Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Arg megnyilvánulása megdöbbent. Először nem is értem, hogy mire akar kilyukadni mondanivalójával - nehezen esik le.
Gyorsan leszállok a bakról és elé lépek. Úgy fogom meg a felém nyújtott dobóbárdot, hogy a kezét is hozzáfogom. Még egy apró mosolyra is futja a történtek után tőlem.*
- Köszönöm Arg! Azt hiszem kezdetnek nem is rossz. Te ebben tudsz segíteni, a többiek meg másban. - *rájuk pillantok, majd vissza az orkra. Elveszem a fegyvert tőle, de azt sem tudom hol és hogy fogjam, így közvetlenül a feje alatt markolom meg (így könnyebb tartani).
Leveszem a kocsiról a felszerelésem - szerintem jó, ha minden nálam van.*

[Togar]

(Ramani Voineor)

A lovam málháslónak történő kinevezésére kissé felvonom a szemöldököm, elvégre nem azért van. De végül is csak a szükséges dolgokat visszük magunkall az pedig ráfér. Így felpakolom rá a cuccokat és rögzítem őket hogy le ne essenek, magamban elnézését kérem eme lealacsonyíró szerepért.

-Nos ha hajnaliak a nyomok akkor mennünk kell ki tudja milyen messz vannak és mi az úticéljuk, csak remélni merem nem újabb tanya kifosztása, utol kell érnünk őket minél hamarabb.Aztán ha végeztünk egyenesen megyünk a faluba megkeresni az eltűnteket.

Megvárom míg mindenki elkészül majd elindulunk előre engedem Seelat és Argot elvégre nekem a nyomok nem mondanak semmit. A lovamat kantárszáron vezetve megyek utánnuk és figyelem a környéket.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Széles vigyor jelenik meg az arcomon, mikor a varázslónő elveszi a fegyvert tőlem. Majd bólintok felé, és látván, hogy nem tud mit kezdeni vele, megmutatom.
Megragadom a fegyveremet, mintha harcra készülnék.

-Látod, így kell fogni. A jobb kezed a fejsze fejétől úgy egy araszra legyen, míg a bal kezed a nyelének a végén. Jó erősen markold meg, és mikor csapsz, akarj is csapni, és vért ontani, és ne csak hunyorogva, és félve. Hidd el nekem, már párszor már volt szerencsém harcolni.

*Ezután én is leszedem a cuccaimat a kocsiról, majd a vállamra teszem. A tömlők, és a zsák étel, ami az én cuccom.

-Nem hiszem, hogy újabb tanyát fosztanának ki. Elég egy félősfajta a rühes goblin. Igazábu’ már ezen is csodálkozok, hogy ezt megtették. Bár azé’ annyira nem ismerem a fajtáját.

*Mikor mindenki készen van, és indulunk, Seela után megyek, hisz ő érti, mit a nyomok súgnak neki. Ha távolabbra kerültünk a tanya dögletes bűzétől, a levegőbe szagolok, hogy hátha érzek valamit.

// érzékelés: 12, 1k10 = 3 [3] //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Arg útmutatásait követve úgy fogom meg a fegyvert ahogy tanácsolja. Otrombának érzem a fegyvert; látszódik is, hogy ilyesmi soha nem volt még a kezemben.
Suhintok egy kicsit - olyan alamuszi módra, hogy nehogy a levegőnek baja essen az éles szerszámtól - tartok a fegyvertől, használatától láthatólag.
Visszaadom Argnak a fegyvert mielőtt elindulnánk.*
- Legyen csak nálad, én amúgy sem tudnám hová tenni. Ha majd lesz lehetőségünk még gyakorlok... vagy hogy is szoktátok ti fegyverforgatók ezt mondani.
*Előre nem akarok menni, Seela érti a dolgát láthatólag, nem kontárkodom ilyen téri tudatlanságommal. Azért utoljára sem szeretnék maradni, így csendben figyelve a környezetet, társaim mozgását, reakciójukat, tetteiket Ramani mellett tartom velük a tempót amit diktálnak.*

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Ramani kezébe adom az élelmiszert tartalmazó nagy hátizsákot és a két vizestömlőt, hogy rakja fel a lovára, a kis hátizsákomat pedig felveszem a hátamra. Közben figyelem Yvett és Arg ténykedését, de csak mulatni tudok rajta. *

- Az ilyen mészárlásnak általában mindig van oka. Remélem megkapjuk a kérdéseinkre majd a választ.

* Majd ha mindenki elrendezte dolgait, elindulok a nyomokat követve nyugati irányba. Figyelem a környéket és, és próbálok a környező zajokra is odafigyelni, nehogy meglepetés érjen minket. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Gizmo búcsút int nektek és a batárt megfordítva elindul visszafelé az úton a kereszteződés felé.

Magatokra maradtok a romok mellett, de hamar megtalálja mindenki a helyét a sorban.
Ramani lovára felpakoltok mindent, amit túl nehéz lenne magatokkal cipelni, de a ló még így sincs leterhelve.
Láthatóan egyikőtök sem arra van berendezkedve, hogy letelepedjen valahol az útja során…

Seela indul el elsőnek a nyomokat vizsgálva. Nincs könnyű dolga, erre hamar rájön: a goblinok ügyesebbek vagy legalábbis jobban hozzá vannak szokva a természetben való közlekedéshez. Jellemzően egy alapvetően gyáva fajhoz méltó elszántsággal, óvatosan közlekednek. Így a nyomaikat sem olyan egyszerű követni, mint a fogadó körül hagyottakat.

Arg lépked Seela mögött, és míg a lány a nyomokat, ő a szagokat próbálja vallatóra fogni. Sajnos a nyári mezők és virágok illata hamar elmossa a goblinok halvány nyomát, bár néha még el-elkap egy egy foszlányt, tehát szerinte jó felé haladtok…

Ramani és Yvett zárja a sort, Ramani a lovát vezetve. Míg a többiek a nyomokat olvassák és a goblinok nyomára vezetik a kis csapatot, ti a környéket figyelitek.

Egy óra sem kell neki, hogy a megművelt területekről kissé vadregényesebb tájra gázoljatok. Itt már csak mezők, bokros csalitok, erdősávok, embermagas nádasok láthatóak. De a hegyek árnyékában már a terep is kezd nehezebbé válni: dimbes-dombos, helyenként sziklás a talaj a talpatok alatt…

// Off: Seelától egy Nyomolvasás próbát, Argtól és a többiektől Érzékelés-próbát kérnék. //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Lassan már nem csak a környezetemre tudok figyelni - nehezedik a terep, így oda kell figyelnem, hogy hova lépek.
Közben próbálok beszélgetni Ramanival - hisz se Seelát, se Argot nem akarom zavarni a nyomkövetésben.*
- Ramani, te honnan érkeztél erre a vidékre? Gyakran vagy úton, így a vadonban?

//Érzékelés: 14
1k10 = 10 [10] //

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Kezemben a csatabárdommal követem Seelát. Néha megizzad a kezem, olyankor a nadrágomba törlöm.
Sétálás közben a levegőt szaglászom, de sajnos az erdő illata sokszor erősebb, mint a nyamvadt goblinok szaga, de azért néha el, elkapok egy kicsit belőle.

-Sajnos még messze lehetnek, mert csak néha érzek valami szagot. -* Szólalok meg. *- Félek lehet szétszóródtak, o’ztán kitudja jó nyomot követünk e egyáltalán. Lehet az erdőben fogunk körbe, körbe bolyongani.

*Morgolódok halkan, de úgy, hogy a többiek halják. Igazából nem a hosszú meneteléshez vagyok hozzá szokva. Az ellenség legyen a közelemben, hogy le tudjak csapni rá. És ne kelljen órákon át csak gyalogolni, és csak gyalogolni.

// érzékelés: 12, 1k10 = 8 [8] esetleg a szaglás miatt kaphatok pluszt. //

[Togar]

(Ramani Voineor)

Csendben követem a t9bbieket elmélázok magamban milyen rég is gyalogoltam már, de hála Sogronnak kevéscuccot viszünk így a lovon elfér.Yvett kérdésére elgondolkodom picit aztán válaszolok.

-Ordanból érkeztem ide gyakran vezet az utam a vadonba és lakott helyektől távol általában oda ahova a szükség szólít. Bár egy jó ideje nem voltam már otthon vagy egy éve és azt hiszem jó darabig nem is térek haza csak ha szólít a kötelesség.És te honnan jöttél? Mert azt látom nem sűrűn jártál városon kívül, és harcban sincs sok tapasztalatod, egy dolgot kérek ha lehet maradj a közelembe, a két társunk tapasztalt harcosnak tűnik ők vigyáznak magukra én meg megpróbálok rád.


Észlelés 1k10 = 2 [2]

[Niobe]

( Seela Deranel )

// Érzékelés: 14+1= 15 1k10 = 7 [7] //

* Nehezebb a dolgom, mint gondoltam. Azt hittem, nem fognak a goblinok a nyomaikkal foglalkozni, de ezek szerint eszesebbek. Szerencsére a többiek nem akadályoznak, bár az ork morgolódása hosszabb távon idegesítő és zavaró lehet. *

* Próbálok minden apró nyomra odafigyelni, és a helyzeti előnyüket esetleg egy gyorsabb tempót diktálva lefaragni, hisz az idő és a természet ellenünk dolgozik. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség - Tristan
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela, Ramani, Yvett

Seela, mostanra annyira összekeveredtek a nyomok, hogy nem igazán bírod kikövetkeztetni a pontos haladási irányt.
A goblin csapatból jönnek-mennek a tagok, szinte egy nyom sem halad egyenesen. Így utólag belegondolva az is kész csoda, hogy eddig követni tudtad ezeket a nyomokat. Mintha a csapat minden tagja mindenfelé csámborogna és csak véletlenül mennének egy irányba…
Itt viszont fel kell adnod. A nyomok többsége visszafelé halad, meg oldalra, meg mindenfelé. Sajnos fogalmad sincs, merre is lehet a csapat.

Arg, a szaglásod ugyan kitűnő, ám a nyomolvasáshoz ez kevés. Seela tanácstalanul torpan meg, és te csak annyit tudsz megállapítani, hogy itt jártak a goblinok. De hogy merre mentek?
Azt még te sem tudod megmondani.

//off: kaptál bónuszt, de így sincs meg.. //

Yvett, annyira megvisel már az egy órás terepjárás is, hogy bár figyelsz te körbe-körbe, és még beszélgetsz is Ramanival, néhány dolog bizony elkerüli figyelmed. Így majdnem nekiütközöl a hirtelen megtorpanó ork hátába. Kénytelen vagy te is megállni, bár fogalmad sincs, miért álltatok meg.

Ramani, bár régen sétáltál ennyit, téged nem vág a földhöz a gyaloglás. Beszélgetsz Yvettel, és közben éles szemmel figyeled a környéket.
Amikor a többiek megtorpannak, a legrosszabbra készülsz fel: elfogytak a nyomok?
Mindenesetre alaposan körbenézel a tájon, és rutinos szemed egy halvány füstcsíkot fedez fel egy kissé távolabbi domb mögül felszállni…

[Togar]

(Ramani Voineor)

Megállok és figyelem a többieket mi történhetett vajon, erős a gyanúm hogy a nyomok véget értek. Minden tiszteletem az övék én még a tetthelyről sem jutottam volna el idáig.Majd feltűnik a füstcsik a dombok mögött, megnézem magamnak és megpróbálom megállapítani mekkora tűz okozhatja ha már a nyomolvasáshoz nem is de a tüzekhez értek gondolom magamban mosolyogva. Majd ezután közlöm a többiekkel a felfedezésemet.

-Ha elfogytak a nyomok abban az irányban valami tőzet látok ha nincs más ötlet megnézhetnénk, vagy ők azok vagy láthattak valamit.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Hogy én? Doranból érkeztem ide. Gyerekkorom óta nem jártam a vadont, emlékeztet a ... sokmindenre. Furcsa és nagyon fárasztó ennyi év tanulás után újra itt lenni, mármint a terepen, de remélem nem akadááá.... Hoppsz... Bocs Arg, de miért álltál meg? - *kukkantok ki az ork oldala melett, hogy megnézzem mit csinál Seela és hátha látom miért torpant meg a csapat eleje.
Számomra semmi sem tűnik fel, így egy kicsit furcsálkodva nézek arra amerre Ramani mutatja a füstcsíkot. Igyekszem nem mutatni érzéseimet, de az számomra távolinak tűnik. Ha viszont a többiek arra veszik az irányt, hát arra megyünk - és lehetőleg én egy nyikkanás nélkül, mely fáradtságomat tükrözné. Különben is oly mindegy merre folytatjuk az utunkat - így legalább van egy célunk.*

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Összeszedtem minden tudásomat, de ez is kevésnek bizonyul. Tanácstalanul és bosszúsan próbálok valamilyen nyomot találni a káoszban, egyre kevesebb reménnyel. Majd hirtelen megtorpanok. Nincs tovább, ennyi volt. Ránézek társaimra. *

- Sajnálom, de nem tudjuk tovább követni a nyomokat. Annyira össze-vissza káosz van, hogy ember legyen a talpán, aki ezt átlátja. Én mindenesetre egyenlőre feladom. Semmi értelme hamis nyomokra vadászni hosszú fárasztó órákon át. * mondom mindezt idegesen, hisz eddig mindig megoldottam a rám bízott feladatot, ezúttal viszont kudarcot vallottam. *

* A tűz említése felkelti érdeklődésemet, és abba az irányba fordulok. *

< Úgy látszik, annyira el voltam foglalva a földön lévő nyomokkal, hogy nem vettem észre. Na nem baj, legalább ő igen. *

- Nem is rossz ötlet. Legalább van megint valami célunk. Ellenben nekem és Argnak előre kellene menni, és kifigyelni mi is van a domb mögött. Gyorsabbak vagyunk így, és ha baj van, tudunk jelezni. Te pedig vigyázol addig Yvettre.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Próbálom a szagokat külön válogatni, de úgy tűnik ez már túl nagy falat számomra.
Mikor Yvett kérdezi, hogy miért álltunk meg, a virágokra mutatok.

-Sajnos a növények miatt, e’vesztettem a goblinok szagát, és Seelának is egyre nehezebb a nyomokat keresni. Félek, hogy itt véget ér a keresés.

*Ekkor Seela is kijelenti, hogy már nem boldogul a nyomokkal, de mielőtt feladnánk Ramani egy füstoszlopot vett észre.

-Rendben nézzük meg mi van ott. -* Bólintok Seela kijelentésén, hogy mi előre menjünk. *- Bár lehet, én elég nagy hangzavart okozok, lehet így magunkra vonom a figyelmet.

*Hát igen, ha eddig egy kicsit rám figyeltek, láthatták, hogy letöröm az útban lévő ágakat, illetve a nagy lábam miatt nehéz kikerülni a recsegő száraz gallyat, ami a földön van. Tehát elég hangos vagyok.