Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Küszködve saját magammal és a látott események feldolgozásával későn veszem észre a veszélyt - vagyis az óriást azzal a véres maszlaggal bevont fával. Megállok dermedten és riadtan körbe nézek, hogy társaim vajon merre lehetnek hozzám képest.
Argot látván még jobban elhülök és dermedtségbe váltok - Seela érkezése enyhít valamit, de... Egy röpke fertályóra leforgása alatt ez már sok nekem.*

//Asztrál 15
Próba 1k10 = 7 [7]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Az óriás felneszel a domboldalon mozgolódásra, és felétek fordul.
Argot meglátva elbődül, és a goblinokat feledve futni kezd irányotokba, a kitépett, véres fát lengetve.

- OOOOORRKKKK! Megdöglesz!!! – hangzik a földmorajhoz hasonló hang. Tekintetében vad lángok lobognak, arca dühtől torzul el rémisztően.
Láthatóan immár senkivel nem törődik, csak a domboldalról lefelé sétáló orkkal.

Ramani, a lovad a hang hallatán idegsokkot kap, s mert a rengeteg vérszagtól így is ideges volt már, elindul vágtában a vakvilágba. Az óriás meg döngő léptekkel szalad az ork felé.

Seela, lépted meg-meg bicsaklik, s bár a lopakodás mintha most könnyebben menne, érzed: nem tökéletes.
Ám az ork mögött kellőképp el tudsz rejtőzni, így biztonságban érzed magad, míg meg nem hallod a morajszerű üvöltést.
Éppen Yvetthez érsz, és látod, a lány összerezzen a hangra.

Yvett, a látvány már túl sok. Mindenhol vér és tetemek. A domboldalon a fél tetemmel sétáló ork.
És az óriás, aki ekkor üvölti el magát, és lendül az ork – és te – feléd, indulattól eltorzult arccal, a véres fát lengetve.
Pánikba esel.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Utolsó csepp a tűréshatáramig az óriás ordítása volt - mint valami űzött vad pattanok fel helyemről, s riadt szemekkel, irtózattól eltorzult arccal rohanni kezdek az óriással ellentétes irányba. Nem látok és nem hallok - csak rohanok amerre a lábam visz, mindegy merre, csak minél messzebb legyek a csonkolt és félbevágott testektől, a mészárszéktől és a véres cafatokkal feldíszített fát lengető óriástól.*

//Dobtam egy akaraterő próbát, hogy a pánikot le tudom-e győzni - a Tesztelgetős topikban megnézheted - 15-ös értékre 9-et gurítottam //

[Togar]

(Ramani Voineor)

Mikor lárom a megrettent lovamat elvágtatni a felszereléssel együtt, iszonyatos módon elkezdek káromkodni, hogy lehetek ilyen hülyékkel megáldva. Mindennek neki kell menni akinél fegyver van, a goblinok még érthetőek de egy óriás na ez már nem normális. Némi moralizálős után úgy döntök nem hagyhatom őket magukra mert akkor végképp esélytelenek lesznek, így ha küldetésem nem is teljesíten de legalább megadatik a hősi halál lehetősége. Látom a varázslónkon kiütközik a tapasztalatlanság egy toronyban felnőtt lény aki először tapasztalja meg a való élet kegyetlenségét, jó nagy hülyék a mesterei ha egy ilyen zöldfülűt küldenek ilyen küldetésre, mert jelen állapotában én maximum virágszedést bíznék rá, na de majd kikupálódik ha túléljük.

Mivel az óriás eszét vesztve az ork felé rohan így engem nem valószínű hogy észrevesz ezt kihasználva én pedig oldalról rohanom le bízva a roham erejében és a meglepetésben mert nem nagyon nézett körül.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Meglepődök az óriás üvöltésén, mármint amit mond, azon.

<Itt mindenki gyűlöli a fajtámat?> *Kérdezem magamtól.

*De nem gondolkozok nagyon el ezen, inkább a felém dübörgő látvánnyal törődök. Azonnal elejtem a goblin holttestet, és előrántom dobó bárdomat. A markolatot próbálom a legjobb helyen megfogni, hogy a legjobb dobást érjem el vele. Lehet csak egy lehetőségem lesz. Ha nem járok sikerrel ez a robosztus állat a földbe döngöl.
Gyorsan végig gondolom tervemet, szinte egy pillanat alatt, és cselekszek.
Ránézek az óriás torkára, majd becélozva azt, úgy 7-8 lépésre érve hozzám, eldobom a fegyvert. Ezután két kézre fogom a csatabárdom. Ha van rá lehetőségem, egy vízszintes mozdulattal megpróbálom az óriás jobb térdét szilánkosra törni.

// Dobó bárd: Ké: 1k10+36 = 3(+36) [39] , Cé: 1k100+31 = 81(+31) [112] , sebzés: 1k6+7 = 1(+7) [8] //
// Ha tudok vele támadni, kétkezes csatabárd: Ké: 1k10+29 = 2(+29) [31] , Té: 1k100+69 = 18(+69) [87] , sebzés: 5k6+5 = 5+6+5+2+6(+5) [29] //

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Yvett mellé érve nem sikerül őt lerántanom a földre, mivel az óriás elbődülő hangja meglep, és kizökkent a mozdulatból. Mire bármit is cselekedhetnék, a varázslónő pánikszerű rohamban indul visszafelé. Meghúzom a vállam, és inkább az óriásra koncentrálok. *

< Nagyobb gondom is van, minthogy hová fut. Jelen pillanatban az óriás elintézése a sürgetőbb. Utána majd ráérünk megkeresni, és elmagyarázni neki, hogy bizony az élet nem fenékig habostorta, és ha a továbbiakban is ki akarja bírni az utat, jobb, ha hozzászokik. >

* Megpróbálok az óriás háta mögé kerülni, és kihasználva az ork elleni mérhetetlen gyűlöletét, és bízva a meglepetés erejében a térdhajlatára célozva megkísérlem átvágni az idegszálakat. *

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Yvett, a pánik maga alá gyűr, és botladozva, hisztérikus állapotban futásnak eredsz, minél messzebb a támadó óriástól, aki egy egész fát lenget a mancsában. Messzebb a vérgőzös orktól, aki úgy sétál egy félbevágott hullával, mintha a piaci kosarát cipelné. Messzire attól a helytől, ahol gyomorforgató nedvek és belsőségek teszik lucskossá a talajt.
Messzire innen, ahol minden csak a halálról szól…

Thor, a hullát eldobva a hajítóbárdod lendíted dobásra.
A fegyver gyorsan keresztülsuhan azon a rövid távon, ami köztetek van, majd beleáll az óriás nyakába.
Az óriás felbődül és egyik kezével kirántja a bárdod, szépen spriccelő vérfolyamot indítva ezzel el.
A másik kezében tartott fatörzs viszont lecsap rád, ami a fejedet el is találja.
Hatalmas ütést érzel, reccsen a csontod.
Ráadásul elemelkedsz a talajtól és vagy 10 méterrel távolabb érsz földet.

//Off: Tám: 120, Sebz: 24 Fp, köt. Ép veszt: 4 Ép //

Ramani, felmérve a helyzetet, az óriás hátába igyekszel. Mivel csak az orkkal foglalkozik, különösebb nehézséget nem jelent a dolog, ám mert eléggé eltávolodtál a többiektől, így beletelik egy kis időbe, míg pozícióba kerülsz...

Seela, kihasználva azt a tényt, hogy eddig takarásban voltál az ork mögött, megpróbálsz Yvetten segíteni, ám esélyed sincs a pánikos nőszemélyt elérni. Így az óriásra koncentrálsz, ahogy az ork is. Kirobbansz Arg mögül, hogy az óriást megkerülve a lábát tudd hátulról támadni.
Az óriás felbődül, látod, hogy egy hajítóbárdot tép ki a nyakából, vérfolyamot indítva ezzel el. Aztán meglendül a kezében a fa, érzed te is a szelét, majd tompa reccsenés után az ork messzire repül…
Kissé szédülten állsz ekkora erő láttán, ám folytatod a bekerítést. Látod, a másik oldalról Ramani érkezik a tőle telhető sebességgel, hogy szintén hátba támadja az óriást.

Az óriás az ork után bámul, megvetően horkant egyet, majd kissé óvatosabban elindul felé.
- Kitaposlak te féreg – bődül fel megint a kongó-morajló hang.

// Ramani és Seela! Jöhet a kezdeményező és a többi.//

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A kiváló hallásomnak köszönhetem, hogy az óriás által keltett hanghullámok elérnek - a fájdalmas bődülése és az a hangos csattanás/reccsenés amit a kezében lengetett fával művelt valamin vagy valakin. Testemen remegés szánkázik át, majd még gyorsabban szedem a lábam, hogy minél távolabb kerüljek ettől a helytől. Már nem tudok gondolkodni, csak az életösztön hajt előre minél távolabb mindentől.*

//Asztrálpróba 15-ös értékre 10-est gurítottam megnézheted <itt>, a hozzászólás végén.//

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Az óriás nyakából kifolyó vér láttán és az erőteljes támadásán nagyon meglepődöm, hisz láthatóan meg sem kottyant neki a bárd okozta sebzés és fájdalom. Az elrepülő Ork viszont nem valószínű, hogy egyhamar harcképes lesz, főleg, ha azt a reccsenést is figyelembe vesszük. Nem sok esélyt látok a hatalmas lény legyőzésére. De már nincs választásunk. Örömmel látom, hogy Ramani is hátulról készül támadni, így kicsit felbátorodom. Majd lecsapok a térdhajlatot célozva. *

// off: KÉ: 1k10+38 = 7(+38) [45], VÉ: 126
1. Tám: TÉ: 1k100+62 = 93(+62) [155], Sebzés: 1k10 = 9 [9]
2. Tám: TÉ: 1k100+62 = 69(+62) [131], Sebzés: 1k10 = 4 [4] //

[Togar]

(Ramani Voineor)

Még mindig az események hatása alatt állok, minket neveznek fanatikusnak de ennyire én sem vagyok az hogy nekimenjek egy ekkora lénynek de nem hagyhatom magukra őket. Megpróbálok az óriás hátamögé kerülni ami túl nagy erőfeszítésembe lévén eléggé gyűlöli az orkot és csak velefoglalkozik. Megcsodálom az ork reőülési ívét és azt is hogy még életben van ezek után, látva Seela bátorságát amivel az ork elé áll így nekem is cselekednem kell. Nekiindulok és hátulról megrohamozom az óriást.

//off: alapértékkel dobok a módosítóklat ad hozzá légyszi.

Te: 1k100+54 = 34(+54) [88]
seb: 2k6 = 6+5 [11]

Té2: 1k100+54 = 79(+54) [133]
Seb2: 2k6 = 1+1 [2]

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Megriadok, látván, hogy a hajtóbárdom nem érte el a kellő sikert. Majd mikor megindul felém felkészülök a csapásra. De nem eléggé. Hangos kiáltás közepette érek földet, viszont meglepetésemre elég jól bírtam az ütést. Bár fáj a fejem, és félő, hogy be is szakadt, de nem vagyok egyáltalán kábult. De nincs sok időm magammal foglalkozni. Sajnos az óriás is gyűlöli a fajtámat, ezért nem várhatok tőle könyörületet.
Felpattanok a helyzetemből, és úgy döntök, hogy közel kell kerüljek hozzá, és akkor nem tud a fa törzzsel könnyen megütni. Lassú kimért léptekkel közeledek felé, és amikor eljön a pillanat a térdére csapok.

// Té: 1k100+69 = 72(+69) [141] , sebzés: 5k6+5 = 4+1+2+4+6(+5) [22] //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Yvett, rohansz az életedért, mindenütt csak vért és olyan lényeket láttat veled a pánik, akik a te véredet, húsodat akarják.
Magad sem tudod meddig tart ez a rohanás, ám egyik lépést elvétve a földre kerülsz, és ott tehetetlenül összegörnyedve zokogásban törsz ki. A külvilágot meg teljesen kizárod.

Seela, sikerül megkerülnöd az óriást, majd a fegyvereddel minden erőddel sújtasz a lábára. A pengéd mélyen bele is hasít a sziklakeménynek tetsző bőrbe, majd mélyen belenyíródik a húsba. Átvágva az izmokat, inakat.
Az óriás megtántorodik, majd térdre esik. Fájdalmasan felbődül, és próbálja megnézni, ki az, aki a kínjait okozta…
A második vágásodban nincs akkora erő, hogy átvágja a vastag bőrt, így csak szinte karcolás az előbbi támadásból származó sebhez képest.

Ramani, az óriás közelébe érve rohamra lendülsz.
Tökéletes vágásod azonban nem éri el célját, mert az óriás pont akkor billen meg, Seela vágásának okán.
Így a pengéd – amely komoly sebet okozhatott volna, - így csak a vastag bőrt sérti fel…
Nekihuzakodsz másodjára is, és a pengéd megint célba talál.
Újabb vérpatak indul meg a szürkés bőrön.

Thor, felmérve a helyzetet, óvatosabban közelítesz az óriáshoz. Még mindig veszélyt jelent rátok, bár a te baltád és Seela támadása igen komoly sebeket okoztak a lénynek.
Ám a fa még mindig az áldozatára vár, legalábbis láthatóan még van ereje forgatni.
És a dühe sem csillapult, csak most már mindhármótokra haragos.

Az óriás fájdalomtól elvakultan néz le Seelára és Ramanira, majd kissé csodálkozva kérdi.
- Miért bántjátok Krhhast? Krhhas bántja ork, ork bánt emberek, emberek miért védenek ork?

Láthatóan nem érti a helyzetet. Most látjátok csak, hogy a „ruhája” goblin és ork bőrökből készült.
A „fegyverét” ismét megemeli a közeledő Argot látva.

[Togar]

(Ramani Voiner)

Állj-kiáltom a többieknek majd a fegyverem feltartva az óriás elé lépek.
-Az ork velünk van és a goblinokat üldöztük ő segít nekünk.Te megtámadtad őt mi pedig téged. Esetleg megbeszélhetnénk a dolgot-mondom az óriásnak, bízva benne hogy veszi a lapot és nem vág agyon a fatörzsel közben integetek a többieknek hogy álljanak meg.Elgondolkodtató hogy értelmes lény eme nagyranőtt teremtmény erre nem számítottam igazából és talán eme meglepetés vett rá erre a látszólag értelmetlen tettre hogy tárgyaljunk vele.Feleslegesen nem szeretek vért ontani.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Támadásommal szerencsére elértem, hogy térdre essen az óriás. Bár még harcképes, de így már talán több esélyünk van, így nem engedhetjük meg, hogy felálljon. Bár fájdalmas tekintete egy pillanatra talán ellágyítja szívemet, de meghalni sincs kedvem, csak mert gyenge voltam. Ahogy megszólal, majd Ramani kiáltása hatására leeresztem fegyveremet, hogy lássa az óriás, nem akarjuk bántani, csak ha okot ad rá. De közben odakiáltok az orknak. *

- Arg állj meg, először szeretnénk beszélni az óriással.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Felhúzott szemöldökkel figyelem az eseményt.

<Egy kis fájdalom után már fel is adja. Nem is olyan kemény ez az óriás, még ha annak is tűnik.>

*Seela utasítására felhördülök.

-Mi? Az előbb majdnem szíjjel loccsantotta a fejem, most meg beszélgetni akartok vele? Csapjuk le a fejét mihamarabb, hogy ne légyen vele több gond.

*Nem megyek egyelőre közelebb az óriáshoz, de készenlétben állok, ha kell előbb tudjak lesújtani, minthogy társaimat megtámadja.