Fekete Kastély (ÚTK)

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Az inas kérésére szomorúság jelenik meg az arcomon. Leguggolok a kutyához, és megsimogatom két kézzel a fejét, és nyakát.

[Elf nyelven]

-Varangy, most nem jöhetsz velem, sajnálom. De nemsokára visszatérek.

*Felállok, és az inasra nézek.

[Közös nyelven]

-Kérlek mutasd meg a helyet, ahol a kutyám kényelmesen ellehet.

*Ha mutatja, akkor Varangyal követem, és megnézem magamnak a helyet. Ha megfelel, akkor itt marad a kutya. //Idomítás//

-Legyenek szívesek gondoskodni a kényelméről. Nagyon szereti a csirke húst, és vizet is hozzanak neki. Most pedig mehetünk.

*Követem az inast vissza a várba. A csuklyát egyelőre még nem veszem le, de ha beértünk a nemesi házba, akkor leveszem, mert az illendőség úgy kívánja.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, délután-este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah
__________________________________________________

Kyrylo és Sharifah

Az inas felderülő arccal hajol meg felétek, láthatóan nagyon megkönnyebbül, hogy nem kell két külön kísérőt kerítenie.
Kinyitja előttetek a kis kaput, majd meghajolva invitál titeket.

- Erre parancsoljanak, hölgyem, uram…

A kapuboltozat alól - mely nagyjából három méter hosszú lehet - kilépve egy hatalmas parkban találjátok magatokat, mely közepén egy szökőkút díszeleg. A parkot egy hurokba tekeredő kavicsos sétány - melyen akár két hintó is elfér egymás mellett - és több keskenyebb kavicsos ösvény szabdalja több részre. A virágoskerteket gyepes és cserjés részek váltogatják. Elszórtan padokat is lehet látni. A park fáira az öreg és a hatalmas jelző illik a legjobban, bár látsz pár fiatal csemetét is. A fal mellet végig kavicsos sétány fut, ameddig a szem ellát. A fal belső oldalán a kapuk mellet kiszolgáló épületek állnak halványsárgára festett fallal és piros tetőcseréppel díszítve. A korlátok és a parkban álló kandeláberek mind-mind igényes és patinás kovácsoltvas. A fő sétány hurokjának tetejénél áll a gróf kastélya, mely "U" alakban ölel körül egy kisebb parkrészt. Itt két szobor, pár virágágyás és sok gyep látszik. A kastély tele van ablakkal, erkéllyel, virágládákkal, és balkonokkal. Nagyon szépen rendben tartott hely ez, a béke és a nyugalom szigete. Mintha nem is a város közepében, hanem egy vidéki kúriában járnál. Az inas a főépület felé vezet, az "U" középső épületéhez, miközben egy másik inas tart a kapu felé veletek szemben.
Amikor meglátja, hogy ketten érkeztek az inasotok kíséretében, mélyen meghajol felétek.

- Szép estét a vendégeknek. A Gróf úr másik két vendége már megérkezett, engedjék meg, hogy csatlakozzam önökhöz.

Így már négyen haladtok a kastély felé.
A főépület bejárata, pont a park város felőli nagykapujával szemben található, magas kétszárnyú, festett üveg berakású ajtó. Itt a két kísérőtök megáll, egymásra néz, majd az újonnan csatlakozott inas némi tétovázással a hangjában megszólal:

- Elnézését kérem uram, de amennyiben megoldható, eme nemes állatnak – mutat a kutyára – a kastélyon kívül kellene maradnia. A gróf úr nem szereti az állatokat az otthonában. – néz rád elnézést kérendő.

[Togar]

Zenir Argun

Megköszönöm az útbaigazítást majd menetközben megcsodálom a látványt ami elém tárul. Bár én a puszták népéből származom és nekem a síkság a legszebb amit valaha láthatok ám bárdként tudom értékelni a látványt. A tulajdonosnak van ízlése és ráadásul pénze is ahogy azeket a részeket elnézem mert a festett üveg nem olcsó és a többiről nem is beszélve.Mindenesetre elraktározom magamban ezeket a dolgokat és érdeklődve várom hogy kiderüljön mi az oka a meghívásnak, elvégre valaki akinek annyi pénze van mi szüksége lehet egy mondhatni szakadt bárdra. A terembe beérve meglátom Apol mestert és elindulok felé.Közben megnézem a páncélokat is mennyi idősek lehetnek és mennyire tünnek újnak az esetleges címereket rajtuk ebből talán lehet következtetni milyen idős eme család története. Mikor odaérek a mesterhez megállok előtte és köszöntöm.

-Üdvözlöm Apol mester és köszönöm a meghívást megjelentem ahogy kérte.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Kedves mosoly kíséretében elfogadom Kyrylo karját; belekarolok és szép lassan az inast követve utunk során megcsodálom a gróf kastélya körüli parkot. Az újabb inas szavaira köszöntöm őt is, és természetesen nincs kifogásom az ellen, hogy ő is elkísérjen bennünket.
Az ajtó előtt az inasok kérése folyamán kísérőmre nézek.*
- Helyezze csak el a kutyáját, hisz valószínűleg a gróf nem díjazná, hogy ebben a csodás parkban bárminemű kárt tegyen - ha netán kaparni támadna kedve a kutyusnak... A vacsorán úgyis találkozunk... - *én nem szándékozom velük tartani.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

Az inas megértően válaszol:
- Nyugodjon meg uram, erre az esetre van egy elkerített kertrész a hátsó fronton, ahol a vendégek kutyái teljes kényelemben lehetnek. Az ellátásukról is külön inas gondoskodik.

Miután megnyugtató választ kaptál a kutyád elhelyezéséről, bevezetnek a kastélyba a főbejáraton át.
Két libériás inas nyitja ki előttetek, így késedelem nélkül beléphettek a hatalmas bálterembe. A bálterem az épület teljes magasságát magába foglalja, mintegy kétemeletnyi helyiségben álltok. Az ablakok alkóvokkal díszítettek, drapériákkal téve otthonosabbá. A járólapok olyan tisztára és fényesre vannak csiszolva, hogy a mennyezet is látszik bennük. A mennyezeti freskók tükörképe szolgálja így a padló mintázatát is. A bálteremből a földszinten három-három ajtó a két oldalon, egy íves duplasoros lépcső a bejárattal szemben az emeleti karzatra, és a lépcsők között egy újabb kétszárnyú ajtó vezet ki. A falak vakító fehérre vannak festve, vörös drapériák, tükrök és világító gömbök teszik teljessé a berendezést, míg a mennyezeten, fent a magasban, hatalmas kör alakú kristályfüggős, több szintes csillár látható. Ti a vörös szőnyeggel borított bal oldali lépcsőn mentek fel a karzatra. A karzat teljesen körbefut – megint csak "U" alakban - a bálterem három oldalán. Több ajtó is nyílik innen, de nincs időd megszámolni őket, mert a legközelebbi ajtón belépve egy folyosón haladtok tovább. A folyosó immár tapétázott és meleg színekkel nyugtatja a kinti fehérségben megfáradt szemet. A kőpadlót itt is szőnyeg fedi, a világítást a folyosó jobb oldalán futó ablaksor adja. A baloldalon három ajtót számolsz meg, ide vezet az inas téged. Udvariasan kinyitja a legközelebbi ajtót, és előreenged. Belépve egy teremben találod magad, mely megközelítőleg téglalap alakú, és mindhárom a folyosóról nyíló ajtó ide vezet. A szemben lévő falon négy függönydíszes ablak, köztük teljes vértek állnak támaszukon. A függönyök mind ízléses törtfehér és halvány barackvirág színűek. A terem közepén egy hosszú étkezőasztal áll, jelenleg egy gyümölcsöstállal, poharakkal és két boros kancsóval megterítve. A falak mellett további kényelmesnek látszó fotelek és kis asztalkák láthatóak. Az ajtók közötti falrészeken csatafestmények lógnak. A távolabbi rövidebb oldalnál egy paraván van felállítva, a közelebbi rövidebb oldalt egy kandalló tölti be.
A teremben Apol mester a fogadóban már látott férfival beszélget.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, est
Résztvevők: Zenir Argun
__________________________________________________

Az összes vérten ugyan azt a címert fedezed fel, csak tényleg kis eltérésekkel.
Ezt a címert a kastély homlokzatán és a kapuboltozaton is látni, az őrség és az inasok ruhájáról már nem is beszélve.
Kitalálod: a Dul Merrun család címere ez.
A páncélok igen csak karban vannak tartva, ám egyik másikon még csaták nyomát lehet felfedezni.
A páncélok stílusának véltozása alapján a Dul Merrun család igen csak régi lehet.
Apol mester eléd lép és úgy üdvözöl:
- Á, kedves barátom! Örülök, hogy elfáradt ide, a mi kis megbeszéléssel összekötött vacsoránkra. Remélem elég éhes, mert ezen a tájékon nem illik a vacsoraasztalnál túrkálni az ételt. –mosolyog.

Nyílik az ajtó és újabb vendéget kísérnek be. Egy magas elf az, akit a fogadóban már láttál.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Végig menve a szépen, és gazdagon feldíszített palotában, csak a bezártság érzetemet növeli. Bár ez annyira nem zavar, hisz emberek közt nőttem fel. De nem tud lenyűgözni az emberek által annyira istenített zárt falaknak, és halott épületeknek a „pompálya”. Nincs élet e falakban, és ezért soha nem lesz számomra vonzó. Kár, hogy nem a kertben találkozok a gróffal.
Belépve a terembe körbe nézek, és meglátom Apol mestert, melynek nagyon örülök. Feléjük bólintok köszönésképpen, és ha Apol mester int, hogy odamehetek, akkor meg is teszem. Ellenkező esetben egy kényelmes helyen leülök.

*Kíváncsian nézem az idegen reakcióját, hogy miképp viselkedik, mikor meglátja arcomat, melyet már nem rejt csuklya.

[Pyarr közös nyelven]

-Szép jó estét mester, és önnek is Zenir Argun. Elnézést, hogy megzavartalak titeket. Esetleg Zenir uram is a gróf úrhoz érkezett? -* Kérdezem Apol mestertől, és egyben Zenirtől is.

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*Sharifa oldalán kihúzva magam sétálok mellette, megcsodálva szépségét, bájait, és nem utolsó sorban a park szépségét is. Meglepő a város szívében egy ilyen hely még nekem is.
Az újabb inas csatlakozásához nincs kifogásom, a köszönését egy fejbiccentéssel viszonozom.
Az ajtóhoz érve az inas szavait kérdő szemekkel figyelem, majd a mondandója után barátságos arccal szólalok meg.*
- Természetesen, ha a gróf úr nem szereti az állatokat otthonában, én ezt tiszteletben tartom. Ez esetben lenne számára egy elkerített hely, ahová elvinné?
Zeusznak hívják... - *lehajolok a kedvencemhez, megsimogatom a fejét, füle tövét, megszeretgetem és a "fülébe súgok": "Jól viselkedjél barátom, fogadj szót az úrnak!".
Ezzel elengedem, hacsak nem kérik, hogy én is tartsak velük.*

[Togar]

Zenir Argun

-Az igazat megvallva nem vacsoráztam, nem akartam megbántani a vendéglátót azzal hogy nem eszem az asztalánál.

Majd elhallgatok mikor nyílik az ajtó és megpillantom az elfet közeledni akit a fogadóban már láttam.Különösebben nem izgat fel a látványa elvégre láttam már jó párat közülük főleg Íllinori tartózkodásom alatt. Nem tudom mi kötheti ide őt ehhez az emberhez hisz köztudott az elfek nemigazán kedvelnek minket rövidéletűeket.Mindenestre én is üdvözlöm öt megfelelően.

-Üdvözlöm önt én is örülök hogy találkozunk ismét, igen én is a vacsorára jöttem eleget tenni Apol mester meghívásának.Bár azt nemigazán tudom minek köszönhetem a meghívást.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo és Sharifah

Mély meghajlással veszi tudomásul az inas, hogy minden probléma nélkül hajlandó vagy a kutyádat a kastélyon kívül hagyni. Láthatóan volt már ennél jóval kellemetlenebb tapasztalata is a nemesek hóbortjaival.

- Köszönöm Uram, természetesen van külön a vendégek állatainak is helyünk. – s ezzel elvezetik a kutyát, titeket meg tovább kalauzolnak a kastély belseje felé.

A nagy, kétszárnyú ajtót két libériás inas nyitja ki előttetek, így késedelem nélkül beléphettek a hatalmas bálterembe. A bálterem az épület teljes magasságát magába foglalja, mintegy kétemeletnyi helyiségben álltok. Az ablakok alkóvokkal díszítettek, drapériákkal téve otthonosabbá. A járólapok olyan tisztára és fényesre vannak csiszolva, hogy a mennyezet is látszik bennük. A mennyezeti freskók tükörképe szolgálja így a padló mintázatát is. A bálteremből a földszinten három-három ajtó a két oldalon, egy íves duplasoros lépcső a bejárattal szemben az emeleti karzatra, és a lépcsők között egy újabb kétszárnyú ajtó vezet ki. A falak vakító fehérre vannak festve, vörös drapériák, tükrök és világító gömbök teszik teljessé a berendezést, míg a mennyezeten, fent a magasban, hatalmas kör alakú kristályfüggős, több szintes csillár látható. Ti a vörös szőnyeggel borított bal oldali lépcsőn mentek fel a karzatra. A karzat teljesen körbefut – megint csak "U" alakban - a bálterem három oldalán. Több ajtó is nyílik innen, de nincs időd megszámolni őket, mert a legközelebbi ajtón belépve egy folyosón haladtok tovább. A folyosó immár tapétázott és meleg színekkel nyugtatja a kinti fehérségben megfáradt szemet. A kőpadlót itt is szőnyeg fedi, a világítást a folyosó jobb oldalán futó ablaksor adja. A baloldalon három ajtót számolsz meg, ide vezet az inas téged. Udvariasan kinyitja a legközelebbi ajtót, és előreenged. Belépve egy teremben találod magad, mely megközelítőleg téglalap alakú, és mindhárom a folyosóról nyíló ajtó ide vezet. A szemben lévő falon négy függönydíszes ablak, köztük teljes vértek állnak támaszukon. A függönyök mind ízléses törtfehér és halvány barackvirág színűek. A terem közepén egy hosszú étkezőasztal áll, jelenleg egy gyümölcsöstállal, poharakkal és két boros kancsóval megterítve. A falak mellett további kényelmesnek látszó fotelek és kis asztalkák láthatóak. Az ajtók közötti falrészeken csatafestmények lógnak. A távolabbi rövidebb oldalnál egy paraván van felállítva, a közelebbi rövidebb oldalt egy kandalló tölti be.
A teremben Apol mester két férfi társaságában beszélget.
Az egyik egy ember, karddal és lanttal, míg a másik egy nemes arcélű elf. Ráadásul mintha az óidők egyik hosszúéltűje lenne a kinézete alapján.

Graion és Zenir

Apol mester is barátságosan üdvözli Graiont:
- Á, fiatal barátom! Kérem, jöjjön közelebb és csatlakozzon hozzánk. Azonnal elkezdjük a vacsorát, és a megbeszélést.
Azonnal, amint a másik két vendégünk is befut… -teszi hozzá.

S ekkor, mintegy végszóra, újabb koppanások az ajtó felől, majd egy libériás inas lép be:
- Újabb vendégek a gróf úr vacsorájára!
S belép egy párocska, akinek a férfitagja északi nemesnek, a nőtagja pedig egy egzotikus délvidékinek néz ki.

Mindenki

- Jöjjenek csak, barátaim, és ismerkedjenek össze egymással! – fordul az újonnan jöttek felé Apol.
- Ha más nem is, egy vacsora erejéig társakat láthatnak egymásban!

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Enyhén megbiccentem fejem Zenir felé.

-Nos jó uram, valószínű ugyanazért vagyunk itt mindnyájan. A gróf úrnak lenne egy feladata számunkra, és mi jelezvén, hogy megtisztelt e kitüntetett figyelmével, megjelentünk itt, a nemesi rezidenciájában.

*Ekkor megjelenik a két idegen. Végig nézek rajtuk, de csak míg tisztes távolban vannak. Meglep a nő szépsége, hisz nagyrészt túl húsosak voltak nekem az ember félék, de ő valahogy más. Gyorsan elhessegetem a gondolatot, majd vacsora közben jobban megismerem, akárcsak a többieket.
Mikor hozzánk érnek, tisztelettudóan, de nem megalázkodva meghajlok, és kedvesen bemutatkozok.

[Pyarr közös nyelven]


-Szép jó estét. A nevem Graion Dennirwen, és örülök, hogy találkozhattunk.


//1.8 méter magas, testalkata vékony, de nem összeesett. Hosszú ezüstös egyenes szálú haja hátközépig ér. Szeme mély kék. Ruhája gazdag polgár ruha. Nadrágja barna szövetnadrág, cipője díszes, inge fehér, és nemesi cirádákkal ékesített, köpenye vajszínű selyemből van. Díszes övén három övtáska. Szépsége kitűnik még az elfek között is. (Karizma=20)//

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

*A gróf kastélyán keresztül menve az inas után kis áhítattal nézek körbe. Tőlem sem távoli a nemesi pompa, de ez azért kissé lenyűgöz, viszont ugyan ekkor távoli is.
A terembe érve a hölgyet előreengedve belépek én is amikor szabad. Apol mester szavaira közelebb sétálok a hölgy kíséretében továbbra is. Graion köszöntését udvariasan viszonozom, majd a hölgyet bemutatom a társaságnak, aztán pedig én is túlesek ezen a ceremónián.*
- Jó estét uraim! Először szeretném bemutatni a körünkben megjelent hölgyet: Sharifah Fuad Gawdat Gulzar asszony.
A hölgy mellett szerény személyem pedig Kyrylo Oleksandr Yevheniy.

//Kinézet:
Arcra lásd a avatarképet.
Közel 170 cm magas, 80 kg. Vékony, sportos testalkatú.
Fehér haj (kb. 30 cm hosszú), szemöldök, szakállzat. Kyr arcvonások. Hideg kéken csillogó szemek.
A ruházata nemesi: fekete selyem nadrág, díszes öv, bordó nemesi ing, finom bőr díszes mellény ezek kandikálnak ki a selyem szegélyű bíbor színű köpeny alól. Még látható egy díszes kardhüvely is a köpeny alatt (ha a köpenyt leveszi, akkor láthatóvá válik egy díszes tok, szarvasagancs markolatú késsel).
Kezében egy karimás kalapot tart, mely fogakkal és fácántollal díszítve van, valamint egy fekete sétálópálca.

[Togar]

(Zenir Argun)

Én is megnézem magamnak a két jövevényt láttam-e már őket, és esetleg a ruházatukból sejthetem kifélék mifélék lehetnek, majd az elf felé fordulok.

Nos örülök a vendéglátásnak és a meghívásnak ugyanakkor kíváncsi leszek a feladatra amihez ennyi emberre van szükség. Elvégre egy egyszerű feladathoz már túl sokan vagyunk, ám én szeretem a kihívásokat.

Mikor odaérnek én is biccentek feléjük és elmosolyodom majd bemutatkozom nekik.

-Üdvözlöm önöket a nevem Zenir Argun, úgy látom megvagyunk és nem várunk másra akkor talán keressük fel a gróf urat aki már vár minket.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, este
Résztvevők: Kyrylo, Sharifah, Graion, Zenir
__________________________________________________

Kyrylo, Sharifah, Graion és Zenir

Immár – Apol mesterrel – öten tartózkodtok egy teremben, ki-ki a maga vérmérséklete szerint üdvözölve a többieket.
Apol láthatóan igen jó hangulatban van, amit pár szóval meg is magyaráz.

- Köszönöm Önöknek, hogy elfogadták a meghívásunkat. Bocsássanak meg oktalannak látszó vidámságomért, ám magam sem hittem, hogy ilyen hamar sikerül teljesítenem barátom, a gróf úr kérését.
- Elöljáróban is szeretném elnézésüket és megértésüket kérni, ám sajnos a gróf úr személyesen nem tud a vacsoránkon részt venni. A város életében egy újabb olyan fordulópont következett be, amihez a személyes jelenléte elengedhetetlen.
Remélhetően a vacsora végéig visszatér otthonába és csatlakozik hozzánk. Még egyszer az elnézésüket kérem a nevében.

- Kérem, foglaljanak helyet – mutat az asztal mellett álló székekre, - és kezdjük el a vacsorát.

Amint helyet foglaltok, egy kis ezüstcsengőt emel fel az asztalról és megrázza. Erre a jelre inasok sorjáznak be, és előételeket tesznek elétek. Apol mester addig nem szól, míg az inasok ki nem sorjáznak, csak azután folytatja.

- Visszatérve a kérdésére Zenir uram, a feladat egy személy megkeresése. Egész pontosan a gróf úr szerelme tűnt el, ezért a gróf úr igen komolyan veszi az ügyet, érthetően. Épp ezért tartottuk szükségesnek, hogy tapasztalt, ám nem városőr személyeket kérjünk fel a hölgy megkeresésére. Kérem, lássanak hozzá – int az étel felé bíztatólag.
- A történet egy részét, - főleg az eltűnésre vonatkozót – én is ismerem, úgyhogy ha lenne kérdésük, nyugodtan tegyék fel. Ám van, amit csak a gróf úr tudna megválaszolni, úgyhogy nézzék el nekem, ha nem minden kérdésükre tudok majd választ adni. De elöljáróban az érdekelne, hogy segítenek e nekünk az eltűnt hölgy megkeresésében.
Ígéretet tehetek arra nézvést, hogy a jutalmuk nem marad el, effelől biztosíthatom Önöket.

Amíg beszél az öreg tudor, addig Zenir a társait méri fel. Az elfről azon kívül, hogy fajtájának ragyogó és nemes vonású példánya, nem sokat tudsz megállapítani. A nő (lány?) is igazi rejtély marad számodra, bár kreolos bőre miatt délvidékinek gondolnád. A ruházata viszont igen látványos és igézően hat a férfiszemekre. A nemes tipikus északi, Erigowra, vagy környékére tippelnél, ha a származását kellene kitalálnod.

Azt mindannyian felismeritek, hogy a jelen lévők mind a Merrun Éke fogadó vendégei, vagy megfordultak ott…

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Bólintok Apol mester felé, mikor az asztalhoz invitál, majd helyet kínálva a társaságunkban lévő hölgynek, én magam is leülök.
Miként az etiket diktálja, úgy cselekszek evés közben. Nem falok, csak szépen módjával, és persze minden evőeszközt megfelelően fogok, és használok.


//Udvari etikett: 2 //

-Jó étvágyat mindenkinek.

*Nem sietetem Apol mestert. Majd mikor jónak látja, akkor belekezd mondandójába.