hogy került ide, vagy hogy mióta van itt. Mióta az eszemet tudom, itt él és dolgozik. Mindegyikünknél régebben van itt, talán még Darton urunk egyházánál is régebben telepedett meg. Ő a Nekropolisz Első Sírásója. Nem tudom, honnan kapta a nevét, de akár az is lehet, hogy tényleg ő itt az első sírásó. Megérted, hogy én már semmin sem lepődöm meg... Amit látunk, az az, hogy még az élőholtak sem mernek vele újat húzni, inkább csak békén hagyják. Fikarcnyi félelem nélkül sétál éjszaka fel és alá, talán még a kriptákba is lemegy néha. Különös, és kissé félelmetes alak, de kétség kívül ő tud itt a legtöbbet a nagyedről, s magáról a Halálról, a Hallgatag Úr ajándékáról. Nem tanácsolom, hogy keresd fel, de tőle sokat tudhatsz meg, azt írásba adom, ha kell!

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Végighalgatom Gilbar mondókáját, majd itt-ott meglepetten nézek, főleg akkor mikor mondja, hogy az élőholtak nem bántják.*

-Hmmm.Rendben, megfogadom a tanácsod. Remélem tudnak segíteni a szentélyban és nem kell ezt az Ásót felkeresnem. Elég rémisztő ahogy lefested. Na gyere Tyar. Mutasd az utat.

*Elindulva a szentély felé a fiatal paplovagal kérdezek tőle ezt-azt.*

-Tyar ugye? Én Lerion con Hamal vagyok. Látom nemrég avattak fel, mert mikor utoljára itt jártam még nem voltál itt. Ha szabad megkérdeznem mi vezérelt erre, hogy a Hallgatag úr szolgálatába szegődj?

[Abdul Al Sahred]

____________________________
JK: Lerion con Hamal (Ichigo)
Helyszín: a fogadó
Napszak: délelőtt
Eltöltött idő: 1 nap
____________________________

Kissé ködös ma a Temetőnegyed...
Tyart úgy tűnik, még nem szállta meg annyira a Nekropolisz hangulata, elég beszédes (mármint a többiekhez képest, egy átlagember őt is szűkszavúnak mondaná, mint a Hallgatag Úr valamennyi szolgáját).

- Lerion con Hamal? Azt hiszem, hallottam már rólad... Te és a... barátod nyitottátok meg anno azt a kaput a Bűnösök Tere közelében? ... Hogy mi vitt rá? ... Nos, az én családom nem volt valami jól megáldva egészség terén. örökletes volt a korai halál. Nem gyenge szervezet, nem kancsalság, vagy ilyesmi, egyszerűen csak a korai halál. Többen már gyermekkorukban meghaltak, balesetben, mások fiatalkorukban vesztették életüket, de a családom jelentős része nem éri meg a középkorúságot. Egyszer gyermekkoromban kiestem egy magas torony ablakán, itt Erionban, de csodával határos módon túléltem. A bátyámnak is szerencséje volt, ő pedig egy megvadult bika taposását élte túl, három évesen. Én úgy értelmeztem, hogy Darton valamiért fontosnak tartotta, hogy életben hagyjon, úgy gondolta, hogy hasznos lehetek neki, és én ezért tisztelem őt, s a szolgálatába szegődtem. A bátyám, Lyar másképp értelmezte a szerencsés esetet. Egy második esélyként fogta fel, s azóta mániákusan keresi, hogy hogyan lehetne feloldani az Átkot... óh, sokat beszélek...

[Ichigo]

Lerion con Hamal

*Figyelmesen hallgatom Tyar szavait, közben azért nézelődöm, nehogy az utunkba keveredjen egy kósza élőhalott.*

-Hát ige, Urunk útjai és tréfái kifürkészhetetlenek. Lehet, hogy valami nagyra hivatottál, de lehet hogy csak puszta jókedvében volt, mikor úgy döntött megkíméli életed. Ne vedd magadra. De az a tény, hogy köztünk vagy már és elfogadott magának már csak jó lehet.

[Abdul Al Sahred]

____________________________
JK: Lerion con Hamal (Ichigo)
Helyszín: a fogadó
Napszak: délelőtt
Eltöltött idő: 1 nap
____________________________

Szerencsétek van, mert bár néha látsz a szemed sarkából némi mozgolódást, nem akadtok össze egyetlen hullával sem.
Tyart mintha kicsit lelombozta volna a mondatod, de úgy tűnik nem tudod meggyőzni arról, hogy nem biztosan kiválasztott vagy kivételes Dartonnak... ki tudja...
Végül elérkeztek célotokhoz, és megpillantod az inkább erődre hasonlító főszentélyt. Az szentélybeli papok úgy gondolják, a főszentélynek itt a negyedben olyannak kell lennie, hogy távol tartsa a szentségtelen lényeket, s nem élnek annyira a holtak mellett, mint a fogadóbeli dartoniták. Persze valamilyen szinten ők is, de ez a Nekropoliszban elkerülhetetlen
Meglátod a várkapura emlékeztető bejáratot, melynél két rendtársad strázsál. Kicsit arra emlékeztet, mint ami a negyed bejáratánál van, a szentély egy kisebb negyed a Nekropoliszon belül. Egy sziget, mímelt nyugalommal és már-már paranoiás biztonsági intézkedésekkel. Egyből megindulsz a kapu felé, de Tyart megtorpan. Úgy tűnik, nem akar tovább menni.

[Abdul Al Sahred]

____________________________
JK: Randall Regreom (Siffad)
Helyszín: a nekropolisz bejárata
Napszak: délelőtt
Eltöltött idő: 1 nap
____________________________

Megérzed, ahogy egyre közeledsz a Temetőnegyedhez. A színek egyre halványabbak mindenütt, s egyre kevesebb szót hallasz, egyre kevesebb mosolygó vagy boldog arcot látsz. Végül már senkivel sem találkozol. Nem bánod. Úgysem szeretted sohasem a nyüzsgő, élettel teli népséget. Kiábrándultál az életből, mikor mindent és mindenkit elvesztettél. Eldobtad volna magadtól, de a Sors nem úgy hozta. Sors... nincs is semmiféle Sors vagy Végzet. A puszta véletlen hozta így. A Nekropolisz! Neked való hely...
Nem. Nincs időd semmire, legfontosabb feladatod elkapni azt a szökevényt, és ha úgy jön ki a lépés, levadászni. Mielőtt azonban megölnéd, ki kell kérdezned. Azt mondták, biztosra kell menned, hogy senkinek sem árulta el titkát. Hogy is hívták? Valami Caron... Caron Leanthil! Igen, egy elf. Szokatlan, hogy egy elf szerafistává váljon, de te már nem igazán tudsz meglepődni bármin is.
Már-már lenyűgöző látvány zökkent ki a gondolkodásodból. A Nekropolisz híres-hírhedt abbitacél kapuinak egyikét pillantod meg magad előtt. Előtte egy őr áll, és egykedvű arccal néz maga elé. Mikor odaérsz, így köszönt:

- Üdv néked... zsoldos! Ez itt a Nekropolisz bejárata, emögött a Temetőnegyed veszélyes földje terül el. Éjjel-nappal nyughatatlan élőholtak cirkálnak mindenfelé, s nem is biztos, hogy ők jelentik a legnagyobb veszélyt. Ha most úgy hiszed, tudod, mi az a veszély, tévedsz. Ha ide bemész, és Noir vagy Darton kegyelméből élve kijössz, akkor tudod csak majd, mi is az igazi, állandó veszély! Még visszafordulhatsz, ha nem teszed meg, remélem elbúcsúztál már szeretteidtől! Mindezek tudatában is be akarsz lépni ide?