Amnet Keilor 24. Kódexe [ UTK ]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városállamában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka.
Résztvevők: Teteb Azurec, Gondo, Rhienna D’Vire, Twou Line
__________________________________________________


Teteb Azurec, Gondo

*Úgy döntötök, hogy ne ölitek meg egyiket sem. A fickót erős lendítéssel leütöd, és az csendben lehajtja a fejét. Halkan elhagyjátok a tábort, és a lovaitokra ültök. A sötétben lassan haladva kimentek az erdőből, és emlékezetekre hagyatkozva elindultak az elhagyatott ház felé, a társaitok után.

*A szél alig fúj, viszont sajnos az eső el kezd cseperegni. Szerencsére nem ömlik, de ekkor hatalmas fénycikázás töri meg a sötétség fátylát egy pillanatra, majd utána haljátok az égi háborút. Úgy tűnik, az istenek nem nyugodnak. Sok időt lovagoltok, mire megtaláljátok a házat. És szinte végszóra elkezd szakadni az eső. Hogy ne ázzatok meg érdemes mihamarabb bemenni a kis házba.

Rhienna D’Vire, Twou Line

*A faházban vagytok, és pihentek. A szél alább hagyott, de a messziről jövő dübörgések jelzik, hogy igen csak nagy esőzés várható. Ekkor lódobogásra lesztek figyelmesek. Twou, te felkészülsz a harcra, ha betolakodóval találkoznál, de szerencsére a társaitok jelentek meg. Épp időben, mert ekkorra ideért a vihar, és hatalmas zivatar alakul ki.

Mindenki

*Bent a házban ültök, és hallgatjátok az eső folyamatos támadását a tető felé. Reménykedtek benne, hogy nem áztok be. Már nagyon fáradtak vagytok, ideje lenne aludnotok mindnyájatoknak. Ha nem akartok semmi extrát csinálni, akkor nyugvóra tértek.
Természetesen őrségváltásban. El jő a reggel, és felébredtek. A lovak a kint vízzel felgyűlt pocsolyákból isznak, és jó kedvűen nyerítenek, mintha őket nem zavarta volna az eső.
A lány is felkel.

-Szép jó reggelt mindenkinek. Ez az első közös napunk. -* Mondja jó kedvűen.

*Majd mivel éhesek vagytok, megreggeliztek. Senki nem zavarja meg a pihenéseteket, és a reggelit is nyugodtan eltudjátok fogyasztani. Most már csak rajtatok ál, hogy mit is csináltok, és merre mentek.

-És most merre? -* Kérdezi a lány.

[Pelso]

Gondo

*Az éjjel még nem számolok be a vallatás eredményeiről csak ha kérdezik. Az őrséget viszont én kezdem. A Reggeli alatt viszont be számolok a fejleményekről.
- A faggatás hozott némi sikert. És sejtésünk szerint nem is hazudott nekünk a kurafi. Helybeli és harmadrangú útonállók, és a feladatuk szerint minket minket kellet volna el tenniük láb alól, mind mint sejtettük. Kettőtök kinézetéről volt némi le írásuk is.
*Itt Twou-ra és Rhiennara mutatok.
- Mint várható volt megbízójuk nem fedte fel előttük maguk. Így remélhetjük, hogy egyenlőre állul becsül még. Felületes le írással is tudott szolgálni. Az átlag embernél egy fejjel magasabb. Papi csuha féleségben járkál.
Valamint tegnaphoz 4 napra találkozna vele a Részeg matróz előtti tenger szakaszon.

*Reggeli után lecsutakolom a lovamat. Le tisztítom a ló szárszámokat és vissza teszem a lovamra. Mi után mindent tökéletes rendben tudok a többiekhez fordulok és megvárom míg ők is el készülnek. Ha csak rám várnak akkor lóra pattanok és felőlem indulhatunk is.

Herceg kisasszony. *Ló csutakolása közben.
- Megnézzük magunknak a szörny áldozatának otthonát ahova az a 20 lovas is ment de még nem tért vissza. Legalább is az eredeti terv ez volt.

[Niobe]

( Rhienna )

* Mire megérkeznek a többiek, már alig bírom nyitva tartani szemeimet. A vihar már csak mégjobban elrontja kedvemet. Amint megegyezünk az őrség beosztásról, lefekszem aludni. Reggel arra ébredek, hogy halkan, de követeli gyomrom a reggelit, azonkívül nem a legkényelmesebb a földön aludni, így kissé lassan állok fel. Próbálom egy pár mozgással bemelegíteni elgémberedett tagjaimat. Körbenézek, és ha már mindenki ébren van, üdvözlöm őket kissé fáradt hangon: *

- Jó reggelt mindenkinek. Remélem sikerült kipihennetek magatokat valamennyire, hosszú nap vár ránk.

* A lány jókedve nem igazán hoz lázba, inkább érzem őt felesleges tehernek, mint csapattársnak, de igyekszem ezt nem kimutatni. Inkább a reggelivel kezdek el foglalkozni. Csendben végighallgatom Gondó beszámolóját az éjszakáról. *

- A jó hír, van 4 napunk, hogy elintézzünk mindent, és titokban visszaérjünk a városba, találkozva a megbízóval. A rossz, hogy ha a katonák találják meg a banditákat, és viszik be a városba, füstbe ment a tervünk. Ha valahogyan elszabadulnak onnan, utánunk erednek, és a végeredményt nem óhajtom megjósolni.

- Még egy dolog. Salinát szintén nem találhatják meg a városőrök míg vissza nem térünk a városba. Még ha sikerülne is meggyőzni a parancsnokot, hogy a hölgy velünk jöjjön, a titokzatos csuhás illető előbb-utóbb tudomást szerezne a banditák kudarcáról.

- A legkézenfekvőbb, hogy mihamarabb indulunk tovább. De a banditákkal nem tudom, mit kezdjünk. Megölni nem fogjuk őket, de magunkkal sem cipelhetjük. Mindenestre induljunk. Az út úgyis arrafelé vezet. Mivel Salina úgy néz ki, ismeri a környéket, nincs szükségünk térképre, így nem kell kitérőt tenni elméletileg a vadászhoz. Út közben meglátjuk, mennyire csapnak nagy zajt a banditák, vagy mi a helyzet velük. Aztán majd eldöntjük.

* Ha egyetértenek, akkor én is lecsutakolom a lovaimat, majd összepakolom a cuccaimat, és felszállva a lóra elindulok eredeti célunk felé, a meggyilkolt füvesember házához. *

[Pelso]

Gondo

Rhienna

-Csak három napunk van. Negyedig nap már a városban kell lenünk mert akkor van a találka.

*Mivel felőlem mehetünk, útra készen várom a többieket. Málhás lovamat hosszú kantáron vezetem. Kezeim még se távolodnak el túlzottan fegyvereimtől, valamint árgus szemekkel figyelem a környéket.

[Gorodak]

Twou Line

* Miután meg jöttek a többiek nem sokkal később mindenki le fekszek aludni. Miután szóltam, hogy én őrködök utoljára.*
* Az utolsó aki őrködött az én voltam! *
* Mikor mindenki lassan felkel mosolygós arccal fogadok mindenkit. Majd elkezdem a lovamat felszerszámozni.
A beszélgetésbe nem folyok bele. *
< Ha az ember úgy is csak négy nap múlva találkozik vele ha mázlink van akkor nem tudja meg a dolgot. Bár akkor mondjuk elengethetnénk a banda vezért és így ő biztos elmegy a találkára, vagy ha hagynánk egy üzenetet, hogy titokban szállítsák a városba őket.Akkor helyette is elmehetnénk. >
* Majd mikor már mindenki indulásra kész akkor szólalok meg. *
- Akár hagyhatunk egy üzenetet a város őrségnek, hogy este és diszkréten vigyék a tömlöcbe őket, úgy, hogy csak a királyné tudja és kész. Mindenki másnak esküt kéne tennie a titok tartásra. S így csak az tud majd róla, ha mázliink van, akinek kell. Szerintetek? -
* Majd a pokrócomat mellyel Salinát takartam be, elteszem.
* Indulásra készen állok lovam mellett, ahogy meg egyeztünk már mehetünk is. Felnézek az égre, kicsit mosolygósan. Arra a röpke gondolatra és érzésre. *
< Még viszonylag korán van. Hamarosan éhes leszek és csak néhány napig tudom, csak kibírni. Egyelőre nem használom tartalékaim, ha úgy alakulna majd gyorsan elnyomom vágyam. >

[Sirak]

Teteb Azurec
*Miközben hallgatom a többieket, várok tétlenül, majd az utolsó szó után reagálok.
- Hát nem tudom, nem rossz ötlet, de nem egészen biztos, hogy nem szivárog az ki még csak véletlenül is...
- És ez a pár elegendő lesz a felkészülésre, csak jó alaposan fel kell mérni a dolgokat.
*Aztán várok tovább unalmamba...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városállamában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka.
Résztvevők: Teteb Azurec, Gondo, Rhienna D’Vire, Twou Line
__________________________________________________

*Reggel felébredtek, és szerencsétekre az eső már elállt. Viszont sajnos az út, és az erdő is tiszta sár, és víz. És a felhők sem bizalomgerjesztők, bármikor újra eshet.
Felkeltek, és megreggeliztek. Senki nem zavar benneteket, se utazó, sem paraszt. Hiszen nem nagyon mernek kijönni a városból az emberek.
Úgy döntötök, hogy tovább álltok, és majd útközben kigondoljátok mit is cselekedtek. Lóra is pattantok, és elindultok. A lovakat cseppet sem zavarta az eső, viszont a sáros úton nehezen lépkednek.

//Útközben nyugodtan beszéljétek meg a dolgokat. Viszont mindenkitől kérek k100-zal szerencsepróbát, majd átlagot vonunk belőle.//

[Sirak]

Teteb Azurec
*Teljes menetfelszerelésbe megyek a többiekkel. És a csendet megtöröm, hogy tervet készítsünk:
- Nos ez mégha szedett vedett banda is, talán körbekérdezhetnénk, hogy ismeri e valaki ezeket.
- Aztán ugye nézzük körbe a találkozási hely környékét, hogy ott hogy lephetjük meg.
<Remélem nem teljesen nyílt terep, mert az igencsak hátrány lenne, de nem valószínű. Egy eldugott kis sarok lesz az.>
//dobásom 100//

[Niobe]

( Rhienna )

* Az eső utáni friss reggeli illat és az aránylag teli gyomor hamar kiűzi az álmosságot a szemeimből, és vidáman, boldogan készítem elő magam és lovaimat a további útra. A biztonság kedvéért a sima köpeny helyett az eső ellen védő köpenyemet terítem magamra, ne útközben a szakadó esőben kelljen ezzel kínlódni. *

* Végignézek a sáros, dagonyás útnak nevezett valamin, majd elfintorogva felszállok a lóra, és elindulok úti célunk felé. Közben eszembe jut egy apróság: *

- Ha emlékezetem nem csal, a rablókat odakötöztétek egy fához. Nos, az éjszaka esett az eső, ráadásul nem is kevés. Az esővíznek köszönhetően a kötél gondolom jól megdagadt, ami még szorosabban szoríthatja a rablók csuklóját, esetleg még a vérkeringést is elszoríthatja. Meg kellene őket nézni, nem akarok tömeggyilkos lenni, csak azért, mert sorsukra hagytuk őket. Tisztában vagyok vele, megérdemelnék, hisz az életünkre akartak törni, de én ezt nem engedhetem.

* Míg a reakciókra várok, igyekszem úgy irányítani a lovamat, ne süllyedjen el a sárban, vagy ne essek le róla. *

// off: szerencse dobás:
1k100 = 22 [22]//

[Pelso]

Gondo

*Lassan Rhienna felé fordulok.
- Nincsenek a fához kötözve, csak egy fa alatt lettek csokorba gyűjtve.
*Egy pillanatig csak elgondolkodva tekintek és poroszkálok Rhienna mellett.
- Csak akkor vannak még megkötözve ha csapni való szabadulók.
*Pár pillanatig még marad az ábrándos tekintet az arcomon.
- Mind meg akarjuk nézni ott vannak e még vagy elég ha egyikünk.

//Szerencse dobás:93//

[Gorodak]

Twou Line

* Csendben haladok a többiekkel. Rhienna és Gondo mögött haladok a "lánnyal". *
* Hallgatom a többieket, de nem szólok bele. *
< Holnap körbe kell néznem táplálék után különben baj lesz az éhségemből. S nem szeretném elveszíteni a fejem, Az elmém erejét használom majd az éhségem le győzésére. >
* Miközben haladunk a tájat nézem magam körül, és nézem a szépségét, ahogy meg csillana vizes leveleken a fény. *

//Jelenleg láncingem alkar felkar és lábamat védő vértek vannak rajtam a többit elraktam és a lovamon van. //
// Szerencse dobás: 34 //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Thor
Helyszín: Északi városállamok, Umbranas városállamában
Időpont: Antoh első hava, a „hullámok” hava, Ősz éjszaka.
Résztvevők: Teteb Azurec, Gondo, Rhienna D’Vire, Twou Line
__________________________________________________


*Ahogy haladtok a sár(os) úton, messzebb egy kisebb csapatot vesztek észre. Pár főből álló lovas csapat, és utánuk összekötözött emberek. Rögtön felismeritek a rabokat. Tegnap még titeket akartak megtámadni. Mikor közelértek egymáshoz már a lovasokat is felismeritek. Ők a város katonái. Az egyik előrébb léptet a lovával, majd biccent felétek, és látszik az arcán a meglepődés.

-Üdvözlet, utazók. Talán mostanában szórakozottak kicsit az istenek. -* Mondja viccesen.
-Míg a környéken jártunk, összekötözött haramiákat fogtunk, és most utazókkal találkozunk ott, ahol már jó ideje nem járnak, kelnek. Mielőtt tovább haladnak figyelmeztetnem kell önöket. A vidék veszélyes, bár látom megtudják védeni magukat. -* És ekkor a rúnákkal telerótt botra, majd a lovagra néz egy pillanat erejéig.

*Majd megállapodik a szeme az új társatokon. Egy ideig méregeti, és nagyra nyitja a szemét.

-Kisasszony, ön itt, A kapitány önért ment pár lovassal, mert eltűnt, és keresik. De, hogy? Itt, van, de ezt nem értem. Talán ezekkel az idegenekkel szökött meg? Kisasszony, most azonnal velünk kell jönnie, az úrnő nagyon fél, hogy valami baja esett.

*Ekkor Salina elég erélyesen szól a katonára.

-Hogy merészelsz utasítgatni. Igen, én magam hagytam el a várost, és még egy ideig nem is térek vissza. Édesanyámnak pedig mondja meg, hogy ne féltsen, pár nap és visszaérek. A kapitány pedig csak hagy keressen. Talán még a démonnal is összefut, és akkor megmutathatja milyen délceg harcos. Most pedig menj, és csak is az anyámnak szólj, hogy épségben láttál, és nincs semmi bajom. És ez mindannyiótokra vonatkozik.

*És a többi katonára néz. Azok meg mint a megfélemlített kis kutyák, fülüket, farkukat behúzva engedelmeskednek, és lassan itt hagynak benneteket.

*Egy kicsit megdöbbenve ültök a lovaitokon. Nem gondoltátok, hogy ez a kis félénk leányzó ilyen keményen is tud beszélni.

[Pelso]

Gondo

*Lovamat paskolgatva hallgatom végig a katona monológját. Mikor tekintete végig fut Rhienna és Twoun az önvédelmi képességeink hangsúlyozása után horkantok egyet halkan.
<… Persze ez tipikus… A katona, ha önvédelemről van, szó rögtön kit vesz észre?!... Rögtön a katonát és a varázslót…>
*A katona és a hercegkisasszony beszélgetését fapofával hallgatom végig.
<… ”Kis szende hercegnő”… Vajon mit fog kapni, ezért ha visszatér a palotába?... És mi ha ezt meg tudja a királynő…>
*Megvárom, míg a lovasok halló távolságon kívülre kerülnek.
- Most már legalább tudjuk, hogy nem kell aggódnunk a haramiák „becses” életéért.
*A többiek felé fordulok.
- Nos, mehetünk akkor tovább?

[Niobe]

( Rhienna )

* Már jó messziről kiszúrom a lovasokat, és az őket nem túl jókedvvel és önszántukból követő kis csapatot. Mire a közelünkbe érnek, addigra megnyugszom, legalább jól vannak, és túlélték az éjszakát. Az már más kérdés, milyen büntetést kapnak tettükért, de talán ezen lehet egy kicsit alakítani. *

* Az előre lépő katona felé én is biccentek köszönésképpen, majd érdeklődve hallgatom végig a nem túl vidámra sikeredett párbeszédet Salina és őközötte. Nem szólok közbe, megvárom, mi lesz a végeredmény.*

< Nocsak, a szende kislány, kinyitotta a száját. Úgy látom, jobb lesz rá odafigyelni. Jól kitanították az iskolában, hogyan érje el a célját, milyen eszközökkel, hangsúllyal, stb. >

* Amint elmennek mellettünk, Gondo kérdésére csak intek jobb mutatóujjammal, majd válaszolok is rá: *

- Egy pillanat, azonnal jövök.

* Majd odafordulok Salinához: *

- Gyere velem, szükségem van a segítségedre.

* Ezzel a katonák után lovagolok, és ügyelek arra, csak akkor állok meg mellettük, ha már hallótávolságon kívül értem kis csapatunktól. Majd megszólítom az előbb kiosztott vezetőfélét: *

- Bocsásson meg, de lenne egy pár kérésem Önhöz. Nem egyszerű utazók vagyunk, hanem a rejtélyes gyilkosság ügyében nyomozunk. A grófnő lánya pedig nagy segítségünkre van, ezért tart velünk. Mondja meg a grófnőnek, hogy a lánya jó kezekben van, vigyázunk rá, és azt is, hogy egymaga indult el megkeresni a szörnyet, így csatlakozott hozzánk.
- Viszont a foglyok ügye is a nyomozás részét képezi, ezért úgy kell bevinniük a fogdába, hogy senki ne lássa meg őket. Ezenkívül senki nem beszélhet velük a kapitányon kívül. Maguk pedig némasági fogadalmat tesznek. Senkinek nem beszélhetnek a kapitányon kívül az út során elhangzottakról. Nem találkoztak velünk, nem tudnak semmiről. Ha a maguk hibája miatt fog a gyilkos kicsúszni a kezeink közül, és emiatt még több ártatlan ember fog meghalni, akkor minimum akasztás lesz az önök sorsa. Ez nem fenyegetés, csak közlöm a tényeket. Remélem elég egyértelmű voltam.

* Megvárom a reakciójukat, majd ha megemésztették a dolgokat, biccentek feléjük, és visszamegyek a csapathoz a lány kíséretében. *

- Mehetünk tovább eredeti célunk felé, a gyilkosság helyszínére.

[Gorodak]

Twou Line

< Érdekes, elég talpra esett. Asszem ma este sétálok egyett. A katonák nagyon remélem, hogy teljesítik a parancsot. >
* Majd hirtelen Rhienna vissza fordul Salinával. Utánuk nézek, majd meg állítom a lovam. *
< Biztos eszébe jutott valami. Meg várjuk itt. Remélem nem kér meg senkit, hogy nyomozzon utánam. Mondjuk az nem is az ő stílusa, jobban szeret maga utána nézni a dolgoknak. Majd ha vissza jövünk ide akkor be kell ugornom a könyvtárba. >
* Megállok a lovammal és megvárom míg vissza térnek a többiek. Majd tovább haladok velük. *
< Kíváncsi leszek milyen meglepetés ér majd még minket utunk során. >