A hajsza

[Siffad]

/Arvaroll/
A hirtelen fény megzavar, de legalább jobban látok de engem is látnak. Honnan ez az átkozott fény?? A támadómat megpillantva megtorpanok - átkozott rosszullét, majdnem elestem - és látszólag esengve fordulok a gyilkos felé
- Kérlek, kegyelmezz!
Jobbomból kiesik a fegyver, (heggyel lefelé, hogy a puha homokba fúródva a nyél felkínálja magát)
gyors kézváltás és már dobom is az előkészített tőrt, majd gyors mozdulattal ismét a nyél után kapok.
//védekező harc, hátrálok az erdő felé//

[Noryella]

Ariel

<Nem hagyhatom, hogy egy fegyvertelent bántson!>
Fut át agyamon, és már cselekszem is.
Dobótőröm előkapom, és becélzom a férfi hátát, aki 3 lábnyira van tőlem és dobok.
Utánna hosszúkarddal védekezem, ha nekem támad.

[Meridian]

(Awyer)

*Szélesen elvigyorodik, látva, hogy a fekete csuhás alakok kellőképp meglepődtek a nappali fényességen, majdnem felnevet, amikor a támadója a hasonmását csépeli elkeseredetten. Visszaszorítja a feltörő nevetést, és kardjával támad a férfira, próbálja a lábán megsebezni, hogy később meg lehessen tőle kérdezni ezt-azt.

[Alauron]

(Lertanard)

<Jól kitervelt támadás ez, és nagy szerencse hogy valaki felébredt...Á! Ssz, ez a fény! Mi történt? Nem hiszem, hogy a banditák csinálják, nekik ez nem kedvez. Ők az árnyékban bújnak, a sötétet szeretik, mint amilyen a szívük. Van itt valahol egy pap, tán egy varázsló, és meg fogom neki köszönni a segítséget.>
Körülnéz amint a szeme engedi, elég sokan nem keltek fel, túl sokan, nagy kár értük. Egészen elképed mikor az egyik utazóból sokat lát, ezzel a trükkel még nem találkozott. Valami mozdul a háta mögött, s lám egy támadó az. Úgy látszik ő is felocsúdott a fény után, s most aztán nem menekül. Szembefordul vele, és megpróbálja minél előbb elintézni, hogy nyugton elaléljon a földön az ütései nyomán, hogy aztán lándzsát ragadhasson, és azzal szálljon harcba ott, ahol még kell. Arra számít, hogy a fény továbbra is megmarad, ezért folyamodik a fegyveréhez. Kisebb sebeket szerzett, csípenk is, húzódnak is, de vannak még tartalékai.

//Az első harcom során, elszenvedett sebekből, amiket bekötöztek, mennyit gyógyultam?//

[Navaratna]

(Allaro)

Szép lövések után majdnem eltaláltam azt az ügyeten botorkálót. Fel nem foghatom, hogyan képesek az emberek vaksin élni!
A tébláboló alakról, és aztán egyre többekről egyre nehezebb megállapítani, hova tartoznak. Fene a sivatag népeibe, hogy olyan egyformák, pláne, ha elkendőzik az arcukat! Így lesz jóravaló emberből bandita, banditából tisztes kereskedő!
Jön, a fény, ez az én szememet is bántja, káromkodok - ledöntve ezzel egy illúziót, miszerint a fajtánk emelkedett, kiegyensúlyozott, szép szavú valami
- Nyomorodjon meg, aki csinálta!
Viszont több mindenről lehull a lepel: a botorkáló az a fickó, aki a lovával szerencsétlenkedett. Egy ismeretlen alak mögött támadó magasodik.
Ariel nincs messze, odakiáltom anyanyelvemen, ha nem látná:
- Melletted!
Ám közben már az ismeretlen mögött lévőt célzom, és ha tudok, lövök...
"Ha egy karavánt kísérő katonát ölök meg? Nem lesz lelkiismeret furdalásom. Sajnálni fogiom, de ezekben a viszonyokban zseninek kell lenni kiigazodni."

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro, Ariel, Arvaroll, Lertanard, Awyer

Nappali fény, halálhörgések, egy figyelmeztető kiáltás - az egy perce még csendes, sötét tábor most kaotikus vérfürdővé lett.

Arvaroll, Ariel
A hirtelen fényben a támadó is megzavarodott, mintha azon törné a fejét üssön, vagy fusson-e, de amikor kegyelemért könyörögsz, megvadul, akár a korcs, kit hátadat mutatva bátoríthatsz fel. Annál inkább meglepi a sunyin elővillanó dobótőr, ami kishíján szívét döfi át, de valamiről lepattan és csak kisebb sebet ejt és kifordul a melléből. A férfi még így is döbbent horkantással hőköl hátra, nincs ideje felfogni, mekkorát hibázott, mert Ariel dobótőre beleáll a hátába a bal váll tájékán. Dühödten perdül meg, a görbe tőrrel Ariel torkának veti magát, aki éppen kézbe kapott kardjával hárít. A sarokba szorított patkány dühével veti rá magát a lányra, sikerül is egy hosszú, fájó sebet ejtenie a kardforgató kezén (6 fp), de súlyos árat fizet érte, Ariel kardja olyan erővel szúrja át a testét, hogy Arvaroll látja meg a véres pengét a hátából kibukni. Vérrel telt okádék tör fel a gyilkos torkából, mielőtt a földre hanyatlik, Ariel ruháját szennyezi össze. Nem először találkoztok szembe a halál iszonyatával, de nem lehet megszokni. A ti gyomrotok is vészesen közel áll hozzá, hogy kiürüljön, talán csak a félelem és a harc izgalma tartja vissza.

Lertanard, Allaro
Figyelmeztető kiáltást hallasz, bár nem vagy teljesen biztos, hogy neked szól. A támadó pillanatnyi habozását (a fény betett neki, pedig már halálos orv döfésre készült) kihasználva előremozdulsz, hogy öklöddel válaszolj neki, de meglepetésedre fürgén hátraszökken és villanásnyi vágással sebzi meg a hasadat (6 fp, de a korábbi sebek - hála Juszufnak mára begyógyultak). Fenyegető szisszenés száll a levegőben - rémülten gondolsz bele, ha most elkezdenek lenyilazni, esélyetek sincs - majd tompa puffanás, de a támadód arcából azt veszed ki, ő kapta. Azt persze nem tudhatod, hogy neki szánták-e, de abból az irányból jött, ahonnan a figyelmeztetés. Bár ő lehetett, akit bokánrúgtál és most a hátából is kilóg egy nyílvessző, nem tűnik úgy, mintha nagyon megtörte volna - erős a gyanúd, hogy a csapat nehézfiújával kerültél szembe, nyilván nem véletlen küldték őt rád. Sajnos nincs alkalmad felkapni a lándzsát, amíg vele nem végeztél, kétségtelenül kihasználna minden alkalmas pillanatot. A következő szúrása elég sutára sikeredik, de a te mozdulatod sem sokkal sikeresebb, sőt a következő nyílvessző is a fületek mellett suhan el. Ösztönösen behúzza a nyakát, így éri a következő, sajnos nem túl sikeres ütésed. Következő mozdulatával - tartva az íjásztól - rád veti magát, kevésbé a támadásra koncentrál, inkább arra, hogy olyan közel legyen hozzád, hogy ne lehessen biztonságosan rálőni. Ezt viszont ki tudod használni, egyik kezeddel fegyvert tartó csuklójára fogsz rá, közben a másikkal minden erőddel belekönyökölsz az arcába. Csont reccsenésének minden mással összetéveszthetetlen hangja jelzi, a mozdulat sikerét. Az ember eszméletlenül a földre rogy.

Awyer
A fekete ruhás riadtan bámulja a váratlan hasonmást, alig tud elmozdulni, amikor végighasítod a combját. A támadása már feléd irányul, de könnyedén mozogsz el előle. Következő csapásotok szinte egyazon pillanatban talál be, te újabb hosszú vágást ejtesz a lábán, amitől arcán kelletlen grimasz suhan át, ő a bal karodat sebzi meg (5 fp). Következő vágása már kevésbé összeszedett, hárítod is, majd újabb sebet ejtesz a térdén. Rémült tekintettel esik a földre, tőrét remegő kezével szorítja, mitha tudná, mi lenne a dolga, de nem merné megtenni...

[Siffad]

/Arvaroll/
Jó dobás, de a kezem a végén megremeg, emiatt nem sikerül leteríteni. Még jó, hogy más eltéríti a támadót, aki rá is farag. A hátból előtörő penge láttán csak nyelek egyet.
"Rendben, vettem, a hölgyet nem szabad felbosszantani."
Még mindig rosszul érzem magam. Méreg lehet ez és .. hol a kránban van az a nyüves kutya Füves??
fedezékbe igyekszem, a védőknek a lába alá, a támadóknak a szeme elé nem akarok kerülni. Újabb tőrt készítek elő és most kifejezetten Rahimot keresem.
//Ha visszatér a sötét, átállok infralátásra, úgy keresem tovább.//

[Jomadar]

/Arvaroll/
A hátból előtörő penge láttán csak nyelek egyet.
"Rendben, vettem, a hölgyet nem szabad felbosszantani."

Na ja, és ha jobban körülnéz, egy átlőtt fejű és egy szíven lőtt feketeruhást is láthat a fényben, és csak egyvalaki kezében van íj...

[Noryella]

Ariel

A fény miatt a támadók láthatóan megzavarodtak, ugyanúgy ahogy mi is...
Egyszercsak egy elf kiáltást hallok:
- Melletted!-Figyelmeztet.
De akkor már el is dobtam a tőröm, valahol a ball válla tájékán bele is áll a haramiába.
Dühödten perdül meg, a görbe tőrrel egyenest torkomnak ugrik.
Éppen sikerült az utolsó pillanatban kézbe kapnom a kardom és hárítanom.
Dühösen veti rám magát, sikerül is egy hosszú, fájó sebet ejtenie a kardforgató kezemen,
de súlyos árat fizet érte, kardom olyan erővel szúrja át a testét,
hogy az utitársam látja meg a véres pengét a hátából kibukni.
Vérrel telt okádék tör fel a gyilkos torkából, mielőtt a földre hanyatlik, és ruhámat szennyezi össze.
-Hogyaza kránköves ranagolkínja csapjon belé!-Káromkodom és visszarántom a kardom a haramiából, majd a ruhájába törlöm a vért.
Nyakláncomhoz kapok és elrebegek egy hálaimát a Sólyomasszonynak, amiért erőt adott,
és bár szerintem nem érdemli meg... , de a halott lelki üdvéért is szólok pár szót...
<Mintha az ilyennek lenne olyan... Pff...>
Megvizsgálom a kezemen lévő sebet. (Mennyire mély a vágás, milyen erősen vérzik, ilyenek.)
És védekező állást veszek fel, majd körbenézek kell-e valahol segítség a többi utazónak.

//Akt. ÉP: 12, Akt. FP: 28-6=22//

[Meridian]

(Awyer)

*Felszisszen a karját ért vágás miatt, de először inkább a támadóval foglalkozik, minthogy sebét bekösse. Ahogy a fekete ruhás összerogy, kardja markolatával megpróbálja helyes helyen és erővel tarkón vágni, közben a háta mögé mozog, hogy ne tudjon alattomosan, mint a kígyó döfni.
Amíg a fickó el nem terül, próbálja valahogy eszméletlen állapotba kényszeríteni. Amint ez a művelet sikeres, szusszan egyet, és felnéz, hogy áll a többi karavánőr a fekete ruhásokkal. Ahol nagy bajt észlel, ott besegít, de ha meg tudják oldani, akkor háttérben marad.

[Navaratna]

(Allaro)

A férfi így utólag ugyan elbánt volna a háta mögött ólálkodóval, de a vessző már kiröppent és nem okozott bajt. Látván, milyen szépen egymásra találtak, nem is lövök oda újra, más célpont után forgolódom.
Ariel is alkotott, nem is akár milyet. Eddig úgy tűnik, nem kell félteni, megáll egyedül is a lábán

[Alauron]

(Lertanard)

Ezidáig négy könnyebb sebet kapott, az apró kések bár élesek, de nem hatolnak mélyre. Kár, hogy nincs rajta a vértje, hiszen aludt éppen, de azért így sem kell félteni. Rövid lélegzetvételnyi szünetet azért neki is kell tartani, nagyokat szippant a hűvös vérszagú levegőből.
<A vezérük itt fekszik előttem, tán a negyedik vagy hanyadik lehet akit le tudtam csapni. Úgy látom az utazók közt is akadt aki ki tudott állni magáért, nagyon derék. Így már vagy tucatnyi fekszik belőlük itt.>
Ha kell még segíteni valahol akkor odasiet, de a sötétség újra rájukszakad, így aztán megint alig lát.

//Akt. fp.: 39//

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro, Ariel, Arvaroll, Lertanard, Awyer

Awyer
Olyan kecsesen szökkensz mögé, hogy tanítani lehetne (100-at dobtam neked támadásra), elegáns mozdulattal készülsz kardmarkolattal tarkónverni (ami nem kis mutatvány egy földön féloldalt fekvő emberen), de sajnos megelőz - görbe tőrét saját szívébe mártja, ezzel értelmetlenné téve minden további akciót.

Mindenki
Végre csend és sötét telepedik a tisztásra, lassanként saját szívetek dübörgését és egymás lélegzetének hangját is elnyomja a fák egykedvű susogása. Elvágott torkú és szúrt sebből vérző tetemek hevernek mindenfelé, a vér édeskés szaga tapintható, csak idő kérdése, hogy idehívja az éj éhes vadjait. A halottak közt elvétve akadnak fekete ruhásak, azok is leginkább a ti kezetektől haltak. Mészárlás folyt itt, és ha nem ébredtek fel, egy egész karaván vált volna áldozattá. Vajon mi volt a célja? Ha egyvalakit akartak volna eltenni láb alól, kiirtottak volna egy egész karavánt? Vagy egyszerű rablás volt csupán? Errefelé így bánnak a rablók az áldozatukkal, nem elég kifosztani őket, vérfürdőt kell rendezni?

Arvaroll
Az előző kérdésre tudod a választ - ilyen még ezen a vidéken sem jellemző, egyszerűen azért, mert a hercegnek elemi érdeke, hogy a kereskedelem viszonylagos nyugalomban folyhasson, hiszen abból neki is haszna van. Ha egy csoport ilyet tesz (kollégák lehettek?), a kereskedők minden erejükkel ellenük fordulnak, hacsak... hacsak nem lázadtak fel a kereskedők a herceg hatalma ellen, és szövetkeztek alvilági szervezetekkel. Füves lehet a kulcs az indítékok kiderítéséhez, de őt sehol nem találod, még ha végignézed is a halottakat. Sajnos kábán ébredtél és lefoglalt a túlélés mindent felülíró parancsa, ezért előfordulhat, hogy itt volt, csak lelécelt. Talán körbekérdezheted a többi túlélőt, láttak-e futni valakit, nyilván ők is kíváncsiak, minek estek áldozatul. És vajon miért volt ilyen nehéz az ébredés? Egyébként az adrenalin mostanra mindenki szeméből kimosta a kábaságot.

Ariel
A sebed nem túl mély, de eléggé vérzik, érdemes legalábbis bekötni. Második gondolatod, hogy jó lenne lemosakodni, még mindig émelyeg a gyomrod, amibe saját ruhád szaga keményen belejátszik. Első pillantásra úgy látod, aki áll, annak nincs súlyos sebe, a többiekkel meg már legfeljebb Dartonnak van dolga.

Allaro
Hihetelen, hogy a kérészéletűek számára mennyire nem szent az élet. Egyszerűen elvagdosták egy csomó utazó torkát, hogy ócska tárgyaikra rátehessék a mocskos mancsukat. Ha ezt odahaza elmeséled, el sem hiszik talán. Még egész enyhén érzel valamit a levegőben, mákony, pipacslevél, és még néhány összetevőt párologtatott valaki, hogy mély álomba ringassa az áldozatokat. Még szerencse, hogy nem hatott mindenkire. Mivel folyamatos, egyhe de kitartó északi szellő fúj, északi irányba kell lennie a forrásának.

Lertanard
Sajnos a munkád ezzel jórészt aktualitását vesztette, úgy látod, akik életben maradtak, azok eléggé tudnak vigyázni magukra, bár most már illendő lenne őket elkísérni. Sajnos az őrök csúfos kudarcot vallottak, és ezen te sem tudtál sokat változtatni. Bár másik oldalról szemlélve, ha te nem riadsz fel, talán egyetlen túlélője sem maradt volna a karavánnak. Uwel járjon a nyomában a nyomorultaknak! Mi történhetett a szolgálatos őrrel? Éjközéptől Juszufnak kellett volna az álmotokra vigyáznia...

[Meridian]

(Awyer)

*Magát is meglepi, milyen szemet gyönyörködtetőre sikerül mozdulata, de a befejezés valahogy hibádzik: a fekete ruhás még "időben" leszúrja magát. Dühében -egyrészt sebe miatt, másrészt, mert kideríteni sem lehet, miért volt ez az egész- belerúg még egyet a hullába, majd beletörli a kardját, összeszedi tőreit majd nekiáll bekötözni a sebeit, közben körbepillant, kell-e még valahol segítség. Miután végzett, kissé közelebb megy a társasághoz, a hullákat kerülgetve, és kissé színpadiasan meghajol, kacskaringós kézmozdulattal kísérve.

-Hölgyeim, és Uraim, üdvözlöm Önöket. A nevem Awyer, foglalkozásomra nézvést világcsavargó, amúgy pedig nemesenszületett vagyok. Sajnálatomra nem tudtam rendes körülmények között bemutatkozni, de ha már itt tartunk... fel tud valaki világosítani, miért is történt ez a mészárlás?

[Noryella]

Ariel

Én is bemutatkozom felé fordulva:
-Én is üdvözlöm Awyer úr! Én Ariel, Arel papnője vagyok. Sajnos én sem tudom, hogy miért történt ez a rajtaütés...-
Húzom el a számat.-De elméleteim azért vannak...-
Nyugtatom meg. Aztán a többiekhez fordulok.
-Utastársak! Szeretnék megkérni mindenkit, hogy ne nyúljon a halottakhoz, amíg át nem vizsgáltam őket. Köszönöm...-
Aztán a lovamhoz megyek és a tömlőmet leveszem.
Lemosom a sebem és a táskámból előtúrom a gyolcsot, majd letekerek belőle.
Közben az elf barátnőmtől kérek segítséget:
-Allaro tudnál segíteni nekem egy picit. Egyedül nehezen tudom bekötni a sebemet... Sajnos jobbkezes vagyok...-
Ha odajön segíteni, megköszönöm neki és bekötjük a sebemet.
Aztán megkérem, hogy vágja el az anyag végét a tőrömmel, ami az oldalamon van.
-Allaro...-szólok ismét hozzá-...elmegyek és átöltözöm. A közeli bokroknál leszek, ha keresnének.
Aztán előveszek egy tiszta váltás csuklyás kámzsát és elvonulok átöltözni a közeli bokrokhoz...