Holtak Bosszúja (ÚTK)

[Con Gosep Romuald]

Mutashi

Nagyon nem figyelek a dolgokra inkább a gondolataimban mélyedek el... Követem a többieket, a bot a kezemben s közben eszem...

<<.... Nekem nem tetszik valami... Ha jól figyeltem akkor akik idejöttek az mind eltünt? Gyanus ez nekem... Mivan ha az egész falu benne van a dologban, mivan ha színjáték az egész.... Nem tudom... Ovatosnak kell lennem mindenképp....>>


// érzékelés:14 dobás: 8

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: keresés
Helyszín: a farmon
Időpont: Darton Terce - Sikolyok
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

-A férjem azt mondta, hogy csak körbejárja a telket egyszer, utána jön vacsorázni. Fogalmam sincs merre mehetett, de elvileg még itt kéne lennie... Ha jól értem nem kell már a segítségem. Akkor én bemegyek ránézek a gyerekekre, és szólok a barátnőmnek, hogy elmehet. Köszönöm mégegyszer! Remélem megtalálják az uram. - mondja a nő, és a mondandója végére újra könnyek szöknek a szemébe.

A fészer környékén elég erős hullaszag terjeng. Az ajtó hatalmasat nyikrodul, mikor kinyitjátok. Bent nem találtok semmi szokatlant. Néhány földműveléshez használatos eszköz, pár zsák, kötél és még jópár lim-lom van benn. Ahogy érzitek a dögszag a szerszámos kamra megül jön. Az épület hátuljában találtok egy darabokratépett hullát mellette pedig egy vasvillát a földön. Körülötte véres a fal, a földön is találtok még vörös foltokat, amik a kukoricás felé vezetnek...

[Altair]

Theelor Loran

Mivel mindenki a fészer felé megy, én is elindulok utánuk. A hullát meglátva elborzadok. Nem a halál ténye miatt, azt láttam már eleget. Egy falusi ember volt, nem harcos, és valami szörnyeteg széttépte. Megnézem a vasvilla hegyét, véres-e. Tudott egyáltalán védekezni szerencsétlen?
<Pedig reméltem, hogy nem lesz igazam.>
-Menjünk utána? Intek a kukoricás felé a fejemmel. -Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy arra ment. Kérdezek rá a további teendőkre.

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

Mikor az orromat megcsapja a jól ismert bűz, az visszaránt az ábrándok világából. Erősebben megszorítom a csatabárdot, s már előre tartok tőle, hogy mit fogunk találni. Amikor a szerszámos kamra mögé érünk, keserűen megjegyzem:
-Hát, ha jól látom, ő lehetett az özvegy férje
- Lépek óvatosan közelebb. A csatabárdot nekitámasztom a közeli falnak, a páncélkesztyűt pedig elkezdem lehámozni a bal kezemről. Majd leguggolok a vasvilla mellé, sóhajtva felkészítem magamat a várható borzalmakra, és utána tiszteletteljesen megérintem.
<Hátha megtudunk valami fontosat>
Megpróbálom a szerencsétlen utolsó perceit magam elé idézni. (léleklenyomat - 31. oldal, Asztrál 15, próba: 1k10 = 4 [4])

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: nyomozás
Helyszín: a farmon
Időpont: Darton Terce - Sikolyok
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

Loran

A vasvilla hegyén valami kis szövetfoszlányt és egy kis bűzölgő húscafatot találsz. Hányinger kerülget ettől a szagtól, és a ténytől, hogy ez egy rég halott ember testéből származik, és ki tudja milyen fertőzéseket terjeszt...

Roaran

Amint megérinted a holttest mellett heverő vasvillát, egy látomás kerít hatalmába. Látod a gazda életének utolsó pillanatait, mikor teljesen megrémülve próbálja felszúrni az őt körülvevő három élőholtat. Érzed a rémületet, az irtózatot és a gyilkos szándékot, mely a holtakból árad. Aztán visszatérsz a pár pillanatos révületből.

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

A révület végén pár másodpercig rémülten kapkodom a levegőt.
<Élek! Nyugalom! Nem engem téptek szét!> Hogy leplezzem pillanatnyi gyengeségemet, felállok, s kényszeredett lassúsággal húzom vissza a kezemre a páncélkesztyűt. Majd elkérve a fogadós csomagjából a kenyeret óvó vásznat, segítségével a vasvilla végén található cafatokat belecsomagolom, és elrakom. <Ha nagyon nem boldogulunk, ezzel biztos megleljük őket>
-Holnap reggel uram segítségével végső útjára bocsátom, ha a dartonita nem kerül elő addig. Nézek a szerencsétlenül járt falusi maradványaira.
Majd miután már összeszedtem magam, a saját szavaimmal komoran elmesélem részletesen a többieknek az imént átélt horror részleteit, hogy mi történt, s a gazda félelmét mikor rájött, nincs esélye...
Utána elmormolok egy rövid imát az elhunyt nyugalmáért, felkapom a csatabárdot a fal mellől, s szikrázó szemekkel, jeges hangon odaszólok a többieknek:
- itt már nincs dolgunk, de ideje igazságot tenni. <Ugyanis itt nem bosszú végeztetett be - azt megérezném>
Majd lebbenő köpennyel a nyomomban határozottan kilépek a szerszámos kamrából, s elindulok a kukoricás felé.

[Altair]

Theelor Loran

A vasvilla végén lévő hús- és szövetmaradványokat meglátva megszólalok:
-Valószínűleg harcoltak
Mikor Roaran megérinti a villát, várok és körbenézek a fészerben. Meghallgatom mit látott, és egy kicsit elgondolkozok. <Több élőhalott egyszerre? Vajon régebben is voltak már itt, vagy valami fekete mágus garázdálkodik a temetőben?>
-Roaran várj Szólok utána, mikor indulna a nyomok után -Már nem kell sietnünk. Miatta nem. Bökök a fejemmel a hulla felé. -Inkább várjunk reggelig. Világosban több esélyünk van.

[Rontho Marmalon]

(Marco)

Hátrébb lépek a tetemtől, s a hullaszagtól szabadulni próbálva, félre köpök egyet.
<Talán az élőholtak hagyták itt a szagukat? Ennek még nem szabadna bűzlenie.>
Minden maradék jókedvem is elmegy. Roarant ismerve tudom, hogy min ment keresztül a látomás alatt és azt is tudom, nem szereti ha ilyen állapotában babusgatni próbálja valaki. Horrortörténetét végighallgatva, elképedek, még egy grimasz is szökik az arcomra amit későn veszek észre.
<Bejárnak a holtak. Veszélyben a falu. Arel irgalmazzon nekik.>
-Hát fiúk; úgy nézem ennek itt esélye sem volt.- Sóhajtok egykedvűen.
<Had ne kelljen én közöljem az özveggyel ezt a hírt.>
-Legjobb lesz, ha ma este még el sem mondjuk, hogy halott a gazda. Hátha tudnak nyugodtan pihenni.. Már amennyiben tudnak. Így már részemről sem túl sietős, hiszen halott a fószer. Menthetetlenül halott, és nagyon sötét van.- Közlöm társaimmal, majd előveszek zsebemből egy útközben tépett, tökéletesen egyenes fűszálat, s rágcsálni kezdem a végét. Mikor látom, hogy Roaran megindul a kukoricásnak, végül is megértem dühét, hiszen épp az előbb élte át a gazda halálát, mégis reménykedem benne, hogy eljutott tudatáig Loran érvelése.

[Con Gosep Romuald]

Mutashi

Végig gondolva az elmúlt perceket én is arra a megallapításra jutok, hogy ráér ez már holnap.. A hullák ugyse mennek el innen semerre… Ezt mondom a többieknek is.:

- Nekem az a véleményem, hogy most már tényleg ráér holnap utána járni az egésznek, de valami azt súgja, hogy fényes nappal nem fogunk találni semmit sem az égatta világon... Kutakodjunk 1-2 órát s ha találunk valamit álljunk őrséget nehogy eltűnjön a nyom reggelre... Az özvegynek is ráér holnap szólni..

// Bocsi nem tudok valamiért dölten írni:S

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

Mikor észreveszem, hogy a többiek más véleményen vannak, a kukoricás szélén megállok, majd a sötétben pár pillanat alatt rájövök, hogy igaza van a társaimnak. Lassan megfordulok, és elindulok a fogadó fele.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: úton a fogadóhoz
Helyszín: úton
Időpont: Darton Terce - Sikolyok
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

Nagy kő esik le a szívetekről, amint elhagyjátok ezt az átkozott tanyát... Hát igen, így jár, aki a temető mellé költözik... Eléggé aggaszt titeket ez az élőholtas ügy, remélitek csak az a három zombi van, és nincsenek jóval többen, mert akkor valóban elég zűrös lenne ez a helyzet... Sok kérdés felmerül bennetek az imént történtekkel kapcsolatban: ki teremthette őket, mióta kószálnak erre, és még sok ehhez hasonló...

A fogadós megörül, amint meghallja Dierol páncélcsörgését az utcán, ki is szalad elétek.
-Uraim, hát épségben visszatértek! Mit láttak, mit tudtak meg? - faggat titeket a kérdéseivel, de rögtön teszi fel az újabbakat:
-Esetleg éhesek még? Valami itallal szolgálhatok?

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

- Ma már egy szót se többet erről. Nincsenek meg. Szólok a fogadósnak.
- Viszont a vacsorámat elkölteném, s tisztálkodni is szeretnék.
Majd bemegyek a fogadóba, letámasztom a csatabárdot, leveszem a kesztyűt, s leülök a helyemre. A vacsorámat utána csöndben elköltöm, megiszom a boromat, s a végén szó nélkül egy asztallal eltorlaszolom az ivó rosszul záródó bejárati ajtaját.

[Altair]

Theelor Loran

Visszafelé egész úton gondolataimba merülök. Nyomasztó gondolataimba az élőholtakkal kapcsolatban. <Ha visszatérnek az özvegyhez, akkor Sogron kegyelmezzen neki és a gyerekeinek. Nagyon remélem, hogy nyugton maradnak, amíg meg nem találjuk és meg nem öljük őket. Illetve már megölték őket előttünk.> A fogadós megjelenését jó jelnek veszem, mivel erősen kötődik egy kiadós vacsorához, ami most jól jönne. A kérdései viszont annyira nem jönnek jól. Legalábbis az első kettő. <Nem biztos, hogy tudnia kell a három élőhalottról vagy a halottról.> Mikor Roaran leinti, annak azért megörülök. Remélem nem kérdezősködik tovább.
-Egy vacsorára és egy fürdőre nekem is szükségem lenne. Mondom, majd visszaülök oda, ahol az indulás előtt ültem. Nem nehéz megtalálni, mert a székre dobtam a köpenyem.

[Rontho Marmalon]

(Marco)

Eszem ágában sincs immár a sötétben holtak után bóklászni, viszont képtelen vagyok a meggyőződésem szerint, életveszélyben levő özvegyet és gyermekeit magukra hagyni a tanyán. -Azt hiszem megbolondulnék, ha másnap arra jönnénk vissza, hogy rátámadtak a családra és ne adja az ég, a gyerekeknek is bajuk esett.- Aggodalmaskodom. -Nem mondom badarság lenne, ha mind az öten beülnénk az özvegy házába őrködni, lehet el sem férnénk, maximum egy ketten, de részemről maradnék. Sőt jobb is így, mert majd azt adom elő, hogy ti még az urát keresitek, én meg ottmaradtam vigyázni rájuk.-
<Úgy van Marco! Nem kell puha ágy. Nem kell fürdő.. Vakarózás... Vakarózás... Szép lesz ha tényleg betámadnak. Mihez kezdesz egyedül Marco?>
-Őő izé.. Azért a maradék bort itt hagyhatnátok.- Mondom társaimnak, akik megszokhatták már, kiszámíthatatlan különcségemet.

Bekopogok az ajtón, és hogy ne feszélyeztessem a lakókat, mikor neszeket hallok a házból, meg is szólalok. -Nyugalom csak én vagyok! A zenész. A lantos a fogadóból. Marco.- Mikor kinyitják az ajtót, a következőket mondom az asszonynak. -Elnézést, hogy magára török, tudom elege van a mai napból. Társaim az urát keresik még mindig én viszont azért jöttem, mert gyanús nyomokat találtunk, -<Icuri picuri apró gyanús nyomokat> -és biztonságban akartuk tudni magukat.- <Kiba.ott nagy biztonságot fogok nyújtani> Nézek rá nem túl rózsás hangulatban. -Ma már nem akarok beszélni róla, de higgye el igen nyomós okom van rá, hogy itt maradjak vigyázni önökre. Holnap mindent megbeszélünk. <Ha ugyan lesz holnap> -Ha ellenzi, hogy itt maradjak már itt sem vagyok, de gondoljon a gyermekeire is.- Próbálom minél fontosabb jelentősséggel előadni neki.

[Con Gosep Romuald]

Mutashi

Hasonlóképpen cselekedek mint Marco.. csak engem a kíváncsiság hajt már...

-Marco! veled tartok.. Felváltva örködjünk, biztos ami biztos, egyre kiáncsivá tesz ez a dolog...

Követem Marcot szótlanul...