Szabályzavar- azaz mi , miért, hogy?

[Yvett de Crei]

Iggen... bár nem írja, hogy nem jár... (nem vitának szánom)

Csak belegondoltam...
pl. Kráni elf nem tud megvenni magának egy hiequart (50a)
egy sirenari elf nem tud hozzájutni egy khossashoz (15a) nagy valószínűséggel
egy nomádnak nem lehet visszacsapóíja (25a)
egy elfnek elf íja (120a)
ha "kis" nyílpuskát szeretnék meg fejeltsem el végképp (könnyű nyp 20a, kaheri 120a)

Vagyis - alapból felejtősek ezek a koncepciók - hiába hogy az adott vidéken evidens lenne ez a fegyver használata - ha nem veszem fel a karinak a vagyon hátteret (és némelyiknél kell a 3 pontos!) akkor az adott nép fegyveréhez nem juthatok hozzá...
Mert a klán-rend nem adja alapból, a karinak egy átlagos vagyon háttérrel pedig nincs rá kerete...

Nekem furcsa - de ez van...

[Rannien Siey]

Ez egy elég érdekes téma... Az elf íjnál maradva ki tudna kiperkálni 120 aranyat egy íjra? Az elfek nem pénzért veszik, hanem ingyen készítik a fajtársaiknak, de javítsatok ki, ha rosszul tudom. És ezért csak a legritkább esetben tud az ember ilyen mágikus íjat szerezni, mert csak a Sirenari Szövetség és Elfendel területén élnek elf íjkészítők. Amúgy is ezeket a különleges fegyvereket személyre készítik, hiszen a gazdája a lelke egy részét adja a fegyverébe, és ha másfajú veszi a kezébe akkor az íj megmakacsolja magát. De ha az elf elhagyja Sirenart (Elfendelről nem vagyok annyira tájékozott), akkor dezertőrnek minősül, és elveszik tőle fegyvereit, mielőtt elhagyná a határt. És ha jól gondolom elég kevés kalandozó elf él, aki nem hagyja el a Sirenari Szövetséget ^^.

[Arcady]

Elvileg a tradicionális fegyver az adott kultúrkörben más "árban" mozog.
Az árak az átlagos ynevi, mondjuk erioni árak, ha "bemész" egy boltba.

Elf íjat az elfek általában nem veszik, hanem a mester készíti az adott elfnek és az idő, években mérhető így pótlása sem könnyű. A szimpatikus viszony pedig sokáig él kettejük közt. Kicsit olyan mint a slan meg a kardja. (Rúna I. évfolyam 4. szám & Summarium. )
Bár lehet azóta ez a tradíció ki lett dobva.

A hiequar hasonló. Kráni tradicionális elf fegyver. Az elfek nem osztogatják, így egy olyan penge vagy akár replika a határon túl nyilvánvalóan drága lesz.

[Rannien Siey]

Yvett látom elkezdted készíteni a BM-edet.

[Arcady]

Izé , a kahrei jó hogy drága.
Egyedi mestermű, kevés készül megrendelésre vagy szivességből. Ez nem a fogyasztói társadalom kora.
A kicsivel az a gond, hogy kicsi. Trükkös szerkezetet nehéz csinálni, míg a "kommersz" méret viszonylag közismert.

[Yvett de Crei]

Látom, hogy nem értettétek meg...

Jó éjt mindenkinek!

[Arcady]

Hm. Szerinted ha valaki a 7 domb meg völgy népéből való, akkor vennie kellene a hiequarját? Nem hiszem.
Szerintem ez az elf íjra sem igaz meg az elfendeli gyíklesőre sem.
Kahrei nyilpuska viszont kahréban is luxus.

[Castor de Vinter]

Dehogynem értették Yvett. Épp arra akartak rávilágítani, hogy az általad emlegetett tárgyakat az adott kúltúrkörbe tartozó emberek nem a piaci árukon veszik.
Azért, mert ha azon vennék, akkor nem tudnának felszerelkezni, ahogy azt te is levezetted. Nem KELL a nomádnak vagy az elfnek vagyonosnak lenni ha íjat és fegyvert akar, ez nekik nem luxusegzotikum, hanem az életben maradás kelléke.
Az elf íjat maga készíti magának a harcos, egy megtartó segítségével, akinek a szerepe annyi hogy kiválasztja neki a fát.
A nomádok szintén maguk készítik a visszacsapót és általában állatok belét, inát, vagy más rugalmas anyagot használtak a húrhoz. (legalábbis úgy tudom.)
Nyílvánvaló hogy ezzel szemben az emberi társadalmak ahol pénzforgalmon alapul az árucsere, a lovag, a harcos megveszi a vértjét, és kifizeti a kovács munkáját, ha bírja, vagy kénytelen beérni gyatrább fegyverzettel.

[Iymer]

Én azért csak visszatérnék ehhez az asztrál dologhoz.

Kis asztrál: érzéketlen tuskó - nem érdekli mások lelkivilága. Vagyis, ha bőgnek előtte is unottan ácsorog, vagy tovább lép (neki ez nem az akaraterején múlik, hacsak nem fűzi valamilyen szándék arra, hogy cselekedjen - sztem játéktechnikailag ilyenkor nem kellene AKE próbát dobni...)

Szóval akkor nézzük újra játéktechnikailag:
Kis asztrál -> valószínűleg rontott próba -> nem érdekli más érzelme -> nem tesz semmit

Közepes vagy nagy asztrál: érdekli a saját és mások lelkivilága - az árnyalások szépen le vannak vezetve a könyvben. Átérzi mások problémáját, meghatódik egy romantikus filmen, stb.
Az, hogy mit és hogy cselekszik helyzetfüggő, de az AKE függvénye: teszem fel, egy gyűlöletet akaraterővel háttérbe lehet szorítani - ha még be is szól a gyűlölt személy és megvan az AKE próba, akkor sem esik neki a játékos a gyűlölt személynek, de ettől még gyűlöli... Ha rontotta a próbát...

Nagy asztrál -> valószínűleg sikeres próba -> átérzi más érzelmeit -> AKE próba a további cselekvéshez (a nagynénis példánál maradva: sikeres: nem csinál semmit / sikertelen: behúz neki)

Valakinek volt itt korábban egy szerintem nagyon jó ötlete: nézzük, mi van, ha mágiával akarjuk ugyan ezt a hatást elérni. Azt akarom, hogy gyűlölje a nagynénit (és nyomjon be egyet neki) - de most még nem gyűlöli.
Kis asztrál -> valószínűleg sikertelen mágiaellenállás -> megváltoznak az érzelmei -> gyűlöli (AKE próba, hogy benyom-e neki)
Nagy asztrál -> valószínűleg sikeres mágiaellenállás -> nem változnak az érzelmei -> maradnak puszi pajtások.

Magyarán a "természetes" úton elért eredmény és a mágiával elért ugyan azon az úton az épp ellenkező eredményhez vezet. Ez nekem igencsak sérti a szimmetriaérzékemet.

Belép a városba a (magas asztrálú) harcművész és varázsló, illetve az (alacsony asztrálú) harcos és gladiátor. Ki fog pénzt dobni a koldusnak/áll be ápolónak a leprások völgyébe/sírja el magát a kis árva virágáruslány megható törénetét végighallgatva?
A varázsló és a harcművész csak azért nem, mert az AKE is magas? Tényleg így akarjuk?

[Arcady]

Tymer

Szerintem a probléma kicsit árnyaltabb. Egy magas asztrállal rendelkező is meghatódik. Csak van olyan stabil belső egyensúlya. Azaz érzelmi stabilitása, hogy nem sírja el magát.

A kérdés visszafele is igaz. A meghatottsághoz rontott asztrálpróba kellene?

[Yvett de Crei]

Ez az asztrál dolog nagyon összetett. Játéktechnikailag le van szabályozva, hogy mi mit jelent - az, hogy egy KM mit hogy kér a JK-tól az adott kalandban helyzet függő nagyon.
Nem mindegy, hogy mire irányul a dobandó próba, nem mindegy, hogy milyen szituációban, s nem mindegy, hogy az adott esethez a karakter hogy viszonyul(na) alap esetben.

Ami eddig lett hozva példaként (általam) az mind arra, és csakis arra a helyzetre, szituációra igaz (szintén - szerintem).

Én kis asztrállal nem dobatnék próbát, hogy meghatja-e egy sírós kislány látványa vagy nem. Nem hatná meg. Ha nincs dolga a kislánnyal menne tovább a kari részemről.
Személy és jellemfüggő, hogy ki hogy viszonyul egy ilyen helyzetben ráadásul.

Hogy természetes úton vagy mágiával akarnak valakire hatni meg ugyan az: - ha kicsi a tulajdonságod a hatás nem marad el, míg egy nagyobb tulajdonságnál már nem biztos, hogy becsókolja a kari a várt hatást...
Ugyanis nem mindegy, hogy eleve gyűlölöm a célszemélyt vagy csak gerjeszteni akarják bennem ezt az érzelmet.
Akár mélyítésről, akár enyhítésről lenne szó szintén ugyan az az eredmény egy mágikus vagy egy természetes módon próbálkozásnál: ha kicsi - létrejön a hatás (elmélyül vagy erősödik a gyűlölet), ha nagy - nem sikeres a próbálkozás (se nem mélyül, se nem erősödik a gyűlölet).

A felhozott példákat nem vesézném ki - mert mint említettem helyzet, személy, jellem és nem utolsó sorban cél függő, hogy kire milyen hatás hogy hat, vagy milyen próbát kellene kérni egy adott szituációban.

Ami biztos - Arcady írta jól

Szerintem a könyv elég tisztán fogalmaz eme kérdésben. A magas asztrál nem érzelmi túlfűtöttséget takar, amit csak akaraterővel tudsz kordában tartani, hanem érzelemgazdagságot és azok fejlettségét, azaz nem ösztönlény vagy.

Fegyver témában vegyétek úgy, hogy nem szóltam egy árva szót sem.

[Martos col Legium]

Valakinek volt itt korábban egy szerintem nagyon jó ötlete: nézzük, mi van, ha mágiával akarjuk ugyan ezt a hatást elérni. Azt akarom, hogy gyűlölje a nagynénit (és nyomjon be egyet neki) - de most még nem gyűlöli.
Kis asztrál -> valószínűleg sikertelen mágiaellenállás -> megváltoznak az érzelmei -> gyűlöli (AKE próba, hogy benyom-e neki)
Nagy asztrál -> valószínűleg sikeres mágiaellenállás -> nem változnak az érzelmei -> maradnak puszi pajtások.

Magyarán a "természetes" úton elért eredmény és a mágiával elért ugyan azon az úton az épp ellenkező eredményhez vezet. Ez nekem igencsak sérti a szimmetriaérzékemet.

Nem akarok beszólni, de szerintem a te szimmetriaérzékeddel lehet a probléma. Vagy még inkább rossz oldalról nézel bele a tükörbe, hogy metaforikus legyek. Ha mágiával hoznak bennem létre egy érzelmet, az pont ellentétes azzal, amikor a bennem lejátszódó folyamatok "generálják" azt. Az egyik alapvetően külső, a másik belső indíttatású. Így nem csoda, ha az első esetben akkor jön létre az érzelem, ha bukom a próbát, a másodikban meg siker esetén. Szerintem.

[Arcady]

Szerintem ha egységben nézzük a koncepciót. Figyelembe véve az asztrálnál leirtakat akkor nagyon szép eredményhez juthatunk.

Tehát:
Alacsony asztrál:
Az illetőnek állatias érzelemvilága van. Nem bírja kontrolálni. Másokét fel sem fogja és nem is érdekli, mivel létét a létfentartás erősen leköti.
Mágiával szemben védtelen.

Közepes/Emberi asztrál:
Emberi érzelemvilág, amelyen a társadalmi együttélésnek megfelelően tud uralkodni.... és ennyire figyel a másikra is. Hiszen az együttélés alapja az is mennyire figyelünk a másikra. Ráadásul elég fejlett már ahhoz hogy másokkal is törődjön az ösztönszintjén túl.
A mágiaellenálása már nem nulla, de inkább jelképes.

12-16 ös asztrál. Gazdag érzelemvilág, kiegyensúlyozott személyiség.
Belső harmóniája miatt érzelmei akkor okoznak vihart ha hagyja.
Másokra odaafigyel és tetteinél mindig képes és sokszor akar számolni az emberi reakciókkal.
Mágiaellenállása már komoly. Mivel ha nem durván át akarjuk törni lelkének felépített védőfalait, akkor előtte meg kellene ismerni az embert...
A mágus túl primitiv ennek agyatlan leszimulálásához.

16-feletti asztrál.
Ez az egyedüli nehéz ügy.
Kultúrák és közösségek lelkületében megbúvó ékkövek. Művészként lehet hogy oly viharok dulnak olykor a lelkében amit csak a művészetében tud kiélni. Valóságos őrült, Nem érti őt senki, ő azonban mindenkit és ez elszigeteli.
Bölcsként pedig maga a harmónia.

Alap asztrálvarázslatok elvileg nem szabadnának hogy hassanak rá, vagy ha igen akkor múló szúnyogcsípés gyanánt.
Leszimulálása a mágusban hátö...
Lényegében elveszik az a pár csepp a lelkük tengerében.

[Castor de Vinter]

Már elnézést, de ne degradáljuk le az állatokat. Az állatok is képesek szeretni és ragaszkodni és kifejezetten jó érzékelik az emberek hangulatváltozását, jobban mint az emberek. Volt egy golden retriverünk, az megérezte ha szomorú voltál és vigasztalt. Nem véltelen hogy terápiás kutyának akartuk taníttatni, kutyaterápiához, autistákhoz, olyan gyerekeknek, akiknek gondjaik vannak az érzelmeik megélésével és kifejezésével.
Az emberrel ellentétben némelyik ember mellett szocializált állat fejlettebb asztrállal rendelkezik mint sok ember. (pl: tróger, munkanélküli segélyből és bűnözésből élő "ork")

[Castor de Vinter]

Bár igaz; a mi világunkban élő, általam emlegetett "orkok" asztráljának (és Intelligenciájának) alacsonyságáról külön topicot lehetne tele vitatkozni...