Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Niobe]

( Seela Deranel )

< Szóval tőlük származik a kardcsörgés. Ajánlom is, hogy ne nagyon kelljen most beszállni semmilyen harcba. Van itt annyi katona, csak megoldják. Meg ahogy elnézem, szerintem mi már a végére értünk ide. >

- Seela vagyok, és dolgunk van erre. Talán baj, nem látják szívesen a fáradt utazókat? * mondom a kérdésére válaszolva cseppet sem jó hangulatban. Mára elegem van mindenből, fáradt vagyok, fájdalmaim is vannak, így nem nagyon van türelmem az eféle párbeszédekhez. *

* Majd csendben maradva várom meg a hadnagy reagálását, és a többiek mondandóját. *

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Szorongok a kocsiban amikor kiderül, hogy a faluban baj van ... Ez látszik is rajtam.
A fogadtatásunk sem kitörő - jó értelemben legalább is.* <Néha nem értem az embereket, pedig oly sok időt eltöltöttem közöttük. Na jó... a könyvek között... >
*Kiszállok a kocsiból, botomat erősen megszorítom - mintha abból merítenék erőt minden elviseléséhez. Kicsit feszélyez és kicsit sem tetszik, hogy a bürokráciával kell megvívni az újabb csatát pihenés vagy segítségnyújtás helyett. Persze egyrészt megértem, hogy óvatos a jötmentekkel... de ... nem értem...*
- Yvett de Crei vagyok, dorani varázsló. Mivel vétettünk uram, hogy így ellenségként kezelnek bennünket?

[Togar]

Ramani Voineor

-Ramani Voineor vagyok és a parancsnoka küldött minket valami eltűnt expedició után, azt mondta a részleteket az előljáró mondja el, ez esetben ön. Egy kicsit késtünk mert pár goblin feltartott minket de most itt vagyunk, bár ahogy elnézem önök sem unatkoztak.Esetleg elmondhatná mi folyik itt és hova is kell mennünk.

Állok előtte rezzenéstelen tekintettel ő is katona én is az vagyok, várom a válaszát kíváncsi vagyok mihez kezd akkora információáradattal.Közben elengedem a kardom, úgylátszik elintézték az ügyet itt már nem fogunk harcolni, mondjuk annyira nem is hiányzott ez a lehetőség.Azért remélem a falu orvosa még él mert amiatt siettünk ide ennyire.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Kapa faluja
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

A hadnagy végigméri a kis csapatotokat, majd pihenj-t int az embereinek.
Módszeresen és tempósan válaszol a kérdéseitekre, láthatóan gondosan ügyel arra, hogy a kérdezők sorrendjében adja a válaszokat is.
Így előbb Seelának válaszol:
- A fáradt utazókat minden fogadó szívesen látja. Mi is. Ám az efféle utazók errefelé csak bajt hoznak… - mutat Arg felé.

Majd Yvett felé fordul.
- Üdvözlöm önt is Nagyasszony. Vagy hívjam Magiszternek? Vagy van női megfelelője a magiszter szónak? – bizonytalanodik el, majd egy vállrándítással elnapolja a kérdést.
- Nem vétettek semmit, és nem kezeljük Önöket ellenségként, hiszen akkor már nem élnének. Jelenleg elég feszült a helyzet a faluban, így egy harci tűzben égő ork felbukkanása elég ok a készültségre, azt hiszem…

Ramani katonás bemutatkozása és szavai megteszik a kellő hatást. Amit a dorani varázslórend felemlítése elkezdett, a harctéri bajtársiasság befejez. Így a hadnagy is kevésbé gyanakvóan és ellenségesen kezd rátok figyelni.

- Üdvözlöm uram. Igen, mi kértünk segítséget a Fővárosból, örülök, hogy megérkeztek. Bár azt álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ork segítségét fogom megköszönni. Sajnos a falu vezetője pár perce belehalt a sebeibe, így be kell érniük velem. Jelenleg riadókészültségben állunk, pár órája egy nagyobb goblin horda támadta meg a falut.
Úgy látom önök is fáradtak, így talán megértik, ha inkább reggelre halasztanám a megbeszélésünket.
Szállást kapnak a Sörös Vándor fogadóban, egy emberem elkíséri magukat. Remélem, megfelel így?

[Niobe]

( Seela Deranel )

* A nagyobb goblinhorda említésére még rosszabb lesz a hangulatom. Sóhajtok egyet, hogy lenyugtassam magamat, majd megszólalok, immár csendesen és egyáltalán nem ellenségesen: *

- Nem tudom ki hogy van vele, de én először is szeretném tudni, van e gyógyító, vagy pap a faluban. Én és az Ork megsérültünk, így nagyon hálásak lennék bármilyen segítségért, ami a sebeink ellátását illeti. Másrészt ha van bármi, amiben segíteni tudunk, szóljon nyugodtan. Elég nagy itt a káosz pillanatnyilag, így azt hiszem minden segítség jól jönne önöknek.

< Remélem nem gond, hogy nem csak a saját nevemben beszélek, de szerintem nem fognak megharagudni a többiek ezért. Igaz, hogy fáradtak vagyunk, de elnézve a falut, nem tudnék tiszta lelkiismerettel lefeküdni úgy, hogy nem ajánlom fel a segítségemet. >

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Kezd a lelkem háborogni. Fáradt is vagyok, fájdalmaim vannak, éhes vagyok, amit nehezen tűrök, és erre mindenhol szinte rongyként kezelnek. Nem is tudom türtőztetni magam. Ha most, hát akkor most kell meghalnom. Egyáltalán nem foglalkozva Seela mondandójával, szikrázó szemekkel nézek a kapitány felé, és dühödt, morgó hangon szólok hozzá.

-Embör! Én bátor harcos vagyok, ki nem riad meg még egy óriástól sem. Így ha veled köll harcolnom hidd el, nem fogok elfutni. Mond hát, miért szó’sz úgy rólam, mintha egy patkánnyal lennék egyenrangú. Mond hát, mert ha továbbra is így beszélsz ru’lam, hidd el, nem fognak visszatartani a katonáid.

*És dühös tekintettek figyelek, és nem fordítom el a tekintetemet, ha a kapitánnyal farkasszemezek.

[Togar]

(Ramani Voineor)

Csendes mosollyal nyugtázom a vezető hangnemváltozását, mondjuk még nem bíznak teljesen bennünk de ez érthető.Egy goblin támadás után ami elég nagy vesztességgel járt , megjelenik 4három ember és egy ork akikről azt sem tudják ki.

-Nekünk tökéletesen megfelel, hisz pihenten mindannyian higgadtabban tudunk gondolkodni és kitalálni a miérteket és a hogyan továbbot. Mi segíteni jöttünk ide ls ez továbbra is szándékunkban áll már csak a kivitelezésen kell gondolkodni.De megköszönnénk ha megmondaná merre találjuk a gyógyítót a barátaimnak ugyanis szüksége lenne rá.Mondjuk előtte lepakoljuk a felszerelésünket a fogadóban.

Megvárom míg megtörténik a kísérő kijelölése majd elindulok utánna a fogadóban közben érdeklődöm is tőle.

-Mégis mennyi goblin támadott itt? Elég nagy csata lehetett mi vagy 20 fős csapattal találkoztunk itt mennyien voltak és honnan jöttek ezeket lehet tudni?

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Apró, fáradt sóhaj a kapitány szavaira.*
<Nem vonom kétségbe a tudásukat, tapasztalatukat, de hogy egyszer ez a túlzott magabiztosság fogja a vesztét okozni... Igaz én nem sokat láttam a nagyvilágból, de azt a falak közt is megtanultam, hogy senkit sem szabad alábecsülni.
Hm... milyen furcsa, én ezt megtanultam a falak közt, ő a való életben nem...> - *elmélkedem egy kicsit.*
- Én a magam részéről nem kívánok megkülönböztetett bánásmódot, sem megszólítást. A "de Crei kisasszony" tökéletesen megfelel. - *válaszolom kis fáziskéséssel.* - Társunk, Arg pedig a segítőszándéka miatt volt lázban. Bizonyította a hűségét felénk, s cserébe csak annyit kér, hogy olyannak fogadjuk el amilyen, megkülönböztetés nélkül. - *nyomok meg enyhén pár szót mondandómban. Remélem, hogy a kapitány van annyira értelmes, hogy feléri ésszel a helyzetet.
Nem kívánok többet erről szót ejteni, de Arg reakciója zavaró, sőt, aggasztó. Mellé lépek, ha szükséges kiállok érte, de előbb egy csavarral megpróbálom más mederbe terelni a helyzetet.*
- Társainknak szükségük lenne gyógyítóra, amit látja elég komoly sebeket szereztek; megtudhatnánk, hogy merre találjuk? Holnap is magunk mellett szeretnénk őket tudni... - *kérdezem és mondom normál nyugodt hangon.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

A veterán hadfi fáradt tekintettel pillant Seelára, majd jóváhagyólag bólint.
- A fogadóba küldöm a felcserem, papunk sajnos jelenleg nincs. A káosszal ne törődjenek, megoldjuk mi magunk is, már csak a romeltakarítás van hátra.

Arg szavaira viszont felpezsdül a hadnagy is, arcára elszántság és hideg profizmus költözik.
Katonái a háttérben fegyverre kapnak, ám a kardok mégsem kerülnek napvilágra, a hadnagy intése miatt.
- Ork! Azért beszélek így veled, mert számomra nem vagy több, mint a környéket fosztogató fajzatok egyike. Már akkor is a fajtáddal harcoltam, amikor te még valószínűleg meg sem születtél. Ha most, itt akarsz meghalni, rajta. Támadj meg és rövid életed itt fejezed be. Ha viszont az vagy, aminek a társaid tartanak, akkor használd a kobakodban lötyögő agyad, és kusshadj. – tekintete állja a tiédet, szavai elszántak és egyenesek. Szeme nem ígér mást, csak halált. Az arénában csak a veterán túlélőknél láttál ilyen szempárokat.
Érzed: a döntés a tiéd, ha harcolni akarsz, a katonák nem fognak közbelépni.

Kisebb kör alakul ki a veterán vezető és Arg körül, így Ramani és Yvett mondanivalójára a hadnagy tisztiszolgája, egy fiatal suhanc felel.
- Én elkísérem önöket a fogadóba, és a felcsert is elviszem önökhöz. Bár ha az ork így folytatja, neki már nem lesz szüksége rá.
- Egyébként két hullámban támadtak a goblinok, valami eszement elszántsággal és ami furcsa: újonnan kovácsolt fegyverekkel. Eddig – amíg nem jöttek – több mint hatvan tetemet számoltunk össze belőlük. De szerintem vannak is még. Még szerencse, hogy a szokásos 12 fő helyett egy teljes szakasz, 30 fő állomásozik most itt. Illetve most már csak 25 fő…
- Tudja de Crei nagyasszony, az orkok ezen a tájon mindig problémát jelentettek. A hadnagynak még nem bizonyított semmit, így nem is fog megkülönböztetés nélküli elbánást kapni. Így meg semmi képen, ha a hadnagyra támad…

[Thor]

Asztrál dobás: 1k10 = 5 [5] asztrál: 12

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*A tiszt szavai még nagyobb dühöt gerjesztettek bennem. Szemem bevörösödik, és a szívem egyre hevesebben kezd el verni. Azzal pedig, hogy a katonák nem szólnak bele, mintha még olaj lenne a tűzre.
Dühös tekintettel nézek rá, és úgy mondom erélyes hanggal felé a szavakat.

-Az egész eddigi életem a te fajtád miatt csak szenvedés vo’t! Vertek, kínoztak, és olyan do’gokra kényszeríttettek, mely kegyetlenség vo’t! Nem csodálom, hogy az én fajtám a tiédet öli! És ha az életem csak eddig tartott, legalább harcban halok!

*Az utolsó szavakat szinte üvöltve mondom, és nem várok egy pillanatot sem. Az arénában megtanultam, hogy a meglepetés a legjobb fegyver. Vérgőzös tekintettel meredek a hadnagyra, és már eldöntöttem magamban. A becsületemért harcolok, melyet senki nem veheti már el tőlem.
Előrántom dobóbárdom és a kapitány felé dobom. Ha sikeresen betalált nagy harci kiáltás közepette a kétkezes csatabárdomat meglóbálom, és megpróbálok végzetes sebet ejteni a tiszten. Ha a dobó bárd nem talált be, akkor felkészülök a harcra, és mielőbb támadok.

// dobóbárd Cé: 31, 1k100+31 = 26(+31) [57] ; sebzés: 1k6+7 = 3(+7) [10] //

//Kétkezes csatabárd: Ké: 29, 1k10+29 = 8(+29) [37] ; Té: 69, 1k100+69 = 59(+69) [128] ; Vé: 98 ; sebzés: 5k6+5 = 2+4+3+3+3(+5) [20] //

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

- Ha valakit provokálnak nem fog megállni, mert a becsülete, az önérzete, igazságérzete nem fogja engedni; akár csak a hadnagyúrnak sem... - *válaszolom a fiatal suhancnak, de aggódó tekintetemet a "kakasokra" függesztem.
Elég volt mára a gyilkolásból, a vérből, s a csapatnak fontos dolga van - úgy vélem, hogy nem engedhetem, hogy egy ilyen emberi érzelem, mint a gyűlölet bármiben is akadályozzon.
Az események felgyorsulnak, én ebben rutintalan vagyok - de egyszer meg kell szerezni ezt is.*
- ELÉG! - *lépek a két kakas közé; de előbb a bárdot röptében eltérítem, a földbe csapatom. [Telekinézis 3 Mp, 3E]
Előbb a hadnagy felé fordulva szólok.*
- MAGA MENJEN ÉS KUTASSA FEL AZOKAT AZ ORKOKAT AKIK ITT FOSZTOGATNAK, ARG NEM TARTOZIK KÖZÉJÜK! ÉS HA KÉRHETNÉM, NE PROVOKÁLJA TÖBBET!!! A FALUNAK NAGY SZÜKSÉGE VAN MOST ÖNRE, MINT VEZETŐRE. cSERBEN AKARJA ŐKET HAGYNI A SAJÁT GYŰLÖLETE MIATT?...
...
TE PEDIG, NE ÁLLANDÓAN AZT A MICSODÁT HASZNÁLD EGY PROBLÉMÁD MEGOLDÁSÁRA, MERT ÍGY NEM IS FOGOD KIVÍVNI AZT A BÁNÁSMÓDOT AMIT SZERETNÉL LEGALÁBB HALOVÁNYAN TAPASZTALNI AZ EMBEREK FELŐL! NEM MINDENRE A FEGYVER A MEGOLDÁS, HASZNÁLD A FEJEDET IS, MERT NEM VAGY HÜLYE! - *mondom ezt Argnak, majd kicsit visszafogottabban folytatom neki.*
- Pont azt teszed amire számított, ami miatt megölhet. Bizonyítsd be neki, hogy nem vagy olyan mint a többi fajtársad, bizonyítsd be, hogy több vagy tőlük, nem egy utolsó fosztogató vadállat... Tedd el a fegyvert Arg. Kérlek.
*Kérem, de elszánt vagyok. Ha nem hatja meg valamelyik felet, rajtam kell átmasírozniuk előbb, hogy a másikhoz érhessen - ezt a testtartásommal, a mimikámmal, az elszántan villódzó tekintetemmel tudomásukra is adom.*

[Togar]

Ramani Voineor

Csendesen álldogálok és figyelem az eseményeket, itt sajnos már nem nem segíthetek így megvárom mi lesz az eredmény. Eddig azt hittem nem hülye az ork de ezek szerint tévedtem, mert ha neki megy mindenkinek aki kicsit helyrerakja a modora miatt nem lesz hosszú életű. Nekem meg semmi kedvem itt megdögleni miatta ráadásul fontosabb dolgaim is vannak. Nem hinném hogy Sogron megdicsérne ha itt és most elbukva a tőle kapott feladatom elé jutnék aminek így körülnézve valljuk be elég nagy lenne az esélye. Azért kíváncsi lennék ha ennyi esze van az orknak hogyan szökött meg egyáltalán. Gyanítom elengedték nem érte meg a fáradságot az hogy keressék, mert az igazán értékes dolgokat még ha rabszolgáról van is szó nem hagyják veszni.

Közben Yvett kettőjük közzé áll és elkezd kiabálni bár látva az ork tekintetét úgy sem jut el a tudatáig így határozottan odalépek és kirántom onnan, és biztonságos távolba viszem, mivel az ork dobni készül, nincs kedvem még a doraniaknak is magyarázkodni egy elvesztett varázsló miatt. Keményen megfogom Yvett vállát és rászólok.

-Hagyd itt nem segíthetsz, elborult az agya se lát se hall, nem öletjük meg magunkat a hülyesége miatt.Meg kell tanulnia, hogy nem mindegy kibe köt bele, hisz ahonnan jött lehet ő volt a legerősebb ám itt könnyen a föld alá kerülhet-majd a vezető felé fordulok.

-Annyit kérek ne ölje meg szükségünk van rá.- majd megvárom mi lesz ennek a vége.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Tudomásul veszem a hadnagy válaszát, még meg is könnyebbülök, elvégre nem kérte a segítségünket, és mehetünk a dolgunkra. Már előre örülök a puha ágynak és a finom, illatos, meleg vacsorának. Pillanatokon belül rájövök, túl szép volt, hogy igaz legyen. Nem lep meg túlságosan az ork elleni ellenszenv a hadnagy részéről, és Arg reakciója sem, elvégre nagyon tapasztalatlan még a világ dolgaiban. *

< Megértem mindkét fél álláspontját és reakcióját, de ezen viták végeredménye általában valamelyik fél számára súlyosan fájdalmas, vagy esetleg halálos szokott lenni. >

* Nem szólok bele a vitába, megteszi ezt helyettem a varázslónő. *

< Nocsak, magához tért. Látszik, ő inkább a szavak embere, és teljesen igazat adok neki. Én se tudtam volna jobban megfogalmazni. Viszont nincs jogom beleavatkozni. Ez Arg harca, neki kell végigcsinálni, vagy leállni. Csak remélni tudom, túlél. Bár ahogy a hadnagyot elnézem, elég élettapasztalattal és harci tudással rendelkezik, szavaiból pedig kitűnik, nem először harcol ork ellen, így csak remélni tudom, meg tudja oldani, hogy leállítsa Argot úgy, hogy ne nagyon essen bántódása egyik félnek sem. >

* Így csendben félre állok, és kivárom a végét a harcnak.*

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg előrántja a dobóbárdot és útjára engedi, míg a hadnagy ezalatt kardot ránt és elhajol a bárd útjából.
Ám ekkor Yvett a párbajozók közé veti magát és elméje erejével a földre küldi a suhanó bárdot.
Ezután magából kikelve ordítozik a két harcolóval, míg Ramani Yvettet rángatja félre.

Míg a katonák egy része még a bárdot nézi bambán a földön, addig a hadnagy hűvös tekintettel elteszi a kardját, és kivárja Yvett kirohanásának végét.
Majd kimérten Yvetthez intézi szavait.
- Hölgyem! Amíg nincs hercegi parancsa arról, hogy ön a felettesem, addig nem tűröm el, hogy kioktasson, utasítgasson, vagy kiabáljon velem. Még ha varázsló és a dorani tanács tagja, akkor sem. – hangjában lapul a sértett önérzet és a harcosokban lapuló ellenszenv a varázshasználók iránt.
- Egyébként mindenki látta, hogy a „barátja” támadt rám. Én nem provokálok senkit, csak válaszoltam a kérdésére. Arról nem én tehetek, hogy ha a válasz nem tetszik neki.
Simán lecsukathatnám az egész díszes társaságot. Csak két okból nem teszem: mert értesítettek, hogy mentőakciót vezetnek, és Caen tanácsos megbecsült férfiú, és mert a két társukba szorult némi tisztelet és hidegvér. Most pedig tűnjenek a szemem elől, és ne is lássam mostanában magukat, csak ha feltétlenül szükséges. – folytatja keményen, láthatóan elege levén a mai éjszakából.

//Off: Ha Arg továbbra is támadni akar, akkor elég csak annyit írnod, az előző dobásod eredményét fogom hozzávenni... //