...a hercegségben...

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*A hirtelen meglódult események ismét lelassulnak mire kitárva az ajtót megszemlélem a végeredményt. Valami elégedettségféle tölt el, bár azt nem tudom, hogy most pontosan menynire volt jó ötlet az ajtós közbeavatkozásom. Ez a sikerélmény hamar elszáll, ahogy a kínosabb kérdések kerülnek terítékre... például, hogy minek közbeavatkozni, nomeg most mit csináljunk azaz -janak a félholt "önjelölt adószedővel". Az sokat sejtet mikor azt mondja az ork, hogy "...mindent látott...", nos ezt ismerem. Sosem szerettem szemtanú lenni. Az ezt követő invitálásnak nem tudok ellenállni és szabadkozásképp kicsit eltartom magam előtt a kezeimet, miközben a mutatott asztalhoz hátrálok. Azért jelenleg nem fordítanék hátat egyiküknek sem, de főleg a "nyájas" orknak nem.*

-Beszélgessünk ahogy óhajtják. Bár én úgy érzem nem láttam semmit a fürőbe menet. Nomeg arról senki nem tehet, hogy valaki netán megcsúszott mondjuk a pár utcányira lévő vízparton és csúnyán ráesett a meder köveire.

*Bár nem tudom mennyire használ, ha jár a szám jelenleg, de azért próbálom megnyugtatni a többséget. Azért a mondott asztalt elérve leülök és megvárom mit is akarnak megbeszélni velem a háziak meg a hatóság képviselője.*

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, a Kacska Kacsában, éjjeli vendég
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, 10 után
Időjárás:Kellemes meleg a fogadóban, tavaszi vihar odakint.
JK:Yun Lan
________________________________________________

-Nagyon okos fiú! Kísér az ork az asztalhoz.

-Megmondom őszintén, jobban örültem volna ha egy hétköznapi polgárnak adod ki magad,
mint így hogy jártasnak tűnsz az ilyesféle dolgokban.
-Ha hétköznapi városi lennél, simán megúszhatnád. Így viszont felmerül pár kérdés.
A "körmével" idegesen, és idegesítően dobol az asztallapon.
-Tudod csak a szokásos.
-Kinek dolgozol? Mit keresel itt? Szerintem nem kell tovább boncolgatnom a kérdést.
Érted hogy mi a dörgés! Nos? Néz tekint boltozatos és elég dús szemöldöke alól rád kérdőn.

***

-Értem. Pofája töprengő, bár maga az ork szó és a töprengés eddig nem kerültek ilyen közel a szókincsedben.
- Már csak azt kéne megoldani hogy szavaid valaki igazolja is! A jóindulat most kevés mikor négy lélek múlhat
azon hogy is döntünk.
***
-Van egy ajánlatom!
-Elviszlek innen egy ismerősömhöz! Ott meghúzod magad pár hétig és ha Dietrichéket nem éri baj
akkor szabadon távozhatsz!
-Mit szólsz?!
Azzal feláll az asztalotoktól, sajnos nem túl apró termetű, és elég gyanakvó.
Szemeid előtt a gondolatok felrajzolnak pár surranási lehetőséget.
Azonban ehhez neked nagyon gyorsnak kell lenned, neki meg nos legalább lomhának.
Akkor kijuthatsz a fogadóból, ha sikerül.

[Vigo Odrich]

_________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, patakparti meglepetés.
Időpont:3701. év 2. hónap 11. nap
Helyszínen töltött idő:2. nap, délután
Időjárás:Napos, gomolyfelhős, csendes idő.
JK:Hoal cwa Raen
_________________________________________________________________

Az események hatására mozgásba lendülsz. A vér dübörög a füledben, a hangok elmosódnak.
A kezeid évek óta gyakorolt táncot járnak, lábaid adják alá a ritmust.
Az eléd kerülő, és életedre törő bandita későn reagál, és a lendülő bot már csak az általad kavart levegőt éri.
A kardos és a vezér is mozdulnak, de egyikük sem érzett rá a ritmusra, így most a figyelmetlenségük árát nyögik.
Pengéd belemar a vezér rongyaiba az pedig együtt mozdulva veled szinte kicsavarodik saját tengelye(2 sp) körül, majd szembe fordul veled és maga elé tartva botját újra téged minősít főellenségnek.
Az oldalról érkező alacsony és aljas szúrást az előző mozdulat lendületével csapod az ég felé és elegánsan pördülsz be a trió közepére.
Az előrelátásod meghálálja vérted és a bordáid is, most már sokkal nagyobb takarásban vagy. Ahol nemrég Te forogtál villogó pengével most egy méretes darab húz el a patak kavicságyából, majd ártalmatlanul pattan tovább a gyepen.

Kralo befejezi végre a mókolást, ellenfele botját elejtve szeméhez kap és térdre rogy.
A dalnok mögé lép, és a kardmarkolattal a földre sújtja. Felnéz és felétek indul. Arcán újra az a magabiztos mosoly játszik mint tegnap. Egész jó színészi teljesítmény volt az előbbi.

A harc még nem ért véget, ám a túlerő csökkenni látszik. A botos aki az előbb elmélázott most Kralo felé fordul, az a rapírját párszor megpörgetve vívóállást vesz fel.

Téged már csak ketten kívánnak, illetve ott van még a parittyás, de hogy Ő mihez kezd még nem derült ki, a bőr mindenesetre suhogva pörög a kezében.

[Vigo Odrich]

______________________________________________
Helyszín: Haonwell, Sin Errian, zegzugos "utcákon"
Időpont:3701. év 2.hónap. 11.nap
Helyszínen töltött idő:első nap, éjközép
Időjárás: zuhogó eső, erős keleti szél.
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________

Lassan negyedik napja hogy "hazatértél" Haonwellbe. A régi emlékek hatására először a Lápban néztél szét, ám az hogy egy délután alatt ötször próbáltak meg kizsebelni, kirabolni, átverni vagy megölni, meggyőzött róla hogy nem sikerült tökéletesen beolvadnod a helyiek közé. Engedve a vendégszeretet ilyen megnyilvánulásainak inkább a Hano- a polgárok negyedében-
elf erdők felé eső részen vettél ki egy szobát a Hét banyában. Középszerű fogadó, éppcsak drágább mint amit eddig tapasztaltál.
Ezzel szemben még egyszer sem nyúlkált senki az erszényed felé, legnagyobb megelégedésedre.

A mai napot Sin Erriannak és névleges rokonaidnak az elfeknek szántad... volna, ám egész napos barangolásod alatt sem futottál össze egyel sem. Pedig állítólag ez itt szokásaikhoz képest sűrűn lakott terület.
A nap végére a felhők ígérte eső is leszakadt, Te pedig minden tudásod ellenére sem találtad a kivezető ösvényt.
A nagy usscha fa ami mellett már negyedjére kötsz ki elég gyanús, pláne hogy eddig még egy vadonban sem tévedtél el nemhogy egy "városi parkban".
A megérzéseidre és Dartonba vetett hitedre támaszkodva újra nekiindulsz, és az út.. na jó inkább ösvény egy kisebb domb tetejére vezet.

Ahogy szemed horizontja a domb tetejének síkjához közelít egy földön fekvő alakot és egy mellette fölé hajlót pillantasz meg.
Szóra nyitnád a szád, hisz ebben a zuhogásban biztos nem vettek észre, mikor a térdelő alak feléd fordul.
Sötét árnyak alkotta arcából rőt fényű szemgödrök merednek rád.
Felmordul és eldobva áldozata karját, még megrágja az utolsó falatot. Kiegyenesedik, közel olyan magas mint Te.
Lassan, bal lábra sántán megindul feléd, a szemei mint acélnyársak fúródnak a tiedbe.

//pm//

[Shia-ko]

(Hoal cwa Raen)

<Ez kell nekem, mindjárt elmúlik a tegnapi ital hatása. Szeretem ezt módját a szórakozásnak.>
Észreveszem Kralo trükkjét és hogy csökken a létszám.
<Szép volt! Sokkal több ez az igric, mint elsőre képzelné az ember. De mitől vakult el a támadója? Milyen trükköt hasznélhatott?>
Újra megtámadom a botos vezért és megpróbálom kiiktatni a harcból. Ha tudok rá figyelni, akkor a kiváló haramia ellenére is próbálok úgy mozogni, hogy a támadók a parittyás és közöttem helyezkedjenek el.
- Még mindig a pénzre hajtotok vagy szeretnétek élve megúszni ezt az elvetélt ötletet?

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*Az ork szavait hallgatva a "hétköznapi városi" résznél kétkedően nézek rá, majd magamon végig.*

-Nem akarok szőrszálhasogatónak tűnni, de eléggé nehezen tudom elképzelni, hogy bárki is "hétköznapi városi"-nak nézne. Ezzel már félig meg is válaszoltam, hogy mit keresek itt és ki vagyok. Ma érkeztem, néhány órával ezelőtt, ide. Tiadlani vagyok és világot látni indultam útnak... azt most talán ne firtassuk miért is pont most. Jelenleg nem dolgozom senkinek, de azért szívesen megismerném, hogy mi erre a dörgés. Persze ezt minden bizonnyal a maguk oldalán lenne érdemes.
***
-Igazolni? Egy Tim nevű utcagyerek vezetett idáig a postakocsi állomástól, ő látta ahogy leszállok a Tiadlani járatról. Bár van egy érzésem, hogy egyrészt sok Tim van errefelé, másrészt valószínűleg ez nem hiteles forrás a maguk számára.
***
-Ha az ismerőse is olyan finoman főz, mint a fogadósúrék, akkor semmi akadálya a költözésnek. Bár nem tudom miért ne maradhatnék itt arra az ominózus pár hétre? Így legalább egyszerrre tud szemmel tartani engem és vigyázni a háziakra.

*Komolyan beszélek az orkkal, hátha elfogadja ezt a megoldást és nem kell lemondjak az itteni bőségről. Azért, ha nagyon erősködik, akkor nem mondok ellent neki, bár azért a cuccaimért még felkéredzkedek a szobámba. Egyrészt tényleg kellenek majd még, másrészt onnan csak egyszerűbb az ablakon át meglógni, ha muszájnak tűnik.*

[Rannien Siey]

(Lathan Cralyon)

<A helyiek vendégszerete látom utolért. Kissé felhúzom magam ezen, de sikerül hamar lenyugodnom, főleg miután sikerül szállást találnom a Hét banyában, és végre békén hagyják az erszényemet a zsebmetszők.>

<Kissé furcsálom, hogy egy elffel se találkoztam barangolásom során. Na de jó, még az eső is elkezdett esni.>

Amint meglátom azt a valamit a dombon kezében az áldozata karjával, kihúzom a hüvelyéből a kardom és lassan elkezdek közelíteni hozzá.<Biztos valami élőholt vagy szörnyeteg lehet ez a kannibál.>Gyorsan megejtek egy fohászt Dartonhoz (Holt beszéd), és odakiabálok annak a dögnek:

-Ki vagy mi vagy te, és ki teremtett? Hagyjad békében az élőket, és kotródj innét, vagy én tűntetlek el!

[Vigo Odrich]

_________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, patakparti meglepetés.
Időpont:3701. év 2. hónap 11. nap
Helyszínen töltött idő:2. nap, délután
Időjárás:Napos, gomolyfelhős, csendes idő.
JK:Hoal cwa Raen
_________________________________________________________________
Elbizakodott kérdésedet a sors csúnyán megbosszulja.
Két ellenfeled egyszerre indított támadásait nem tudod megfelelően hárítani, így fegyvereik elérnek.
(-7 fp;-8 fp)
Az ütés és az oldalt érő vágás folyékony tűzként mar az beléd, ugyan mi ehhez képest az a kavics ami
nem is olyan rég még annyira rosszul esett. Vérted most igazán jó szolgálatot tesz.
Talán a düh vagy a fájdalom az oka, de a találatok után mintegy végső fellángolásként szúrsz előre,
és a pengéd mélyen hatol a vezér bordái közé.
A szájából vér buggyan elő és a botját elejtve hátrálna a kis csoport nagy vezíre.
A kardos látva, hogy a helyzet mennyire siralmasan alakul végső kétségbe esésében még feléd súlyt egyet(-9 fp), majd társához szól, anyanyelvén és próbálják menteni a menthetőt.
Neked már nem sok erőd van üldözni Őket és Kralo is jobbnak látja ha most téged próbál megvédeni az esetleges végzettől.
A bokrok közé a parittyás húzza be ájult társukat, a szökevények maguk után sűrűn csepegő vércseppekből fakadó nyomot hagyva menekülnek a patakon át.

//pm//

[Shia-ko]

(Hoal)

<Affenébe, ez közel volt. Mi lett volna, ha nem sebesítem meg, hogy menekülőre fogják? Most nem érzem nagyon jól magam.>
- Segíts be a bokrok közé, hogy védve legyünk kicsit, én meg beköthessem magam. Remélem a lovak nem futottak messze, mert a zsákomban van kötszer, hogy bekötözzem a sebeimet.
Bevánszorgok a fák közé és közben szemeimmel a lovakat keresem.
- Szép volt az a trükk a szemével. Mit csináltál vele? HA összeszedem kicsit magam és akarjuk, még mindig követhetjük őket.
<Csak egy kis pihenést és nyugalmat. Hogy legalább elpatkolni legyen erőm.>

[Vigo Odrich]

______________________________________________
Helyszín: Haonwell, Sin Errian, a dombtetőn
Időpont:3701. év 2.hónap. 11.nap
Helyszínen töltött idő:első nap, éjközép
Időjárás: zuhogó eső, erős keleti szél.
Jk:Lathan Cralyon
_______________________________________________

Nos vagy nincs beszédes kedvében, netán nem is tud beszélni. Mindenesetre kitartóan halad feléd a "szörny".
Egy pillanatra felvillan benned a rendszerező elme, vajh melyik csoportjába tartozhat az élőholtaknak.
Ezt a röpke gondolatot a közelségéből adódóan hányingert keltő rothadó tetem gyorsan a feledés, és az életösztön homályába űzi.
Gyorsnak semmi esetre sem neveznéd, ám Ő már ráér, nagyon. Kitartása jutalma, hogy szinte bármelyik pillanatban hasonlóan közeli ismeretségbe kerülhetsz vele mint harmadik beszélgetőtársatok.
A szemében lobogó szentségtelen tűz, maga puszta létezése is istenkáromlás.
Nincs más hátra, vagy elpusztítod vagy itt az ideje egy határozott hátraarcnak.

//pm//

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, a Kacska Kacsában, éjjeli vendég
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, 10 után
Időjárás:Kellemes meleg a fogadóban, tavaszi vihar odakint.
JK:Yun Lan
________________________________________________

-Sajnálom! Ha betérnek ide a haverjai biztos akarok lenni benne,
hogy senki sem köpi el magát arról mi is történik még az este folyamán.
-Hozd a cuccod! Int a lépcsősor irányába. Rögtön indulunk.
-Dietrich! Addig nézz szét hátha van itt még klántársa a mocsoknak.
Látod a kocsmárost a hátsó helyiség felé eltűnni, úgy tűnik a koszt
minőségén való aggódásod nem volt elég alapos érv.
A szobádba senki sem kísér el, és lentről sem hallasz semmi beazonosíthatót, sajnos.
Fent semmi változás. Kint szintúgy kitartóan esik az eső, jótékonyan elfedve az apróbb zajokat.

[Rannien Siey]

(Lathan Cralyon)

<Nos ennyit erről, hogy megtudok tőle valami használható információt. Leginkább tudattalan élőholtnak néz ki. Én egy ilyen dögtől nem fogok megijedni, nem én. Darton felkent paplovagja nem futamodik meg soha az ilyen szörnyektől! SOHA!>

Előrelendítem a kardom, és nekirohanok az élőholtnak.

[Quator ar Zaraquer]

(Yun Lan)

*Bólintok az ork magyarázatára, majd felmegyek a szobámba és visszaöltözöm az utcai viseletemre, felszedem a holmimat. Az ablakhoz lépve a spaletták résein kinézek, hogy menynire lehet innen kijutni észrevétlen.*

<Elmenekülni most nem lenne jó ötlet. Viszont, ha lemászom és kijutok az utcára, majd mégis visszamegyek, akkor bizonyíthatom az orknak a megbízhatóságomat. Viszont, ha eközben kap rajta, akkor nem magyarázom ki, hogy én csak bizonyítani akartam neki. Talán nem kell ezt túlkombinálni. Hátha pont szökésre számít és ez egy próba, hogy megteszem-e. Marad egyenlőre a rendes út.>

*Végül lemegyek a földszintre és leadom a kulcsomat. Remélhetőleg az ork értékeli az együttműködésemet. Ha nem majd azért fel fogom hívni a figyelmét, hogy mennyire könnyen megszökhettem volna, ha akarok.*

[Vigo Odrich]

_________________________________________________________________
Helyszín:Haonwell, patakparti meglepetés után.
Időpont:3701. év 2. hónap 11. nap
Helyszínen töltött idő:2. nap, délután
Időjárás:Napos, gomolyfelhős, csendes idő.
JK:Hoal cwa Raen
_________________________________________________________________

Kralo miután a szökevények elkotródtak, a lovakhoz megy és egy sűrűbb galagonyás alkotta "fedezékbe" vezeti őket.
Ezután téged is odakísér, és a lovadhoz segít hogy akkor megmutasd hogy hol is az a kötszer.
Lábaid eddig bírták, a vérveszteség és a fájdalom miben részed volt legyűri akaratod és a földre sújt.
Az eszméleted nem veszted el, de a látásod homályos és nagyon bizonytalan, szinte csak árnyakat látsz.
Mozogni önszántadból nem tudsz.
Mintha Kralo a nyeregtáskádban kutatna, mintha átkozódna és téged cipelne arrébb közben meg a hangyákat szidja.
Milyen hangyákat?!
Végül lehunyod szemed, ennél rosszabb már nem lehet... hallod ahogy valami csobog és a ruhádat kibontják a mellkasodon.
Hangosan felordítasz és tágra nyitott pupilláid szárnyszegett madárként vergődnek a nap aranyló fényében mikor az alkoholos gyolcs a vágott sebedhez ér.
-Nyugi, ne mozogj! Muszáj fertőtleníteni! Tessék ezt szorítsd az oldaladra.
A NAGY fehér fény lassan egy homályos emberré fakul, majd a kezedben érzett nedves kötszert az oldaladhoz nyomva lassan enyhül a nyomás amit a dudor okoz ott ahol bottal kenegették felsőtested.
Ez a továbbiakban is így megy jó negyed óráig, elteltével a keringésed is elégségesnek bizonyul ahhoz, hogy szemeid újra a világra vesd.
Homlokodon és csupasz mellkasodon is több nedves rongy pihen, hűtendő a zúzott sebeid. Bal oldalt a hónod alatt nem messze a fontosabb szervektől két hosszanti kötés árulkodik egy rozsdás, életlen rövid kard hatékonyságáról.
Hol fázol, hol meg kibújnál a bőrödből, mindeközben Kralo sincs a látómeződben, csak a két ló.
A természet a maga útját járja újra, nem törődve sem veled sem a közelmúlt eseményeivel.

//pm//

[Vigo Odrich]

________________________________________________
Helyszín:Haonwell, a Kacska Kacsában, éjjeli vendég
Időpont:3701. év 2. hónap 10. nap
Helyszínen töltött idő:1. nap, 10 után
Időjárás:Kellemes meleg a fogadóban, tavaszi vihar odakint.
JK:Yun Lan
________________________________________________

A földszinten mire leérsz ott van Dietrich, az ork és a vállán a behajtó ipse.
Dietrich még mindig idegesnek tűnik ám hangja már nem remeg.
-Nem láttam senkit, ha elég gyorsak vagytok még az eső elállta előtt elérhetik az Arvent!
Az ork megfordul és rád néz.
-Gyerünk!
Azzal kilép az esőbe terhével, nem néz vissza hogy követed-e, arra indul amerről Te jöttél Timmel.
Szinte ugyanazt az utat, pár macskaköves utcát járjátok be mint a délelőtt folyamán,
ám most zuhogó esőben, kihalt utcán, a tilosban járva.
Az ork, -tényleg még mindig nem tudod a nevét!- a híd helyett az esőcseppektől tarka folyópartot választja.
A híd alatt megáll és terhét a kövezetre dobja.
-No fiacskám, csak hogy érdekelté tegyelek ebben a mi kis egyezségünkben...
-Most akkor bemutathatod, hogy is gondoltad azt az "ügy elsimítást" ott a fogadóban.
Várakozóan tekint rád, az alak a kövezeten csurom vizes ruhákban, szivárgó fejsebbel,
meg sem mozdul mindössze nagy ritkán felnyög, jeleként annak,
hogy valamely beavatkozást még igényel földi pályafutásának lezárása.
-Ne aggódj a hulla miatt, majd a Lápban kihalásszuk, siima ügy.