Vidéki történet (ÚTK)

[Nibur Sakraf]

(H’yssadin Sychín)

//Ebben mondjuk lehet valami Ezen átsiklottam. ...ha kifelé nyílnak a kabinajtók, csak akkor van kiékelve //

*Az alakról lerí, hő maga is kyr vérű...tekintete tiszteletet parancsoló, de nem úgy néz ki, mint aki nagyon agresszív lenne. 180 cm magas, arányos, erős testalaktú. Bőre kreolos, haja fehér, lófarokba fogva pihen a hátán. A felszerelésén látszik, hogy pietor, valószínűleg valamiféle testőr lehet, Hosszú utazókabátját félretolva észreveszed, hogy oldalán érdekes keresztmarkolatos fegyver lóg.*

*Mikor a lovag közli a látomását a kezével int, h álljon meg ott ahol van, ő maga pedig azonnal benyit a kabinba, közben fél szemmel a lovagot is figyeli.*

-Rendben, megnézem, de maradjon ott!

[Ichigo]

Alex Leron

*Ahogy jobban megszemlélem az előttem álló férfit, szemlátomást ő is kyrvérű. Legalábbis a külső jegyek ezt mutatják. A válaszára biccentek egyet, hogy úgy csinálok, ahogy mondja: várok. Ha esetleg valami csatazajt hallanék a kabinból közbeavatkozok én is.*

//Majd 2 méter magas (197cm) vaskos testfelépítésű (95 Kg) férfi. Fekete haját varkocsba fogva hordja. Vasalt csizmát, fekete nadrágot és tunikát visel. Nyakában egy hollószárnyat formáló szimbólum lóg, fegyverövén pedig egy láncos buzogány.//

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Az Emlékezet fedélzetén
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: H’yssadin Sychín, Alex Leron, Ayana, Matt
--------------------------------
A testőr kinyitja a kabinajtót. Semmi kifogásolnivalót nem láttok a kabinban, a kyr a két priccs között térdel a földön (amire előzetesen leterítette az egyik takarót) és lehunyt szemmel, arccal az ajtó felé meditál. Mikor rányittok, kicsit kábán mered rátok, majd a tekintetébe ismét élet költözik - ezzel együtt visszatér bele a lenézés és a gúny is. Toroniul szólal meg:
- Elfelejtettél valamit, pietor? Mondtam, hogy az ajtó előtt őrködj.

Közben újabb utasok érkeznek, de kissé megtorpannak.

/Ayana, Matt, ti látjátok, hogy a folyosón áll két leendő útitársatok, de helyzet kissé feszült. Ti is írjátok e magatokat./

[Syris]

//Márványfehér bőr, válligérő, egyenes haj, égszínkék szemek, hosszúkás fül, amiből látható, hogy se nem ember, se nem elf. Kb 168 cm, vékony, de arányos, izmai nem látszanak fejlettnek, de mégsem tekinthető gyengének, másfélkezes kardjának köszönhetően, ami a bal oldalán lóg, hüvely nélkül egy övön.Sötétkék testrefeszülő nadrág, ami már feketének látszik, fekete térdigérő csizma, fekete ujjatlan felső és egy fekete, nyaknál egy sárkányt ábrázoló medállal összefogott csuklya képezi ruházatát. Alkarjain már-már ezüstösen csillogó alkartvértek vannak.//


Mikor meglátom a két embert, kicsit megtorpanok. Érzem, hogy feszült a helyzet.
<Hm...Olyan fura...Valami nem stimmel...Az egész helyiséget betölti ez a feszült helyzet. Valahogy oldanom kéne...Nem szeretem mikor ilyen helyzet áll fenn.>
Odamegyek a dartonitához. Kedvesen, mosolygova beszélek hozzá.
-Jó napot, uram. Úgy látom az utastársaink lesznek. Kicsit kellemetlenül feszültnek érzem a helyzetet. Őszintén remélem, semmi ellentét nincs ön és az Úr között. Ne rontsuk el az elkövetkezendő utazást. Kérem ne vegye elő a fegyverét.// // Semmi szükségét nem érzem.-Próbálom finoman megfogni a kezét, és kicsit ellentartani vagy visszanyomni, hogy ne vegye elő a buzogányát.
<Remélem megérti, és nem zagyváltam össze semmi hülyeséget...És főképp, hogy esetleg nem véli támadó célúnak az irányába tett lépésemet. Nem lenne jó, ha miattam éleződne a feszültség...Ez meg ki lehet?>
Most veszem észre lényegében a kyrt. Idáig tudtam, hogy ott van, de valamiért csak most jutott el a tudatomig, hogy hogy is néz ki. Kicsit elmeredek rajta. A haját nézem. Majd megfogom a sajátom, és megnézem azt is. Látom azonban, hogy mégsem hasonlít annyira rám. A fülei nem olyanok,mint az enyéim. Kicsit még a meglepődöttségemtől hebegve beszélek hozzá.
-Jó...napot, uram...Ön...?-Mutatok kérdőn a hajára.-Nem lehet...olyan,...olyan,mint én...,ugye?
Kicsit összeszedem magam.
-Én Ayana vagyok.-Mondom immáron mind a kettőnek.

[Arnoil]

Matt

Vékony testalkatú, kissé alacsonynak mondható ember (165-170 cm). Bordó selyeminget és kék nadrágot valamint prémes szegélyű barna köpenyt visel. Övén csupán övtáska látszik, fegyver nem látható nála. Kezében egy furcsán szétágazó botot tart, mely mintha fejével egymagasságban egy szemet mintázna.

Kissé bambán álldogálok, a nagy feszültségből nem sokat érezve. Ayana előre lépésekor rosszat sejtve figyelem az eseményeket.

< Fene ebbe a nagy közvetlenségbe, ezek veszélyes fickóknak látszanak. Ez a melák sem egyszerű, de a másik toroni ráadásul kyr vérű, s a kabinban is van egy. Hoppá a melák nyakában varjúszárny... Na akkor a nagydarab is bajkeverő. Szép kis utunk lesz... >

Rászólok Bikára:
- Fordíts Ayanának, mert biztos nem érti hogy mit beszéltek eddig.

[Nibur Sakraf]

(H’yssadin Sychín)

*Mikor benyit, és látja, hogy semmi gond nincs bosszúsan hátrapillant a Dartonitára, majd meghajtja magát a famor előtt.*

-Elnézést, csupán aggódtam az épségéért...

*Mikor észreveszi a közeledő alakokat bűnbánó ábrázattal nyugalmat hagy a másik kyrnek, és behajtja az ajtót, mielőtt más is látná, hogy ki is van a kabinban.*

-Minden rendben, láthatólag nincs szükségünk segítségre. Köszönöm a figyelmeztetést.

*Hajol meg a lovagnak, jelezve, hogy nem tart tovább igényt jelenlétére. Ekkor ér oda a két jövevény. A"testőr" gyanakodva néz végig rajtuk. Mikor lány a dartonitához fordul hátrébb lép az ajtóhoz. Hagyja kibontakozni őket. A másik alak hosszú botja láttán halvány sejtés merül fel benne, hogy ért a mágiához.*

<Ezzel jobb lesz vigyázni...bár ha ártani akarna már megtehette volna...vagy csak a nagydarabtól tart...úgy látom nem tetszik neki az ábrázata.>

*Csöppet sem tetszik neki a nagy tumultus. Mikor a lány hozzá fordul a kérdéssel felhúzza szemöldökét.*

-Nem hinném, hogy vannak közös őseink.

*Erőltetett félmosollyal mutat a fülére. Mikor a lány bemutatkozik bólint.*

-Örülök, hogy megismerhettem...

*Helyet hagy a nagydarabnak...hátha "elcsalogatja" a lányt és a társát, és végre újból nyugalma lesz*

[Ichigo]

Alex Leron

*Megvárom míg a kyr, mármint a testőr benyit a kabinba, majd a dühös tekintetéből gyanítom le lett cseszve, mert hallottan némi szóváltást. Köszöni a figyelmeztetést, ekkor egy lány lép oda hozzá és valamit magyarázni kezd, de egy kukkot sem ért belőle. Értetlen tekintettel néz rá, majd megpróbálja elmutogatni neki, hogy nem érti amit mond. Végül még a testőrhöz fordúl.*

-Rendben van akkor ha nincs baj, de figyelj, mert a holtak sosem hazudnak. Valami fog történni ezen a hajón

*Majd gondterhelt arccal megfordul és elindul vissza a kabinjába. Ekkor látja meg a másik férfit, aki egy nagy botot tart a kezében. Ruházatáról egyből kiderűl hogy a híres Doranból jött és valószínűleg ért a mágiához is.*

[Syris]

//Sychín, nemhinném, hogy a karaktered érti, amit az enyém mond neki, ugyanis csak assziszul beszél. Így nemtudhatod, hogy bemutatkozott.//


<De jó... Miért van az, hogy senki sem érti, amit mondok. Igaza volt apámnak... Nem csak a harcra kellett volna koncentrálnom. Csak nem lehet nehéz megtanulni egy nyelvet.>
Látványosan elszomorodom, majd visszakullogok Matthez.
<Hm... Bika...>
Látszik, hogy hirtelen átvillan egy számomra nagyszerűnek tűnő gondolat az agyamon, elvigyorodok, majd kísérőnkre nézek.
-Bika, mint már említettem, te ugyebár tudsz assziszul és ervül is, és egész sok időnk lesz a hajón...
Várom a válaszát, remélve érti félbehagyott kérésem.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Az Emlékezet fedélzetén
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Alex Leron, H’yssadin Sychín
--------------------------------
/Ayana/
Bika előbb értetlenül bámul és tekintete végigfut a testeden - majd az arca felderül és a tekintete vissztér a tiedhez:
- ááá, hát persze, megtanítom ervül, ha gondolja

A hajósinas a lovag melletti kabinhoz vezet és az ajtóra mutat. A nyelvét nem érted, de Bika felvilágosít: ez a te kabinod. Egyúttal megtanít egy szóra: "köszönet"

A kabin nagyon egyszerű, 2 sima priccs és 2 közepes láda a holmiknak. Mire körbenézel, ismét megjelenik a hajósinas és egy összegöngyölt csomagot hoz. Kibontva szalmazsákot és vastag takarót terít az egyik ágyra. Mosolyogva néz rád és kérdez valamit.

/Leron/
A lány közvetlensége meglep - de sokat csorbít rajta, hogy fogalmad sincs, mit beszél. De a mosolya kedves és ártatlan.
Körülölel a kabinod nyugalma. Az iménti szellem nem tűnik fel újból, valószínűleg nincs mondanivalója a számodra. Az ablakon

keresztül láthatod a berakodást, de nem különösebben érdekes látvány.

/Matt/
A helyzet magától megoldódni látszik - örülsz, hogy nem kell a diplomáciai képzettségedet próbára tenni. A hajósinas előbb Ayanának mutatja meg a szobáját, majd a kyrek melletti kabinra mutat (Ayanaval szemben) és közli, hogy ez a ti kabinotok.

Az elrendezése egyszerű, 2 sima priccs és 2 közepes láda a holmiknak. A hajósinas rövid idő múlva két kisebb csomagot hoz, szalmazsákot és takarót terít az ágyra.
- Teheték még valamit Önökért, uraim?

/Sychín/
A lovag és az új utasok is elfoglalják a kabinokat - a férfiak a ti kabonotok mellett kapnak szállást. A megítélésed szerint nem jelentenek veszélyt, de tudatosul benned: a botos mágiatudor. Így kénytelen vagy felülvizsgálni véleményedet.
Eszedbe jut egyik néhai társad által gyakran említett mondás: "Átkozott legyen minden varázstudó". Igaza lehetett, mert valamilyen mágikus kórság vitte el végül.

[Syris]

Párszor nagy vidáman ismételgetem,h "köszönet",de mikor a hajósinas kérdez valamit értetlenül nézek. Hol rá,hol Bikára, hol pedig Mattre. Értetlenkedésem csak fokozóik,mikor meglátom,hogy társaim másik kabint kapnak.
-Nem úgy volt,hogy együtt leszünk? Nem akarok egyedülmaradni.-Mondom Bikának kétségbeesetten.
<Utálom a magányt. Nem akarok egyedülmaradni. Nem tudom miért nem érti meg senki.>

[Arnoil]

Matt

< Végülis nem baj hogy két kabint kaptunk , így bikának sem kell a padlón aludnia... >

Kissé elfintorodom az egyszerű priccstől és szalmazsáktól, de aztán vállat vonva tudomásul veszem a helyzetet.
< Na a padló és a priccs között nem sok különbség van... Viszont ha már megkérdezted, akkor bizony segíthetsz >

- Jól esne egy kis harapnivaló, köszönettel venném ha hozna valami ehetőt, s mellé valami innivalót mindhámunknak.

Közelebb lépek a kabin bejáratához, s kipillantok a folyosóra (csak a fejemet kidugva ) részint Ayana kabinjára részint a kyr testőrre pillantok.

< Pont az őrzött kabin mellett vagyunk ; Mostmár belerúgok ebbe a félnótásba ha nem fordít, mert Ayana folyamatosan csacsog de semmit nem értettem belőle, viszont jó hír hogy tanulgat ervül >

Visszalépek a kabin belseje felé, és eléggé morcosan nézek bikára:
- Bika, mondd el hogy mit is mondott Ayana az elmúlt pár percben!

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Az Emlékezet fedélzetén
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Alex Leron, H’yssadin Sychín
--------------------------------
/Ayana/
Bika segítségével megérteted magad a hajósinassal Kiderül, hogy csak az után érdeklődött, kérsz-e mást is, illetve felkér, hogy indulásig maradj a kabinban. A kinti felfordulást tekintve ez jó ötletnek tűnik. Úgy néz ki, csak ennyien uraztok összesen - Matt, Bika, a páncélos harcos és a fehérhajú fegyveres, akinek van egy útitársa is, akit csak egy pillanatra láttál.

/Matt/
Megkapod a kért dolgokat, és Dorkon ismételten megkér, hogy maradjatok a kabinban. Bika kínálás nélkül iszik a kikészített kupák egyikből, majd átmegy Ayana-hoz és segít neki eligazodni. A kerek ablakon kinézve a rakodást szemlélheted, de nem köti le a figyelmedet.

/mindenkinek/
A zaj odakint lassan elcsitul, a kiabálások elhallgatnak. Talán végeztek a berakodással - fordul meg a fejetekben, mikor halljátok az ajtótokon a kopogtatást. Dorkon //egyesével persze// lép be és közli:
- A kapitány úr örömmel tájékoztatja Önöket, hogy a rakodást befejeztük és az esti dagállyal kihajózunk. Előtte a Vizek Úrnőjének, Antohnak egyik papja rövid szertartást celebrál a fedélzeten, ha óhajtják, részt vehetnek rajta. Ezt követően már szabadon mozoghatnak a fedélzeten és a kapitány üdvözlő vacsorára hívja meg Önöket.

[Syris]

-Bika, hogy van ervül a nem?
Ha megmondja odafordulok a hajósinashoz:
-Köszönet,nem.


<Remek. Ez a vacsora különösen jól hangzik. Már eléggé éhes vagyok.>
-Bika,menjünk fel megnézni. Biztos nagyon érdekes és egyedül úgyse érteném meg.
Kicsit rendbeteszem magam mielőtt felmegyünk.

[Ichigo]

Alex Leron

*A külső zajok elcsendesülnek és a kiabálások is alább hagynak. Nagy valószínűséggel végeztek a bepakolással. Hála Dartonnak, gondolja, már nagyon kezdte unni a kabint. Dorkon lép be a kabinba és közli, hogy hamarosan kifutnak csak még Antoh papja mond egy imát és utána vacsora.*

<No végre! már nagyon kezdtem unni ezt a kabint. Szóval még megvárjuk a víziasszony papjának az imáját.Nos ennek örülök, nem akarok elsüllyedni. Fel is megyek megnézni, addig sem vagyok ebben az átkozott lyukban>

*Azzal feláll, és elindul a fedélzetre.*

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Az Emlékezet fedélzetén
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Alex Leron, H’yssadin Sychín
--------------------------------
/mindenkinek/
A fedélzeten az egész legénység megjelenik. A kapitány tisztjeivel együtt fogadja a papot és segédjét. Antoh papja kopaszodó, középkorú férfi, aki illő komolysággal lép a fedélzetre, kisebb ládát cipelő kísérőjével. Lassú léptekkel vonul végig a hajón, miközben száraz pikkelyeket szór szét a hajón. Mormogásából időnként felismerhető az Antoh név. Hangja egyre erősebb, a bőrötöket hideg fuvallat liba bőrözi fel. A végén a taton áll meg és könyörgő mozdulattal emeli karjait a tenger felé:
- Antoh, vizek mindenható Úrnője, tekints e hajóra, tekints legénységére és utasaira. Kísérd át őket háborgó birodalmadon, engedd, hogy biztonsággal járják a Te örvényeidet és hullámaidat. Áldunk Téged, mert kegyes vagy hozzánk és haragod ellenségeinkre sújt. Áldunk, mert méltónak találtatsz kegyedre és hűek vagyunbk hozzád. Fogadd áldozatunk.
Intésére a kísérője - kékbe öltözött egyházszolga - átveszi az egyik matróztól az addig lefogott bárányt. Avatott kézzel átvágja a torkát, a vérből a fedélzetre és az eléje gyülekező legénységre is spriccel, majd egy kiáltással átdobja a korláton.
- Legyetek áldottak Antoh nevében és járjatok bizalommal a Ő honában. Térjetek vissza szerencsével és szívetekben Antohhal.

A szertartásnak ezzel vége, a matrózok a kísérőt, a papot a tisztek veszik körül. A kísérő kinyitja a ládát, és apró tárgyakat árusít a matrózoknak.
//aki vásárálni szeretne, 10 rézért vásárolhat Antohnak szentelt aprócska holmit. Külön kérésre 1 ezüstért a pap külön megáld bárkit vagy bármit (1 főt vagy tárgyat)//

Miután a szertartásnak és a vásárlásnak vége, a pap szigonyával int, indulhattok. Meglepő módon a fedélzeten marad és gyakorlottan irányítja a kifutást - láthatóan egyben ő a révkalauz is. A hajó vitorlát bont a nyílt víz felé veszi az irányt. Több hajóról is átkiabálnak hozzátok, szerencsés szelet és hasonló jókívánságok hallatszanak. A kikötőt elhagyva a pap és kísérője lemászik a hágcsón és a várakozó csónakba száll. A hajó teljes vitorlázattal indul el, miközben háta mögött lassan lenyugszik a nap.

A hajósinas ismét hozzátok fordul:
- A kapitány várja Önöket vacsorára.