A hajsza

[Noryella]

Ariel

- Nem Allaron, hanem Allaro vagyok. Előbbi férfinek hangzana jobban.
-Oh... elnézésedet kérem Allaro.-Mondom és elpirulok.
- Nem vagyok errefelé ismerős. Ami neked jelentős, és megszokott, nekem új, név nélkül való. Sajnálom, hazád nevéhez nem tudok mit kötni, csak amit te mondtál róla.
-Semmi probléma, én se ismerek minden államot Északon.-Rákacsintok, majd folytatom.
- Mondod, ahonnan jössz, fajtám és ti együtt éltek. Egyként beszélsz rólunk, pedig sokfélék vagyunk, ahogy ti is, emberek. Mely kultúra az, akivel ilyen érdekes viszonyt ápoltok? Nekem érdekes, mert otthonomban nem él ember. És nálunk is van több kultúra, nem egy, amire ráfér az elf ruha, hiszen ahogy ti is tarkák vagytok, nem egy szóval: emberek.
-Az elfek nálunk is általában az erdőben laknak, bár ismerek olyat, aki a várost választotta új otthonának. Ebben igazad van, mind sokfélék vagyunk.
De minket Krán és csatlósai gyűlölete és a folyamatos veszély összekovácsolt az évtizedek alatt.
Merthát ugye az elleneségem ellensége a barátom...-Mosolyodom el újra.
Huncut ránc születik szeme sarkában, hallva, milyen természetű az istennőm.
- Vehetem úgy, amilyen az istennő, olyanok követői is?
-Tudod Allaro, most egy nagy igazságra bukkantál...-
Csörgedezik a csevely, hol ide, hol oda csapódunk. Így jutunk el lovához, és arca elfedéséhez.
- Hátasom neve hosszú, és nem ismerek rá emberi szót, egyik nyelven sem. Ami ezt a kendőt illeti arcom előtt, nem biztos, hogy szép vagyok. Gyakran túloznak, ha rólunk van szó. Egyébként nem szégyenlősségből viselem, hanem óvatosságból. Itt ha valami más: gyanús. Itt ha valami egzotikus, birtokolni vágyják, nem hagynak nyugalmat. Itt ha asszony fedetlenül jár, úgy vélik, bárki megérintheti és takarója alá hívhatja, ha elég érmét csördít meg markában.
-Hát őszintén ebbe én még nem gondoltam bele igazán. Tényleg más kultúra...
Szerencsére befestettem a hajamat még évekel ezelőtt, búzaszőke fejjel talán én is félnék, de így?
Nem érdekel, meg tudom védeni magam...
Folytatódik a beszélgetés, majd felemelkedik:
- Öröm volt beszélgetni. Nem tudom, utunk egyfelé visz-e, vagy csak röpke találkozó volt a mostani.
-Én is örültem, mert tudod kezd honvágyam lenni. Ezen viszont most enyhített a társaságod. Tudod, én a bátyámat keresem, Sebastiant.-
És a kezébe adom az arcképet.
-De eddig még nem látták. Így most lehet, hogy délnek indulok, vagy amerre a karavánok visznek. Még nem döntöttem el mit teszek.
Miért, te merre tartasz és mi célból, ha megkérdezhetem?

[Navaratna]

(Allaro)

Somolygok kendőm mögött. Én nem pont arra gondoltam, hogy vannak városi, és erdei elfek, hanem hogy elf és elf közöt is lehetnek kulturális különbségek, mint Elfendel és Sirenar lakói között, de néha ott is vidékenként változik nemcsak a nyelv, de az életmód, viselet is.
Nem fontos, mennyire tájékozott ebben egy nem népembeli, így nem firtatom
Hallottam már ezt a mondást: "Ellenségem ellensége a barátom", de nem voltam meggyőződve arról, ez minden helyzetben megvalósítható. Helyzete válogatja, no de az ember az ellenmondások és általánosítások lénye - ám utóbbiban néha én is szorgos diák vagyok .
Meglepetten felvonom szemöldököm, amikor hallom, festett haja van:
- Az mire jó?
Sose jutna eszembe megmásítani azt a színt, amivel a világra jöttem, ámulok és bámulok.
- Tetszetős és egészséges nőnek tűnsz, habár nem vagyok a kedvesed, hogy értsek hozzá és számítson, de hogy lehetnél elégedetlen eredeti színével?
Ha választ kapok erre az érthetetlen rejtélyre, csendesen átveszem a rajzot. Nézem, nézem, de nem kérdezek róla semmit. Nem szeretnék a kelleténél jobban belefolyni olyanba, amiben úgy se tudok segíteni, és ami íratlan szabály szerint kölsönös kitárulkozást várna tőlem.
Rám terelődik a szó, sóhajtok:
- Ittlétemben nincs semmi rendkívüli, sem titkos. Délnek tartok, ahol azt beszélik, véget ér a homok. Egyedül nekem fontos, másnak értéktelen, mi hív oda, így szóra sem érdemes. - visszaadom a képet. - Kívánom, leld meg őt, és vezesd haza. Az otthonnál és a szeretteinknél nincs semmi értékesebb - mondom.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: A hercegségeken átnyúló karavánút
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Lertanard

- Ó ne haragudj, persze először is a sebed. Juszuf, hozd a kenőcseidet, tisztítsd ki vitéz harcosunk sebét!
Nyugtalan tekintetű dzsad fickó jelenik meg a hívásra és szakavatott mozdulatokkal ellátja a sérüléseidet. Ezután összeszedi magát a karaván és csakhamar eléritek a kijelölt táborhelyet. Miután megegyezel a vezetővel - Dorelnek hívják - kicsit rendbeszeded az embereket, bár képezni őket nem sok alkalom nyílik, lévén a táborhelyre érve fáradtan rogy le mindenki, hajnalban pedig indultok tovább. Azért úgy érzed, a fegyelem sokat javult, a tábortűznél hallod olykor, hogy egyre színesebben írják le, hogyan is harcoltál a minap, így a tiszteletért már nem kell nagyon megküzdened. Esténként sokat beszélgettek Dorellel, mesél neked a vidék éghajlatáról, arról, hogy mit lehet kiolvasni a madarak röptéből és a felhők alakjából, merre lehet vízlelőhelyre számítani, és merre ragadozókra. Hamarosan eléritek az oázist, az utasok némelyike külön köszönettel ráz kezet veled, mielőtt továbbindul. Mivel kora délután célhoz értetek, végre alkalom nyílik egy kis edzésre is. Visszakapod a befizetett ezüstjeidet, plusz még ötöt az egyezség szerint. Amint visszaértek Odrába és lesz pár nap pihenőtök, hogy tényleges kiképzést adhass az őrzőknek, megkapod az érte járó ezüstöket is. -ígéri a vezető, és nincs okod kételkedni a szavában.
A munka annyira lekötött, hogy nem is nagyon volt alkalmad körülnézni az oázisban, pedig már esteledik. Új utasok érkeznek, akik délre tartanak, árusok, utazók, mindenféle népség, lehetnek vagy harmincan.

KM: [Jómadár]
Helyszín: Taba el Ibara déli szeglete
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Arvaroll

Nagyon piszkálja a fantáziádat az íj, bár zavar kissé, hogy az idegen az abadanai karavánnal érkezett, és még senki nem vette el tőle, pedig nem kétled, hogy jópár hétpróbás gazfickó figyelmét felkelthette.

KM: [Jómadár]
Helyszín: Taba el Ibara déli szeglete
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Allaro, Ariel, Arvaroll

Hideg és baljós homály telepszik a tájra, amint a vörös hold veszi át a hatalmat az égbolton. Az utazóknak el kell döntenie, merre is menjenek tovább, hiszen hajnalban mindkét karaván elhagyja a száz lelket sem számláló falut, hogy nagyjából egy hónap múltán térjen vissza. Allaronak fix helye van a délre induló "járatban", de a többieknek be kell fizetniük az utazás árát, hacsak nem akarnak egymaguk nekivágni a pusztának, az pedig tényleg nem tanácsos. Cserébe viszont pokrócot, fekhelyet kapnak az utasok, és álmukat kipróbált harcosok őrzik, legalábbis így szólt az egyezség.

[Siffad]

/Arvaroll/
Hiába a hallgatózás, nem értem, milyen nyelvet használnak. Jobb híján kiélvezem a teát és a harapnivalót.
"vajon hány szakmabeli követheti még az idegent? Talán a Füves is azért van itt. A legjobb lesz kivárni, hogy a többieknek mivel próbálkoznak. De valahogy össze kellene ismerkedni vele."

Kivárom, hogy az elf melyik karavánhoz megy oda, majd kis idő múlva odamegyek a karavánmesterhez és csatlakozom a karavánhoz.

A lovamat véletlenül az elf közelébe viszem (akár most, akár az induláskor) és
"bocsáss meg"
megbököm egy tüskével, hogy ágaskodni kezdjen. Én szemmel láthatóan nem bírok vele és ha ő is úgy szereti az állatokat, mint én, akkor biztos segíteni fog.

[Noryella]

Ariel

Meglepetten felvonja szemöldököm, amikor hallja, hogy festett a hajam.
- Az mire jó?-Kérdi őszinte, már már gyermeki csodálkozással.
Újra felém fordul és kérdez:
- Tetszetős és egészséges nőnek tűnsz, habár nem vagyok a kedvesed, hogy értsek hozzá és számítson, de hogy lehetnél elégedetlen eredeti színével?
-Tudod, azért festjük be általában a hajunkat, mert elégedetlenek vagyunk a külsőnkkel... Ez nálam teljesen igaz.
Világéletemben "szőke szépség" voltam otthon, bár én sosem éreztem hogy szép volnék.
De amikor Erionba érkeztem, barnára festettem be a városban. Új város, új élet, új hajszín.
A vöröses színt most az ideutazásom miatt vittem bele. A fekete színre nem tudtak rábeszélni.
Azt beszélik Erionban, hogy főleg a szőke nőket rabolják el vagy adják el ágyasnak, mert az kuriózum errefelé.
Így inkább óvatos akartam lenni, mint szőke...-Válaszolom mosolyogva, teljes nyugalommal.
Aztán rá terelődik a szó, felsóhajt:
- Ittlétemben nincs semmi rendkívüli, sem titkos. Délnek tartok, ahol azt beszélik, véget ér a homok.
Egyedül nekem fontos, másnak értéktelen, mi hív oda, így szóra sem érdemes. - visszaadja a képet. - Kívánom, leld meg őt, és vezesd haza.
Az otthonnál és a szeretteinknél nincs semmi értékesebb - mondja.
-Ebben teljesen egyetértünk. A fivéremet nagyon szeretem, ezért is indultam a keresésére.
Ha a Sólyomasszony kegyes keze mutatja utamat, biztosan megtalálom Sebastiant.-Mondom.
<Délnek? A sólymot is arra láttam szállni... Üsse kő, megnézem mi van arra...>
Megörülök, hogy délnek tart, és hirtelen így szólok:
-Ennek nagyon örülök. Ugyanis most megkönnyítetted a döntésemet. Örömmel veledtartok délnek, hiszen ritkán akad az ember ily kellemes beszélgetőtársra...
Viszont azt hiszem el kellene mennem jelentkezi, mielött indulnánk. Mindjárt jövök.-Mondom és elviharzok a karavánpénzt befizetni.

[Navaratna]

(Allaro)

Meglepő, úgy tűnik, olyan útitársam is akad, akivel beszélgetni is fogok. Az a vidám és tervekkel teli csapat, akik eddig elűzték magányomat, már nem volt itt, hát akadt más.
Míg elmegy, hogy helyét biztosítsa, türelmesen várakozom. Helet keresek, ahol éjjel pihenhetek. A szabad ég alatt tervezek aludni, ahogy eddig is. Csak a módosabbaknak volt sátra, és bár anyagilag tellett volna hasonlóra, nem kívántam a sátorállítás és szállítás ismétlődő nyűgjét.
Többnyire nem szeretem, ha idegenek bizalmasan megközelítenek, nyomban felfigyelek arra, megint ott sertepertél valaki. Arca nem ismerős, de sok karaván csapódott össze, bárki lehetett. Olyan, mint itt minden férfi: sötét bőrű, ismeretlen szándékokkal huncut szemei mögött, ami hozhat jót is, de rosszat is. A sivatag fiai nagy ravaszok, gyakran forgatják nyelvük mindkét élét, s örvendjen, aki nyájasan találja őket. Milyen nehéz néha a dagályosságból leszűrni a pár szavas lényeget!
Félre billentem a fejem. Az imént még oly egyetértésben vezette hátasát, mért ugrik meg hirtelen? Tőlem kizárt, fajtám különös hangulatba hozza a melegvérű teremtményeket. Skoripót, kígyót se láttam alant inalni. Akkor meg?
Fájdalom villan át az állat szemén, és nem értem, mért. Az viszont még nagyobb rejtély marad, mért nem hallgat gazdájára? De esetlen pasas!
Karba teszem kezem, és úgy mondom:
- Nem kapkod, nyugalom.- szól a lovat vezető férfinak. - Ha ez a ló tiéd, hallgat rád, megérez és békés lesz.
Eszem ágában sincs megérinteni más tulajdonát, itt ezt komolyan veszik, még a végén rámsütik, megbabonázom az állatot, és lesz nemulass! Elég volt nekem a sivatagi örvény esete, és az azt követő hangulat, ami körüllengett.
Viszont szóban, tört közös nyelven szívesen kisegítem, hogy nyugtathatja le a jószágot

[Siffad]

/Arvaroll/
Alig bírom elnyomni a vigyort, mikor a tervem megvalósul - az öröm segít elnyomni a szégyent, amiért ártottam a lónak.
Ostobának tűnő mozdulatokkal próbálom nyugtatni a lovamat, amit az elf nem hagy szó nélkül.
Nem kapkod, nyugalom.- Ha ez a ló tiéd, hallgat rád, megérez és békés lesz.

Ugyancsak közös nyelven válaszolok neki.
- Megköszönném a segítséget, nem ért, miért ijed meg hirtelen. Eddig volt kezes jószág. Talán valami megijesztette.

Leguggolok a ló mellé és a patáit kezdem vizsgálni, tanácstalan arccal. Ezt nem kell megjátszanom, csak nem rég vettem, előtte meg ritkán volt rá szükségem. Csak azt tudom, hogy kell meglovagolni, de a lókupec, mielőtt eladta, magyarázott valamit a fogazatról és a patákról. Szerencsére azért a felnyergelést hamar megtanultam - nem volt nehezebb, mint kioldani néhány erszény szíját.
- Sajnos kevéssé ért hozzá, nemrég vettem.

[Alauron]

(Lertanard)

Élvezi a feladatokat, és hogy gördülékenyen megy a szervezés. Bár a fegyveres harc fortélyaira nincs elég idő hogy megtanítson bárkit is mielőtt újra Odra felé visz az útjuk, nem beszélve a felszerelés hiányosságairól. Dorelnek tudnia kell hány új lándzsára lenne szükség, hogy a képzettleneknek legyen majd fegyverük. Legalább néhány alapfogást meg kellene tanítania, már csak a magabiztosság fokozása miatt is. Azért nem ártana megnézni magának az újonan jötteket, így tesz egy fertájórás sétát az oázisban mielőtt lepihenne.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Taba el Ibara déli szeglete
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Allaro, Ariel, Arvaroll, Lertanard

A dél felé tartó karaván vezetője egy igényesen öltözött bajuszos férfi, az utasoktól 2 ezüstpénzt kér, és felajánlja, hogy a nehéz csomagokat az ő lován szállíthatjátok. A karavánt kb 2 tucat harcos kíséri az ő dolguk a ti nyugalmatok és biztonságotok. Jobban megnézve nem nagyon mernétek rájuk bízni az életeteket, a vezetőből és egy nagydarab lándzsás férfiból nézitek ki, hogy hajlandó és képes lenne megvédeni benneteket komolyabb támadástól is (Lartanardról kérek egy személyleírást, a többiekről megtalálod, ha visszaolvasol).
Arvaroll megrökönyödésére Rahim is a karaván őreként "dolgozik", bár egészen biztosan nem azért, hogy a továbbiakban tisztes munkávál keresse meg a kenyerét. Mire készül az ördögfajzat? Van terve az íj megszerzésére?
A karavánpihenő melletti szabad területen beszélgetnek, alváshoz készülődnek az utasok a kapott pokrócban a szabad ég alatt. Eső ma sem várható
Lertanard már tényleg semmi érdekeset nem talál a faluban, bár vagy ötven ember található a két karaván pihenőjében, ahhoz túl sok, hogy alaposabban megismerd őket. Kupecek, utazók, kalandorok mindenki őrzi a saját titkait.
Alváshoz készülődtök. Ha valami óvintézkedést tesztek, most írjátok le, gondolom az érvényes lesz az elkövetkezendő éjszakákra. Lertanardnak még őrséget sem kell állnia, "tisztként" kezelik.

[Noryella]

Ariel

Visszamegyek Allarohoz.
-Mindent elintéztem.-Mosolygok rá.
-Ha nem bánnád, a közeledben vernék tábort.-Mutatok a pokrócomra, miközben a lovam kantáránál fogva vezetem.
Ha beleegyezik, alvásig beszélgetek vele.
Mielőtt elalszok, pszí ébresztés bármilyen zajra a közelemben.(pl. ágreccsenés,stb.)
A lovamat a közeli fának egy lelógó ágához kötözöm, és a fának dőlök.
Hátizsákomat a hátam mögé teszem és betakartózom.

[Siffad]

/Arvaroll/
A szemét, kapzsi, rabló fajtádat - gondolom, miközben a vezető kezébe adom az ezüstöket. Még csak alkudozni sem hajlandó, hát milyen pofátlan kereskedő az ilyen?

Végigtekintve az őrökön, nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Az utóbbit hamar elvetem, mikor Rahimot, mint őr látom viszont. Aha, akkor csak nem tévedtem. A kapzsi hiénának van valami terve, hogy nyelné el egy márid. Most mi lesz?
Bíznom kell benne, hogy nem ismert fel, elvégre én csak egy arc voltam a többi közül, nem egy ilyen aljas kígyó hitvány fia!
Igyekszem az elf közelében maradni, de nem mindenáron. Ellátom a lovamat, majd egy alkalmas helyen leterítem a pokrócomat a földre és előkészítem az alvóhelyet - azaz egy megfelelő pillanatban a homok alá rejtek egy dobótőrt a bal oldalon, hogy kéznél legyen. A kardot a jobb kézhez készítem, a fejemnél helyezem el a málhámat. Egy darabig ébren maradok, hátha történik valami érdekes a tűznél (pl: történetmesélés vagy szerencsejáték) majd nyugovóra térek.

[Alauron]

(Lertanard)

Hogy a jóhiszeműsége miatt, vagy mert nem ismeri eléggé a dzsadokat, esetleg mert megszokta hogy egy tisztnek általában nem eshet baja, végül a lehető legnagyobb nyugalomba helyezi magát, miután ellátta a hűséges hátasát. Megtette amit tudott ilyen rövid idő alatt, holnap jön a visszaút, sok mérföld, és még egy nappal közelebb kerül a hazatéréshez, bár eddig nincs oka panaszra, még keresett is.

//Amúgy ez a Rahim figura, eddig ugyebár nem volt Dorel csapatával? Most ő újonan áll be a mi karavánunk kísérői közé? //

[Navaratna]

(Allaro)

Nagyokat bólogatok a férfi magyarázatára, de nem akarok mélyebben belefolyni. Távolságtartó vagyok, de nem barátságtalan.
Csendesül a tábor, csak részben figyelem, kik fognak az éjjel védelmezni minket, mert gondolataim Srasridil felé járnak. Ha ma van az éje, hogy szóljon hozzám, odébb vonulok, nem szeretném, ha a nő, akit ma megismertem, bensőséges társalgásban hallgatna bele. Ha nem ma van, a homlomomat ráncolom, mióta lett ilyen az őrség, de nem kérdezősködöm, legfeljebb odaszólok Arielnek, a végén mi védjük őket, nem ők minket.
Kényelmes mélyedést készítek magamnak a homokban, betakarózom. Hideg van, de messze északon éltem már meg hasonlót. Holmim a párnám, íjamat ölelem. Illata hazámra, készítésére, tanítómra emlékeztet, ez az én felnőtt altatóm

//Kérdéseim: hány karaván egyesült itt a faluban? Melyik merre tart, és merről jött? Ki melyikkel érkezett? Egyáltalán egy karavánba tartozunk Alauron karakterével? Ha igen - utaltál arra, a karim helye biztosított (de melyikben?)-, mért nem láttam eddig soha? Ha meg nem, akkor most mit keresek vele egy idegen karavánnál, ahol a helyem hirtelen biztosított? Nem értem //

[Jomadar]

(Allaro)

//Kérdéseim: hány karaván egyesült itt a faluban? Melyik merre tart, és merről jött? Ki melyikkel érkezett? Egyáltalán egy karavánba tartozunk Alauron karakterével? Ha igen - utaltál arra, a karim helye biztosított (de melyikben?)-, mért nem láttam eddig soha? Ha meg nem, akkor most mit keresek vele egy idegen karavánnál, ahol a helyem hirtelen biztosított? Nem értem //

// Jelenleg 2 karaván tartózkodik a faluban mindkettő oda-vissza jár, az egyik egy tevekaraván Abadanából - ezzel jöttetek Ariellel - a másik Odrába tart lovakkal. A lovas karaván - amihez most csatlakozol - egyik őre Alauron karija. Mivel te Odrába tartottál, neked be volt fizetve az utad, a többiek helyben döntöttek a továbbindulásról. Egyébként megy karaván nyugatra a tenger felé, majd Gorvikba is, de most ez a 2 van itt.//

[Jomadar]

(Lertanard)

//Amúgy ez a Rahim figura, eddig ugyebár nem volt Dorel csapatával? Most ő újonan áll be a mi karavánunk kísérői közé? //

//De igen, eddig is ott volt, de te más néven ismered, és eddig semmi okot nem adott, hogy gyanakodj rá. Tehát életszerű a reagod, hogy nyugodtan alszol. Siffad annál inkább joggal aggódik, de hát sokkal többet egyelőre nem tehet. //