Hónicsi

[Marcus]

Jaeda no Kaito no Taro
_________________________

A kapu halk nyikorgással tárult fel, és egy ráncos arcú idős cseléd jelent meg a fiatal férfi előtt.
- "Konnai sa, szei! Miben segíthetek?" - kérdezte halk hangon, de nem mozdult a bejáratból, elálva teljesen a sugasa útját.
Eltekintett az alacsony nő válla mellett a mögötte álló csendes előtér felé, majd a szolgáló felé fordult.
- Konnai sa. - válaszolta Taro - Sinjori sei-t keresem fontos ügyben. A nevem Kaito no Taro... - megállt, majd egy pillanatig hezitált, végül halk hangon folytatta - ...a néhai Jaeda udzsiból.

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Taro
Helyszín: Hónicsi –a Kereskedő negyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Az anyóka meghajol újra feléd, majd félreállva az útból invitáló mozdulattal az előtér felé int.

- Jöjjön beljebb, szei. Azonnal értesítem jöttéről az uramat.

A vendégfogadó kis szobában nincs is több tárgy, mint amit eddig láttál, tényleg csak a lábbelik cseréjére és az esetlegesen vizes köpenyek, esernyők tárolására szolgál.
Az idős szolgáló félrehúzza előtted a tolóajtót, ami mögött feltűnik egy újabb terem méretű szoba. Méretileg akkora lehet, mint egy tera gyakorlóterme. Itt már ülőpárnákat, teás-asztalokat, ablakot és cserépben virágokat is látsz. Egy fogadóterem lehet. Három irányba vezet innen ajtó, leszámítva azt, amin bejöttél.

- Kérem, foglaljon helyet, amíg Sinjori sei-t értesítem jöttéről. – hajol meg ismét feléd a csóin, helyet mutatva a szoba közepén álló nagyobb asztalnál. Majd a bal oldali ajtón át távozik.

Amíg várakozol a ház tulajdonosára, van időd körbenézni. Bár nem vagy szakértő, úgy látod, hogy a bútorok, a gyékények, a falak és gerendák, mind-mind drága anyagból készültek. Egyik-másik fali nyomat ráadásul igen művészi munkának látszik. Rá kell jönnöd, hogy bár első ránézésre nem észrevehető, a ház tulaja igen csak szereti a drága holmikat.

Ekkor nyílik a veled szemben lévő ajtó, és a mögötte lévő belső kertből egy idősebb csóin lép be a szobába. Fehér gyászruhát visel, szakálla engesztelő fonatokba fonva, elárulva, hogy Kurodai tanait követi. Gondosan behúzza maga mögött az ajtót, majd feléd fordulva meghajol.
Hangja érces, és korát meghazudtolóan fiatalos.

- Konnai sa, Kaito no Taro szei! Vai vasz Aka Sinjori desz. Miben segíthetek önnek?

[Niobe]

Meiko

* Figyelmesen végighallgatom apám szavait, majd utolsó mondatára bólintok. *

- Igen apám, tudom, hogy hozzá is el kell mennem, és el is akartam. De az első utam hozzád vezetett. Köszönöm a segítséget és az információkat, meglátjuk mire haladunk ezek birtokában. * mosolygok rá, majd odafordulok Sidoshihoz. *

- Amíg elpakolok, addig nyugodtan tedd fel kérdéseidet apámnak, mert gondolom vannak, utána meglátogatjuk apósomat is.

* Ha már nem kérnek több teát, elpakolok, és elmosom a csészéket, majd elbúcsúzom apámtól, és elindulok a kijárat felé. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Meiko

Felállsz az asztaltól, majd elpakolod, elöblíted a csészéket.
Édesapád és a pap halk, de annál komolyabb beszélgetésbe mélyülnek.
Szülőd felnéz rád, majd int: ne várj a papra, mert hosszú beszélgetésnek néznek elébe…

Lesétálsz a lépcsőn, rámosolyogsz a régebbi dolgozókra, beszívod az ismerős illatokat, megnézed a raktár készletét. A szokásos árukkal van még mindig tele…

Az utcán nyüzsgő forgalom, idebent hűvös levegő és halk beszélgetéssel kísért szorgoskodás.

[Niobe]

Meiko

* Kissé csodálkozom, amikor apám félre nem érthető mozdulatokkal jelzi felém, menjek egymagam dolgomat intézni. *

< Mi megbeszélnivalójuk lehet, ami ilyen sokáig tart? Az is igaz, hogy apám mindig is kíváncsi ember volt, szereti gyűjteni az információkat, és mindig nyitott a tudásra. Hát akkor jól ellesznek itt egy darabig, talán jobb is így, gyorsabban végzek, ha egymagam közlekedem. >

* Felszedem a cuccaimat és elindulok lefelé. Az utcára kiérve gyorsan körbenézek, majd a szokásos és rövid útvonalon elindulok sietve apósom háza felé. Sokszor megtettem már ezt az utat is, így szinte már csukott szemmel is eltalálnék oda. Amint odaérek, meghúzom a jelzőzsinórt, és nyugodtan várok, míg kinyitják a kaput. *

[Mare-ai]

_______________________________________________________________
JK: Meiko, Sidoshi
Helyszín: Hónicsi – Kereskedőnegyed
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve (Pyarron szerinti 3701) – Virágok hava, 2. nap - Délután
_______________________________________________________________

Meiko

Az utcán kellemes meleg és a forgalom vár, ám te nem zavartatod magad.
Furcsa kettősség kísér utadon. Minden kellemes emlék mosolyra késztet és melengeti szívedet, ahogy apósodék, és így a férjed régi háza felé tartasz.
Ám mindig beléd nyilall a fájdalom: Ő nincs többé.

Hamar megteszed azt a pár utcányi távot, és az ismerős ház előtt állsz.
Meghúzod a jelzőzsinórt, amire válaszul halk csengettyűszó felel.
Az ajtó kinyílik és a kedves Soroko áll mögötte.
Ő a Sinjori ház legöregebb szolgálója, ő volt a férjed dadusa is.
Szeretettel néz rád, szemében csöppnyi fájdalommal, amit hiába is próbál takargatni…

- Meiko! Öröm az öreg szívnek téged látni! Jer beljebb! Sinjori szei éppen vendéget fogad, így ha hozzá jöttél, várnod kell kissé. – s beterel az előtérbe, ahonnan a fogadószoba nyílik.
Halk hangokat hallasz, ám az öregasszony egy jól elrejtett oldalsó ajtót tol félre, ami egy oldalfolyosóra nyílik. Így lehet elkerülni a nem kívánt találkozásokat.

[Niobe]

Meiko

* Rámosolygok az idős Sorokora, majd kicsit meghajolva üdvözlöm én is. *

- Üdvözlöm kedves Soroko. Igen hozzá jöttem, de nem gond, ráérek, megvárom, míg a vendége távozik.

* Majd követem az idős nőt a ház belsejébe. Amint félrehúzza az oldalajtót, felé fordulok és halkan megszólalok: *

- Régóta van itt a vendég? Valami üzleti tárgyalás közepébe csöppentem? Csak azért, hogy tudjam, mennyi időre is számíthatok a várakozás terén.

* Majd ha mutatja az utat tovább, akkor követem, közben azért fülelek a kiszűrődő beszélgetésre, hátha elcsípek valami olyan információmorzsát, ami esetleg nekem is fontos lehet. *

[Yvett de Crei]

Youki Yakhuso (Youki Micsinaga - álnév)

*Bízok a megérzéseimben, így a látott pár után eredek a tömegben. Ismételten próbálok úgy férkőzni, hogy ne vegyenek észre, de ne is veszítsem őket szem elől.*

//Érzékelés próba:
14-ös érték
1k10 = 6 [6] //