Az Inkvizíciós Székház

[Torozon]

Loba paro

Meldiron atya össze ráncolja szemöldökét és megyarázólag hozzáteszi előző beszámolójához.:
- Darton szolgálója úgy fogalmazott hoyg azért nem képes a legtöbbel kapcsolatot teremteni mert "nem tudja megidézni a lelküket" ezáltal nem képes annak szóra bírására sem.
Persze a törölt emlékezetű emberekről más véleményen volt... azt már csak egyszerű válvonogatással intézte el...
A pap ezután felál majd együtt elindultok lefelé a pincébe, először visszamentek a fogadóterembe majd onnan egy lejárón- mely korántsem olyan díszes mint az eddigi helyek- lejutottok egy kicsit állot szagú pincehelyiségbe. A folyosó mentén végig cellák vannak erős csaknem ujnyí vastag acél rácsokkal, melyeknek igazi erejét nem ez hanem a rájuk rajzolt varászjel adja. A cellák némelyikében-főleg a folyosó végefele - megpillantasz egy egy fondosan felrajzolt varászkört, mivel a cella belsejében van ezért úgy gondolod hogy bebörtönző varászkör lehet különben felesleges lenne oda.
A terem világításáért a tetőfelé vájt alig arasznyi szles nyíllások, felellősek és körülbelül ugyanilyen szélesek a levegő ellátásért felelős lyukacskák is. A falakon fáklyatartók némelyikben fáklya is mely most nem ég. Meldiron a legutolsó cellához kisér melyben ott van Morus kiláncolva aléltan. A cella ajtajához lép majd a zsebéből elővarászolt kuclsomó egyikével kiynitja a zárat miközben egy szót is elmond.: Harnesson
A zár alk kattanással fordul el majd kisérőd kitárja a cella ajtaját, és betessékel.
- Az őrök mindjárt ideérnek, a Dartonitáknak viszont időbe tellik majd eljutni ide, egyenlőre egyedül kell dolgoznod.
Épp hogy befejezi Meldiron a mondandóját, egy fiatal alig látott huszegynehány telet, ám mellvértjén ezüstüsen csillan Krad stilizált szimbóluma. Barnsá haja szürke szeme és kicsit nyulánk arca állán alig pelyhedző szakálka van.
- Ő itt Trevon a tanítványom, ha szükséged van rám ővele üzenhetsz értem... ha megbocsátasz én most magadra hagylak.
Trevon biccent feléd majd erv nyelven üdvözöl.
Miután Meldiron elment két alabárdos alak lép a helyiségbe majd acella ajtajánál megállnak.

[Garmacor]

Ahogy megérkezik Trevon viszonzom a biccentést és ervül válaszolok.
- Üdvözlöm Loba Paro vagyok.
Elöszőr Morushoz lépek és ellenőrzöm az életfuncióit, hogy lássam egyáltalán él-e vagy már élőholtról van-e szó. Majd kinyitom harmadik szememet először az mentál majd az asztál síkra is. Majd meztelenre vetkőztetem Morust és átvizsgálom a testét esetleges varázsjelek után kutatva.

[Torozon]

Loba Paro

Trevon fogadja köszönésed majd halkan megkérdezi miközben a cellába lépsz.:
- Doranból ugye?

Miután vagy miközben válaszolsz neki megvizsgálod Morus-t.
Semmilyen bélyeget vagy jegyet nem találsz rajta. A száján lévő kevéske alvadt vér, néhány furcsán befelé álló borda és kisebb nagyobb zöld-kék elszíneződések a testén viszont arra utálnak hogy ha élne sem húzná már sokáig.

//Dobj egy érzékelés próbát +1-el//

Amint kinyitod harmadik szemedet a mentál síkra, ezen nem fedezel fel túl sok eltérést egy örült ember elméjéhez képest ellenben amikor az az érzelmek síkjára tekintesz egy kicsit hátrébb tántorodsz attól amit látsz. A Morust körül ölelő aura teljes egészében fekete, rajta apró fehér foltokkal, felül a feje tetejénél fekete füstgomolyagként émelyeg valami furcsa csápokkal rendelkező "valami" ami csápjaival behálózza Morus egész testét. A csápok az apró fehér foltokat keresik, és amikor hozzá érnek egyhez az elszürkül majd lassan egyre feketébbé válik.

[Garmacor]

Loba Paro

- Igen Doranból.
Érzékelés:14
dobás:1k10 = 1 [1]
A Moruson tapasztalt változások megdöbbentenek majd azonnal cselekszem. Rövid koncentráció után statikus asztrál pajzsot húzok Morus elméje köré. <talán ezzel nyerek neki egy kis időt)
Majd a koncetrációból magamhoz térve azonnal utasításokat osztok
- Azonnal segítségre van szükségem. Morus elméjét valami érzelmekkel táplálkozó lény támadhatta meg. Azonnal el kell űzni. Keríts valakit aki járatos a lélek titkaiban. A teste szintén elváltozott talán még megmenthető de gyógyító papra lesz szükség. A bordái több helyen eldeformálódtak. Tartok tőle, hogy a folyamat tovább rombolja a testét.
- Mire vársz még siess!
Amint Trevon elindul koncentrálni kezdek és összegyűjtöm ismét elmém energiáit. Majd az eldeformálódott bordákat veszem számba bízva benne, hogy esetleg tudok valamit segíteni rajta

[Torozon]

Loba Paro

Trevon kérdőn felvonja a szemét.:
- Azt hiszem csak Meldiron atya olyan ember aki igazán mélyen el van mélyedve ezen dolgokban... de ő jelenleg fáradt. Mindazonáltal felhívom figyelmed arra hogy Krad felszentelt lovagja vagyok. Noha a bonyolultabb arkánumokat nem ismerem talán segíthetek én is.

Megpróbálsz Morus elméje köré húzni egy statikus pajzsot ám minden próbálkozásod ellenére nem sikerül. Valami mintha meggátolná, próbálod összeszőni a véd mű fonalait ám egy erősebb akarat folyton szétzúzza azokat.

Közben Trevon belép a cellába és megkérdezi.:
- Mond mit tegyek?

Az áldozatnak baloldalán a három legalsó bordája tört el, az ütés úgy érhette hogy a szilánkok ráadásul befelé fordultak. A melkasa ennek következtében megduzzadt a törés helyén, és lilás kékes elszíneződések díszítik.

//Pontosan mit is akarsz kezdeni Morus bordáival?//

[Garmacor]

Loba Paro

- Mekkora a hatalmad a lélek felett? Valami Morus asztráltestén élősködik. Azt kéne megölni vagy legalábbis elűzni. Én sajnos csak felfedni tudom a jelenlétét, de ahogy látom lassan felfalja a lelkét ez a valami.
- Tudsz-e gyógyítani urad kegyéből? Morusnak több bordája el van törve ahogy látom és a belsőbb szervekbe fúródtak, a bordákat a helyükre tudom rakni, de biztos vagyok benne, hogy szakértő segítség hiányában nem élné túl a dolgot.

[Torozon]

Loba Paro

-Mindkettőhöz értek. Az hogy el lehet-e űzni valamit ami megtámadta Morus-t attól függ hogy mennyire épp még a lelek. Minél kevésbé annál kisebb az esély rá. Előbb meggyógyítsam vagy próbáljam meg elűzni a lényt?- néz rád kérdőm a lovag.
- Magam sem tudom melyiket kéne előbb tennem.. elnézve ezeket a sebeket...

[Garmacor]

Loba Paro

-Először talán a lényt kéne elűzni. Remélem kibírja addig Morus.

[Torozon]

Loba Paro

-Rendben, akkor Krad segítsen!-mondja Trevon majd nekilát a ceremóniának. Kezét Morus homlokára teszi m,majd fennhangon kántálni kezd egy számodra liturgikusnak tűnő de alig érhető igét. Keze és a vértjén levő szimbólum sárgásan felizzik miközben a paplovag homlokán verejték cseppek kezdenek gyöngyözni.
Az idő lassan vánszorogva telik és magad sem tudod mennyi telt már el asúlyos perceből amikor Trevon zihálva elengedi Morus homlokát majd rád néz.:
- Nem sikerült... a lény már szinte teljesen megszállta a lelkét. Hiába öltem meg a mocskot Morus nem lesz jobban. Jelenleg olyan mintha a lelek helyén egy fekete úr tátongana. Testileg még élni fog egy ideig de előbb vagy utóbb meg fog halni.-lemondóan megrázza a fejét majd letérdel haldokló rendtársa elé és fohászba kezd. Kisvártatva felegyenesedik majd kérdőn rád néz, mintha azt kérdezné akarsz-e még csinálni valamit?

[Garmacor]

Loba Paro

- Akkor rajta már nem segíthetünk sajnos. mondom keserűen.
- A lelkét még én se vagyok képes helyrehozni. Van még esély rá, hogy beszéljünk vele?
- Azért a testét gyógyítsd meg hátha magához tér még.

[Torozon]

Loba Paro

- Nem sok értelmét látom ugyan- mondja kételkedve a paplovag- de mivel azt az utasítást kaptam az Atyától hogy engedelmeskedjek neked ezért megteszem. Egyébként van rá mód hogy esetleg az emlékeit előhívhassuk. Csak az iszonyú mennyiségű erőbefektetés lenne és szükség van rá egy Dartonitára...
Amennyiben mást nem mondasz neki Trevon nekilát meggyógyítani a már csak testileg élő Morus-t. A férfi bordái ugyan helyreálnak a gyógyítás hatásárra ám a többi sérülés, melyek ugyan nem olyan jelentősek, nem változnak.

[Garmacor]

Loba Paro

- Tisztában vagyok vele, hogy mennyi értelme van a dolognak, de időt nyerünk vele és az idő esély. Minden apró tudásmorzsa hasznos lehet. Úgyhogy kérlek gyógyítsd meg.
majd az asztrálsíkra nyitom a szeme, hogy lássam mi változott Morus asztráltestén.

[Torozon]

Loba Paro

A paplovag utasításodnak engedelmeskedve meggyógyította Morust.
Kinyitod harmadik szemed hogy megvizsgáld az Inkvizítor lelkét. Furcsának találod amit látsz. Leginkább nem tudod mihez hasonlítsd. Morus asztrálteste mint ilyen meg szűnt létezni, egy aprócska halovány derengés mutatja egykori helyét.
A lény valamiféle asztrál parazita lehet elgondolásod szerint, mely sikerrel legyűrte a testet őrző Aura erejét és megszállta azt. Természetesen ehhez nem elég egy nap. Hetek talán hónapok is szükségesek egy ilyen nagy erejű dologhoz.

[Garmacor]

Loba Paro

A látottakat szomorúan veszem tudomásul
- Köszönöm a segítségedet. Nem tudom mennyit láttál varázslás közben az asztrálsíkból. Morus asztráltestét lényegében csaknem teljesen felfalta ez a parazita. Tartok tőle nem sokat tehetünk érte. Kérlek maradj mellete hátha magához tér. Én megkeresem Meldiron atyát.
A válaszát megvárom a paplovagnak majd Meldiron keresésére indulok

[Torozon]

Loba Paro

- Láttam...sajnos.Mellete maradok ameddig ide nem ér a Dartonita.
-Rendben, de úgy hiszem az atya ilyenkor tartja a délutáni zsolozsmázási idejét, amennyiben érdekel nyugodtan kocsizz át az Ő templomába, de nem hiszem hogy számodra érdekes lenne egy efelé szertartás.-mondja a paplovag majd leül és elővesz egy aprócska bőrkötéses könyvecskét és olvasni kezd. Jól elnyűtt könyv amit olvas, legalábbis a gyűrődésekből és a megsárgult lapokból erre gondolsz.