A hajsza

[Alauron]

(Lertanard)

- Nem gondolkodunk, hanem továbbmegyünk. A Ház amit említettek egy kereskedő családé lehet. Talán nem is csak ez az egy hanem több család is keresi egymással versenyezve a szökevényt. Márpedig valaki meg fogja találni, és azt is tudni fogja, hogy már nincs nála az értékes terhe. Figyeltétek hogy viselkedtek? Nem most verbuválhatták őket, biztosra veszem, hogy jóideje együtt lehetnek, követik a vezetőjüket. Lehet hogy jól vannak fizetve, de az is lehez, hogy egyenesen a hatalomvágy hajtja őket, hogy az ő uraik uralkodhassanak, és akkor majd ők lesznek a kivételezettek, gondolják. De mi nem hagyjuk hog így legyen. - fűzi hozzá a történtekhez, aztán felőle indulhatnak is tovább.

[Noryella]

Ariel

Felszedi a cuccát és felpattan a nyeregbe.
-Akkor, utánnam!-
Rikkantom el magam és megindulok északnak. De aztán meg is torpanok.

<Mit is mondott? Merre kellene menni? >

Inkább megállok és elpirulva visszakérdezek:
-Valaki tudja, hogy merre kell menni? Elfelejtettem, hogy én nem tudom, hogy hová is készülünk...

[Meridian]

(Awyer)

*A csapat szemmel láthatóan egyetért, az útnak folytatódnia kell, mégpedig gyorsan, mert itt szemmel láthatóan valami eget rengető disznóság készülődik. Lertanard mondataira komolyan bólint, egyébként vidám arcát most mintha a kétségek árnyai tennék szomorkássá. Allarora pillant:

-Folytathatjuk úgy utunkat, ahogy eddig, hölgyem?

*Felszáll a lovára -az elffel vagy nélküle-, de nem indul el Ariel után, enyhe mosollyal nyugtázza a papnő hevességét. Amint valaki az élre áll, aki tudja, merre tovább, követi, de elég szótlan marad egész úton.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Anakada hegységtől északra a karavánúton
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

A hercegségen átívelő észak-dél irányú kereskedelmi úton haladtatok, arról nem tértetek le, bár itt-ott láttatok elágazásokat.

Sietős tempóban indultok vissza észak felé. Az a kellemetlen érzés száll a levegőben, hogy bár eddig ártatlan áldozatként csöppentetek bele a történésekbe, most mintha kezdenétek célkeresztbe kerülni. Ráadásul tisztázatlan, hogy ki feni rátok a fogát, és ki lehet szövetséges. Fejpénzt adni emberért nem ritka, de hogy a tárgyaiért is fizetnek az azt jelenti, hogy valakinek nagyon kell, ami nálatok van. A kitűzött pénz nem kevés, és csak drágulni szokott, ha a préda nem kerül elő időben. Szóval érdemes óvatosan bánni a kérdezősködéssel is, nehogy kiderüljön, mi történt veletek.

Még jóval napnyugta előtt eléritek a karavánpihenőt, ahol a harc folyt. Messziről látjátok, hogy a tisztás nem üres, mintha egy karaván tért volna be éppen. Jó eséllyel még nem vettek észre benneteket. Allaro éles szeme felfedezi, hogy ez nem olyan karaván, mint amivel jöttetek, itt nem utazókat lát, hanem megrakott szekereket, amiket lovas harcosok kísérnek. Megtorpannak, de úgy tűnik nem miattatok, a tisztáson találhattak valamit.

Néhány órán belül leszáll az éjszaka, de sejthető, hogy ma már világosban nincs esélyetek elérni a várost (idefelé a karavánnak 1 nap út volt a várostól a pihenőig).

[Navaratna]

(Allaro)

A könnyelmű fickó lován utazom megint, szintén mögötte. Válla fölött korán meglátom, társaságunk akad. Elfedem az arcom, habár eddig sem lobogtatta a szél a hajam, hülye lennék szőkeségemet, származásom félreérthetetlen jelét - azaza fülemet - közszemlére tenni.
Nagyokat hallgatok, várom az estét, hiszen sok minden függ attól... Addig az embereket hajtó ügy nekem közömbös.
Vajon ez ugyan az a karaván, amivel tegnap szembetalálkoztunk? Vagy egy újabb, szemből? Miféle alakok lehetnek kísérői?
Nagyot sóhajtok. Jaj, de unom már, akár merre megyek, emberbe ütközöm! Nincs út, ahol heteken át egyedül barangolhatnék! Hol innen, hol onnan bukkan elő egy, magányosan, avagy csoportban, és a szaguk! Vajon sejtik egyáltalán, milyen az emberszag?! Ez is előttem, napok óta nem fürdött, szúrós hímszagától lassacskán rosszul leszek. Vajon pacsuli is van a göncében? Remélem, nem, a kettő együtt borzalom. Honnan szedik, a mosdást pótolja a bőven hintett parfüm?

[Siffad]

/Arvaroll/
Hullafáradt vagyok, most talán még az sem érdekelne, ha ránk támadnának.
Utálom az utat, utálom a vidéket, egy fürdőt, jó vacsorát és készséges nőt akarok!!
Sanda pillantást vetek a papnőre, de hát annyira kár lenne pofára esni vele. Még elrontanám itt a jó hangulatot - no meg ha kitesznek a csapatból, még a végén valamelyik vadászcsapat előtt magyarázkodhatnék.
"Hé, mi az ott? Karaván! Na, ha fürdő nem is, talán egy jó vacsora .. hohó, ezek meg mifélék? "
A vacsorához fűződő reményeim hamvukba halnak - vagy hogy is szokta mondani az a tűzzel játszadozó vajákos? A fenébe velük, azért csak nem vágják el a torkunkat, ha kérünk némi vacsorát.
"Remélem nem kell fizetni is érte."
Megköszörülöm a torkomat - átkozott por, pfőő
- Talán nem haragudnának meg érte, ha velük éjszakáznánk. valamiféle katonáknak tűnnek, de mi úgyis csak BÉKÉS UTAZÓK vagyunk.
Remélem, értik a hangsúlyból, hogy mit is akarok mondani.
- De döntsünk gyorsan, mert ha mi látjuk őket, ők is látnak minket. Ha most tétovázunk, gyanakodni fognak - hozzátenném, hogy alaptalanul
."jelenleg"

[Alauron]

(Lertanard)

Gondolatai az otthona körül forognak, egyszercsak Zenrog megszólal és valami éjszakázást meg katonákat említ.
<Hogy éjszakat visszajönnek a katonák?...>
- Mivan? Miről beszélsz?...Ja , hogy az a tábor. Rendben. Hát menjünk oda, semmi félnivalónk, mi vagyunk a jó oldalon, és az Istenek velünk vannak.- figyeli a papnőt, vajon ő is így gondolja-e, ami az isteneket illeti.

[Meridian]

(Awyer)

*Az elf nőszemély előtt ücsörögve igen nagy csendben van, valahogy most nincs is kedve vidámkodni. Elnézve a régi karavánpihenő felé, látja, hogy a hely már foglalt, mégpedig népes társaság fészkelte be oda magát, igaz, még eddig nem vették észre a kis csapatot.

<Ó hogy az a... még pihenni sem pihenhet az ember nyugodtan... vajon kik lehetnek, és ha odamegyünk, mi lesz? Nehéz kérdések...>

*Látva, hogy Lertanard és Zenrog is felvetik az ötletet, hogy mielőtt gyanússá válnánk, menjünk közelebb, mintha egyszerű utazók lennénk, csak bólint, és ha elindulnak követi őket a lovával.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Anakada hegységtől északra a karavánúton
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

Amint közelebb értek, azt látjátok, hogy a katonák szörnyülködve bámulnak valamit. Jobban megnézve, a halom az, amit a hullákból raktatok, csak valaki kíváncsi volt, mi is az (talán a katonák, akikkel összefutottatok), és kibontotta a köveket. Oszladozó hullák bűzétől nehéz a levegő, egyesek öklendezve húzódnak hátra, mások fejüket csóválva bámulják, nem értik, mi történhetett. Egy élemedett korú katona végigmér benneteket, majd odaléptet hozzátok:
- Vándorok, ha jó a gyomrotok, ne jöjjetek közelebb, itt hullák szagától bűzlik minden. Azt hallottuk, hogy mészárlás folyt itt, egy karavánt támadtak meg útonállók, de erről a bűzről nem volt szó. Úgy látom, fejfát nem raktak rá, valaki meg nagyon kíváncsi volt, mi is rejtőzik a kövek alatt, de visszarakni már nem volt gusztusa, hogy kapna bélcsavarodást az ilyen. Egész éjjel északi szél várható, szóval lehet, vissza kellene mennünk párszáz lábnyit, és ott letáborozni.

Úgy tűnik, ezek jóindulatú katonák, a kos jelét viselik, 12-en vannak, három szekérnyi szállítmányt kísérnek - a réseken át frissen kovácsolt fegyverek és vértezetek bukkannak elő. Csillogó, jól megmunkált darabok, bizonyára magas árat kaphatnak érte. Talán megengedik, hogy velük táborozzatok, ha megnyeritek a bizalmukat.

[Noryella]

Ariel

Az idősödő katonához fordulva így szólok:
- Köszönjük a jóindulatát és a tájékoztatást. Ha nem bánják önökkel tartanánk és letáboroznánk.
Mindnyájan átutazóban vagyunk a vidéken, de többen nagyobb esélyünk van arra, hogy megvédjük magunkat.
Ki tudja ki végzett azokkal a szerencsétlenekkkel?! Majd mondok egy imát a lelki üdvükért Arelhez.-
Nyugtatom meg a katonát és barátságosan mosolygok rá.

[Siffad]

/Arvaroll/
"a dzsinnekre, lehet, hogy több követ kellett volna rápakolni? hát ezért dolgoztam annyit?"
kiss elmerengek a holtak felett, de a szag gyorsan magamhoz térít
- Parancsnok úr, akkor szerintem hagyjuk magára a hölgyet imádkozni, és menjünk arrébb. Iszonyatos az a bűz.
Egyébként a nevem Zenrog Tyr, utazó felhajtó vagyok. Ők az útitársaim. Hálásak vagyunk a társaságukért, eléggé veszélyes ez a vidék. Felettébb sok katona jár erre mostanság és mégis, karavánokat támadnak meg.
Helytelenítően csóválom meg a fejem, miközben fél szemmel máris egy alkalmas helyet keresek az éji pihenőre.
"remélem, jó szokás szerint főznek valami jót és nem csak úti élelemmel vannak ellátva. lassan ölni tudnék egy jó adag pörköltért vagy sültért"

[Navaratna]

(Allaro)

A szag leírhatatlan. Számhoz kapok, próbálok úrrá lenni gyomromon, el ne okádjam magam.
- El innen, vagy én lehány te hát! - nyögöm a férfinak.
ha odébb megyünk, és legyűröm undorom, másra is jut okosság. Azt hittem, rosszul hallok. Kezdve a papnővel mind a fülem hallatára hazudnak egy oltárit. Semmit se értek, ezért az előttem ülő férfi füléhez hajolok:
- Mért nem árul el, mi karaván volt az, amit megtámad, és ti temet el ez emberek? Mért tesz úgy, ti nem tud semmi? Mért játsz el sajnálat? Ti fél valami? Ők is ember mint ti, mért nem csinál őszintén? Igaz beszéd nem jobb, mint a hazug?
Az is háborog bennem, ha csendben maradok, és nem leplezem le őket, cinkossá leszek hallgatásommal, ha viszint beszélek, kellemetlenségek is eshetnek velem. Elsőnek a karaván barátságosnak tűnő modora megváltozhat, és a kilétem is fénykörbe kerülhet, amit nem díjaznék. De ez elég ok arra, hogy félrebeszéléssel szórjuk tele őket?
Nem vagyok a rend minden körülmények között hű harcosa, de rosszul esik, ha hazugsáégon kapok valakit a közvetlen közelemben és annak miértje nem tiszta. No, és egy papnpő is vígan megtette! Te jó ég, miféle istenség lehet ez az Arel? A csalók, verekedősök, hetvenkedők pártfogója?! Hogy fér meg az ájtatosság emellett?
"Nagyon is jól. Mondjuk úgy, ha az egész csak színlelt, tiszteletadás az ég felé. Végül is, így minden összeállna. Ariel úton útfélen lekuporodik és mormog, valami lelki üdvről beszél, amiről fogalmam sincs, micsoda, és nem úgy látszik, ő is tudná mi az, csak mondja. Inkább látszik ez szépen megkomponált színjátéknak, mint mélyből fakadó, erős, de szerény hitnek. Az ember még a hitéből is parádét, szónoklatot csinál? Lehangoló. Azt hiszik, az oktalan, gyakori, megszokással ellaposodott imával kell jól szolgálni a láthatatlan hatalmakat? Puszta rutinkönyörgés hozza nekik a jót? Jaj, de örülük, hogy mifelénk nem dívik egyik emberi vallás sem! Ha az embereknél ilyenek a papok, nem sokban különböznek a ripacsoktól, csak még komolyabban veszik magukat, és sajnos néha tényleg csöppen nekik valami erő. Bolond isten bolond hívei."

[Meridian]

(Awyer)

*Még a lován ül, amikor közelebb léptet, annak ellenére, hogy a derék hátas bizony igencsak kapkodja a fejét, de azután a bárd sem bírja sokáig -ahogy hátrapillant vállai fölött, úgy látszik, hogy az elf sem- így gyorsan odébb megy. Ariel megszólalására nem reagál, kissé féloldalas mosollyal fürkészi a katona arcát. Allaro fülébe sziszegett mondataira suttogva válaszol, az elf érzékeny füle mindenképp hallhatja, amit mormog.

-Látszik, hogy nem embernek születtél, ezért nem értheted meg a cselekedeteinket. Az ember sosem lehet elég óvatos, a világban mindenütt akadnak, akik a megnyugtató kedvesség kellemes álcája alól lövöldözik ártó nyilaikat, elveszejtve az óvatlanokat. Nem tudhatjuk, kit szolgálnak ezek az alakok, vagy nem gondolnának-e tolvajoknak minket, ha elmondanánk nekik a történteket. Ők ugyanolyan gyanakvóak, mint mi.

*Figyelmét ezek után ismét Zenrog és a parancsnok kettősére függeszti, remélve, hogy a minden hájjal megkent dzsadnak sikerül vacsorát és békés alvást kikuncsorogni.

[Alauron]

(Lertanard)

Miután Ariel nem mondja el a teljes történetet késztetést érez hogy ő megtegye, de nem akar mást állítani mint a papnő. Nagy tisztelet él benne az Istenek szószólói iránt, ha nem az lenne a nő aki, már rég kimondta volna amit gondolt, akár a szavába is vágott volna, de inkább összeszorítja a száját.
<Mi voltunk. Mi temettünk, méghozzá tisztességgel, fáradtságot nem kímélve, sebesülten, veszélyek között. Miért baj, ha elmondanának a történetünk, és legalább megtudhatnák ezek az utazók, hogy azoktól akik megölték a szerencsétlen karavánt nem kell tartaniuk. Nem értem, de érteni akarom.>
Ha Ariel befejezte az imádkozást odamegy hozzá, de persze nem akarja, hogy feltűnő legyen a jelenet, ha kell félrehívja egy kicsit.
- Zavarhatlak papnő? Mond kérlek, miért nem mondjuk el nekik, hogy mi történt a karavánunkkal?

[Navaratna]

(allaro)

Érdekes, amit az előttem ülő mond, de nem értem most sem indítékait:
- Ti mért fél? Mitől fél? A halál? Hisz tud, ha meghal, ti jut a halál istene. Ti hisz benne, így tud, mi van ott, ahol a halál. Én halottam ti halál istenetek. Egy úr, aki ítél és nevet, de az a nevetés nem öröm, csak talány. Ez rossz? Ugyan, hisz akkor ti már halott és mesélik, ti szület újra és újra. Mért baj, ha egy élet elmegy? Kaptok új. Mi elfek nem...
leszálltam a lóról, úgy mondom neki:
- Akinek lelke tiszta, sosem fél igaza mond. Mert nem az igazmondó kap rossz, hanem az, aki bánt őt...
Az idegen karaván vezetője felé fordulok, de nem megyek oda hozzá. Hangosan, tisztán, de a magam nyelvén (elfül) nekilátok elmondani, hogyan is volt minden... Tisztában vagyok vele, ezt Arielen kívül vajmi kevesen érthetik, de úgy érzem, ez az egyedüli olyan nyelv, amin normálisan kifejezhetem magam.
- A mi karavánunkat támadták meg. Álmunkban, és őreink nem voltak elég éberek, mert kábaságot borítottak ránk. Az összes otromba haramia életé elvettük, egyet kivéve, aki elmenekült. Ami a sírt illeti, ennyi tellett a többiektől, és sajnálatos, megbolygatták.
"Mért nem bírok csendben maradni? Mért vállalok ezzel én közösséget? Kit érdekel az emberek ármánya, mért ugrok én erre? Jaj, Allaro, sokat kell még tanulnod, túl fiatal vagy te még a bölcs hallgatáshoz..."