A hajsza

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Allaro, Ariel, Arvaroll, Lertanard

Az kék hold ébredése korábban nem tapasztalt borzongással töltötte meg az alvók álmát, bár mindenkinek másképp, így nem tudni az okát, de valahogy mindőtöknek morózus és kelletlen az ébredés. Még a lovak is idegesen prüszkölve fogadják a rájuk rakott terheket, egy utazó összekap egy kereskedővel valami apróságon, ha nincs a karavánvezető, talán vért is ontanak. Végre kisebb porfelhő közepette elindul a hosszú menet szinte egyenesen dél felé. A sivatag homokját harmadnapra gyér füves, cserjés pusztaság váltja fel, messziről olykor nagymacskák rettentő üvöltését hozza felétek a szél. Az éjszaka Nadalkin városában vertek tábort, felfrissítitek a készleteket, majd indultok tovább. Három nap múltán éritek el Al Azair nagyvárost, Al Avdal hercegség fővárosát. Itt sok új arccal kell megbarátkoznotok, mivel egyesek ide igyekeztek, mások itt csatlakoznak, de semmi említésre méltó nem történik. Már jócskán Raehur hercegségben jártok, amikor végre fák vetnek árnyékot az útra. A távolban feltűnnek az Anakada-hegység festői ormai, amint csúcsukkal a felhőket karcolják. Holnapra talán eléritek...

Mindenkitől Észlelés, Egészség és Akaraterő próbát kérek!

[Noryella]

Ariel

Akaraterő: 14
1k10 = 7 [7]
Egészség: 14
1k10 = 10 [10]
Észlelés: 14
1k10 = 7 [7]

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Al Avdal hercegség
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Awyer

A vén tengerész már mindenét eljátszotta, már az utolsó borát is hitelből itta, de nem akarta abbahagyni a kártyázást. Kicsit szántad, hiszen olyan lelkesedéssel vetette bele magát a játékba, mintha az élete múlna rajta, és bármily jó lapjai legyenek is, a te "tartalék" készleteddel nem versenyezhetett. Végül már csak egy titka maradt, amit felajánlhatott, nem nagyon vetted komolyan, de elfogadtad. Persze elbukta azt is (még csalnod sem kellett), így megosztotta veled féltett titkát, mielőtt ájulttá itta volna magát.
- A Gályák tengerén találsz egy helyet, ahol folyton köd borítja a vizet. Nincs az a szél, nincs az a nap tüze, ami feloszlathatná. Aki bemerészkedik, nem kerül ki belőle többé - leglábbis így szól a legenda.
- Ostoba tengerész történet, amivel kölyköket szokás ijesztgetni. - gondoltad, de nem szóltál.
- Csakhogy valaki mégis kijutott onnan. Érchangú Wirner - mond a név valamit?
Hát ami azt illeti, mond. Még a pókerarcod is megrezzen, pedig ez nem esik meg túl gyakran. Érchangú csapnivaló muzsikus volt valaha, mondják dalai nyomán szétfutottak a kikötőből a nem túl igényes patkányok is. Azt is beszélik, hogy egyszer valamiféle kincsvadászat során talált egy tölcsért, ami után ő lett a legkeresettebb dalnok a viszálykodó hadvezérek számára, buzdító rigmusai ugyanis mérföldekre levő seregeket is képes volt fellelkesíteni. Senki nem tudja, honnan is szerezte a tölcsérét, vagy talán van, aki mégis?
- Látom, tudod kiről van szó. Szóval a kincs, amit talált csak egyike a sokaknak, és a forrása egy sziget. A hozzá vezető térkép sajnos nem nálam van... azt Raehur hercege szerezte meg nem kis anyagi és véráldozat árán. Viszont nem tudja, hogy a térkép rossz.
- És most mit kezdjek én egy ilyen információval? - kérdezed azzal a kellemetlen érzéssel, hogy átejtettek.
- A térkép valóban a kincs helyét mutatja, de ejtettek rajta egy kis módosítást. Tükrözve készült. A formák stimmelnek de az irányok nem. Aki ezt a herceg tudomására hozza, szép kis summára számíthat, vagy akár tagja lehet a kincset felkutató expedíciónak.
- Ha ez így van, miért nem mondtad meg neki te?
- Akartam, de nem jutottam be hozzá anélkül hogy előzőleg felfedném, mit is akarok mondani neki, márpedig nem akartam valami kishivatalnok fülének elmondani a nagy titkot. Ráadásul félek is, hiszen ha elmondom, fölös kolonc maradok, akitől meg akarna szabadulni. Te viszont elég agyafúrt fickónak látszol, hogy túljárj az eszén, így rád bízom a titkot. Fizetsz még egy bort?
Egy darabig őrlődtél, foglalkozz-e egyáltalán a dologgal, aztán mivel épp nem volt jobb ötleted, elindultál a kereskedő hercegségek felé. Al Azair városban elidőztél egy kicsit, hogy megcsodáld a híres Libbenő Fátylak Házát, de most már ideje továbbindulni az Odrába tartó karavánnal, ami hajnalban indul tovább a városból.

[Siffad]

/Arvaroll/
Akraterő: 12
1k10 = 8 [8]
Egészség: 14
1k10 = 7 [7]
Érzékelés: 15
1k10 = 9 [9]

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Allaro, Ariel, Arvaroll, Lertanard, Awyer

//Dobtam helyettetek, hogy haladjunk - ahogy elnézem sokkal jobbakat, mint amiket Ti dobtatok //

Rég nem látott sötét borul a karavánra, az eddigi csillagokkal ékes égbolton most halványan pislákol csak a kék hold rideg fénye. Enyhe északi fuvallat játszik borús dalt a fák ritmusra dőlüngélő koronáin, aki ért az időjósláshoz, hamar rájöhet, hogy errefelé ez uralkodó lehet éjszakánként a hegyek hatása miatt. Enyhe édeskés illat érződik a levegőben némi füsttel keveredve, ezt érezhetné, aki nem az antyss világában éli át vágyait vagy félelmeit éppen. Az őrséget adó Juszuf - van, aki Rahimnak ismeri - azonban nem risztja a karavánt a furcsa jelenségre annál is inkább, mert ő idézte azt elő. A megterhelt szervezet számára legjobb ha hosszú álomban piheni ki megrázkódtatásait, de a füvek megfelelő keveréke bárki szemére édes álmot hoz, aki sokáig szívja füstjét. Az utasok így azt sem veszik észre, hogy a fák közül sötét árnyak lépnek az alvók közé kezükben görbe késekkel, ami gyors mozdulattal vágja át az erszények zsinegét és tulajdonosaik torkát.

Lertanard
//01-et dobtam neked észlelésre//
Harcos ösztönöd figyelmeztet - valami nincs rendben. Surranó léptek neszét hallod a hátad mögül, és mintha valaki tátogna a közeledben.

Allaro
//észlelés 04, de egészségre 02, szóval egyáltalán nem hat rád az altató//
Szíved foggal körömmel kapaszkodna az álmod édes fonalába, ahol szerelmeddel élted át újra az elbúcsúzásotok éjszakáját, de valami külső inger belerondít az idillbe. Nem is nagyon tudnád megmondani mi keltette fel a figyelmed, de amikor körülpillantasz, sötét alakokat vélsz felfedezni az éjszakában. Éji látásoddal könnyen kiveszed, hogy nagyjából tucatnyian lehetnek és görbe késekkel közelítenek.

Awyer
Bár a neszekre nem ébredtél fel, az altató nem hat rád. A kibontakozó harcra fel fogsz tudni ébredni és teljes erővel belevetheted magad a dolgok közepébe.

Ariel
Ködös álomból csatazajra ébredsz. Fegyveredet megtalálod, de a sötétben alig tudsz alakokat kivenni. A kábultság érvényes rád, így igazán nem tudsz a manák felszabadítására koncentrálni.

Arvaroll
Kábán ébredsz fojtott kiáltásokra és fegyvercsörgésre. Ólmosnak érzed a tagjaidat és nehezen tudod megkülönboztetni az árnyékokat a tárgyaktól. Kábultság hatása alatt kell cselekedned, de a sötét éppoly kedvező neked, mint a támadóknak.

Harci stratégiát (Erigow csillagában írtak szerint) és 5 környi támadó dobást kérek!

[Meridian]

(Awyer)

*Örömét lelte ebben a borostás, vén tengeri medvében. Mindig is szerette hallgatni ezeket a babonás népeket, akik sok tengeri legendát ismertek, és remekül szórakoztak minden krimóban, kocsmában, ahol csak megálltak. Az öreg meg még különösen érdekes információval szolgált. Megsajnálta ezt a tengerészt, akinek már annyi pénze sincs, hogy egy kupa bort hozasson magának.

-Tudod, mit barátom? Az Istenek segítsenek utadon, amiért nekem ezt az információt elmondtad, ha sikerül véghezvinnem, megkereslek és juttatok neked a kincsből. Most viszont, az információért cserébe... *két ezüstöt helyez az asztalra* tessék! Ez elég lesz még sok kupa borra! Viszont én elindulok, hogy el tudjak menni egy karavánnal még most. Viszont látásra, barátom!

*Azzal kezet nyújt a tengerésznek, majd a kézfogás után a fogadóshoz megy, rendezi a számlát, majd elindul a városban állomásozó karavánok felé. Az édeskés füstre felfigyel, de nem törődik vele nagyon, a karaván közelében telepszik le éjszakára. Elaludni nem nagyon tud, gondolatai között ott mocorog az, amit az öreg tengerésztől hallott...

[Siffad]

/Arvaroll/
Békés álmomból halk zaj ébreszt - halk, gurgulázó hang, amilyet az az ember ad ki, akinek átvágják a torkát. Viszont a tekintetem ködös, a végtagjaim nehezek, hiába a veszély, jobban szeretnék visszafeküdni és csak aludni, aludni ...
"ébredj, ostoba"
Körülöttem emberek hallnak meg. Érzem a kábaságot, ezért nem is próbálok felegyenesedni - balommal rámarkolok az elrejtett tőrre, a jobbom magától ragadja meg a pengét. Meg- meginogva, mélyen lehajolva iszkolok bele a sötétbe, lehetőleg úgy, hogy elkerüljem a támadókat, akik birokra kelnek az ébredező őrséggel - a harcot meghagyom a hivatásosoknak, dolgozzanak meg a 2 ezüstért.

Ha tehetem, az árnyékok közé rejtőzöm, minden eszközzel rejtőzni próbálok. Ha alkalmam adódik, dobótőrrel ritkítom a rablókat, de nem kockáztatok. Ha a támadók felülkerekednének az őrségen, a hullák közé rejtőzöm, magam mellé kihasított erszényt dobok és vérrel kenem össze a mellkasom, mintha már szíven szúrtak volna. Közelharcba csak végszükség esetén bocsátkozom.

kábaság: KÉ-15 TÉ-20 VÉ-25
(alap/dobótőr/tahdzsi)
KÉ: 19/29/28
[dice]1k10[/dice]
[dice]1k10[/dice]
[dice]1k10[/dice]
[dice]1k10[/dice]
[dice]1k10[/dice]


TÉ: 20/41/31
[dice]1k100[/dice]
[dice]1k100[/dice]
[dice]1k100[/dice]
[dice]1k100[/dice]
[dice]1k100[/dice]

VÉ: 53/77 (alap/tahdzsi)

//a módosítás azért kellett, mert rossz dice formátumot használtam és nem működött.//

[Noryella]

Ariel

A kábultság miatt inkább óvatos vagyok. Fegyvereimet előkészítem a harcra.
A dobótőrök a csizmámban, a tőröm az oldalamon, ha kellenének elérem őket.
Elsőként hosszúkardom veszem a kezembe és próbálok a fának dőlve védekezni, ha megtámadnának.
Közben a Sólyomasszonyhoz elmormolok egy imát és kérem, hogy segítsen meg a harcban.
Ezután feszült figyelemmel nézek a sötétbe, és próbálom kivenni, hányan is lehetnek a támadók.

KÉ:9
1k10 = 3 [3]
1k10 = 9 [9]
1k10 = 10 [10]
1k10 = 1 [1]
1k10 = 6 [6]

TÉ: 34/48/45/42 (alap/hosszúkard/dobótőr/tőr)
1k100 = 26 [26]
1k100 = 41 [41]
1k100 = 3 [3]
1k100 = 83 [83]
1k100 = 47 [47]

VÉ: 83/99/85/85 (alap/hosszúkard/dobótőr/tőr)

//Kábaság: KÉ-15 TÉ-20 VÉ-25 Ezek még lejönnek belőle.//

[Navaratna]

//Hehehe, Alauron kariján kívül mindenkinek a betűvel kezdődik a karakterének a neve //

(Allaro)

Nyugtalan alvást mogorva másnapok követnek. Hallgatásba burkolózom, de annak azért megörülök, amikor a homokszemeket más egyéb váltja fel. A nagymacskák hangja vigyorgásra késztet.
Nadalkinban módot keresek rá, hogy amennyire lehet, megmosakodjam - ha más nem, arcom, kezeim, hajam ellátnám -, mert a hajam már viszketett, és a szép fonatok, mik egyben tartják fürtjeimet, lassan maguktól egyben tartanák őket
Ormok és összefüggőbb növényzet? Erős vágy motoszkál bennem, hogy kitérőt tegyek a karavántól, s belekóstoljak a helyi erdőbe, de tudom, nem szabad. Amíg a karavánnal vagyok, annak vezetője felel az épségemért, nem lehetek vakmerő.
szépség ide vagy oda, érzékeny vagyok a környezet kisugárzására, és nem tetszik, amit felém hoz. Bár húz a fejem, nem szívesen alszom el.
Talán ennek ellenére megcsalt engem az álmok birodalma, mézesmadzaggal akar marasztalni. Ám az ébrenlét sötét valóságot tár elém...


Kushatod, érzékeim olyanok, mintha újra otthon lennék. Célom az, minél hamarább felajzani íjamat, és vesszőt illeszteni idegére. Közben figyelek, ezek a csöppet sme jótét lelkek hordoznak-e magukkal íjászt, nem szeretnék sündisznóvá lenni és drága életem elfolyatni.
Amint ez sikerül, és még nem lopakodik felém senki idegen, nem totojázok tovább, éles hangon felvijjogok, s félig guggoló állásba emelkedve kiküldöm első nyilaim.
Ha a lopakodók már túl közel járnak felém, és íjjal lehetetlenség vesződni, marad a tőröm. A figyelmeztető hangot így is megeresztem, nem jó, ha valakit álmában ér a vég, túl könnyű úgy a besték dolga.
Célom az, minél több fosztogató kedvét vegyem el munkájuk folytatásától. Nem vagyok puhaszívű, lövöm, ahol érem célpontjaimat, és ha tehetem, akkor attól sem riadok vissza, hogy a túlvilágra küldjem. A karaván élete nem játék, itt bizony nem elég fenékbe rúgni a bűnöst, elég gyakran csak a halál intéséből értenek... Sajnos.
Ha szorult helyzetbe kerülnék, védekezem, de íjamat semmi szín alatt el nem hagyom. Ha azt látom, valaki arra pályázik, még hűvösebb fejjel, elszántabban védem érdekeim. A vicsorgás sem idegen tőlem, habár azt kendőm elfedi.
Olyan az íj nekem, mint másnak hús-vér gyermeke. Inkább sebezzenek meg, vigyék el összes aranyam, semmint elragadják tőlem.
________________________
KÉ: 32/47/43 (alap, tőr, íj)

1k10 = 2 [2]
1k10 = 2 [2]
1k10 = 10 [10]
1k10 = 3 [3]
1k10 = 10 [10]

TÉ: 48/66 (alap, tőr)

1k100 = 88 [88]
1k100 = 91 [91]
1k100 = 11 [11]
1k100 = 56 [56]
1k100 = 75 [75]

VÉ: 103/115/113 (alap, tőr, íj)

CÉ: 46/66 (alap, íj)

[Alauron]

(Lertanard)

Amint felébred felugrik és elkiáltja magát:
- Ébredjetek! Támadnak minket! Fát a tűzre!
< Talán sikerül a nem várt ellenállással megzavarni őket>
A sötétben nem sokat lát, a közelében motyogó alakot ököllel támadja meg. A lándzsa a sötétben még balesetet is okozhat, így inkább puszta kézzel harcol. Nem célja megölni senkit, de gyors segítséget kell nyújtania a karaván tagjainak, és utasainak. A legjobb amit tud tenni az az, hogy embertől emberig rohangál, és üti az idegeneket. Hirtelen sok ötlet eszébejut, mit is kiálthatna még parancsba, de félve attól, hogy az emberek nem elég képzettek, ráadásul nem is mind érti amit mond, mégnagyobb kavarodás támadhat. Inkább buzdítja őket.
- Harcoljatok, ne féljetek! Űzzétek el őket!

//Dobások:
Kezdeményzés: 1k10 = 9 [9]; 1k10 = 10 [10]; 1k10 = 4 [4];
1k10 = 5 [5]; 1k10 = 1 [1]

Támadás:
1k100 = 85 [85]; 1k100 = 25 [25]; 1k100 = 25 [25]
1k100 = 17 [17]; 1k100 = 8 [8] //

[Alauron]

(Lertanard)

//Bocs lemaradt még öt támadás, mert ököllel lámadok.
1k100 = 90 [90]; 1k100 = 23 [23]; 1k100 = 93 [93];
1k100 = 54 [54]; 1k100 = 60 [60] //

[Meridian]

(Awyer)

*Ugyan ő maga nem veszi észre a sötét ruhás lopakodó alakokat, az egyik férfi kiáltása azonban felveri az elmélkedésből. Eddig csak bambán meredt maga elé, azonban most felkapja a fejét, és körülnéz. Gyorsan felméri a helyzetet -valamiért azt gyanítja, hogy nem a feketébe öltözött gyászbrigád az, aki a karavánt óvja...
Azonban nem fűlik a foga a test-test elleni küzdelemhez, ez afféle kalandozói "kötelesség", amit néha nem lehet elkerülni. Hogy azért mégis kivegye részét a küzdelemből, kardját bal kezében tartva közelebb óvakodik, és ugyan nem teljes intenzitással, de dobótőreivel próbálja elvenni a csuklyások kedvét a támadástól. Ha bárki megtámadja, akkor a kardot átveszi a jobb kezébe és azzal támad. Ha súlyos sebet kap, akkor igyekszik eltávolodni a karaván őrei felé, hogy azok "átvehessék" tőle a támadót, hátrálás közben védekező harcot folytat.

//Kezdeményezések (amíg senki nincs túl közel --> dobótőr, utána kard
1k10 = 8 [8]
1k10 = 3 [3]
1k10 = 9 [9]
1k10 = 6 [6]
1k10 = 7 [7]

KÉ tőrrel/karddal: 38/35

Támadások 1 tőrt dob körönként, próbál nem fejre vagy szívre célozni
1k100 = 7 [7]
1k100 = 26 [26]
1k100 = 61 [61]
1k100 = 13 [13]
1k100 = 42 [42]

TÉ tőrrel/karddal: 66/61

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro, Ariel, Arvaroll, Lertanard, Awyer

//Mivel a kék hold feljövetele már az éjszaka második felét jelzi, mindenki aludt a táborban. A hosszú menet mindenkit kifárasztott, még az is nehezen tudott ébren maradni, akinek ez kötelessége volt.//

Lertanard
Kiáltásod nyomán néhányan felpattannak, de a legtöbben kábán mozgolódnak csupán, vagy mozdulatlan fekszenek. Három fekete alak támad rád a sötétben, ha nem ébredsz fel, pillanatokon belül végeztek volna veled. Villámgyors mozdulataid azért jócskán meglepik őket. Harcos ösztöneid és a véredben dübörgő adrenalin hatására szinte gondolkodás nélkül még fekvésből rúgod bokán egyiküket, amitől sűrű káromkodások közepette vágódik hasra. Felpattansz, de közben a másik kettő rád veti magát. A gyér fényben látsz megvillanni egy görbe tőrt, de lereagálni már alig jut időd, melleden érzed az éles kés marását (4fp), de még mielőtt visszatámadhatnál a válladban is érzel egy tökéletlenül kivitelezett szúrást (2fp). Dühösen esel nekik, de sajnos elvéted az ütéseket, jól mozognak a rothadtak, ráadásul éjfekete öltözékük sem könnyíti meg a dolgod. Mondjuk nekik sem sokkal könnyebb a helyzetük, dühödt szavaikból arra következtetsz, egyikük véletlen a társát szúrta meg. A hangokat célzod meg, első ütésed elől oldalra lép ki a fickó így mellé lépsz, és egy hirtelen könyökmozdulattal az arcára csapsz. Orrcsont reccsen, az ember hátratántorodik, de nem látod mi lesz vele, mert közben védekezned kell. Egyikük támadása elől könnyedén lépsz el, de közben másik irányból megint eltalálnak (4 fp). Dühödt üvöltéssel ütsz a disznaja felé, de ügyesen hátramozdul, ezért egy nem túl elegáns altesti rúgásra vetemedsz - hát az betalál... nagyon.

Allaro
Amikor a ládzsás kiáltása felharsan, íjad már a kezedben, célodat is látod, alig pár méterre oson egyenesen feléd. Behozhatatlan előnnyel rendelkezel, tisztán látod őt, míg ő óvatosan botorkál a sötétben, görbe késéről vér csepeg a lábai elé. Kiröppenő íjad könyörtelen pontossággal üti át a szívét, értetlen tekintettel tántorodik hátra majd elterül és nem mozdul többet. Egy másik tőr épp egy lassan ébredő testre készül lecsapni, amikor a következő nyílvesszőt útjára engeded, a rabló fejét vetted célba és nem hibáztál...
Egy karavánőrt látsz tétova léptekkel egy fa felé botorkálni, de a fánál újabb támadó várja. Megcélzod, de kis híján az őrt találod el, közben a gazember fürge léptekkel elinal az erdő felé. Egy másik hasonló alak görbe tőrrel a kezében oson a fák takarásába, célba veszed, de furcsa ingatag járása megállít - nem vagy benne biztos, hogy a támadók közé tartozik-e, és egyáltalán egyre kevésbé tudod megkülönböztetni a támadókat az utasoktól.

Awyer
Néhány pillanat kell csupán, hogy elengedd az álom puha hálóját és felriadj a zajokra. Melletted épp egy őr rángatózik átvágott torokkal, mintha veszett lelke nem találná a kiutat megtört testéből. Egy sötét alak térdel föléd, hát nincs kétséged a szándékai felől, így a tőr szinte magától simul a kezedbe, hogy a combjába vágd. A mozdulat meglehetősen ügyetlenre sikerül, de meglepte a gyilkost annyira, hogy kése csak a válladat sebzi meg (5 fp). Birkózva gyűritek egymást, csak kétes hírű kiskocsmákban, elvadult bányászokkal folytatott verekedések tapasztalata óv meg attól, hogy a görbe tőr komoly sebet ejtsen rajtad, de neked sem igazán sikerül előnyhöz jutnod, mígnem egy alkalmas pillanatban egyszerűen lefejeled a fickót. Pillanatnyi előnyödet kihasználva felpattansz és előrántod a kardodat, hogy azzal ess neki a szennyesének, de legnagyobb döbbenetedre, az alak egy pillanat alatt köddé válik. Nem mehetett messzire, hiszen azt hallottad volna, de hiába erőlteted a szemed, nem látod a sötétben. Bárcsak világosabb lenne...

Arvaroll
Bízol benne, hogy nem csak a te látásod hagyott cserben, mások sem látnak téged, így óvatosan a fák takarása felé indulsz. Sikerül elérned a fák védelmét, amikor halványan meglátod, hogy valaki épp feléd inal gyors léptekkel. Határozott járása alapján támadónak nézed de nem vagy biztos a dologban. Mivel te árnyékban állsz, feltételezed, hogy nem vett észre, ha nem mozdulsz talán el is slisszol melletted.

Ariel
Amint felnézel egy vérszomjas szempár gyilkos tekintetével találkozol, akárha lecsapni készülő kobra szemeibe néznél. Mozdulatod túl lassú, mintha vízben kellene ólmos tagokkal kapálóznod, a gyilkos tőre annál fürgébben emelkedik fel, hogy lecsapjon... de egy tompa puffanás a feje felől megállítja és a férfi holtan terül el. Szemedből még nem tisztult ki az iszonyat, de szád már mormolja a jól ismert szavakat, amiket talán még sosem mondtál ilyen őszintén: hála a Sólyomasszonynak. A sötétben még hallod a küzdelem hangjait, de csak irányát tudod megállapítani, igazából nem látod, mi történik.

[Meridian]

(Awyer)

*Meglepetten veszi tudomásul, hogy támadója egész képzett. No azért a kocsmák gyermeke még tud neki mutatni egyet s mást, és persze piszkos trükkök is akadnak a tarisznyában. Egy gyors fejelés, hogy nyerjen egy kis időt, azonban amikor pengéje a kezében villan, a fickónak hűlt helye -ördög és pokol...

<Ó hogy a nehézség a csontodba... de hátha tudok neked némi meglepetést okozni...>

*Egy pillanatra megtorpan, szeme körül a ráncok összehúzódnak, ahogy felidézi elméjében a varázslat szavait. Hirtelen két társa lép elő a sötétből, szakasztott képmások, pengével a kezükben, három férfi pásztázza tekintetével a sötétséget.

//Hasonmás varázslat, 2 szegmens, 12 mana-pont, utána pedig Fényvarázs varázslatot alkalmaz, nappali fényviszonyokat igyekszik létrehozni, 3 mana-pont, 1 kör//

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro, Ariel, Arvaroll, Lertanard, Awyer

Mivel a következő körben alapjaiban változik a helyzet, leírom, mit fogtok látni:

Hirtelen fény önti el a pihenőt, csak egy pillanatig bántja a szemet, utána felfedi, amit eddig homály borított.

Lertanard háta mögött egy fekete ruhás áll, épp szúrni készül.

Akit Allaro becélzott, az Arvaroll volt, akit látásból már ismer.

Arvaroll felé egy fekete csuklyás tart, kb 3 lábnyira áll tőle, akárcsak Arieltől.

Awyerből 3 is látszik, az egyiket bőszen nyiszatol egy támadó - hasztalan.