Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Az óriás Ramani szavait hallva és látva, hogy Seela is leereszti a fegyverét, kissé nyugodtabban figyel rátok.
- Ork veletek? Ti raboltok és gyilkoltok? – kérdezi kíváncsian, láthatóan nem értve, hogyan lehet egy ork és az emberek között szövetség.
Ekkor hallja meg Arg véleménynyilvánítását a csata abbahagyásáról.
Azonnal bizonyítva látja igazát:
- Ti leütni fejem? Ti lenni mészárosok! – üvölti felháborodottan, majd a béna lábával nem törődve az ork felé veti magát, miközben a fatörzset csapásra lendíti.

// Off: újabb kezdeményezőket kérek, meg a többit.//

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Már éppen elkezdtem volna elmagyarázni az óriásnak, hogy mi a helyzet, de ekkor meghallom Arg válaszát és az óriás reakcióját látva elkáromkodom magam halkan. *

- Hogy a ménkű szakadna arra a káposztalével töltött fafejű agyadra, te ork. Eddig se az eszedért voltál velünk, de az a csapás csak rontott a helyzeteden.

* Közben már ugrok is az óriás fatörzsöt szorongató keze felé, és megpróbálom úgy megvágni, hogy eleressze azt, de közben vigyázok arra, hogy engem ne találjon el vele. *

// off: KÉ: 1k10+38 = 10(+38) [48], VÉ: 126
1. Tám: TÉ: 1k100+62 = 88(+62) [150], Sebzés: 1k10 = 8 [8]
2. Tám: TÉ: 1k100+62 = 33(+62) [95], Sebzés: 1k10 = 2 [2] //

[Thor]

(Vasöklű Arg)


*Nem lepődök meg a támadásán, hiszen készültem rá. Szememmel figyelem a hatalmas fa ívét, és a jó pillanatban lesújtok az óriásra. A térdét veszem célba, azt akarom, hogy a feje egy magasságban legyen az enyémmel, hogy lecsaphassam, mint hóhér az elitélt fejét.

// Ké: 1k10+29 = 10(+29) [39] , Té: 1k100+6 = 85(+6) [91]9 , sebzés: 5k6+5 = 1+3+1+6+3(+5) [19] //

[Thor]

//Bocsi, de rosszul jelöltem be a dice-ot. 1k100+69, és nem 6. Így az eredmény 154//

[Togar]

(Ramani Voineor)

Az óriás reakciója láttán félreugrok, pedig majdnem sikerült végetvetni a harcnak, de sajnos a gyűlölet mindennél erősebb és nagyon elvakulttá tesz. Így félreállok és megvárom a harc kimenetelét itt már sajnos nem segíthetek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Az óriás előre lendül, Seela pedig utána.
Ahogy a hatalmas kar lendületet vesz a csapáshoz, a lány pengélye szabályosan levágja a könyöknél azt.
Az óriás hatalmasat ordít, majd nyögdécselve a szintén támadásra lendülő ork elé esik.
A kétkezes csatabárd pedig tökéletes időzítéssel nyisszantja le a fejet, ami véget is vet az ordításnak.
A torzó, mint egy defektes locsolócső, már mind a három végén vérzik spriccelve: a szétvágott láb, a csonkolt kar, és a fejetlen nyak.
Ramani egykedvű sztoicizmussal figyeli az eseményeket, Seela és Arg pedig a győztesek mosolyával nézhetnek össze a vérpermet alól.

Yvett, egy hatalmas ordítás szűrődik el hozzád a külvilágból. Innen úgy hangzik, mint az óriás diadalüvöltése.

// Mindenki dobjon már egy Asztrál-próbát. Yvett, egy Akaraterőt dobj.

Mindenki kap 30 Tp-t a csatáért és a szerepjátékért. //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A valóság kegyetlensége hirtelen zúdul a nyakamba, melyet feldolgozni nehéz, főleg, ha még sosem hagytad el a biztonságot adó falakat...
Lelket próbáló feladat ép elmével tovább lépni, s mondhatni lehetetlen, ha segítség nincsen.
Ködös rémképeim elől a botomba kapaszkodván kuporgok a földön összegömbölyödve jóformán mindent kizárva elmémből. Viszont az ordítás oly hirtelen jött, oly hanggal, hogy eléri tudatom. Szemeim felnyílnak, dermedten fülelek a hangokra, rezdülésekre magam körül.*

//Akaraterő 15
Próba 1k10 = 10 [10] //

[Niobe]

( Seela Deranel )

- Ennyit a tárgyalásról, és az információszerzésről. Köszi Arg, ügyes voltál. * szólalok meg a lefejezett óriás mellől kissé dühösen, majd félre sétálok, hogy ne legyek még véresebb. Már ez is sok nekem. *

< Megtehettem volna, hogy hagyom az orkot, de egy csapat vagyunk, és Arg nem biztos, hogy megbirkózott volna egymaga a feladattal. Ez van, de most egy kis pihenésre vágyom, és a sebemet sem ártana kitisztítani és bekötözni. >

- Ramani, ha megkérhetlek, megkeresed Yvettet, én addig Arggal feltérképezem a goblinok táborát. Ott találkozunk.

* Ha beleegyezik Ramani, akkor intek az orknak, és elindulok lefelé a táborhelyre. Közben azért figyelem a környéket, nem akarok váratlan támadást.*

// Asztrál: 14 1k10 = 2 [2]. //

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Ahogy az óriás feje a földre hull, a győzelem ereje tölti ki szívemet, majd egy győztes harci kiáltásként tőr ki belőlem. Ekkor kicsit megsajdul a fejem, és lassan kezdek magamhoz térni. Arrébb botorkálok az óriási csonkolt testtől, és megtapogatom a fejem, hogy nem e tört be.
Seela kirohanását érthetetlenül hallgatom, és széttárt kezekkel nézek rá.

-No de legyőztük, akkó meg mi a baj? Én ezt nem értem.

*Nem vitatkozok vele, a fejfájás, és a győzelem vegyes érzelmi kavalkádja most nem ad erőt a gondolkodásra. Mint egy hűséges eb, aki rosszat tett gazdájának, lassan Seela után baktatok, csendben, kezemben a csatabárddal. A goblin tábort kezdem átkutatni, és közben valamivel megpróbálom le takarítani magamról a vért, és egyéb darabkákat. Ha megtalálom a hajítóbárdomat, megtakarítom, és övembe csúsztatom.

[Thor]

Bocsi, elfelejtettem dobni.

// asztrál: 12 , 1k10 = 9 [9] //

[Togar]

(Ramani Voineor)

A halott óriás láttán megcsóválom a fejem. erről nem tehetünk győzött a gyűlület az értelem felett. Az orkot sem tudom elítélni emiatt hisz ha én meglátnék egy toroni vagy más renegát tűzvarázslót én is hasonlóképp cselekednék ez biztos. Mivel látom igaz sebesültek de nem kérnek a segítségemből így vállat vonok ők tudják végül is, biztos Seela kitanulta a gyúgyítás művészetét majd ellátja magának a sebeit, ha segítség kell meg szól.Nem vagyok az az önként felajánlgatós típus mindenki érzi mit bír és mit nem, ha nem bírja szól és meggyógyítom.

-Rendben megkeresem Yvettet remélem nem szaladt túl messzire-válaszolom Seelának, majd elindulok abba az irányba amerre eltűnt a varázslónk és bízom benne nem rohant bele valami veszedelembe ezen a környéken azt meg plána hogy nem futott túl messzire mert akkor az életben nem találom meg.



//Asztrál: 12 1k10 = 9 [9]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Yvett, bár tudod, sejted, hogy az óriás még a társaidnak is komoly falat, egyszerűen nem bírsz lábra állni.
Az eszed tudja, hogy ott kellene lenned segíteni, ám a lelked nem képes még szembenézni azzal a mészárszékkel, amivé a domb és környéke változott.
Nem tudod meddig futottál és nem tudod merre.
Csak ülni bírsz, és a botodba kapaszkodni.
Az egyetlen társadba.

Egy alak tűnik fel nem messze tőled, talpig vasban és vérben.

Seela és Arg, a tábor maradványait böngészitek. Arra hamar rájöttök, hogy ez egy haditábor, ahonnan rablóportyákra indulhattak a sárga fajzatok. Így csak némi ellátmányt és goblin szemmel nézett értéket találtok.
Úgy látszik mindent összehordtak a fajzatok, amit valamiért érdekesnek találtak: az ekevastól a pipereládáig.
Némi turkálás után még némi pénzt is találtok a holmik között: 16 réz, 9 ezüst, 5 arany a zsákmány.
Seela, az elf vér benned komolyan berzenkedik ez ellen a mészárlás ellen, főleg az óriás halála okoz lelki komorságot nálad.
Arg, az újabb győzelem szinte mámorba taszít: egy ilyen hatalmas lényt is le tudtál győzni. Akár az arénában peckes járással és széles vigyorral jársz Seela mögött. Tudod: ezzel a hőstettel még sokáig kérkedhetsz a bámuló csodálóid előtt.
És pár korsót bármelyik kocsmában kaphatsz ezért a csatáért.

Ramani, az óriás halálán hamar túlteszed magad, sokkal inkább Yvett holléte kerül az érdeklődésed előterébe.
A nyomait még neked sem nehéz követni, az a bukdácsoló futás, amit művelt, elég sok nyomot hagyott.
Mégis, legalább egy órát kell gyalogolnod, míg meglátod a botjába kapaszkodó és maga elé meredő lányt az egyik domb mögött…

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Morcos hangulatban és csendben kutatom át a tábort, az orkkal nem foglalkozom. A talált pénzt összegyűjtöm egy kupacba erszénybe, vagy valami dobozba, majd foglalkozunk vele, ha mindenki itt lesz. Ha az ork értetlenkedik, elmagyarázom neki értelmesen, hogy ez közös zsákmány, majd osztozkodunk. Majd leülök a tűz közelébe. Megvizsgálom, milyen állat sül a tűz felett, bár enni nem óhajtok belőle, utána bevárom a többieket. Mivel nem értek a gyógyításhoz, és nincs időm gyógynövényeket gyűjteni, kénytelen vagyok segítséget kérni. Remélem valamelyikük tud majd segíteni, de természetesen nem az orkra célzok. Őt kihagyom most ebből. *

* Amíg vissza nem érnek, addig megpróbálok legalább vizet keresni, leveszem a bőrpáncélt, és leöblítem a sebet, illetve egy tiszta ruhával elszorítom a sebet, hogy ne vérezzek tovább feleslegesen. *

< Nos, túl sok választásom nincs. Ha jobban belegondolok, a nő nem úgy nézett ki, mint akitől ilyen helyzetben segítséget kérhetek, így marad Ramani. Bár nem szeretek férfitól segítséget kérni, inkább magam intézem dolgaimat, főleg egy ilyen esetben, de most kénytelen vagyok. Nem olyan helyen van a seb, hogy egymagam rendesen elboldoguljak vele. >

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Végig nézve a goblinok álltel begyűjtött holmikon, csak csóválom a fejem.

-Hö, nem csoda, hogy nincsen goblin város. Ha nekik ez a nagy zsákmány, akkó azta’n soha nem fognak a patkányevésnél értelmesebb dó’got csiná’ni.

*És kezemmel a kapa, és egyéb lényegtelen dologra mutatok, mintha Seelát érdekelné. De látva, hogy nem foglalkozik velem, így csak a vállamat vonom meg, és leülök valahova pihenés képen.

<Jó belefeledkezett a keresgélésbe, hogy nem figyel rám. Na de lehet talál valami érdekeset.>

*És így is történt. Bár számomra az érmék nem mondanak sokat, de azért azt tudom, hogy belőlük tudok ételt venni. És meglátva a sárga érméket mosoly jelenik meg az arcomon.

-He, ez má döfi. Van pár sárga érménk is. Abbó aztán sok húst tudunk venni. -* Szólok oda Seelának.

*Nem erősködök, hogy adja ide, majd szétosztjuk egymást közt. Én úgy sem tudok számolni. Így egyelőre ott ülök, és várok a többiekre.

[Togar]

Ramani Voineor

Miután látom a többiek elindulnak a goblintábor felé én magam elindulok megkeresni Yvetett közben fütyülöka lovamnak hátha meghallja és visszatér hozzám. Követem a lány nyomait ami nem igazán esik nehezemre mert nemigazán törődött semmivel csak rohant bele a vakvilágba. Végre egy óra gyaloglás után megpillantom a botjára támaszkodva el is csodálkozom a kitartásán hogy eddig bírta. Nem nagyon vagyok járatos a lélek dolgaiban így megállok kicsit leveszem a sisakom és némi homloktörölgetés után elindulok felé.

-Végre megtaláltalak jól vagy?