A házasság mint olyan pontosan azért él úgy a köztudatban hogy "csak egy papír" mert aki így gondolja a saját életét jeletékteleníti el, szürkíti ki vele.
A sok bosszúság amiket írtál mind igaz, de én aki túl vagyok már egyen (és utolsón
) úgy gondolom, hogy szegényebb lett volna az életem ha ennek nem adom meg a módját, flancostul, fehérruhástól, templomostól, menyasszonytáncostól. Szép volt jó volt; de EGYSZER mindenképpen kell az életben. Nem azért mert mások akarják, hanem mert később bánni fogod hogy ez kimaradt.A templomi fogadalomtétel sem a vendégekről szól, mikor elkezditek egymásnak mondani annyira meg lesztek hatódva hogy nemigen a vendégsereg arckifejezését nézitek, sokkal inkább egymást.
(Én legalábbis a saját esküvőmből arra emlékszem, hogy én a párom és a teljes első sor sírt, mind a két szülői ház részéről...
)Mikor majd vén trotty leszek és szenilis majd mutogatni akarom az unokáimnak a fotókat, hogy nézzed fiam a nagyanyád milyen szép nő is volt és itt még és sem úgy néztem ki mint egy ráncos potrohos dinnye, és képzeld még nem is trottyantottam magam alá...
Szóval, ez mindenki számára szubjektív dolog, mit tudom én a páuák biztos egyszerűbben rendezik a házasságot, de én úgy érzem ennyi kell az ember életébe, hogy teljesnek érezhesse.
De ha rosszul érzed magad a házasságtól akkor semmiképpen ne menj bele, pusztán a szüölők kedvéért.
Az sms-ben küldött eskövői értesítést a szülőknek elég durvának tartom, szomorú, ha odáig mérgesedett a gyerek-szülő között a viszony hogy a gyerek nem tartja fontosnak, hogy az ősei ott legyenek ezen a napon.
)
, de ott volt, csakhogy ne szólja meg a falu szája, hogy bár rokon, de oda 1., nem hívták meg / 2., meghívták, de nem ment el ...
