Holtak Bosszúja (ÚTK)

[Altair]

Theelor Loran

Megkönnyebbülten veszem észre a nő szolid gyászát. Nem mondja, hogy nem hiszi el, nem is kezd nagy zokogásba, csak csendben sír.<Nah, egy gonddal kevesebb. Nem számítottam rá, hogy ilyen könnyen veszi majd. Bár valószínűleg holnapra rosszabb lesz.> Elindulok a család után a fogadó felé, lehetőleg valamennyivel lemaradva mögöttük. Menet közben figyelem a környéket, bár remélem, semmi mozgást nem látok a szállásunkig. Aztán elmosolyodom, mikor látom, hogy az egyik gyerek Marco-t, a másik Roaran-t kezdi faggatni. <Még jó, hogy engem békén hagynak. Soha nem értettem a gyerekekhez. És nem hiszem, hogy most kellene ezt a hiányosságot pótolni.>

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

<Szerencsére elég erős> Nézek a nőre.
*Lenézek a gyerekre mikor kérdez, majd nyugodt hangon válaszolok neki:
-Csak sorjában fiatalúr. Nemes vagyok ugyan, de nem lovag - a köznép nyelvén Bosszúangyalnak nevezik a magamfajtát. Nem a rendet, vagy az emberi törvényeket szolgálom - mint a lovagok, hanem a jogos bosszút. Egyszóval Uwel felkent szolgája vagyok. De induljunk lassan. *Kezdem a fogadó fele terelgetni* Nem uratokhoz jöttem - nem ismerem, s bár feltehetőleg találkozok majd vele, nem ő hívott minket. Azért jöttünk, mert az itteni események felkeltették az érdeklődésünket - felháborítónak és veszélyesnek tűnik ami a falu környékén folyik. S mivel a falu szélén laktok, a társaim aggódnak a biztonságotokért. Ezért úgy döntöttünk, hogy a fogadóban fogtok lakni addig, amíg meg nem oldódnak a dolgok, mivel ott nagyobb biztonságban vagytok. S hogy elébe menjek a többi kérdésnek: Marco barátom jobban és szívesebben beszél, mint én... Ha jól látom, a testvéred már el is kezdte a vallatását. Ő az igazi mesemondónk. Ha szépen kéred biztos fog válaszolni.
<Már így is sokat beszéltem>

[Rontho Marmalon]

(Marco)

<Erős asszony. Jóra való, józan életű.. és még a nevét sem tudom.> Csodálkozom el viselkedésén, amikor egy-kettőre útra készen áll a két kis gézengúzzal. Kicsit megnyugszok mikor elindulunk végre az Alborne Csillaga felé. <Legalább a közelünkben lesznek. Hej de kár lett volna értük.> Nézek végig a riadt családon. Ballagunk.. Gondolataimba mélyülök. <C.D.E.F.G.A.H.C. fisz.. a fisz kell még oda.> Mikor meglepődve érzem, hogy egy kis falat kéz kapaszkodik belém. <No csak! Megtisztel a kis hölgy. Arel kis tündére.> Melegséggel tölti el szívemet mikor szóba elegyedik velem a kislány. Mosolyogva nézek le rá és pöttöm lábai tempójához igazítom léptemet. -Háát, olyasféle,.. Egy csavargó zenészféleség vagyok.- Próbálom a kisgyerekek hangsúlyhordásával. -Messze messze van az, ahonnan én jöttem. Tengernyi vadvirág van ottan, meddig a szem ellát.. pirosak, fehérek, sárgák.. és ilyen szép pillangók szállnak tova rajtuk.- Nyújtom felé lassan jobbomat, s mikor kinyitom tenyeremet, egy nappali pávaszemet jelenítek meg rajta, amit fényaura vesz körül.
Lényalkotás: 8 MP
Aura: 4 MP
össz: 12 MP
Időtartam: 5 perc
A tenyérnyi színes pillangó, lassan mozgatja szárnyait. Mikor a kislány felé nyúl, az kezére száll, mielőtt elérné. Öt percig műsorozhatok a pillangóval. Van hogy felrepül, tesz néhány kört a csapat körül, majd vissza száll a kislány vállára. Mivel fényaura veszi körül, elég látványos a sötétben. Ha az ifjú úrnak is megtetszik, rászáll a fejére. Öt perc után szertefoszlik. <És hogy hová tartok?.. Azt csak Arel tudja.>

//végülis az aurát csak személyekre és tárgyakra írja a könyv, talán efféle illúziot is képes körül venni, de azt nemtom. -12 MP//

[Saggaras Zenir]

Yuusuke

<Csodálatra méltó az anya bátorsága és ereje, hogy így szembe mer nézni a tényekkel és így tartja magát a gyermekei miatt. Remélem képes lesz továbbra is kitartani, a gyerekeinek nagy szüksége lesz még rá.>

Miközben gondolataiban mélyedve az asszony elött halad a fogadó felé, és közben gyanús tekintettel pásztázza a terepet a marcona harcművész, és közben vissza-vissza néz a kis csapatra, hogy mi folyik hátúl.

<Jaj de nehéz lesz a gyerekeknek ha értesülnek a szomrú hírről. Bárcsak a gyilkosokon való bosszúálláson kívül másban is tudnánk segétkezni...Talán Marco tudna, de sajnos ő is csak ideig óráig lenne képes elűzni a gyász gondolatát. Milyen szomorú.>

[Con Gosep Romuald]

Mutashi

Nagyon nem foglalkozok az egésszel csak ballagok csendben és figyelek.. majd eszembe jut valami..

<<A francba!.... Ez jócsapda lett volna... ott kellett volna maradni párunknak, s ha lecsapnak akkor azt hittek volna h csak a család többi részére csapnak le s mi harcosok, könnyen kideíthettük volna hogy mi van.... Mindegy érdekes fordulat...>>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: a család áttelepítése
Helyszín: az utcán
Időpont: Darton Terce - Sikolyok
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

Roaran

A fiú csak issza a szavaidat, és csodálattal néz rád. Kicsit meglepődik, amikor említed, hogy "Azért jöttünk, mert az itteni események felkeltették az érdeklődésünket - felháborítónak és veszélyesnek tűnik ami a falu környékén folyik." Úgy látszik a gyerekek nem nagyon tudnak arról errefelé, hogy mi történik... Aztán pedig odasétál Marcohoz, mert biztos többet szeretne megtudni a dologról.

Marco

Látod, hogy a gyerekek tetszését nagyon elnyerte az illúziód. Még az özvegy is felkapja a fejét egy pillanatra, mikor észreveszi, hogy a gyerekei egy a semmiből előtűnt pillangót kergetnek, de aztán lehajtja a fejét, és újból maga elé mered. A fiúcska odajön hozzád.
-A másik úr - mutat Roaranra - azt mondja, hogy itt valami borzalmak történnek. Mik lennének ezek a borzalmak?

A fogadós megörül, amint meghallja Roaran páncélcsörgését az utcán, ki is szalad elétek.
-Uraim, hát épségben visszatértek! Mit láttak, mit tudtak meg? - faggat titeket a kérdéseivel, de rögtön teszi fel az újabbakat:
-Esetleg éhesek még? Valami itallal szolgálhatok?
Aztán kiszúrja, hogy a család is jött veletek. Elég meghökkent arcot vág.

[Altair]

Theelor Loran

Roaran szóáradata meglep, úgy látszik szerepet cserélt Marco-val egy rövid időre. Amikor viszont meghallom mit mond, elkomorulok. <Roaran, muszáj elmondani mindent a gyerekeknek? Lehet, hogy nem értik, de ha ők is elmondják valakinek az megértheti. Remélem Marco-nak van annyi esze és nem beszél az élőhalottakról.> A világító lepkére felkapom a fejem és megnézem magamnak, mi is az. Aztán látom, hogy csak Marco játszik a gyerekekkel.<Ami azt illeti lehetne kicsit kevésbé feltűnően is. De legalább elvannak.> Zsörtölődöm magamban. Talán csak a mai nap miatt van. Egész nap gyalogoltam, mikor végre megérkezünk egy fogadóba kezdhetünk zombit keresni. Ráadásul még meg sem találjuk, helyette van egy halottunk. Ennyi elég volt nekem a mai napra. Elég közel érve válaszolok a gazdának:
- A keresés nem volt eredményes. Sajnos nem találtuk meg őket. Mondom mielőtt valaki más megszólalhatna. Persze azt elhallgatom, hogy megtaláltuk az asszony halott férjét. Majd beérve a fogadóba:
-Szerintem mindannyiunknak szüksége van arra, amit az indulás előtt kértünk.

[Rontho Marmalon]

(Marco)

Kis örömöm telik benne mikor észreveszem, hogy ismét sikerült a legjobb közönséget magam köré gyűjteni, a két gyermek személyében. Mindenképpen nagyobb sikernek veszem azt, hogy jókedvre tudtam deríteni őket,.. mondjuk két-három zombi levágásánál. Aztán ismét elkomorodok a fiúcska kérdésére. -Azt mi sem tudjuk pontosan miféle borzalmak,- hazudok a gyereknek szemrebbenés nélkül. -Azért jöttünk, hogy kiderítsük, de majd csak holnap talán.- Teszem hozzá, miközben más irányban járnak gondolataim. <Az élőholtak nem pihennek. Ha megjelennek éjjel, akkor nappal is lenniük kell valahol.. Még frissek a nyomok.. a borzalmak gyökeréhez is elvezethetnek.> Tanakodok, miközben megérkezünk a fogadóhoz. Becsülöm a kocsmárost, hogy megvárt minket ébren, de valószínű az utóbbi napokban ő sem tud sokat aludni. Eltávolodok a bárpult egy távolabbi sarkába, megpróbálok kívül esni a család figyelméből és intek Glinnek, jöjjön közelebb, bizalmas mondandóm van a számára. Mikor észrevesz és odajön, egy aranyat koccintok a pulton, lehetőleg úgy, hogy csak ő hallja és halkan mondom neki: -Baj van!. Ide kellett menekítenünk őket, de most ne beszéljünk róla. Szobát szeretnék a családnak, ha nincs, akkor vezesse őket az enyémbe. Én elleszek bárhol.. Először is lássa el őket.. ne szenvedjenek hiányt semmiben. Vigyen nekik tejet, vajat, cipót, meg ami csak jó lehet..- Aztán dolgára is engedem a kocsmárost, ha az ügyről kérdez, csak leintem. Hátizsákot, íjat, tegezt leteszem egy asztalra és kimegyek a fogadóból egy kellőképpen alkalmas helyet keresve a szabad ég alatt. Összhangzatot szólaltatok, néhány perces játékommal.

//Mennyi idő múlva pirkad?//
//-1a//

[Dierol]

//"Lassú" Roaran//

"A keresés nem volt eredményes. Sajnos nem találtuk meg őket."
<Hát, az élőhalottakat nem, de az a szerencsétlent megtaláltuk. Fél siker. Akik meg elsétáltak, azokat holnap megtalálom. A családot nem irigylem, de valahogy biztos túlteszik magukat.>
"Szerintem mindannyiunknak szüksége van arra, amit az indulás előtt kértünk."
<Határozottan> Bólintok.
Bemegyek az ivóba, a csatabárdot nekitámasztom a falnak, utána fáradtan lerogyok a székemre. Lehúzom a páncélkesztyűt a kezemről, és az asztalra ejtem. Türelmesen várom a kiszolgálást, s megpróbálok most már pihenni a nap hátralevő részében.
<Pár nap múlva meglesz az események oka is>
Nyugtatom meg magam

[Con Gosep Romuald]

Mutashi

Bemegyek a fogadóba. Csak biccentek s leülök s várom én is a kiszolgálást. Közben elmerülök az imént történteken, ha nem történik semmi akkor megvacsorázom s lefekszem aludni...

[Saggaras Zenir]

Yuusuke

Mikor a fogadós kirohan eléjük csak halkan annyit szól felé.

-Uram, nem a legalkalmasabb pillanat, hogy válaszoljunk kérdéseire! - És biccentek hátra a fejemmel a család felé. Aztán belépek a fogadóba, és konstatálom, hogy nem történt semmien változás. Majd mikor a többiek is bejönnek akkor Marcohoz hasonóan igyekszem a fogadóst félre terelni, de mikor látom, hogy Marco is ezt teszi, akkor oda megyek én is, hogy szavainak nyomatékot adjak. Majd végül egy kérdéssel toldom meg.

-Van valamilyne teájuk jó uram?

Majd az asztalhoz ülök, és komor arccal vizslatom a többieket, és látom, hogy Mutashit kivéve a többieket igen csak megviselték az események.

<Remélem holnap reggel a nyomok nem tünnek el teljesen, és tudunk találni valami értékes nyomot.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: vacsora, lefekvés
Helyszín: Alborne Dicsősége fogadó
Időpont: Darton Terce - Sikolyok
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

-Máris készítem önöknek a vacsorát! - mondja a fogadós. És indulna is a konyha felé, de felfigyel Marcora és Yuusukére. Félrehúzódik velük.
-Értem. Semmiben nem fognak hiányt szenvedni. Nem kell kiköltöznie, uram, van itt még egy nagyobb szoba. - és elteszi az aranyat.

Marco

Még a késői falatozás előtt tudsz zenélni, szerencsére az ég tiszta, és semmi sem zavar meg a felsőbb szférákhoz intézet dalodban. A gyerekek kiülnek hallgatni téged, de próbálnak nem megzavarni. Amint befejezed megtapsolnak.

Megvacsoráztok, az étel kifejezetten ízletes, Yuusuke kap valami gyógynövényes teát is. Az éjszaka hátralevő része eseménytelenül telik, mindenki eszik, iszik, mereng a történteken, esetleg beszélget. Azután hullafáradtan nyugovóra tértek, hogy kipihehessétek a nap fáradalmait, és holnap újult erővel kezdhessétek a nyomozást/zombi ölést.

//Még van néhány óra addig.//
//Dobjatok már nekem egy 5+K3-at és egy 1K60-at, hogy ki mennyit alszik, amennyiben nem használtok pszit.//

[Dierol]

//"Lassú" Roaran
Pszi ébresztést használok - a nap első sugaraira//

Reggel a nap első sugaraival kelek. Utána könnyű öltözetben kimegyek a fogadó elé, s a harcművész iskolám formagyakorlataival bemelegítek.
Majd visszamegyek a fogadóba, s a fogadóstól szerzett kupányi jó bor felett belevágok a kezembe. A vért belecsorgatom a kupába. Imádkozva, Uwelnek ajánlva a tűzbe öntöm a keveréket áldozat gyanánt, remélve, hogy uram elfogadja. //lévén, hogy ez az általánosan elterjedt bemutatott áldozat Uwelnek vagy a bevégzett bosszú//
Az imát befejezve elmém erejét mozgósítva csökkentem a kezem fájdalmát. //pszi - fájdalomcsillapítás// Majd elmegyek tisztálkodni. Ezek után felfrissülve előszedem a tiadlani teáskészletemet, levonulok a fogadó ivójába vele, s nekikezdek elmém pihentetése céljából a tea szertartásos elkészítéséhez. Utána a fogadóstól végre kikérem a reggelimet, S csak ezek után kezdek el a körülöttem zajló eseményekkel foglalkozni.

//Edit: remélem indulásra visszakapom az elhasznált pszi pontok egy részét - nem tudom, mennyit vonjak le...//

[Altair]

Theelor Loran

Csendben megvacsorázom, miután a fogadós (vagy a felesége) elkészítette az ételt. Még mielőtt Lefeküdnék elmegyek fürdeni, és csak utána megyek fel. Gyertyát keresek, majd ha találok meggyújtom és a fényébe nézve Sogronhoz imádkozom. Ha nem találok, lemegyek kérni a fogadóstól. Imám végeztével lefekszem és némi gondolkodás után elmémet a holnap hajnali felkelésre összpontosítom. Reggel lemegyek a fogadó elé és végigcsinálom néhányszor a lángkard-lángtőr párosításhoz tartozó nyolclépéses gyakorlatot, csak hogy ne essek ki a kardforgatásból. Ezután bemegyek és megreggelizem, de a borból egy kicsit a tűzbe öntök napi égőáldozat gyanánt és kérem Sogron segítségét a kereséshez és az esetleges harchoz. Ha kész vagyok várok az indulásra, feltételezem megyünk és keressük akiket, vagy inkább amiket tegnap nem találtunk.

//Pszi Ébredés napkeltére -1 Pszi pont//

[Rontho Marmalon]

(Marco)

Mivel sosem fektettem nagy hangsúlyt énektudásomra és ennek következtében erősen átlagosnak mondható az, szinte mindig ének nélküli lantjátékkal zenélek, vagy egyszerűen verssorokat mondok lantkísérettel. Csakis kivételes vagy életbevágó alkalmakkor fakadok nótára.. Az összhangzatot hasonlóképpen, csak lantszólóval játszom. Mikor észreveszem, hogy a két gyerek megtapsol az összhangzat végén, színpadiasan meghajlok előttük, majd csípőre teszem kezeimet. -Rég ágyban kéne lennetek. Sipirc a szobátokba!- Dorgálom meg őket egy kicsit.. Vacsora és tisztálkodás után, pszí használó társaimhoz hasonlóan teszem el magam másnapra. Reggeli dolgaim elvégzése után, elsőként az istállóba megyek, még csak ingben, alsógatyában és megnézem lovam (lovainkat), rendben van e minden. Ezután felöltözöm és szinte gyerekes türelmetlenséggel várom, hogy menjünk végre vissza a bűntett színhelyére. Alig bírok reggelizni valamit.

//Ugyancsak Napkeltére -1Y (alvással visszajön?)//