Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Már éppen indulnék, mikor az öreg rám rivall. Meglepődve, felhúzott szemöldökkel fordítom felé a lovam és úgy hátrálok két lépést. Ekkor léptet közénk Malor és csitítja le Vrukkot. Én pedig, a hozzám intézett szavai után sértődötten faképnél hagyom őket. Hiszen tényleg csak tréfának szántam...*

< De fene nagy becsben van tartva ez a Malor Úrfi!? Nehogy már még szólni se lehessen hozzá! Még jó hogy ezt a zörgőcsontú talpnyalót Dzsanáékért küldte, különben egész úton őt hallgathatnám! Pfhheh, még, hogy Úrfi... >

*És a szemem sarkából a mellém felzárkózó lovagra pillantok.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap este
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana/

*Ahogy felkerekednek és ismét útnak indulnak a dzsadok, Mustafa belekezd a történetek mesélésébe, ahogy Dzsana kérte. Az biztos, hogy sok érdekes dolog történhetett vele, vagyis inkább úgy érzi a pap, hogy minden említésreméltó, ami valaha is trtént körülötte. Így sok gladiátorviadalos és más harcokban gazdag történetet hallgathat meg a viadornő az ösvényen bandukolva. Lassan rájuk sötétedik és az Első Hold, valamint a csillagok fénye csak szórtan éri el a lombtakaró alatt futó ösvényt, így álomszerű ködös fénybe borítva mindent. Jópár óra gyaloglás után lassan kezdenek ritkulni a fák és végül elérik az út szélét. Itt már viszonylag jól kivehetőek az alakok, körvonalak a tiszta égbolton ragyokgó égitesteknek köszönhetően. Nem sok idejük marad gyönyörködni a csendes éjszakai tájban, mert a város felől lovaskocsi közelít zörögve. Bakjának széléről viharlámpás csüng láncán és ide-oda himbálózva eléggé kísérteties benyomást kölcsönöz a kocsinak. Két fekete, megtermett, de kissé lassúcska igásló húzza a szekeret, melynek bakján egy szintén feketébe öltözött alak ül. Fején és vállán lánccsuklya van, mellette pedig a lábához támasztva hátrafelé meredezik egy nem túl bizalomgerjesztő, az eredeti hegyre merőleges pengékkel ellátott lándzsaszerűség.*

/Súrion/

*Malor nem szól semmit, de valószínűleg örül, hogy ismét nyugalomban folytatják útjukat Súrionnal. A csendes éjszakai táj és néhány tücsök ciripelése már-már feledtetné az elmúlt pár nap megpróbáltatásait, de a sebek fájdalma egyre jobban kezd úrrá lenni a dalnokon. Érzi, hogy ereje lassan elhagyja és időnként, mintha meg-meg billenne a feje. Az egyik ilyen „elbóbiskolásnál” a lovag közelebb léptet lovával és miközben egyik kezével megtámasztja az épp oldalra dőlni kezdő félelfet megszólal.*

-Súrion? Súrion!? Érti, amit mondok? Nagyon elcsigázottnak tűnik és mintha elalélt volna. Jobb lenne megállnunk.

//Kérlek dobj egy állóképesség próbát.//

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A történeteket szép csendben hallgatom meg Mustafától, ha netán ő is kíváncsi valamire, akkor pár történetet én is mesélek életemből - szigorúan kihagyva a gyermeki és Abasziszi, majd azutáni éveimet.
Nem diktálok túl erős tempót, hagyom inkább, hogy társam tegye meg - egyrészt így jobban tudja beosztani az erejét, másrészt, meghagyom számára azt, hogy ő a "vezető", hisz ő a férfi.
Az utat elérvén egy kicsit lelkesedettebbé válok, de ez hamar tovaszáll látván a közeledő kocsit.*
- Hát ez... Nem is reménykedtem ebben, de talán tud segíteni abban, hogy merre van itt pihenőhely, vagy mennyi még az út a városig így gyalogszerrel. - *mondom Mustafának, majd szépen bevárom a kocsit. Még csak nem is nyúlok a fegyverért, nehogy azt higgye a bakon ülő, hogy útszéli-éjszakai haramiák vagyunk. Amikor közelebb ér megszólítom.*
- Szép jó estét. Megtudná nekünk mondani, hogy gyalogszerrel mennyi még ide Verdina városa, vagy hogy a közelben van-e valami gyakran látogatott pihenőhely? - *azért résen vagyok, mert azt sem szeretném, ha mi lennénk az áldozatok ... bár az életünkön kívül nem nagyon van mit elvenni, de ez épp elég, hogy az ember óvatos és elővigyázatos legyen.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap este
Résztvevők: Dzsana
_____________________________________________________________

*Mustafa nem szól semmit, csupán határozottan bólink Dzsana tervére, hogy a nő még így a sötétben is lássa a mozdulatot, majd kicsit hátrébb húzódik, hogy szükség esetén fedezni tudja társnőjét. A bakon ülő alakot még akkor sem tudja a viharlámpa erős fénye miatt megnézni magának Dzsana, mikor már beszédközelségbe ér. Így igencsakmeglepő lehet a fordulat, ahogy ültéből felemelkedve és visszafogva a lovakat a férfi válaszol neki kissé öreges, de még mindig erőt sugárzó hangján, ami igencsak ismerős a viadornőnek.*
-Jó estét magácskának is Dzsana Kisasszony. Nem gondoltam volna, hogy leérnek a hegyről. Az a szótlan alak maga mögött a sebesült?

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Igen csak meglepődöm ahogy az alak a nevemen szólít, majd lassan kapizsgálni kezdem kicsoda is ő. Nem tetszik egyrészt, de másrészt igen - legalább így biztos, hogy még ma, vagyis az éjszaka folyamán visszajutunk a városba - hacsak Vruk nem akar pihenőt tartani.*
- Vruk! Meglepő fordulat, hogy találkoztunk. Véletlen műve, vagy Malor értünk küldte? Igen, ő Mustafa a társam. Már egész jól van... tudja minket dzsadokat nem lehet csak úgy agyonütni ...
*Mustafának is szólok azért, hogy értse honnan ismerem ezt a férfit a kocsin.*
- Nem kell veszélytől tartanod. Ő itt Malor tanítója és egyben bizalmas embere, a neve Vruk.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap este
Résztvevők: Dzsana
_____________________________________________________________

*Mustafa közelebb lépve és ezzel beérve a lámpa fénykörébe biccent az öreg felé és köszön neki, amit Vruk is viszonoz, de ezzel le is tudták a társalgást. Most valahogy eléggé hallgatag lett a pap, de ez valószínűleg a fáradtságnak tudható be, bár nem mondja, nem panaszkodik, de a fénykörben látszik az arcán az elcsigázottság, szemei beesettek, homloka gyöngyözik az izzadtságtól. Vruk visszaül a bakra és kicsit fészkelődve válaszol Dzsanának.*

-Nos, ami azt illeti már kezdtem mérges lenni, hogy hol késnek az Úrfival. Ennyire nincs messzi az a viskó, hogy negyednapra se érnek haza. Malor Úrfival és egy igen idegesítő Súrion nevű piperkőccel itt az úton találkoztam úgy egy órája. Azt mondta az Úrfi, hogy maguk még a fenti pihenőnél lesznek a sérülés miatt. … Node száz szónak is egy a vége, a lényeg, hogy űjjenek fel a kocsira és beviszem magukat a városba.

*Ezzel mintegy invitálóan maga mögé int, hogy a szekér platójára invitálja a két dzsadot. Mustafa egyenlőre nem mozdul csak kérdőn néz hol az öregre, hol pedig Dzsanára.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

<Hm... nem haladhattak valami gyorsan Malorék sem, ha csak egy órája találkoztak Vrukkal. Nem baj, legalább nem kell tovább gyalogolnunk. Még így is csoda, hogy Mustafa bírta eddig, ahogy kinéz...>
- Igyekeztünk elérni ezt az utat, tudja Vruk. Itt mégiscsak jobb még éjszakázni is mint a vadon közepén.
Köszönjük Vruk a fáradozását!
Mustafa, gyere. Segítsek? - *kérdem a paptól, de sejtem, hogy egy sötét pillantást kapok érte legfeljebb - meg orrhúzást.
Először Mustafát engedem fel, ha kell tényleg segítek neki a platóra felszállni, majd a lovat hátulra kötöm, s végül én is felülök.
Megnézem, hogy Mustafa milyen állapotban van. Egy kis víz biztos nem ártana neki, meg egy takaró sem - ha van nálunk, akkor adok neki inni is és a takarót is ráterítem.*
- Nem érdekel, ezt rádterítem és nem vitázol. Pihenj! Hogy fogsz így reggel imádkozni Doldzsahhoz, ha a csipás szemedet sem fogod tudni kinyitni? - *dorgálom meg, ha ellenkezne.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap este
Résztvevők: Dzsana
_____________________________________________________________

*Mustafa egy intéssel hárítja el Dzsana felajánlását.*

-Nem kell segítség. Semmi bajom.

*Ezzel bár nem túl fürgén, de felkapaszkodik a kocsira és leülve az egyik sarokban morog még valamit, hogy neki ne segítsenek, főleg ne nőszemélyek. Azért a vizet elfogadja és iszikbelőle. Közben Dzsana megkeresi a hátizsákjában a pokrócot, amit az éjszaka is Mustafára terített, így az még mindig nyirkos, így nem biztos, hogy használna a papnak, ha a hátára terítik. Vruk nem sokat szól közbe, csak emgvárja amíg mindketten felszállnak, majd széles ívben megfordul a lovaskocsival az úton és elindul a város irányába abban a kénylemes tempóban, amivel érkezett. Az utazókat körbeöleli az éjszaka és a csillagok, nomeg a Hold fényében bársonyosnak hat a tájkép, mintha valami sötét falikárpiton örökítették volna meg. A kocsi zörrenésein, rázkódásain és a lovak neszein kívül semmi nem zavarja meg a sötétség csendjét. Azaz még egyetlen ritmusosnak is nevezhető hangforrásként a baknak ütődő viharlámpa mondható, mely a kocsi előtti utat és annak szélét világítja meg. A fárasztó napok után már ez is nagyon kényelmesnek tűnik és a menetelés után le-le csukódik mindkét dzsad szeme időnként, de még nem szenderülnek álomba, inkább a határmezsgyén egyensúlyoznak.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Indulás után még egy kicsit morgolódok a történteken, de aztán szépen lassan rám telepszik az éjszaka nyugalma és a sebeim okozta fájdalom és fáradság. Kezdem érezni, ahogy elszáll belőlem az erő, még az a kevés is ami maradt. Egy idő után a lovam minden lépésére egyre lejjebb csukódnak a szemhéjaim. Eleinte még "tiltakozom" ellene, de olyan jól esik a pihenés, hogy végül engedek a kísértésnek.
Egyszer csak Malor mély hangjára és a vállamat markoló vaskos ujjaira riadok. Először értetlenül, majd mérgesen nézek rá. A büszkeségem nem alszik és egy pillanat alatt kiegyenesedek a nyeregben.*

(Közös)
- Értem hát, nem kell lökdösni! Semmi bajom, de ha kilöksz a nyeregből, akkor összetöröm magam! -*válaszolom neki sértődötten, majd összeszedve magamat kissé előrébb lovagolok. Ezzel is jelezve, hogy hagyjon békén. Azonban hamar rájövök, hogy a büszkeségem adta "tűz" igen csak hamar ellobban, mert érzem, ahogy a kezeimből és a lábaimból elszáll az erő és talán a legapróbb fuvallat is elég lenne, hogy kiforduljak a nyeregből.*

// Off: Állóképesség próba: (1k6) 9 //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A nyirkos pokrócot nem terítem a papra, nem akarok én neki rosszat. Így marad az ital és a csend, a pihenés végre ez után a hosszú menetelés után.
Volna idő gondolkodni a jövőn, de inkább kerülöm ilyen irányú gondolataimat erővel.
A fárasztó nap megteszi a hatását, elpilledek - nem is hadakozok az álom ellen, ha jön hát jöjjön, nem zavartatom magam.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap éjszaka
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*Fhalan mintha csak megérezné gazdája gyengülését fokozatosan lassít, majd végül megáll. Súrion néhány hosszúra nyúló pillanatig még egyensúlyoz kábán a nyeregben, de végül oldalra dől és tudata az éj sötétjébe vész.
…
Minden porcikája fáj. Mégis valahogy nyugalom és kellemes meleg veszi körül. Bár nem akaródzik, de lassan résnyire nyílnak szemei. A hátán fekszik, de nem a hideg földön. Van mellette valaki, de nem a lova és nem is Malor az. Ahogy kissé fájdalmasan körbepillant egy boltíves vakolatlan kövekből emelt teremben találja magát. A hosszú, jó 20-30 méteres és úgy 6 méter széles helyiségben a hosszabb falak mellett sorban ágyak és mellettük kis éjjeliszekrények sorakoznak. Egyedül a ő ágya foglalt, a többi üresen áll. Az éjjeliszekrényén apró lángú mécses pislákol és az ágya mellett egy kortalannak látszó, kopasz férfi ül egy széken. Kezei összekulcsolva pihennek ölében. Vörös csuhája mellrészén ágaskodó arany-oroszlán címer. Nem szól semmit csak valami mindenttudó derűvel figyeli betegét, Súriont.*

/Dzsana/

*Az álom hamar rátelepszik mindkét dzsadra. Mostmár megtehetik, hogy pihenjenek, hiszen abban a nő is biztos lehet, hogy a kiöregedett katona gondot visel rájuk az úton. Ha másért nem, hát Malor kedvéért biztosan. Így nem is igazán tudja megmondani Dzsana, hogy mennyit aludhattak vagy mennyit mehettek, mikor egy utolsót zökkenve megáll a kocsi és megnyikordul a bak, ahogy Vruk feláll ültéből. Még csak a mellette fekvő és mélyen alvó papot és a körülöttük lévő házak tetejét látja a viadornő a szekér oldalától. Nomeg hallja mit beszélnek a „fejük felett”.*

-Az Istenek hoztak.
-Magánaík is jóestét Atyám. Malor Úrfi pereputtyát hoztam. Gondoltam majd Maguk megmondják kell-e nekik maradni vagy mi legyen a sérültekkel.
-Mustasd öreg barátom kiket hoztál és mit segíthetünk.

*A kis párbeszéd közben egyre közelebbről halaltszik az idegen hang is és végül fel is tűnik gazdája a kocsi mellett. Kissé aggodalmas arcot vág, ahogy a sötétben próbálja kivenni kikkel lesz dolga. Felnézve Dzsana meglátja a város főterén nappal már látott templomot. A kapuja két oldalán lobogó fáklyák megtörik az éjszaka sötétjét, de nem sok fény jut el a szekér hátsó részére belőlük. A félig felkapaszkodó alak egy kissé pocakos, kopasz, kortalannak modható férfi. Vörös csuhájának mellrészén arany-oroszlán díszegel. Nyakában nyitott tenyeret mintázó arany medál függ láncán*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Ahogy felébredek és meghallom a halk párbeszédet felülök a szekéren. Csendben figyelem a közelgő alakot, majd halkan köszönök neki.*
- Jó estét, vagy éjszakát az Úrnak! Csak ő a sebesült, eltalálta egy vékonyabb fa a fején még tegnap délután. Nem hiszem, hogy engedi hogy hozzányúljanak, tudja ő konok és büszke, mint bármelyik hazafias dzsad.
Mustafa, ébredj, megérkeztünk a városba. - *bököm meg finoman társam, majd mindegy hogy hogy-merre, de leszállok a szekérről, s Vrukhoz lépek.*
- Köszönettel tartozom önnek Vruk amiért elhozott minket a városba. Az istenei áldják meg érte. Még kérnék annyi segítséget, hogy merre találom az Aranyróka fogadót, mert nekem ott van a szállásom. Mondjuk, ha jól rémlik, akkor Mustafának is.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap éjszaka
Résztvevők: Dzsana
_____________________________________________________________

*Mustafa az oldalba bökésre nem reagál. Úgy tűnik mélyen alszik, de valami más is lehet a probléma, mert biztosan megérezte volna még alvás közben is Dzsana noszogatását. Ezt látva a csuhás férfi a templom kapuja felé kiált.*

-Segítsetek testvéreim bevinni a sebesültet!

*Erre feltűnik két hasonló ruházatot viselő férfi és leemelik a szekérről a dzsad papot, majd beviszik a z épületbe, mögöttük siet a pocakos pap is. Így ketten maradnak Dzsana és Vruk az utcán. Az öreg a fogadóval kapcsolatos kérdésre maga mögé bök.*

-Azon az úton menjen, amin a szekérrel jöttünk és jobboldalt megjátja majd a cégért. A barátja miatt ne aggódjon a csuhások gondot viselnek rá és ha jobban lesz majd biztosan útbaigazítják őt is.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nem tetszik Mustafa állapota. Így csak nézem enyhe aggódással, ahogy beviszik. A távozó csuhás után szólok, mielőtt eltűnne az ajtóban.*
- Van akadálya, hogy reggel eljöjjek meglátogatni?
...
*Vruk útbaigazítását egy apró meghajlással megköszönöm.*
- Köszönöm Vruk a segítségét még egyszer; az Istenek vigyázzanak magára!
*Részemről ezzel ki is merült a beszélgetés, és ha nem akar valamit, akkor a mutatott úton elindulok a fogadót keresni.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 5. nap éjszaka
Résztvevők: Dzsana
_____________________________________________________________

*A pap az ajtóból még visszafordul, hogy készségesen válaszoljon a kérdésre.*

-Természetesen semmi akadálya. Jöjjön nyugodtan, vagy ha gondolja maradhat is ágyat, vacsorát tudunk biztosítani Önnek is hölgyem.

*Ha Dzsana nem mondja, hogy mradna kis meghajlás kíséretében elköszön és behúzza maga mögött az ajtót. Ezek után mutatja meg a helyes útirányt Vruk és ha a viadornő nem kér másban segítséget egy néma biccentéssel elköszön és visszaülve a bakra elindul az éjszakába, hogy hazatérjen a birtokra. Dzsanát ólom súllyal húzza az elmúlt napok fáradtsága, de jól esik a lassú, kényelmes séta a egyenletes úton. A fogadó már messziről látszik, hiszen egy-két ablakot leszámítva a város többi részén már nyugovóra tértek az emberek, így a vendéglátóhely világít már csupán. Közelebb érve nem hallani bentről zsivajt vagy mulatozást, sőt, ahogy a teraszhoz ér Dzsana már beláthat az ablakokon. Odabent már csak egy-két éppen felkászálódó helybéli van és a felszolgálók a mogorva fogadóssal együtt az asztalokat szedik le, rakják el a székeket, záráshoz készülődnek.*