Vidéki történet (ÚTK)

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Hajótörés
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Alex Leron, H’yssadin Sychín
--------------------------------
A vihar elvonul, kisüt a nap, immár jól látjátok egymást és a környéket. A homokpart 5-15 méter széles, beljebb érintetlennek tűnő erdő, a talaját vastag avar borítja, amit az eső átáztatott.
Néhány túlélő kóvályog hozzátok hasonlóan a parton, de számosabbak a holttestek, amiket partra mosott a víz. Négyötökön kívül három hajós élte túl a hajótörést. A roncsok beterítik a partot, de látjátok, hogy a hajótest fennakadt egy kiálló zátonyon a parttól kb 30 méterre. A fedélzet és a teljes eleje hiányzik és eléggé ingatag kinézete van. Ráadásul a szemetek láttára ront egy cápa egy lebegő testre és a víz alá rántja.
Végül sikerül tábortüzet gyújtani, fekete füst száll fel. A matrózok kotorászni kezdenek a roncsok között, előkerül néhány hasznos vagy annak tűnő eszköz: kötelek, vásznak, kis hordó bor, egy tengerészkard (rövidkard), két kés, némi élelmiszer, egy ládában tartalék (SZÁRAZ) ruhák.

Esztek és sikerül kipihennetek magatokat, már kevésbé fáztok. Életnek semmi jelét nem látjátok a környéken rajtatok kívül. Tudjátok, hogy nem maradhattok a parton menedék nélkül, ráadásul a nyakatokon a hideg évszak.

[Arnoil]

Matt

< Nem hiába ecsetelte Nevill atya a türelem erényét, s lám megoldódik a tűzgyújtás meg némi élelemhez jutás világi eszközökkel is... >
A pihenő alatt igyekszem minden fájdalmam csillapítani (pszi) majd meditálok amíg teljesen fitt állapotban nem kerülök. A maradék időben most már napfénynél is átnézem a sebeim, bár nem értek hozzájuk de legalább így észreveszem ha valamelyik rondább lesz. Átnézem az övtáskáim, hogy mi is van nálam még.
< Nagyon kár a hátizsákomért, volt benne pár hasznos dolog... takaróm, kötszerek, szesz, ruháim Nagyon jólesne most ha itt lenne. Nade sebaj, élünk s remélünk... >

Vakaródzás meg melegedést követően felpattanok és kicsit bejárom a partszakaszt, a roncsokat megszemlélem hátha valami szikra beugrik valamiről. Majd az erdőt veszem szemügyre a partszakaszról. Keresek egy fát ami kimagaslik a többi közül, s ahonnan belátható a szárazföldi szakasz. A kis sétámat követően a kis társaságunkhoz (mi 4-en + a 3 matróz) fordulok.
(Erv)
- Nos van sejtése valakinek hogy hol lehetünk? Ez egy sziget ahol vagyunk vagy csak egy kihalt partszakasz a kontinensen? Arra gondoltam hogy lassan körül kellene néznünk merre mehetnénk tovább innen, vagy valamilyen menedéket kéne kerítenünk a környéken.
Ayanára pillatok
- Még valami! A hölgy csak az aszisz nyelvet beszéli, ezért kérem hogy aki tudja az fordítson neki és viszont.

[Syris]

Mikor kiderül, hogy száraz ruhát találtak, szinte azonnal lecsapok rá. Próbálom a "legnőiesebbet" kivenni, és az erdő szélén egy fa mögött átöltözök. Utána visszamegyek, és leülök enni. Majd míg nem zavar senki, ismét a fájdalmam csillapítom, meditálok, és ismét a testem "regenerálásával" foglalatoskodom, míg teljesen el nem múlik az engem gyötrő kín. Ezt követően elmegyek sétálgatni a parton, hogy szétnézzek, majd ha nem találok semmi érdekeset, az erdőbe megyek, és a szélétől 5-10 méterre mászkálok és keresek valami használhatót; tárgyat vagy bármi egyebet. Utána visszamegyek.
Mikor elkezdenek beszélni, elkedvtelenedek.
<Remélem legalább a matrózok tudnak asziszul. De jó lenne, ha itt lenne Bika...Tényleg... Bika. Remélem túlélte.>
-Bika...Hol van?... Él még?-Nézek Mattre, hátha legalább ő érti, felismeri Bika nevét.

[Nibur Sakraf]

(H’yssadin Sychín)

*Mikor eléggé kivirul az idő átvizsgálja a partot, a hullákat megnézegeti, és felméri a partra mosott készleteket. Reméli, h legalább a famor hulláját megtalálja. Annak nagyon nem örülne ha ő nem találná meg a famort, az mégis visszajutna valahogy a civilizációba. A roncsok között keres valami tarisznya, vagy batyufélét meg valami üveget, butéliát, amibe vizet tud tölteni. Ezen kívül próbál rákokat, meg kagylókat gyűjteni, ami ehetőnek tűnik. Valószínűleg hosszú lesz az út a civilizációig, és élelmet a dzsungelben nehezebb találni. Ezután megkeresi a terület legmagasabb pontját és onnan próbál szétnézni, h hol is lehetnek, esetleg van-e valami lakott rész a közelben. Ezután visszatér és megosztja ismereteit a többiekkel. (Ha megtud valami újat)* Legalább fél napot itt kell még tölteniük amíg összeszedik magukat, elég élelmet gyűjtenek az úthoz stb...*

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Hajótörés
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Alex Leron, H’yssadin Sychín
--------------------------------
/Matt/
Az erdőben több magasabb fát is látsz, felmászni rájuk más kérdés. Az erdőben Ayana-val is összeakadsz. Az iskolában tanultak alapján felismersz egy gombafajtát, melynek hallucinogén hatása van, 3 adagnyit tudsz belőle begyűjteni, ha akarsz. Mire visszaérsz a partra, a tűz mellett már összegyűlt a csoport. Többféle kagylót, rákokat, néhány kisebb halat és bogyókat hordtak össze – szabad a préda. Az ebéd végén az egyik tengerész lép elő.

/Ayana/
Semmi nőiesebb holmi nincs, de sikerül egy térdig érő inget elharácsolni a többiek elől. Az erdőben átöltözöl, majd felderítésre indulsz. Az erdő csendes, a legtöbb állat már a télre készül. Felriasztasz néhány madarat és vadnyulat, egyszer hangos csörtetéssel távolodik tőled valami. Az erdőben Matt-tal is találkozol, a fákat nézegeti. Később a parton rögtönzött ebéd mellett beszélgetnek a többiek, te csak pár szót értesz belőle. Elkeseredetten nézegetsz körbe, de nem bukkan fel Bika.

/Sychín/
Alaposan átkutatod a roncsokat, több használhatónak tűnő dolgot is kigyűjtesz a tengerészekkel együtt – elázott zsákokat, néhány tömlőt, egy kisebb lámpást, fél tucat fáklyát, félkorsónyi olajat, pergamen- és vászondarabokat, ruhaneműt. A part számos ennivalót kínál, bár aki nem szokott hozzá, annak most meg kell erőltetnie magát. Végül sikerül az egész társaság részére egy étkezésnyit összeszedni. A hullákat egy csoportba hordjátok, de a legénység jó részét elnyelte a tenger. A famor sem kerül elő.
Az ebédnél mindannyian összegyűltök. Csendben esztek, de végül a tengerészek egyik lép elő.

A délelőtt pihenéssel és a roncsok felderítésével folyik. Több hasznos dologra is akadtok a parton, amiből talán kis tutajfélét lehetne építeni. A matrózok egymás között sugdolóznak, ha tehetik, nem vegyülnek veletek. De a segítséget nem tagadják, ha kéritek. Kiveszik a részüket a halászatból is. Szerencsére a part tele van élelemmel – kagylók és rákok szedhetők össze a dagály után. Az erdőben már kevesebb élelem akad, a tél már javarészt lekopaszította a fákat, csupán némi bogyó szedhető össze, amit bizalommal mertek enni.
Az összegyűjtött étel elfogyasztása után a matrózok rangidőse, egy harcsabajszú, idős tengerész lép oda hozzátok. Kerüli a szemkontaktust és tisztelettudó hangom kérdi (erv):
- Most akkor hogyan tovább? Amennyire meg tudjuk ítélni, a vihar valószínűleg a déli part valamelyik elhagyatott részére hozott minket. A tengert nem szabad alkalmas jármű nélkül megpróbálni, de valamerre el kellene indulni. Az estét még érdemes lenne itt tölteni, gyűjthetnénk némi élelmet. Vagy akár a hajót is megpróbálhatjuk, hátha akad rajta használható. Közös erővel építhetünk tutajt, de nem lesz sokáig egyben.

//kérem, hogy az aláírásba rakjátok be a karlapok linkjét. lusta vagyok mindig visszalapozni //

[Arnoil]

//belinkelve//

/Matt/

< Ha már találtam akkor összeszedem, bár nem élek ilyen szerekkel de kitudja mire lesz még jó... Nemigaz Atlam? >
Begyűjtöm a gombát ha már így alakult hogy elém került.
Ayana szavaira teátrálisan megvonom a vállam, majd a tengerre mutatok. A partra is mutatok és kérdőn szétteszem a kezem, és mutatok a szememre majd ingatom a fejem.

A kajálás után a tengerész mondataira reagálva:
- Akkor ezek szerint a kontinensen vagyunk? Mennyire biztos ez? Javasolnám hogy másszon fel valaki egy magasabb fára azt nézzen körül hátha lát egy falut vagy valami emberi tanyát, vagy esetleg valami utat. A tutaj építést jó ötletnek tartom, talán tudunk még használható dolgot kimenteni onnan, de önök a tengerészek maguknak kell tudni ha úgy gondolják akkor próbáljuk meg, ha kockázatos akkor ne.

Ránézek a tengerészre és jelentősségnövelő szünet után mondom neki:
- Ha valamelyikük tudna fordítani a hölgynek asziszul azt megköszönném, mindenki ötleteire és tapasztalatára szükségünk lehet. Ha lehet próbáljunk nem széttagolódni két csoportra, a túlélsünk egymás kezében van. E tekintetben semmilyen különbség nincs közöttünk.

Próbálom elkapni a tengerészek tekintetét és tartani a szemkontaktust velük a beszédem során.

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

-A cápákat elnézve egyenlőre nem éri meg kimerészkedni a tengerre. Főleg ha a tutaj nem túl erős. Nem szeretnék velük úszkálni. Szerintem az estét töltsük itt, reggel pedig továbbindulhatunk a part mentén. Előbb utóbb csak találunk egy halászfalut. Vagy ha gondolják holnap már érdemesebb a hajót átkutatni. Személy szerint engem is érdekelne pár dolog ami ott maradhatott. A part egy-két napig el tud minket tartani, vagy esetleg az erdőben is találhatunk némi élelmet.

//Na és én láttam valamit a környéken....mint az előbb írtam vm magaslatról szétnéz, körüljárja a környéket stb...

A másik pedig az alábbiakból mi maradt a karinál-ami a zsebeiben volt a biztos, a kérdés csak annyi, h ami a hátizsákjában volt az elveszett-e, vagy azt is felkapta az ütközéskor magamellől:

-Fegyverzet (fv. kard, vadászkés) (fv öveken)
-5 adag bét levél (elveri az álmosságot, éhség és szomj érzetet...túladagolása szívbénulással járhat) (zsebben)
-Szárított gyógynövények (2csokor) (hátizsák)
-2 garnitúra utazó ruha (hátizsák)
-1 délmutató (zsebben)
-fv ápoló készlet (hátizsák)
-2 tűzkő (zseb)
-alapvető orvosi felszerelés (olló, kötszer, tű, cérna, alkohol, borotvakés...) (hátizsák)
-2 literes kulacs (övén)
-kis hátizsák (a vacokban mellette volt, ahonnan a nemes ajtaját figyelte)
-tisztálkodó felszerelés (törlőkendő, szappan, fogápoló kefe, fésü) (hátizsák)

//

[Mesemondó]

-------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Hajótörés
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Alex Leron, H’yssadin Sychín
--------------------------------

/Sychín/
//1, minden felszerelésed odaveszett, a kardjaid is csak azért maradtak meg, mert épp nálad voltak + még azok, amit zsebben/övtáskában hordasz hordasz. Ez mindenkire igaz.
2, ugyanazt tapasztaltad, mint a többiek: eső-áztatta őszi erdő, néptelen vidék, melyet állatok is alig járnak, illetve néhány mászásra alkalmas, magasabb fát
3, 3 lándzsaként használható rúdra akadsz még//

/Matt/
A tengerész nem biztos a dolgában, de szerinte a part a legnagyobb esélyes. Errefelé ritka a nagyobb sziget. Hiába nézel körül, senki sem beszél asziszul, a legfiatalabb is csak néhány szót ismer. A szemkontaktussal nincs gond, csupán a lovag és a toroni előtt szegik le a tekintetüket.

/Ayana/
//ejnye//

/Mindenki/
A tutajban gyorsan megegyeztek, a tengerészek segítségével nekiláttok összerakni. Egész délután azon dolgoztok, estére már egy kicsiny, de masszívnak tűnő alkotmányt sikerül felépíteni. A gond, hogy max. ketten férnek fel biztonságosan, irányítani, meghajtani két evezővel lehetséges.
A part elég ennivalóval lát el benneteket, de már kezditek unni a nyers kosztot. Az ivóvíz nagyobb gondot jelent.

[Syris]

//Bocsi. //


Matt mutogatására elkeseredek.
-Szegény Bika... Úrnőm, légy kegyes hozzá.
Mászkálok a parton, a vízbe kb térdig merészkedem bele. Keresek valami fegyvert. Hátha van legalább egy csekély esélyem,hogy megtalálok hőn szeretett kardomat. Ha ott nem találom, át nézem tüzetesebben a kimentett holmikat.

<Remek. Senki sem beszél az én nyelvemen...Illetve mégis...Pár szót...>
-Úrnőm, miért pont ilyen helyzetbe kellett vetned?...-sóhajtok, majd kicsit később már inkább magamnak mormolva folytatom.
-Nem keseredhetek el. Már kerültem ettől nehezebb helyzetekbe is. Ez is meg fog oldódni hamarosan. Ha kilábalok belőle, méltóbb leszek Úrnőmhöz.

A tutaj építésében segédkezem. Végeztével, mikor látom, hogy csak két ember fér rá, kicsit megnyugszom.
<Ennek azért örülök... Nem ülnék most egy ideig lehetőleg hajóra, főleg nem egy ilyen nem túl stabil tákolmányra.>
Odamegyek Matthez.
-Matt...-majd a továbbiakban mutogatok neki. Először az erdő felé, majd egy üres vizes tömlőt rázok és ezt követően a számra mutatok. Ezután egyre többet az erdő fele és pár emberre.

[Arnoil]

/Matt/

A tutaj építésben sok hasznomat nem vennék, így azt csak végigkövetem ha valahol kell segíteni akkor azt megteszem amit kérnek. Miközben dolgoznak a többiek egy kicsit eltűnődöm Ayana gondján miként is lehetne megoldani a problémát, merthogy egy szót sem értünk egymásból.

Amikor a mutogatással próbálja tudtomra adni hogy menjünk vizet keresni az erdő felé egy kisebb csapattal, akkor egy telepatikus üzenettel próbálkozom, hátha tudja fogadni (Rendben, várj. Ha érted bólints.).
Ha nincs reakció, vagy érzem hogy nem megy akkor bólintok és nyitott tenyérrel a föld felé fordítva mozgatom a kezem kicsit fel-le.

A tutajjal kapcsolatban érdeklődöm:
- Ki lesz a két bátor próbálkozó? Én magam nem sorolnám közéjük, első hajóutam volt ez, s nem vágyom semmilyen lélekvesztőre mostanság. Ayana - mutatok rá - azt mutogatja hogy próbáljunk vizet keríteni az erdőben. Jó lenne ha nem csak ketten mennénk. Mégvalami ami fontos, valaki másszon már fel egy fára és nézzen már körül! Szívesen megyek segíteni, de jómagam nem jeleskedem ebben sem...

//felszerelés ügyben akkor rögzítés:
Megmaradtak az övön lévő dolgai Mattnak azaz a 2 övtáska, erszény és kulacs.
Kérdőjeles nekem a köpenye (ha lehúzza és van ideje rá akkor szabadulnia kellett volna tőle a víz alatt, de nem volt rá ideje szerintem).
Hátizsákja nincs meg értelemszerűen.

Nyers koszt ellen meg ágálok, van tűz amin meg lehet sütni amit akarunk. //

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

//ok. Köszi//

*Segít a tutaj összeállításában, és 1 lándzsaszerű botot ad annak, akik úgy tűnik tudja is használni (ha nem lát ilyet rákérdez, h ki tudja forgatni). Nem nagy kedve van fegyvert adni a navorok kezébe, de még mindig jobb, mintha védtelenek lennének mikor rájuk ront vm., vagy vk. A tutajos túrára elsőnek jelentkezik, ha a tutaj elég masszívnak tűnik ahhoz, h ne jelentsenek a cápák nagy veszélyt. Maga mellé választ valami tapasztalt tengerészt és neki is ad egy lándzsát. Ha a cápák közel jönnének legyen mivel távol tartani őket. Egyet magánál tart ugyan erre az esetre. Ellent mondást nem tűrően közli ezeket a dolgokat. Muszály megnéznie, h a nemes a fedélzeten maradt-e. A többieknek javasolja, h addig keressenek valami vízfélét, mert így nem jutnak messzire. Mattal közli, h ő amennyire szétnézett körös körül lakatlan erdőt látott.*

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Hajótörés
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Ayana, Csendes Matt, Alex Leron, H’yssadin Sychín
--------------------------------
/Syris/
A kimentett felszerelés közül egy rövidebb pengéjű kard jut neked. A közelében sincs a régi fegyverednek, de a semminél jobb.
A munkából kiveszed a részedet és kellemesen elfáradsz estére. A gesztusokból, elcsípett szavakból megérted, hogy többen a fák megmászását tervezik illetve az út folytatásán gondolkodnak. A legfiatalabb tengerész pár szót szól hozzád aszisz nyelven, de annak a fele trágár és pirulásra késztet. Gyorsan le is inted, nehogy az istennő megsértődjön.
A munka végén összeszeditek a – jobb híján Fiúnak nevezett – matrózzal a vizestömlőket és a többiek jóváhagyásával nekiálltok vizet keresni. Hamar rátok sötétedik, ezért üres kézzel tértek vissza.

/Matt/
Telepatikus próbálkozásod sikertelen – Ayana egy pillanatra megtorpan, de csak megborzong és összehúzza magán az inget.
//a többiben nektek kell megállapodni. Igen, a köpenyed is odaveszett.//

/Sychín/
Senkinek nincs kedve hajókázni, végül a legidősebb beleegyezik, hogy elkísér másnap reggel.

/Mindenki/
A tüzet ismét megrakjátok és felkészültök az éjszakára. A talált flaskát körbeadjátok, amitől kissé kimelegedtek, miközben bevacsoráztok. Ayana elveszetten üldögél a körben, de a többiek nyelve megoldódik. Az idős egy történetet kezd mesélni egy tengeri ütközetről kalózok és tengeri járőrök között. Nem tudjátok eldönteni, melyik oldalon vett részt benne, de remek mesélő.
Mielőtt nyugovóra térnétek, zajt hallotok a parton, a fénykörön kívülről. Néhány holtfáradt alak botladozik át a roncsokon, felétek tartanak.

érzékelés próba után:
/Sychín /
Gyanakodva figyeled őket, de csak hullafáradt embereket látsz. Mikor felismered közöttük az egyik matrózt és egy elveszett utast, megnyugodva engeded el a fegyvereid markolatát.
Ha ők túlélhették, talán a famor is.
/Ayana/
A közeledők között fém csillan – örömmel ismered fel Bikát, kezében kedvenc fegyvereddel. A matrózok néhány nevet kiáltanak, vélhetően felismerték társaikat.
Szegények, teljesen kifáradtak, alig vonszolják magukat.

/Matt/
Felax! Eroin! Törtorrú! Hallod a kiáltásokat: a matrózok felismerik néhány társukat. Te is ráismersz az elgyötört alakok között Bikára, aki nem csak túlélte, de Ayana fegyverét is megmentette.
Végre, ismét tudtok majd kommunikálni!

[Arnoil]

/Matt/

< Fene! Gondolhattam volna... Ha nyelveket nem beszél akkor miért lenne képzett az elme tudományában. Előbb gondolkodni kéne mielőtt cselekszel Matt!!! Remélem nem veszi támadásnak, bár szerintem nem tudja mi volt ez. >

Megyek a többiekkel amerre tartanak, ha kérik segítek amiben tudok, s közben próbálok hasznosítható dolgokat találni.
Egy a közösből kiemelt szütyőt, zsákocskát megtöltök félöklömnyi kövekkel, és valamilyen módon egy hátizsákot próbálok fabrikálni a maradék anyagokból.
< A jó kis vasgolyóim helyett jó ha van munícióm vész esetére, persze ezek most nehezebbek lesznek de könnyebb őket mozgatni mint a nemesebb anyagokat , szerencsére palota folyosóján való elgurításra nem lesz szükség előreláthatóan. >

Az étkezés során nem nagyon fogyasztok a flaskából. Óvatosan, de jól belakok a kajákkal.
< Ha már nem dobtam be közösbe a kulacsom, legalább ne igyam el mások elől a közöst. Legalább enni tudok, a hajón ez annyira nem ment... >
A tengeri medve kalandjait elhallgatom, közben csaponganak a gondolataim jobbra balra.

Mosolygova felállok a tűz mellől, s fogadom Bika érkezését. Nem állom el az utat Ayana előtt hiszen látom hogy Bikánál van a kardja. Megvárom amíg ideér a csoport és elvegyülnek velünk. Figyelem mit beszélnek hátha megtudunk valamit hogy arrébb mi is a helyzet.

//Nem vágom hogy most kell-e érzékelés próbát dobnom, de mivel Syris is dobott ezért megteszem én is ha szükséges (kérek PM-et ha dobjak).//

[Mesemondó]

-------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Hajótörés után / bemesélés/
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Khers Dierol
--------------------------------
Shulur túlszárnyalja a legvadabb elképzeléseidet is. Korábbi kapcsolataidat kihasználva felveszed a Családdal a kapcsolatot – némi hozzájárulásért szabadon mozoghatsz és többé-kevésbé biztonságban vagy. És figyelmeztetnek, mikor valaki túlságosan érdeklődik utánad, alig egy héttel érkezésedet követően. Szerintük egy közrendű fejvadászklán beavatottja lehet. Úgy néz ki, egykori mestered a szívére vette búcsúajándékodat. Hamar megszervezed a távozásodat, mielőtt a vadász többet fizetne nálad.

Sejtésed szerint a Kobrák egyik kifutófiúja a kísérőd. Szánakozva nézel végig két szerencsétlen külhonin, akik fegyvereik erejében bízva lesétáltak egy idegen hajó fedélzetéről. A szemed láttára ütik le őket egy utcasarkon – a kisebb kést kap a bordái közé, a másikra béklyót tekernek és elhurcolják a kapálózó alakot, miközben mindkettőt meztelenre vetkőztetik. Kísérőd elkapja pillantásod, és halvány mosollyal vonja meg a vállát: - obsorok –
Ugyanezen hajó kapitányához kísér a tolvaj, majd magadra hagy.
A kapitánnyal hamar megegyezel – olcsóbban megúszod, mint remélted. A kabin kicsi és szűkös, de nem kell senkivel sem megosztanod, rajtad kívül csak egy idegen kereskedő utazik, aki áruját kíséri. A toronit folyékonyan beszéli ugyan, de valamilyen ajzószert rág folyton, így nem beszélgettek sokat.

A hajó neve Hullámmester – de akkor mi a fenének imbolyog folyamatosan? A tengeribetegség ledönt a lábadról, az út elejét a kabinodban töltöd. Átkeltek a tengeren Ifin felé, de útközben viharba kerültök, ami napokig sodor benneteket. A tengerészek már a lázadásra készülnek, mikor egy – talán éjjel – a hajó zátonyra fut. A szerencsétlenséget csak tucatnyian élitek túl és csak a legalapvetőbb felszerelést sikerül kimenekítened a roncsból. A túlélők a második nap egymás ellen fordulnak– hárman téged okolnak a szerencsétlenségért.

A túlerő elől elmenekülsz és a parton kelet felé veszed az irányt. Kétnapi vándorlás után már épp éjszakai szállás után néznél, mikor a távolban tábortüzet pillantasz meg. Közelebb lopakodsz, de látod, hogy több alak szintén a tábortűz felé vánszorog. A mozgásuk balsejtelemmel tölt el.

//a többiek után reagolhatsz. annyi felszerelésed van, ami egy kisebb hátizsákba belefér, illetve ezen felül 3 a 6 e//

[Syris]

-Ó, én szegény kardom. Odaveszett... Mint Orden és Bika... Mind segítettek... És mind meghaltak... Úrnőm, mit vétettem? Miért fordulsz el tőlem? Miért hagyod magára védtelen szolgád?

Csalódottan térek vissza a vízkeresésből.
<Hamarabb kellett volna indulnunk. Majd holnap...>

A mesélésre először próbálok figyelni, de nemsokára rájövök, teljesen felesleges. Ezért a gondolataimba mélyedve ücsörgök. Azon gondolkozom miért történt ez velem. Jobb dolgom híján visszaidézem a nap történéseit. A fiatal tengerész faragatlan viselkedésén kicsit még így utólag is felháborodom, ezért elfordulok a társaságtól és a környező tájat kezdem el vizslatni.

//Érz:13 pró:1k10 = 1 [1]//

Ekkor veszem észre, hogy alakok közelednek. Mikor meglátom Bikát nagyon megörülök. Főleg, hogy a kardomat is hozza. Felkapok egy kulacsot vagy tömlőt, amiben vagy egy kis víz, és Bikához rohanok.
-Bika...Végre...Annyira örülök, hogy túlélted...-Közben átölelem.
-És még a kardom is megmentetted. Azt hittem soha többé nemlátlak titeket....Tessék, egy kis víz...
[i]Odaadom neki a kulacsot, elveszem a kardom, felemelem, megcsillogtatom a pengéjét és megcsókolom a kardlapot. Ezután átkarolom Bikát, és segítek neki odamenni a tűzhöz.