A hajsza

[Navaratna]

(Allaro)

Ifjú vagyok, de nem bolond. Előérzetem azt sugallja, nem kell minden kínálkozó harcba belebocsátkoznom. Pláne akkor nem, ha messze vagyok otthonomtól, és olyan ügyen veszthetek rajta, ami tulajdon képpen nem is a sajátom...
Szemem hunyorít, és villámgyorsan hátrálok.
"Ha okosabb vagyok, megjegyzem őt is, lovát is, nyomát is, és felébresztése nélkül visszafordulok. Így most hiába is próbálok elmenni, hiába sikerül elérnem a karaván maradékát, éberebb lesz, mint eddig..."
A hibák arra valók, hogy tanuljak belőlük.
Lemondok a harcról, el akarok tűnni onnan mihamarabb alkalmi hátasomon. Az ügy érdekében latba vetem fürgeségem fás terepen, és amennyire lehet, azon képességemet is, hogy megzavarjam azt, aki üldözni akar így. az se lenne utolsó, ha elveszítene szem elől, de vannak személyes vágyak, és vannak azok, amik ebből megvalósulhatnak...

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenőtől délre
Idõpont: P.sz. 3690. éjközép után
Résztvevõk: Allaro

Két óvatos lépés hátra, azután megfordulsz és kilősz, akár a vadnyúl, ha ragadozó üldözi. Egy tőrt hallasz egy fán koppanni, de nem volt igazán közel, úgy sejted, a sötétben csak találomra hajította el a hang irányába. Erős a gyanúd, hogy ez nem az volt, amit nekedszegezett az imént, csak nem dobálna mérgezett tőröket találomra.
Pillanatok alatt visszaérsz a lovadhoz, aki kicsit meg is rémül, amint hirtelen előbukkansz a rengetegből, de könnyen meg tudod nyugtatni. Nem hallod jelét, hogy üldöznének.

Ha visszamész a karavánpihenőbe azt látod, hogy a hullák eltűntek, egy jókora kőhalom éktelenkedik a tisztáson, és egy sokkal kisebb valamivel odébb. A többiek a csomagokban turkálnak elmélyülten, egy támadó pedig halálra váltan gubbaszt gúzsba kötve. A hőképével valami nincs rendben, attól tartasz, haldoklik.

[Meridian]

(Awyer)

*Az oroszlánok megjelenésére kis híján félrenyel egy falatot, de látva hogy távoznak kissé megnyugszik. Keres némi alkoholt, hogy teljesen fel tudja dolgozni a látottakat. A papnő kijelentésére, miszerint a Sólyomasszony figyeli őket, gyenge vigyorral válaszol:

-Kedves Papnő, esetlegesen nincs rá esély, hogy tisztelt Úrnője az elkövetkezendő napokban esetleg a hasonló jeleneteket például egy házimacskával vezényelje le?

*Azután csatlakozik a többiekhez a karaván maradékának átkutatásában. Pórbálja megbecsülni, minek milyen értéke lehet, esetleg kecsegtet-e valamelyik nagy haszonnal, ha elviszik rendeltetési helyére.

[Noryella]

Ariel

Awyer gyenge vigyorral válaszol a kijelentésemre:
-Kedves Papnő, esetlegesen nincs rá esély, hogy tisztelt Úrnője az elkövetkezendő napokban esetleg a hasonló jeleneteket például egy házimacskával vezényelje le?-Majd ő is a felszerelést kutatja át.
Mosolygok és kacsintva csak ennyit válaszolok:
-Awyer, Arel útjai kifürkészhetetlenek. Bármi megeshet még utunk során...-
Majd folytatom az áruk feltérképezését.

//Alapfokú értékbecsléssel a tárgyak értékére is kíváncsi vagyok... Főleg a fegyvek, porok és fűszernövények érdekelnek...//

[Navaratna]

(Allaro)

Megérkezem lélekszakadva, és mit látok?! A halottak elhordásáról és végtisztességéről (ha volt nekik) lemaradtam, nem is baj, de a turkálós jelenet egyszeriben felbőszít:
- Ti loptok más holmija?! - kiáltom el magam közös nyelven, még a lovon ülve. Felháborodottságomban lerántom fejemről a kendőt, ami eddig fajomat hivatott leplezni.
Zöld szemem - már aki látja sötétben - villámokat szór, hosszú tejfelszőke hajam szoros fonatokban tekeredik koponyáőm körül.
Most érkeztem, nem tudom az előzményeket, de hajlamos vagyok a legrosszabbra gondolni, ha emberekről van szó, és talán nem is tévedek...
- Szégyell magatok, még test ki nem hűl, de már keres, kutat! - szorul kezem ökölbe. Megsemmisítően végignézek rajtuk, ahelyett, hogy kérdezném, jól látom-e, amit látok. Bennem még az ideg az üldözött fickó miatt, nem hiányzott egy ilyen fogadási jelenet...
Leszállok a lóról, amivel jöttem, kikötöm egy fához, megsimogatom a nyakát, hogy idegességem nem neki szól. Megkersem a saját(!) holmimat, magamhoz veszem, arcomon nyílt undor ül. Ezek után nem is tudom, beszámoljak-e arról, amit találtam, felfedeztem. Meg se érdemlik...
Inkább odamegyek a fogolyhoz, megvizgálom közelebbről. ha tevőlegesen felel is azért, ami karavánunkkal történt, nem vagyok hajlandó elviselni senki szenvedését. A kínzatás nem az én formám.
Természetesen ha megpróbálják kijavítani a tévedésem (tévedek? ), némely ponton másképp cselekszem, egyebet is hozzáfűzök, de a kötözött fickót akkor se hagyom ki.

[Alauron]

(Lertanard)

Az oroszlánok megjelenése eléggé megijeszi a sötétben, eldobja avizestömlőt amiből épp vizet töltött, hogy igyon és sebeit mosdassa, felkapja fegyverét, már majdnem nekik is ront, csak azon csodálkozik egyik sem fenyegető morgással érkezett. Hevesen ver a szíve, és álla leesik, tagjai elernyednek, mikor a három fenséges ragadozó egyszerűen elsétál. Arel helytartója kinyilatkoztatja az igazságot, de az eset mégis furcsa emlékként marad meg benne.
<Hát ez hátborzongató volt.>
Miután megnyugodott valamelyest visszatér előző elfoglaltságához, és a vizestömlőhöz.
<Azt hittem Arel papjai kevésbé ájtatosak, és igazán segíthetne most, hogy az Istennő elégedettnek tűnik. Én vagok az ostoba, őt nem kértem meg. Mindegy, ő tudja mit csinál, és nem vonom kétségbe, talán megérzett valami fontosat a rakományban azért vizsgálja annyira. És a többiek? Ők mit kereshetnek?>
Miközben sebeit leöblíti, és jólesően leül végre maga elé meredve a fogolyra esik pillantása.
<Most mi legyen vele?>
Paták dobognak, és a nyári viharok gyorsaságával megérkezik Allaro, pattogó de igaz szavakat szólva. Örül hogy nem egy újabb veszélyes idegen az, vagy legalábbis az ő oldalukon áll. Látta a szíven lőtt támadók hült testét, és nincs kétsége arról, bizony ha választania kellene inkább a három oroszlánt választaná ellenfélnek, mint az elf nőt.
- Igaza van Allaronak. Ne vegyetek el semmit, mert erre az árura várnak. Tulajdonképp mit kerestek? Legjobb lesz ha elvisszük az árukat Odrába a céljához.
<Nincs semmi okom, hogy azt higgyem elvesznek bármit is, főleg egy papnőről nem hinném ezt el.>
Aztán az elf a rabot kezdi vizsgálni, és őszintén kíváncsi mit gondol.
- Mit lát sötétben látó szemed?

[Siffad]

/Arvaroll/
Megjött az elf - hát, mondhatom a legjobbkor. Végighallgatom a mondanivalóját, de beindul a reflex: tagadni.
- Hát, nem tudom, felétek mi a szokás, de át kell nézni a csomagokat, hogy tudjuk, mit érdemes elszállítani vagy elrejteni. És nem akarjuk ellopni, már a feltételezés is sértő! Nem tudom, hol nevelkedtél, de ne az első pillantásra ítélj! Lertarand, te is tudhatod, hogy nem tudunk mindent magunkkal vinni.
"különben is, nem lopok ócska vagy haszontalan holmit. a feltételezés a szakmai önérzetemet sérti. most már tényleg odafigyelek az íjra."

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, karavánpihenő
Idõpont: P.sz. 3690. hajnal
Résztvevõk: Mindenki

Akik értenek a kufárkodáshoz, ezeket találják:

Ariel
Az egyik zsákban értékes fűszerekre bukkansz, Kb 1 aranyat ér, de persze csak ha van rá megfelelő vevő. Találsz egy díszes handzsárt, néhány ezüstöt biztosan megér az is. Találsz egy táskát, amiben vékony tűk, aprólékosan kidolgozott fémtárgyak és tégelyek vannak tele ismeretlen löttyökkel. Egyiket-másikat szagról felimered, mint a gyógyítás kellékeit, de a rajtuk levő jelölések nem sokat mondanak. Ez is jópár ezüstöt megérhet a tulajdonosának, bár másnak nehéz lesz elpasszolni.

Arvaroll
Ami zsákot Ariel félredobott, azon megakad a szemed. Valahogy nem úgy gyűrődik, ahogy a varrása alapján kellene neki. Láttál már ilyet, titkos anyagok szállítására szokták használni. Kézbe veszed és úgy fordulsz, hogy véletlen se láthassák meg, amint óvatosan felnyitod a titkos zsebet. Apró zsákban finomra őrölt por, nyilván nem ízesítésre való, és a rejtés módjából arra következtetsz, hogy kőkeményen tiltják a használatát Pyarronban. Nem könnyű értékesíteni, de a te kapcsolataid segíthetnek. 4 aranyat is megérhet a végső ára, de persze a szállító jó, ha a negyedét megkapja.
Azon kívül igen jó minőségű kelméket találsz 1 arany értékben és egy csiszolatlan követ, ami másnak talán közönséges üvegnek tűnhet, de a törésén látod, hogy nem az. Az ékkövekben nem vagy annyira otthon, de ennek az árát biztosan aranyban mérik.

Awyer
Egy táska könyvektől, pergamenektől dagad, az egyiken megakad a tekinteted, ahogy megérinted azonnal érzed a benne szunnyadó mágiát. Az írásokért önmagában is sokat adnak, de hogy mire való az a rúna a tekercsen, ötleted sincs. Ezen kívül egy üveggömbben érzel mágikus erőt, amiben mintha egy kimerevedett ujj úszkálna. Undorító, de vélhetően értékes. A borostömlőkbe beleszimatolsz, de nem találsz igazi csemegét.

Mindenki
A szállított áruk összértéke (a felsoroltakon kívül) kb 20 ap. Ez kiderül, még mielőtt megérkezik Allaro.

A fogoly sápadt és teljes testében izzad. Mivel sebet nem láttok rajta, nem könnyű kideríteni, mi is lehet vele. Allaro már látott embert seb nélkül elvérezni - gyanús, hogy most is erről lehet szó.

[Meridian]

(Awyer)

<Nocsak, egy hosszúfülű... valahol igaza van, de hátha találtunk volna valami érdekeset...>

*Az elf belépőjét először meg sem hallja, figyelmét felkelti a tekercs a rajta levő rúnával és a mágiát sugárzó gömb. Forgatja őket egy ideig a kezében, majd visszateszi őket a táskába, ahonnan előszedte. Majd még visszanéz értük... Ekkor jutnak el tudatáig az elf lány szavai. Bárgyú vigyorral fordul a fogollyal foglalkozó Allarohoz:

-Ó, mi nem vagyunk hullarablók... csak az ékszereket vesszük el. Tisztelt hölgyem, mélyen sajnálom, hogy megbotránkoztattuk. Mindent egybevetve *szimatol bele egy kulacsba* semmi érdekes nincs, amire fájhatott volna a foga a rablóknak, vihetjük *kacsint az elfre.

[Navaratna]

(Allaro)

Buzog bennem a méreg, a fogolynak szentelem figyelmem. Elvágom köteleit, rosszul van, nem nézem ki belőle, hogy megpattanna. Megbontom a ruházatát. Az idegen férfi kérdése, aki nem turkál a többiekkel, mellette ér:
- Lát én seb, ami nem ad vér ki, de ad vér be. Én nem igaz gyógyító, nem tud érte semmit tesz. Ha akar tőle kérdezni, tenni most, mert én úgy sejt, ez férfi nem lát meg reggel.
A többiek lomolnak, egyikük, a kis barna fickó máris szólt. Nem voltam fényes kedvemben, és véleményem csak nem akart megmásulni. Felállok, egyenesen a szemébe nézek:
- Te nem ismer én nép szokás, és ez így jó. Én viszont lát elég ember, és nem ért, ha ér kereskedőt baj, mért az az első, ha halottak már hevernek, keres holmiban. Én azt lát máshol, keres nyom, honnan jönni rabló, nem bújik-e több, vagy menekül pár.
Magyarázata, mért is vájkálnak olyan lelkesen a halottak rakományában, falsul cseng fülemnek, ráadásul egyikük felettébb vicces hangnemben csatlakozik a csevelyhez. Egy pillanatra ránézek, de aztán tekintetem tovasiklik rajta.
-Aki csinál viccet csúf halál, és aztán rablás halottak, abban nincs tisztesség. Ne nevez engem hölgy, mert én se fog nevez téged úr.
Azzal az érdekeit védő kicsi barna következik:
- Ó, te mond azt, keres érték, és majd visz város, ahova ez karaván megy? Tud te név, ki vezet ez karaván? Tud te kit keres, aki vár ez karaván? Ott majd mond bús-büszkén, hogyan hal meg karaván tagja mind, de te áll elő, csinál üzlet? És ti? Mondd ugyan ezt, ha már ez kicsi ember szól ti név mind, nem csak magáé? - fordulok Arielhez és a másik kotorászóhoz.
- Tudod, én mit lát? - szűkül össze a szemem. - Ez saját haszon, ti keres sok szép holmi, nem gondol arra, kié, megy város, csinál üzlet, legyen erszény nehéz, vastag, lenni mosoly ajakon, lenni néma lélek-szó! - utalok eme furcsa kifejezéssel a lelkiismeretre. - Szinte lát, te néz már én íjam, és vár, mikor kerül én föld alá, vagy csinál úgy, én kerül föld alá! Mire vár?! Mit se tud, benne én lélek, ez lenni több mint drága tárgy, mit lehet elvenni hűlő tetem mellől, és lehet vigyorral arcon elad másutt, vagy megtart és kitenni fal, csinál rege, hogy szerez, mutogat cimbora, s henceg! - torzul el az arcom.- Vagy ha nem te, majd ti?- fordulok a többiekhez. Eléggé belelovalltam magam abba, itt hullarablás folyik, csak éppenséggel a hullákat odébb rakták a művelethez. Nem hiszem el, hogy jó szándék vezérli őket.
Szomorú lemondással pillantok Arielre:
- Te istened olyan, aki vall ezt, és szeret halott-holmiból csinál magadé, és adni el? Ha igen, nem akar hallani ő név, s nem ért, mért él te elfek, ha nem tanul tőlük semmi, vagy miféle elf az, aki ez példa mutat. Ha pedig nem vall azt, amit kicsi barna ember, akkor mégis mért csinál úgy, mintha akar az, amit ő?
Az indulat java levonult magától, arcom hűvös lesz. Kiadom, amit tudok, bár nem hiszem, megragad bárkiben is.
- Míg ti keres érték, én talál sok érdekes. Leltem hely, ami felel azért, mi mért alusz oly mély. Ezek csinál álomhozó füst - intek arrafelé, amerre jártam. - Aztán követ egy férfi, és megtalál rabló tanya. Menekül el ló, de én követ. Csinál új szállás, van neki méreg tőr, de nem csinál harc, mert ügyes. Részem ennyi, ti csinál eme áru, amit akar, nekem nem kell, nem enyém - fordítok hátat a karaván cuccainak.
Mára eléggé bepipultam, ítéletem meghoztam, s legfeljebb a holnappal érheti el értelmemet az, még sem merő üzleti okokból kotorásznak.

[Alauron]

(Lertanard)

- Allaronak megint igaza van. Bár senki sem fogja átkutatni a csomagjaitokat, lévén nem tudni mi volt nálatok előtte, és utána hogy buzgón nekiláttatok átnézni a holmikat, azért ne felejtsük olyan gyorsan, hogy az istenek előbb utóbb bosszúval sújtják a tolvajt, hát még a hullarablót. Ha segíteni akartok szóljatok, ha találtatok valamit, ami a célra utal.- aztán Allaronak folytatja. - Én azért akarom elvinni a karaván portékáit a céljához mert lehet ez az élelem éhséget csillapíthat még, és a fegyver életet védhet más gazfickók ellen, és a többi holmi is kellhet még valakinek fontos ügyből. Legjobb lesz egy templomra bízni a rakományt, akik saját lelkiismeretük szerint cselekednének vele, s ha mégis éri ezért valaki kezét jutalom, az csak az isteneken múlik, és a papok tisztánlátásán, nem az üzleti érzéken.
A fogolynak szenteli figyelmét a továbbiakban, bár egyáltalán nincs tapasztalata a vallatásban.
- Figyelj rám! Érted a szavam?

[Siffad]

/Arvaroll/
"szóval így néz ki egy elf, ha dühbe gurul. érdekes, hogy ebben alig különbözik a többi fajtól"
Nem szólok semmit, csak vállat vonok. Elkezdem összecsomagolni a holmikat. Adódó alkalommal a kő az övemben landol, a többi erszény mellé. A port belerejtem a kelmék közé, majd később az elf elé tolom:
- látom, nem bízol bennünk. Akkor kérlek, ezt őrizd te, mert sokat ér.
folytatom a csomagolást, hogy felkészítsük a karavánt a továbbhaladáshoz, majd az őrként szolgáló társamhoz fordulok:
- Szerintem te tudod, hogy kinek kellene leszállítani ezeket a holmikat, nem?
Nem foglalkozom a fogollyal sem - nincs vele bajom, azon kívül, hogy megpróbáltak megölni, de nem tekintem személyes ügynek. Ha beszél, azért odafigyelek.

[Noryella]

Ariel

Allaro megérkezik lélekszakadva, majd felbőszültve így kiált közös nyelven:
- Ti loptok más holmija?! - még a lován ül. Felháborodottan fejéről a kendőt lerántja.
Zöld szeme - ami alig látszik a sötétben - villámokat szór, hosszú tejfelszőke haja szoros fonatokban tekeredik feje körül.
- Szégyell magatok, még test ki nem hűl, de már keres, kutat! - szorul keze ökölbe.
Megsemmisítően végignéz rajtunk. Leszáll a lóról, amivel jött, kiköti egy fához, megsimogatja a nyakát.
Megkeresi láthatólag a saját(!) holmiját, magához veszi, arcán nyílt undor ül.
Majd odamegy a fogolyhoz, megvizsgálja közelebbről.

De eközben már Arvaroll is megszólal:
- Hát, nem tudom, felétek mi a szokás, de át kell nézni a csomagokat, hogy tudjuk, mit érdemes elszállítani vagy elrejteni. És nem akarjuk ellopni, már a feltételezés is sértő!
Nem tudom, hol nevelkedtél, de ne az első pillantásra ítélj! Lertarand, te is tudhatod, hogy nem tudunk mindent magunkkal vinni.

<A táskát, amiben vékony tűk, aprólékosan kidolgozott fémtárgyak és tégelyek vannak tele ismeretlen löttyökkel érdemes lenne akár már most is használni...>
Így szólok:
-Allaro, eszünkben sincs ellopni bármit is. Viszont a "Névtelen barátunknak" igaza van, sajnos nem tudunk mindent magunkkal vinni... bár lehetne...
Így viszont szelektálni kell sajnos... Amit elbírunk, azt elvihetnénk magunkkal a városba.
Van itt egy táskát, amiben a gyógyításhoz szükséges kellékek vannak.
Ezt mindenképpen érdemes lenne magunkkal vinni és esetleg használni, ha szükséges a késöbbiekben.

Eközben Allaro elvágja a fogoly köteleit, megbontja a ruházatát. A hozzá intézett kérdésre így válaszol:
- Lát én seb, ami nem ad vér ki, de ad vér be. Én nem igaz gyógyító, nem tud érte semmit tesz.
Ha akar tőle kérdezni, tenni most, mert én úgy sejt, ez férfi nem lát meg reggel.
Erre viszont felkapom fejemet és a táskával odafutok hozzá.
Bár sebet nem látok rajta, alaposan megvizsgálom a foglyot.
-Egy kicsit értek a gyógyításhoz, megnézhetném?-Nézek kérdőn az elfre.

Amikor az elf kifakad, csak ennyit mondok szomorúan:
-Nem akartam én semmit se elvenni, hidd el nekem! Éppen azért vizsgáltam át az árukat, hátha értékes árut akartak elrabolni...
De nincs nyilvántartva, hogy mit szállítottak és hová! Sajnos... Éppen ezért azt sem tudom, hogy elvittek-e valamit.
Olyan érzésem volt, hogy valamit vagy valakit kerestek... De úgy tűnik tévedtem.-Vállat vonok.
-Az én Úrnőm az Élet fenségét hírdeti, nem a Halálét! Bár Ő is tudja, hogy ez is része az Örök körforgásnak...
De a Sólyomasszony úgy gondolja, hogy a halál után jön az újjászületés, és kezdődik elölről az Élet örök körforgása! Sajnálom, ha így vélekedsz rólunk, én TÉNYLEG nem akartam rosszat...-

A fogolyhoz fordulok, amikor megszólal ismét:
- Míg ti keres érték, én talál sok érdekes. Leltem hely, ami felel azért, mi mért alusz oly mély. Ezek csinál álomhozó füst - int arrafelé, amerre járt. - Aztán követ egy férfi, és megtalál rabló tanya. Menekül el ló, de én követ. Csinál új szállás, van neki méreg tőr, de nem csinál harc, mert ügyes. Részem ennyi, ti csinál eme áru, amit akar, nekem nem kell, nem enyém - fordít hátat a karaván cuccainak.

-Ha ez viszont igaz...-szólok a foglyot vizsgálva- érdemes lenne lecsapni rájuk, mielött erősítést hoznának.
Én szívesen harcolnék, de őt is el kell valakinek látnia...-fejezem be szomorúan.
-Engedelmetekkel...-A beteget megáldom, és megpróbálom meggyógyítani Arel segítségével.

//MP: 31 -3-15= 13 MP-om maradt!
Mivel nagyon súlyosnak ítélem a dolgot, ezért 6körig gyógyítom!//

[Navaratna]

(Allaro)

Egyelőre senki sem háborodott fel azon, amiket hozzájuk vágtam. Akinek a füle mögött vaj lett volna, felteszem, kikérte volna magának a gyanúsítgatást, így ugyan pukkadok még, de nem jön ki a számon újabb sértés.
Homlokomat ráncolom, amikor a kis barna emberke odahoz nekem egy rakás kelmét. Gyanakodva méregetem:
- Mért én? Nem akar közöm lenni elvett áru. Én nem is ember. Ad papnő, ő ember, és szolgál magas hatalmakat. Őt istenek figyel, és védik, így ha ez nagy érték, majd vigyáznak vele rá - utasítom vissza a cuccot.
Ha nem veszi vissza, szó nélkül Arielhez hordom át, és utána nem törődöm vele.
Meghallgattam Arielt, nem fűzök hozzá semmit. Ugyan nem nézek rá olyan szúrósan, de azért ez még messze áll a barátságosságtól. Amit istennőjéről mesél nagyrészt érthetetlen számomra.
Túl fáradt és mogorva lettem ahhoz, hogy jobban belebonyolódjak, így is mondtam ma már olyat, amit rendes körülmények között soha.
Sorra kerül a rab, átengedem neki. Félreülök, iszom.
Meghalom, nagy kedve lenne Arielnek fülön csípni azt a menekült haramiát. Vagy őrt. Vagy mindkettőt, már magam sem tudom, mi vele a helyzet.
- Én nem voltam ügyes. Keltettem vel gyanakvása, ébersége, talán már nincs is ott, ahol csinál szállás, és elbúj. Sötét éjjel van, és én fáradt, nem akar nyomok keres és belesétál csapda. Rabló tábor is volt csapda, az a Juszuf, vagy mi neki neve, kiben felismer én karaván őr, ki ért füvek, de ért csapdaméreg is - teszem még hozzá a fickó nevét.
- Méghogy karavánőr! A haramiák táborába menekült, onnan szedett lovat, és úgy inalt, hogy csak úgy szaglott a bűnrészességtől! - morgom anyanyelvemen.

[Alauron]

(Lertanard)

- Sajnos én sem tudom kinek kellett volna a holmikat átadni. De miért ne vihetnénk el mindent? Eddig a lovak sok emberrel többet cipeltek, még akkor is ha a háromtucatból nem volt mindenkinek hátasa. Több a lovunk mint elég, és mindent elvihetünk. Ha szépen egymás mögé kötjük az állatokat nem lesz baj, ráadásul velünk van egy elf, és Arel papnője ki értene a lovakhoz jobban közel s távol? - Leül kicsit arrébb, és nézi mit csinál Ariel. Nemigen tudja mire vélni amit csinál, de nem akarja zavarni elmélyült koncentrációját.