A hajsza

[Navaratna]

(Allaro)

Lódobogás zökkent ki agyjártatásomból. Gondolkodás nélkül felkapom, amim van és levonulok az útról, de még csak a közeléből is. Helyesebben elrejtőzöm. Nem áll számdékomban mutatkozni, és belekeveredni harci cselekménybe. Keresek egy helyet, ahonann jó rálátásom lehet a várható dolgokra, és ott elhasalok/leguggolok/leülök.

[Alauron]

(Lertanard)

A lópaták zajára úgy dönt takarásba vonul, és letér az útról a legközelebbi bozótos mögé bújik, és leguggol.
<A lándzsám meg a lovam ott van kikötve, a vak is látja, hogy van itt még valaki, de hátha nem számolnak és lefoglalja őket az akit könnyen észrevesznek. Eszemben sincs elmenekülni, de jobb ha inkább innen figyelek, eddig bárkivel is találkoztunk ezen az úton mind sorsfordító volt számunkra. Remélem jó szándékú utazó közeledik.>

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Anakada hegységtől északra
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

Komor tekintetű lovasok nyargalnak felétek, amint észrevesznek benneteket, megfékezik lovaikat és alaposan körülnéznek.
Vezetőjük szigorú tekintettel mér végig mindent, amint Lertanard lovát megpillantja:
- Hol van az a lovas?
Fejével int az emberei felé, ketten beugratnak az erdőbe, Allaro mellett ellépdelnek, de nem veszik észre, viszont hamar megtalálják Lertanardot. Kivont karddal meglehetősen bicskanyitogató módon kiterelik a vezetőjük elé, aki gyanakodva méregeti, aztán megszólal:
- Egy orgyilkost keresünk, aki a herceg jelzését bitorolja. Nagyon veszélyes, vérdíj van a fején. Aki őrség elé viszi élve vagy halva a nála talált lopott holmikkal együtt, öt aranyat kap. Aki viszont rejtegeti, vagy bármi módon segítségére van, Odra főterén fog lógni. Nem láttátok?

[Noryella]

Ariel

A vezetőhöz fordulok és ott hagyom a hátizsákom a lovam lába mellett (igy a lábai kicsit takarják), majd a fülébe súgom:
-Éjfél, te most maradj szépen nyugton, amíg vissza nem jövök.-Vakargatom meg a füle tövét.
Majd a lovam mellé állok. Jó alaposan végigmérem a társaságot és a vezérnek válaszolok:
-Természetesen az erdőben, épp a dolgát végzi... Miért?-
Sem az erőben eltünő alakok, sem a kis meséje nem tetszik nekem egyáltalán. És nem csak a vége...

<Ez meg mi? Olyanok, mint egy rakás halálosztogató... Orgyilkos banda is lehetnének...
Na persze... "orgyilkos"... Kacagnom kell... az a szerencsétlen bármi lehetett, csak az nem...
Nekem nagyon rossz érzésem van... Itt valami nagyon bűzlik... >

Nyugodt arccal szólok megint:
-Elnézést, de mi még csak pár napja vagyunk ezen a vidéken. Egyáltalán hogy néz ki az a jelvény???
Mert nem ismerem az ittenni címereket, jelvényeket, így azt sem tudom, hogy láttam-e már valaha.
Egyáltalán hogyan néz ki az, akit keresnek??? Megbocsásson, de az hogy orgyilkos, elég semmitmondó.
Ebből még nem tudjuk, hogy láttuk-e valaha...

Egyébként is, csakúgy ránk törnek a semmiből... Titokzatosak és faggatóznak...
Legalább bemutatkozhatnának, ha már egy ilyen fontos és hivatalos ügyben járnak el...
Vagy erre felé mások a szokások???-
Toldom meg a mondandómat most már komoly arckifejezéssel.

//Az érkezőkön mit látok? Milyen ruha, fegyver, jelvény, stb. van rajtuk?
Milyen a viselkedésük? Van fura érzésem velük kapcsolatban?//

[Meridian]

(Awyer)

*Ülve marad, amikor a lovasok előrúgatnak a kis ligetből. Nem tesz fenyegető mozdulatot, csak tetőtől talpig végigméri az érkező -és éppen megálló- társaságot. Csak egy pillantás az erdőbe küldött emberek felé, és érzi, hogy Lertanardot elő fogják hozni. Így is történik. Feláll, nyújtózik egyet, közelebb lép, amikor is Ariel vérbeli arelitához méltóan reagál a dolgokra. Elmosolyodik, úgy néz fel a lovasra, megfogja a ló kantárát, megpaskolja nyakát.

-Kérem, Uraim, igazán nem szép ily könyörtelen módon berontani békés kis táborunkba. Ha megbocsát, én egyetértek harcias útitársnőmmel, volna szabad megtudnunk, hogy ki is valójában ez a fickó, hogy néz ki a hercegi jelzés, és úgy általában mik azok a tárgyak, amik nála vannak? Összefutottunk már pár emberrel, mivel messzi vidékekről jövünk, így nem tudhatjuk, ezzel az alakkal találkoztunk-e.

*Hangjában nincs fenyegetés, hanghordozásában azonban van valami arisztokrata vénára utaló jel. Ellép a lovastól, Ariel mellé.

<Valami itt mégsincs rendjén... lehet, hogy mégsem lesz ez olyan sétagalopp, mint gondoltuk...>

[Mesemondó]

//OK, kicsit részletesebben leírom a lovasokat//

Heten vannak, egy vezér és hat közkatona. Egyenruhát látni rajtuk, bőrpáncélt viselnek és hosszúkardot. Ruhájukon vadászó sas emblémát fedezhettek fel, nem találkoztatok vele korábban. Minden bizonnyal zsoldos sereg, vagy egy magánhadsereg, vagy egy város által fizetett erő, de azt érzitek rajtuk, hogy teljes felhatalmazásuk van mindenféle rendteremtésre. Nyilván parancsot teljesítenek és nagyon komolyan veszik magukat, szóval könnyű kihozni a béketűrésükből őket, ha nem érzik a tiszteletet. Ráadásul ti idegenek vagytok itt, így számolnotok kell a helyi erők bizalmatlanságával.
Ariel szavaira érezhetően megfagy a levegő...

[Noryella]

Ariel

Újra megnézem magamnak őket, jó lassan. A vezetőn lévő emblémán elidőzöm.
-Ez volna a herceg jelzése, amit magukon viselnek? Ezt még soha életemben nem láttam.-
Mondtam teljesen őszintén a vezető szemébe nézve.

<Elég félelmetesnek tűnnek... Talán jobb volna, ha óvatosabb lennék... Ki tudja, hogy mire képesek...>

-Most pedig hallhatnám, hogy milyen a személyleírása a körözött személynek?-
Kérdezem, immáron kellő tisztelettel a hangomban.

[Siffad]

/Arvaroll/
A lovasok cseppet sem bizalomgerjesztőek, inkább hasonlítanak zsoldosokra, mint városőrökre. Ezért aztán veszélyesebbek is.
"Vadászó sas? Sosem hallottam róluk, de hát jelvényt bárki magára aggathat - vagy hamisíthat.
Hagyom, hogy a többiek beszéljenek velük, én csendben meghúzódom hátul.
Ezt a döntést hamar megbánom.
"Galradzsa, hát nem áldoztam neked eleget valamelyik szerzeményből, hogy ilyen sorssal büntetsz? Valószínűleg most beőszült pár tincsem."
Remegve várom, hogy a zsoldosok mit felelnek a papnő kérdésére és felkészülök rá, hogy átvegyem a szót, ha kell. Ebben az esetben nagyon alázatosan és udvariasan fogok eljárni - és persze tagadok mindent, amit nem tudnak ránk bizonyítani. Azaz jelenleg mindent.

[Navaratna]

(Allaro)

Rejtekhelyemen maradok. Nagy a feszültség odalenn. Ha nem lesznek eszüknél, nem ússzák meg összecsapás nélkül. ha annyira fontos nekik az, amit hasra üte elválllatak, nem lenne egyszerűbb ott kurtítatni a gabalyodáson, ahol nem muszáj belemenni?
Gondolatban vállat vonok. Ezek a kalandorok általában nem a békésebbik, hunyászkodósabb végén fogják meg a dolgokat. Így is, úgy is kiprovokálják a bajt, és ami mellett rendes esetben közömbös arccal elmennének, távol otthonuktól fegyverrántással se lehet elűzni. Keresik a harcot, mintha belső zűrzavarukat, magukkal folytatott harcukat így akarnák kint is megteremteni, vagy a belső nyomáson szeretnének így könnyíteni.
A nép, aminek tagjai nem ismerik magukat. Apám mondta ezt, nem tudom, mennyi belőle az igaz.

[Alauron]

(Lertanard)

-Hja, ahogy a társnőm mondja, ha előbb jöttök nem tetszett volna a pózom. - válaszol ő is arra mit is keresett az erdőben.<Még jó hogy Allaronak nincs lova, így azt nem fedezhetik fel. Katonáknak tűnnek. Lehet hogy épp ők védik a törvényt. Bár nem hiszem hogy igazuk van azzal az orgyilkos dologgal. Félreértés? Nem feszegetem. Hazudnak, vagy rosszat feltételeznek. Nem is tudom miért bízom meg a prédájuk utolsó szavaiban. Azt mondják, ha valaki Darton csarnokába indul nem hazudhat. Hinnem kell, hogy nincs igazuk. Meglátjuk elég szervezettek-e? Abból kiderülhet miféle kompánia viseli a vadászó sasmadarat.>
- Kit szolgálsz katona? Odra városát talán? - kérdi, de nem a vezértől, hanem az egyiktől aki az előbb még őt kísérte.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Anakada hegységtől északra
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

//Az előttetek elhunyt harcos kardjának markolatán egy félig nyitott pofájú medvefej jelentette a herceg szimbólumát, amit persze Ariel nem ismerhet, de Arvaroll igen. A katonák jelét még nem látta senki ezelőtt, de az biztosan nem hasonlít a herceg szimbólumára//

Lertanard kérdésére a katona nem ad választ.
Ariel következő mondatára a vezér néhány szívdobbanásnyi ideig meredten nézi, majd hangosan felröhög. Erre az emberei is egymásra néznek cinkos tekintettel és harsány röhögésben törnek ki:
- A herceg címere, hallod ezt, höhöhö, a herceg címere, háháhá. Buta kis csitri, háháhá.
A következő pillanatban a vezér tekintete rávillan a röhögőkre és villanásnyi idő alatt csend lesz. Végigméri a papnőt, szemében mohó vágy csillan, majd végignéz rajtatok, Awyeren elidőzik egy szempillantásnyit, azután visszatér komor tekintete.
- Jól mondta a kis hölgy. Nemsokára a herceg jele lesz, csak ezt még kevesen tudják.
- Ha látnak egy magányos orgyilkost, öljék meg és a maradványit hordják a Tirsan ház bármelyik városi képviselete elé! - mondja még mint egy jótanácsot, aztán köszönés nélkül elindul tovább az útján, a többiek pedig utána.

A jelenet után sejthető, hogy ha Ariel most egyedül lenne, bizony kínos szituációban találná magát... Nem véletlen vonulnak errefelé mostanában karavánokban az emberek.

De vajon miért nem foglalkoznak a kérdésetekkel? Miért nem hajlandók pontos személyleírást adni az üldözöttről? Az az érzésetek, hogy egyszerűen ők sem tudták, csak egy menekülő magányos alakot kerestek, a herceg jelével. Valójában ha belegondoltok, ha az ember délről jött, és északról (is) indultak az üldözésére, valószínűleg galambpostával értesítették őket - nyilván pár szóban csupán.

[Siffad]

/Arvaroll/
Ezt el sem hiszem! Távoznak,holott akár .. bármi megtörténhetett volna: Mikor már végképp eltűntek, utánuk köpök.
- Ostoba hiénafalka, akiket egy rühös patkány vezet, akadjatok a keselyűk torkára
Majd észbe kapok, hisz nem vagyok egyedül
- Ezek csupán ostoba gégemetszők, Odra címerét a korábbi katona hordozta. Akármi is folyik Odrában, hamarosan a tetőpontjára ér. Egyébként nem lennék most magányos utazó a környéken.

[Meridian]

(Awyer)

*Ahogy a faragatlan banda felröhög, kis mosoly jelenik meg a szája szegletében. Tudja, hogy Arel szolgájával veszélyes dolog viccelődni. Valamennyire azért ott mozog gondolataiban a félelem, a lehetőségeit is mérlegeli, hogy mi van, ha a heves vérmérsékletű papnő a lovasoknak ront.

Miután távoztak, öltözékéhez, viselkedéséhez méltatlan dolgot művel: harákolva oldalra köp, és fogai közt szűri a szavakat.

-Bunkók.

*Megperdül, vigyorogva néz végig a társain.

-A hercegé lesz? Azt hiszem, ez a mondat szöget ütött a fejemben, hölgyek és urak. Az Istenek neveire mondom, nem járták ezek a helyes utat, mindenesetre a Tirsan nevet megjegyzem. Azt hiszem, ideje gyorsabbra fogni lépteinket.

<Hogy-hogy már északról is üldözik? Miért van az a sejtésem, hogy nem akartak épp jó ezek a fickók?>

*Zenrog szavaira felkapja a fejét.

-Hát nem tévedtem, ezek szerint mégiscsak találkoztunk azzal az emberrel. Akkor még inkább siessünk.

[Noryella]

Ariel

Utolsó mondatomra a vezér néhány szívdobbanásnyi ideig meredten néz, majd hangosan felröhög.
Erre az emberei is egymásra néznek cinkos tekintettel és harsány röhögésben törnek ki:

- A herceg címere, hallod ezt, höhöhö, a herceg címere, háháhá. Buta kis csitri, háháhá.
A következő pillanatban a vezér tekintete rávillan a röhögőkre és villanásnyi idő alatt csend lesz.
Végigmér, szemében mohó vágy csillan, majd végignéz a társaimon, Awyeren elidőzik egy szempillantásnyit, azután visszatér komor tekintete.

- Jól mondta a kis hölgy. Nemsokára a herceg jele lesz, csak ezt még kevesen tudják.
- Ha látnak egy magányos orgyilkost, öljék meg és a maradványit hordják a Tirsan ház bármelyik városi képviselete elé! -
mondja még mint egy jótanácsot, aztán köszönés nélkül elindul tovább az útján, a többiek pedig utána.

<A mocsok! Kaphatsz egy pofont, ha próbálkozol! > Gondolom, amikor mohón néz rám.

Tűrtőztetem magam addig, amíg elmennek, és biccentek mikor távoznak.
De amint elmennek dühösen kifakadok.

-Hogy Arel villámja csapjon beléjük! Grrr... Próbálkozzanak csak...- Gonosz vigyor gyúl arcomon.
-...ha mernek... Megmutatnám nekik, hogy kicsi a bors de erős...
Aztán hirtelen észbe kapok és elszégyelem magam.

-Ne haragudjatok a kirohanásom miatt... Nos, mit gondoltok róluk??? Szerintem északról és délről próbálták közrefogni a szerencsétlent.
Olyanok, mint egy rakás halálosztogató... Orgyilkos banda is lehetnének... Nekem nagyon nem rossz érzésem van velük kapcsolatban...
Szerintem az sem kizárt, hogy a déliek mérgezték meg... és szerintem nem csak őt, a herceget is...
Jobb, ha sietünk északnak, mert ha legközelebb találkozok velük, hát Arel (NE) legyen irgalmas hozzájuk!!!
Jut eszembe, Allaro hol van???-Kérdezem a többiektől.

[Navaratna]

(Allaro)

Fura mód a galiba most elmaradt. Várok, biztos nem fordulnak-e vissza a lovasok, aztán felhagyok lapulásommal és elfedett arccal előkeveredem a bozótből, erdőből. Úgy sétálok, mint aki jól végezte dolgát
- Mi lesz továbbiakban? marad itt, megy, gondolkoz ezer dolog?