Hónicsi

[Kijoe]

Sidoshi

*A nő kijelentése kissé meglepett, mikor azt állította, hogy nem mondtam igazat. A hirtelen feltörő haragomat elnyomva, nyelek egyet és megvárom hogy Meiko elmondja mi is történt az Ő emlékezete szerint. Hallgatom az élménybeszámolóját, közben a muszatasi szándékain gondolkodom...*

<Hmmm...való igaz egy két részlet tényleg kimaradt a beszámolómból. De A Sárkány legyen rá a tanúm, hogy nem szándékosan tettem. Talán a sebesüléseim sokkal jobban megviselik a szervezetemet, mint gondoltam.>

*Továbbra is csendben várakozok, A Mennyei Hatalmas próbatételét mindig elviselem, és ez a helyzet most nyílván egy próbatétel, amiatt hogy engedtem a haragnak...*

<Óh, én ostoba!>

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Meiko, Sidoshi

Akive szei megint figyelmesen hallgatja Meikót, majd újabb kissé hosszabb szünet következik.

- Rendben – biccent. – Elfogadom a vallomásuk, bár Akiteva szei pár ponton valótlanul vallott, ezt betudom a lányos zavarának. Nem mindennap áll az ember a halál köpönyege alatt, még ha pap is az illető.

- Térjünk rá a kordékra. Ebben Meiko szei tud segíteni, ezt már látom. Kérem, mondjon el mindent, amit a kordékról és a segédjéről tud. Azt is szeretném tudni, ha van valami sejtése az ilyen áruk forgalmáról a raktárukban.

//off: mindketten kaptok 25 TP-t , és Kijoe: Milyen nő???//

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Mosoly érkezik válaszul a szavaidra.
- Helyes, ana. Így már jobb.

Helyet mutat neked, miközben elül a padra. Természetesen előtte a földön mutatja a helyet.
- Már várlak egy ideje, mert úgy alakult, hogy azonnal szükség lenne a személyedre egy bevetésen. A Dandzsódai helyi parancsnoka egy olyan ügyre bukkant, amit egyenlőre még nem lát át. Ezért utasítást adott, hogy egy tagunk épüljön be, és figyeljen, majd a megfelelő pillanatban tegyen jelentést.
- Az ügybe belekeveredett egy halott kereskedő felesége, aki hirtelen kulcspozícióba került.
A neve Meiko Sinjori. A férje raktáránál találtunk fogást ezen az ügyön.
A hölgy szándékai nem ismertek, ám nyakig belekeveredett egy csempészési ügybe.
A feladatod az, hogy kerülj hozzá közel, tarts vele bárhova is megy, és védelmezd.
Úgy véljük, hogy a magánnyomozása révén mi is elérünk a célunkhoz.
Jelenleg épp a Kivizsgáló hivatal vendégszeretetét élvezi, ott megtalálod. Vele van egy Kaoraku pap is, jelenleg még ismeretlen okból.

Sajnálkozva tárja szét kissé a kezét.
- Fáj az öreg szívem, hogy nem adhatok több időt pihenésre, de máris indulnod kell, hogy el ne szalaszd őket. Egy szolgám elkísér a Dandzsódai épületéhez.
És még valami. Itt ez a medál – vesz elő egy egyszerű urubit. – Ennek segítségével teheted meg jelentésedet. Elég ha a két kezedbe fogod, és a elsuttogod az üzeneted.

- És most menj, a szolgálóm a kapuban vár rád. – int elbocsájtólag a kezével.

[Kijoe]

Sidoshi

*A muszatasi végighallgatja Meiko beszámolóját, majd a kordék felől kérdezi a lányt. Azonban mielőtt Meiko elkezdi a mondandóját, elnézést kérek Akive szei-től.*

- Akive szei! - hajlok meg felé - Elnézésedet kérem a valótlan beszámolóm miatt, a sebeim kissé kizökkentettek a koncentrációmból és emiatt nem tudtam megfelelően nyilatkozni. A Sárkány legyen rá a tanút, mindjárt összeszedem magam.

*Majd ezután illendően meghajlok és hagyom Meiko-t válaszolni.*

//Bocsi Mare, félreolvastam...mostanság eléggé kimerít a meló.//

[Niobe]

Meiko

* Míg várakozunk a folytatásra, elgondolkodom azon, hogy meddig fog még tartani a kihallgatás. Valahogy nagyon zavar a hely légköre, és alig várom, hogy friss levegőt lélegezzek be, és nagyon távol legyek ettől a helytől. Akive szei újabb kérdésére a válaszon kissé elgondolkodom, de szerencsére nem tűnik ez fel, mivel Sidoshi közbeszól. Megvárom, míg befejezi, majd nem hagyva időt a Akive szeinek, válaszolok a kérdésére. *

- Sajnos nem volt belelátásom férjem üzleti ügyeibe, és a két számvevőt is csak névről és látásból ismerem. Ami már rögtön feltűnt a 3 kordé vizsgálatánál, hogy egy vörös kézlenyomat volt a bennük található árukon, amit nem tudtunk beazonosítani. Az egyik kordéban ládák voltak, tele fegyverekkel, a másodikban zsákok, benne búzával. A harmadikban pedig korsók, bennük számunkra ismeretlen, szemcsés, szürkés színű por, aminek kellemetlen szúrós szaga volt. Nincs tudomásom arról, hogy a férjem bármilyen illegális dologban benne lett volna.

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

*Leülök a pad elé a sarkaimra és figyelmesen végighallgatom. Azt egy kicsit sajnálom, hogy nincs időm ismerkedni a várossal, a lehetőségekkel és úgy általában, de ezt a sajnálkozást nem mutatom ki.*
- Meiko Sinjori. - *Ismétlem el magamban a nevet. Felállok és illedelmesen meghajolva elveszem a medált, majd a nyakamba akasztom és elrejtem a ruhám alatt.*
- Pihentem az úton szei; jöhet a kötelesség.
*Egy újabb meghajlás jelezvén, hogy indulásra készen állok - a kevéske felszerelésem is magamhoz veszem maradéktalanul, s ha nem akar mást a szei a kapuhoz indulok ahol a szolga már vár rám.*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed- Nemesnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Az idős férfi és a testőrei távoznak a kertből, magadra hagyva téged.
Összeszeded a felszerelésed, majd arra felé indulsz, amerről jöttél. A fogadó teremben egy szürke ruhás inas vár rád, aki amint meglát, mélyen meghajol.
- Ana, engedje meg szerény szolgájának, hogy elkalauzolja a Dandzsódai hivatalához.

Amint megadod az engedélyt neki, ő kivezet a kapun, át a két őr között, és elindultok a nyári tavaszi melegtől kába tömegben.
Egy óra múlva már egészen más a város kinézete.
Bár a díszek itt is ki vannak már téve a házakra, ezek a házak messze felülmúlják a Kereskedő negyedben lévő pompás villákat is. Bár a zsúfoltság itt is érezhető, néha szinte egymáshoz érnek a pagodatetők.
Hamarosan kibukkantok egy kis térre, aminek a túloldalán egy komor, kőből rakott fal mögött trónol a Hivatal.

Az inas meghajol feléd, majd a falra mutat:
- A Dandzsódai. Bejutni könnyű, de kijutni… - legyint aprót… - Sok sikert ana!
Pedig a célod pont ott van…
Az inas itt meghajol feléd, és gyorsan beleolvad a muszatasik, katonák, csóinok és kódzák alkotta színes kavalkádba.
Visszanézel a kőfalra, amelyen egy kis- és egy nagy kaput látsz.
Katonák és hivatalnokok járnak ki és be mindkét kapun, és a kapuk közt a falon egy tábla felirata messziről is jól látható:
DANDZSÓDAI

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Dél
_______________________________________________________________

Akive szei elgondolkodik, ezúttal egy pillanatig csak, majd feláll:
- Kérem maradjanak, azonnal visszajövök… - s kisiet az ajtón. De ez nem kérés, ez parancs, mindketten érzitek.

Egyedül maradtok kettesben. Nesz nem hallatszik, csak a ti neszezésetek.
Hosszú percekig egyedül maradtok, senki nem zavar titeket.
Ha valamit meg akartok beszélni, akkor arra most van itt a lehetőség…

[Niobe]

Meiko

* Miután távozik a muszatasi, és állításával ellentétben nem jön vissza hosszú percek múlva sem, és ezen a helyen a falnak is füle van, így ha Sidoshi nem kérdez tőlem semmit, csendben várakozom, gondolataimba merülve. *

< Nem olyannak ismerten meg a férjemet, mint aki bármilyen illegális üzletben benne lenne, nála a becsület és a család jó híre többet jelent. De lehet, hogy halálának köze van valamilyen módon ehhez az ügyhöz, hisz a levelet, melyet nekem írt, nem véletlenül nem fejezett be. Vagy azt a levelet nem is ő írta, csak valakik azt akarják elhitetni velem, és ennek a hamis nyomnak a segítségével akarnak engem minél messzebbre küldeni a várostól.
Hm, most mit csináljak. Talán apám fog tudni nekem adni valami bölcs tanácsot, hisz ha gondom volt, mindig segített bölcs tanácsaival, útmutatásaival gyerekkoromban. >

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

Lassan haladt a sokszínű tömeggel sodródva a hosszú széles utcán. A bűz, mely a kereskedő negyedet körbelengte, fintorra késztette az ifjú Jaedát. A drága és rendezett, bár a viszontagságoktól kissé viseletes ruhája messze kitűnt a hjakusók, csóinok és rakiminek koszos rongyai közül. Másik nemest csak ritkán látott feltűnni a véget nem érő forgatag között, ám őket fegyveres kíséretük biztosította. Taro kényelmetlenül érezte magát egyedül a hatalmas forgatagban, mely egyre mélyebbre sodorta őt a negyed végelláthatatlan utcáinak útvesztőiben. Nem volt hozzá szokva, hogy egyedül tartózkodjon bárhol is. Jadeanak született, és mint nemest mindig megillette rangjának megfelelő kíséret, mikor nem tartózkodott az Iskola falai között. Ez azonban megváltozott, és ez a változás még mindig új volt az ifjú, immáron ház nélküli muszatasi számára. Nem számíthatott senkire, hiszen nem állt már a Család mögötte, mely megvédhette, kiállhatott volna érte. Eddig nem volt hajlandó magának bevallani, mint sugasa, hogy nem volt más, mint egy ragaen. Azonban minden egyes magányosan tett lépés egyre jobban mélyítette el benne ezt a szégyenteljes érzést…

Megállt egy pillanatra és feltekintett kúpkalapja árnyékából. Gondolataiba merülve messze sodorta a tömeg, mélyre a negyed belseje felé. Már nem tudta, hogy mennyit haladt előre, hova vitte magával a népes forgatag, és fogalma sem volt, hogy merre keresse Sinjorit, a kereskedőt. Mindössze remélhette, hogy ebben a kavalkádban Kashima vagy ő maga a nyomára akad annak a kereskedőnek, akit az idős férfi ajánlott nekik, bár egyre kevésbé érezte jó ötletnek, hogy barátjával külön váltak. Körbetekintett, majd egy apró sóhaj szállt fel, és a lökdösődő tömeg elöl a házak árnyékába húzódott. Tanácstalan volt, hogy merre induljon tovább, és mikor rádöbbent kiszolgáltatottságára, teljesen elveszettnek kezdte érezni magát.

Végső elkeseredettségében olyan lépésre szánta el magát, amelyet sosem tett volna meg más helyzetben. Tekintetével egy kereskedőt keresett, aki választékos portékáját kínálta a közelben, majd némi tétovázás után odalépett hozzá. Egy pillanatig még habozott, hogy miként is kezdhetne hozzá, majd kihúzva magát, érzelemmentes tekintettel megszólította a kereskedőt.
- Komban-va. Sinjori-seit keresem. Meg tudnád mondani nekem, merre találom?

[Kijoe]

Sidoshi

*Miután kimegy Akive szei, ránézek Meiko-ra, aki láthatóan a saját gondolataiba merült. Az én gondolataim is cikáznak.*

<Vajon miért hagytak egyedül minket? Lehet hallgatóznak a másik szobában. Igazából nem érdekel a Hivatal. Nem tettem semmi rosszat és még ha tettem volna, akkor sem tudnának bizonyítani semmit. Az pedig abszurd, hogy minket is gyanúsítanak, akiknek egyáltalán köszönhetik, hogy felgöngyölíthetik az ügyet. Vagy az is lehet, hogy a Hivatalból van benne valaki? Esetleg pont Akive szei, aki így próbálja ránkverni a balhét...nem ezt nem hiszem. Bár ha jobban belegondolok, miért ne...végigkisértek bennünket a városon, mint valami bűnözőket és innen már nem sokba telik kivégeztetni minket. Még valami indokot is összehozhatnak Meiko családja ellen is, lehet amúgy is ők a célpontok ennek az egész ügynek...vagy....*

*Gondolataim kavarognak a sok lehetséges dolog között, de kívülről csak annyit vehetne észre bármely figyelő szempár, hogy a pap törökülésben ülve, fejét lehajtva, kezét térdein nyugtatva, meditációs pózban üldögél...*

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Gondolataitokba merülve üldögéltek, mikor nyílik az ajtó és Akive szei tér vissza egy katona társaságában. A katona a Császári Hadtest egyenruháját és vértezetét viseli, s bár a szálfegyvere nincs nála, a sótót nem hagyta otthon.

Akive szei visszaül az előbbi helyére, majd figyelmesen végigmér titeket.
Aztán kissé lazít a tartásán, és egy kisebb bőrerszényt vesz elő a ruhájából, majd leteszi az asztalra és felétek tolja.
- Köszönettel tartozom, amiért idefáradtak és vallomást tettek. Az elkobzott áruk és a már körözött személyek elfogásáért jutalmat ajánlottak fel önöknek, amit az erszényben találhatnak. A csigóm kikíséri önöket a kijáratig. Dómo arigató! – hajol meg enyhén ültében, ami egy muszatasitól elég nagy kitüntetés.

A katona az épületből az udvarra, majd a kijárati kapuhoz vezet titeket. Közben valahonnan elgyötört fájdalomkiáltásokat hallotok, ám a katona arca meg sem rezdül rájuk.
Igazság szerint a környéken lévőkön meg sem látszik, hogy ezeket a panaszos kiáltásokat meghallották volna.
- Uszana-ae! – köszön el tőletek a katona a kapuban, majd visszasétál a Hivatalba.

A kapun kívül visszakerültök a város vérkeringésébe, és valahogy mintha édesebb lenne a levegő, balzsamosabb a napsütés idekint…

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro
Helyszín: Hónicsi –a Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

A megszólított kereskedő feltekint rád, míg a segédei tovább rendezgetik a szövetek színpompás kavalkádját a bolt előtti kiállító rudakon.
- Komban-wa, sugasa. Sinjori szei? Az idősebb valószínűleg a házukban tartózkodik most. Az Aranyszövő utcában megtalálja a házukat. A fiatalabb Sinjori halála óta már nem igazán foglalkozik az üzlettel, azt jelenleg a menye próbálja igazgatni, bár mindenki arra gondol, hogy hamarosan el lesznek adva a Sinjori-érdekeltségek. Kár értük, mert szép jövő állt a Sinjori ház előtt.
- Azt oda és azt oda – utasítja az egyik segédet, aki szemmel láthatóan kissé bizonytalan a színek harmóniájának megteremtésében…
- Mi dolga van egy sugasának a Sinjori családdal? – fordul vissza hozzád.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Youki
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed- Nemesnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Míg azon tanakodsz, hogy hogyan tovább, a kapun egy katona kíséretében megjelenik egy fiatal nő és egy Kaoraku pap. A katona meghajol feléjük, majd visszatér a Hivatalba, a párocska pedig magára marad a kapu előtt…

[Niobe]

Meiko

* Amint visszatér Akive szei, ráadásul egy katonával, gyomrom összeszűkül az idegességtől. Nem tudom mi vár ránk, de már előre rettegek mondandójától. Tudom, hogy semmi törvénybeütközőt nem tettünk, de most ez sem vígasztal. Lazább testtartása és a kis bőrerszény láttán kissé felhúzom szemöldökömet, de nem nézek a muszatasira, kíváncsian várom a folytatást. Nagyon meglep, amit hallok tőle és halkan, megkönnyebbülten felsóhajtok. Ránézek egy pillanatra kérdőn Sidoshira, majd ha nem nyúl az erszényért, akkor én szólalok meg: *

- Mi tartozunk köszönettel Önnek a jutalmat illetően, és örülök, hogy ha segítségére lehettem tetteimmel és vallomásommal a hivatalnak.

* Majd meghajolok a muszatasi felé köszönetem jeleként, elveszem az erszényt, elrakom a ruhám ujjába, magamhoz veszem cuccaimat, majd felállok. Még egyszer meghajolok* . - További szép napot kívánok Önnek. * Majd követem a katonát és a papot egészen az utcáig. Nem foglalkozom a körülöttem hallható zajokkal, örülök, ha már kint lehetek a hivatalból.

- Uszana-ae. * válaszolok vissza a katonának meghajolva, majd amikor már hallótávolságon kívül van, odafordulok a paphoz. *

- Hát nem kívánom, hogy viszontlássam. Kiráz a hideg ettől a helytől. Tudom, hogy azt beszéltük meg, hogy megyünk apámhoz, hogy a Móichi családról kérjünk tőle információkat, de először is át kellene öltöznöm, mert nem szeretném, ha így látna. Elég lesz neki végighallgatnia a történteket. Másodszor, előtte szeretném átnézni férjem irodájában az iratokat, hátha találunk valami érdekes információt, ami a segítségünkre lehet még a nyomozásban, elvégre Suikra ott dolgozott, és talán elég figyelmetlen volt és nem tüntetett el minden nyomot maga után.

* Rámosolygok, és kíváncsian várom válaszát. *