A hajsza

[Navaratna]

(Allaro)

"Nem fújta fel magát és nem fog dühöngésbe, de várni, azt nem tud . Fél siker "
Felvonom a szemöldökömet, szám egyik csüske feljebb húzódik:
- Mi az, hogy kalandozó? Én ezt a fogalmat nem ismerem. Nekem van már foglalkozásom. Ebből is láthatod, a kor, a származás nem minden. Nem vagyok se bölcs, se tapasztaltabb. Ha ember lennék, talán még fiatalabb is lennék nálad. Találkoztam már én nálam idősebb elffel, aki elemi dolgokkal nem volt tisztában, mert érdeklődése homlokegyenest másfelé fordult, mint az enyém. Ami az egymás iránt táplált bárminemű érzelmeket illeti: helyesbítek. Még nem kedvelek itt senkit, de ez változhat. Csupán annyi a helyzet, nekem ennél töb időre és tartalomra van szükségem. Ti... hogy is mondjam... nem, nem általánosítok... Én nem kötök gyorsan ismeretségeket, barátságokat. Megválogatom, kit engedek közel magamhoz, kit nem.
Futólag megfogom a vállát:
- Senkitől, aki fegyver által ölhető, nem várok tökéletességet, csak belátást és következetességet.

Félrevonulásom eredményes és kellemes volt. Hiányzik már Srasridil, a messzeség próbára tesz. Aztán itt ez a fura ügy. Az emberek tanakodnak afölött az írás fölött, amit népem egyik tagja írt. Csodás...Ej, mért is nem tanultam meg írni-olvasni! Ezt is elhessegetem. Minek, ha van helyettem olyan, aki tud? Kell az erdőben az írás tudománya? Hát az olvasásé? Frászt
Azért ha Ő itt lenne, megfelelő szituációkban helyre tudná őket tenni. Van tapasztalata emberekkel, jóval több, mint nekem, és néha rettentő nehéz esetek...
Elvackolom magam holnapra, fegyvereim kezem ügyében, de mielőtt elaludnék, kérdésem támad, Srasridil miatt nem is a semmiből: vajon az emberek életükben egyszer szerelmesek, vagy többször? Egy valakinek adják oda magukat, vagy sem? Nem adok a pletykára, abban sok a ferdítés a mesélő szája íze szerint. Ki hiszi el, férfi férfival is csinálhatja?!
Na, talán majd Arielt megkérdezem, de nem a legnagyobb zűr közepette...

Reggel nagyokat nyújtózok, megnézem, hogy állok kaja ügyileg, és ha van bármi fogyasztható, fanyalogva elpusztítom. Rágós, száraz menü, unom. Ma a katonaforma férfi lován kívánok utazni, hadd pihenjen Hangemberé. Enyhén szólva bunkó vagyok, csak Ariel nevét tudom, a többiekét nem...
Látom a táblát, rajta a cirkalmakat. A katonaforma füléhez hajolok:
-Mi van oda írva? Nem tudok olvasni.
Amint megtudom, mit reklámoz a hely, fejszámolást végzek: kilukad a hasam, mocskos vagyok, telik rá, mire várok?!

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
Még egy éjszaka a vadonban, főtt étel nélkül, puha vánkos nélkül. Lassan visszakívánom a hóhér kötelét - persze azért az akasztást megelőző tortúránál még mindig jobb. És el sem hízom.

Szerencsére a város nincs messze - elmélázva állapítom meg, hogy az elf ismét valakinek a nyergében utazik. De nem fogom megsérteni azzal, hogy ismét felajánlom a részét - különben is, már szétosztottam - egy részét. Jóleső érzés teli erszénnyel utazni - de még jobb lenne, ha el is tudnám költeni. Hah, Galradzsa meghallgatta imám - fogadd köszönetem, uram, majd áldozok, izé, alkalomadtán. Szomjas Dromedár? Ízléstelen név, de tényleg olyan szomjas vagyok, mint egy teve. habozás nélkül arra fordulok, csak pár lépés után jutnak eszembe a többiek. Szerencsére az elf már meg is előz, úgyhogy folytatom az utamat. Ha jól emlékszem, az elf ígért egy kis innivalót, mert .. a fene emlékszik már rá, miért, de sebaj.

[Meridian]

(Awyer)

*Valamennyire békés éjszaka, vértelen reggel. Hah, csodás napra ébredt a társaság, az már egyszer szentigaz. Kinyújtóztatja a földön elgémberedett tagjait -hiába, egy fogadóbeli ágy valamennyivel kényelmesebb, feltéve hogy nem a poloskaraktárban kényszerülsz aludni. Némi reggeli teendők után összeszedi soványa felszerelését, majd felpattan a lovára. Egy mosolyt villant az elf felé -magában meg szinte majd felrobban az örömtől-, látván hogy most inkább Lertanard úti társaságát választja. Így jóval kényelmesebb ez az egész, jókedvűen nézegeti a tájat, a távolban feltűnő várost, ahogy jó tempóban haladnak arrafelé. A karavánpihenő kiírását látva szélesen elvigyorodik.

-Szomjas Dromedár. Nos, azt hiszem, neve ellenére ez pont az egyik legmegfelelőbb hely arra, hogy megtömje mindenki a bendőjét. Puha ágy, finom sült, jó bor, ez az, amire most szükségünk van, én mondom!

*Mivel a csapat egy része az étkezde felé veszi az irányt, a várost csak egy röpke pillantásra méltatja, majd ő is a fogadó felé veszi az irányt.

[Alauron]

(Lertanard)

Az éjj szerencsére eseménytelenül telik, a karaván mégsem bizonyult barátságtalannak. Elf útitársnője a másnapi útra mögé kéreckedik a lovára, és a hű hátasnak szinte fel sem tűnik egy kis plusz teher, sőt mintha még "tetszene" is neki a nő.
- Vitéznek tetszel Allaro!- állapítja meg - Elismerésem az íjász tudományod előtt, biztos nem venné fel veled könnyen a versenyt senki az államközösségben, márha ember az illető. Ha már együtt utazunk akár mesélhetnénk is egymásnak a hazánkról, márha érdekel. Én sosem jártam még a népednél, s gyanítom, hogy nem is fogok. Tényleg mindenki a fákon lakik nálatok?- ha a nő szerene beszélgetni Lertanard nagyon szívesen beszámol neki az otthonáról, legalább enyhül egy kissé a honvágya.

A pihenő bizony jól jön, a távolból kellemesnek látszik, s lassan itt az ideje hogy megint felvesse, amit már egyszer kifejtett, s mivel még mindig Allaro ül mögötte tőle kérdezi:
- Szerintem senki nem ért közülünk eléggé ehez a naplóhoz. Nem kellene megkérdezni egy varázslót, talán segíthetne. Mit gondolsz?

[Noryella]

Ariel

A város határába érve érdeklődve szemlélem, hátha valami érdekeset látok.
Mivel azonban a fogadó felé veszik a többiek az irányt, követem őket.
Szellőnek már úgyis kijár a kiadós széna. Fárasztó út van a hátunk mögött.
A fogadó elött megállok, és leszállok a lóról. Ha van istálló, akkor bevezetem, és teszek elé szénát.
A nyeregtáskámat leveszem róla, csak a takarót hagyom rajta, a hátára terítem.
A fogadóba belépve először is körbenézek, hogy miféle népség tartózkodik bent.
Majd a fogadóshoz megyek és dzsadul köszöntöm.
-Jó napot! Tudna nekem segíteni? Szobát és ételt szeretnénk a barátaimmal.
Megfáradt utazók vagyunk. Egy éjszakára mennyi lenne fejenként a lovak szállásával együtt???-
Érdeklődöm a fogadósra mosolyogva. Ez általában sikerrel megdobogtatja a férfiszíveket, így reménykedem a kezdező árban.

[Navaratna]

(Allaro)

Még a lovon:
- Milyen az hely, ahol én lak? Sok fa, erdő, vadak, csöndes hely. Ez a nyelv nem sok, hogy mond többet, enyém te nem ért, hogy én mesélni.
Kuncogok azon, azt képzelik, fán lakunk:
- Nem igaz, mi él nem fa. Csak őrök vannak fa, városban mi lak rendes ház, csak készül fából. Ahol én él, nincs ember, csak elf, nem beszél csak saját nyelv, és nem fogad nem elf vendég. Az a hely csak miénk, és akar, marad is így. Én eddig nem kérdez te név, mi az?

A fogadónál:
"Már megint kezdi. A nevemben intézkedik. Hogy a fenébe értessem meg vele, nekem ez nem tetsző?"
- Nekem nincs ló, nekem azt ne számol - szóltam közbe, közben jelentőségteljesen Arielre pillantottam.
Semmitmondó arckifejezést öltök, így szemlélem, a papnő mire jut a mosollyal. Nekem nem áll szándékomban bedobni lányos mosolyt, és telt kebleket ahhoz, hogy kedvezően kiszolgáljanak, főleg, hogy arcom el van takarva és nem hordok felsőtestre simuló hacukát, hogy messziről hirdessem nememet. Erkölcsileg visszatetsző, ha visszaélnek a nemükkel, nem is értem, mért kell ez.
"Az embernők mindig felkínálkoznak?! Ne is csodálkozzanak, ha könnyen kapható nőszemélynek veszik őket! Én csakis egy személyt részesítek kellemben és bájban, az pedig nem egy fogadós!"

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret mellett, a szomjas dromedárhoz címzett fogadóban
Idõpont: P.sz. 3690.
Résztvevõk: Mindenki

A fogadó takaros, két szintes, jól rendben tartott, szélesen elnyúló épület, oldalán tiszta istálló, fiatal istállósfiúval, aki jöttötökre illedelmesen köszön és nyomban készségesen kezelésbe veszi a hátasokat. Bent jelenleg csak néhány állat pihen, de azok szépen le vannak csutakolva és friss szalma van előttük. Bár ezen a vidéken már kevés igazi dzsad él, az épület egyaránt magán hordozza a sivatag népének és a helyi kényes urak ízlésének mintázatát. Mivel a karavánpihenő használatáért nem kérnek pénzt, az átlagos utazók inkább ott éjszakáznak, ide vélhetően a tehetősebbek térnek csak be, szóval számíthattok rá, hogy jó szolgáltatást kaptok, de megkérik az árát.
Belépve a fogadó előterébe széles terem fogad benneteket, két sorban hosszú fa asztalok húzódnak, középen néhány kisebb. Az épület ajtóval szemközti végében pult, mögötte a konyha. A falakra sivatagi jeleneteket festettek ügyes kezek, fő motívum egy dromedár, ami lelkesen issza tele magát az oázis csillogó vizéből. Uh, egész megszomjaztatok. Jelenleg csak egy cselédlány takarít a pult mögött, de jöttötökre egy dzsad emberke szalad le a pult melletti lépcsőn és mély meghajlással üdvözöl benneteket.

- Béke legyen önökkel, kedves vendégek! Kérem helyezzék magukat kényelembe és mondják el, szerény szolgájuk miben segíthet. Bár igazi lakomát csak este szoktunk biztosítani, azért némi ebédet készítünk hamarost, ha úgy kívánják. Addig is igyanak valamit, biztosan megszomjaztak. Jó boraink, finom mézsörünk van és néhány szúrósabb italunk, meg persze finom téánk, ha épp arra szomjaznak.

Ariel kérdésére:
- Persze, gyönyörű szobáink vannak, a lovak ellátása csak természetes. Szerény ebéd, bőséges vacsora, forró fürdő, az összesen 5 ezüst, ha egy közös lakosztályt kívánnak, 7 ha öt kis szobát kérnek. Bármi egyéb kívánságuk lenne, készséggel segítünk. - teszi hozzá.
- Itt aztán nem találnak patkányt vagy poloskát, a fürdővíz tiszta, biztosan tetszeni fog. Megmutathatom a szobáikat? - mutat az emelet felé.

Ez bizony jó kis összeg egy napi ellátásért, de a fenébe is, megtehetitek és igazán jól is esne. Mellesleg Ariel ilyen kiszolgálást még Erionban sem talált sehol (nem mintha nagyon kereste volna).

[Noryella]

Ariel

Mosolyogva válaszolok a dzsadnak:
- Elnézését kérem, de még meg kell beszélnem a barátaimmal, hogy hogyan kérünk szobát. Egy pillanat és jövök.-
És máris a többiekhez fordulok és félrevonom őket.
- Szóval: szerény ebéd, bőséges vacsora, forró fürdő, az összesen 5 ezüst, ha egy közös lakosztályt akarunk.
7 ezüst, ha öt kis szobát kérünk. Bármi egyéb kívánságnuk van, készséggel segítenek. Hogyan legyenek a szobák???-
Kérdezem, miután tolmácsoltam a többieknek a fogadós szavait.

[Meridian]

(Awyer)

*A fogadóban körbetekint, miután előzőleg a buzgó istállófiúra bízta hátasát, és hosszan szemez egy, valamennyire középtájon álló asztallal. Mosoly dereng fel arcán, látva hogy az Arel-papnő ismét a kezébe vette a dolgok irányítását, közben szemrevételezi a látható kínálatot, és az árajánlatra fülel.

<Ejnye, nagyon jól esne már egy fürdő és némi meleg élelem, meg persze a puha ágy... ha hét ezüst, hát hét ezüst, ezen kár bánkódni, megéri, ha rendes a kiszolgálás>

-Én azt tartanám a legegyszerűbb megoldásnak, hogy miként fekhelyeinket eddig is magányosan használtuk, ne legyen ez másképp a szobák esetében sem. Fogadós Uram! Ami engem illet, azt hiszem, igenis nagyra értékelném azt az összeütött ebédet, nem kevésbé egy csésze teát, melyet legyen kedves bolondítson meg némi méregerős szilvóriummal.

*Ha a szobanézést későbbre halasztja a társaság, akkor letelepszik az előre kipécézett asztalhoz, amennyiben a hálóhelyek látogatása "ráér azonnal", szemügyre vételezi a sajátját és utána visszatér az ivórésbe és az asztalhoz ülve várja a pálinkás teáját és nemkülönben az ebédjét. Jókedvűen tekintget körbe, arcán letörölhetetlennek tetsző vigyor...

[Navaratna]

(Allaro)

Leragadok a falaknál. Azt nézem, mennyire idealizált a kép, avagy mennyire valósághű. A dromedár tetszik, megpróbálok tevehangot hallatni, csak úgy, a magam kedvére...
Ariel hív minket, odalépek:
- Nekem nincs kifogás közös szoba, de ha ti vagytok kényes, félt holmi mert nem akar, más lássa, nem gond, lesz külön.
Gondolatban a fürdőben járok, nekem az az első. Nagyon unom már, hogy görcsként nyomorog a hajam a fejemen, kendő alatt. Minden vágyam, kimossam, kifésüljem, kiszárítam, lobogtassam kicsit Meg is vakarom a kobakom, kibírhatatlanul viszket.

[Noryella]

Ariel

Allaro kijelentésének megörülök, én is valami hasonlóra gondoltam:
-Én is azt javasolnám, hogy aludjunk egy közös szobában, ha nincs ellene kifogásuk az uraknak...-
Nézek végig a társaságon barátságosan.
Annak idején 14 éves koromig közös szobám volt a fiatalabbik fivéremmel, úgyhogy ez a szituáció nem lenne idegen számomra.
Awyer kijelentése rádöbbent, hogy milyen éhes is vagyok.
-Awyer, ha nem bánod, a szobák elfogalalása után csatlakoznék hozzád az étkezésben.-Mosolygok a férfira.
Kezdek tényleg nagyon éhes lenni. Visszafordulok a többiekhez és hallgatom, hogy mit döntötek a szobák ügyében.

[Meridian]

(Awyer)

<Nohát, hogy pont a nők... Majd pont minket zavarna >

*Arielhez és Allarohoz fordul.

-Rendben, ha a Hölgyeknek nincs a közös szoba ellen kifogása, nekem is rendben van. Mindenesetre most az ebéd a legfontosabb, ritka éhes vagyok. Persze, Ariel, üdv az asztalomnál

*A szobák megtekintése után leül és várja az ételt.

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
Bár én inkább a külön szobára szavaznék, követem a többieket és beleegyezem a közös helységbe. Így még olcsóbb is és némi szerencsével talán .. hát, akadhat némi látnivaló is. Az étel szóra a gyomrom hangosan megkordul. Zavaromban elvörösödöm, de nem magyarázkodom.
- Fogadós mester, az az ennivaló jól hangzik. ne foglalkozzon a külcsínnel, csak hozza! Ja és abból az emlegetett sörből egy korsóval, mindenkinek - nézek kérdően a többiekre - persze aki igényt tart rá. És ha lehet, készítsék fel a fürdőt is, mert szerintem nem csak én akarom majd használni. Ha jól gondolom, a mosás benne van a szoba árában, ugye! "ennyi pénzért már csak kimossák, máshol ilyen ár hallatán kést rántanak!"
A többiek felé - Ha a hölgyeket nem zavarja a közös szoba, felőlem rendben van. Meddig is akarunk maradni?

Később odamegyek a fogadóshoz, hogy kettesben tudjak vele beszélni.
- Mondja mester - csillantok meg egy ezüstöt - ha hölgytársaságra vágyom, hová érdemes menni, hogy csak szép emlékek maradjanak?

[Navaratna]

(Allaro)

/Hölgytársaság... Hajrá, Siffad! /

Állok elébe a szobaelfoglalásnak, én a fürdőhelyiség holléte felől érdeklődöm:
- Hol tud lemosni útmocsok, és tisztává tesz ruha?
Enni én is tudnáék, de képtelen lennék ázott kutyaszaggal egy asztalnál ülni magammal. Ha mire végzek a pancsolással még mindig itt ezsnek mosdatlanula többiek, akkor inkább külön eszek. Befogott orral étkezni nem erősségem
Elcsípem az italajánlgatást a kis barna embertől:
- Sör? Jó. De te még választ egyéb is, mert én hívni meg téged ital, emlékszel?

[Alauron]

(Lertanard)

Tetszik neki a fogadó, de nagyon drágának találja. Nincskedve egyedül kimenni, és a karavánpihenőt választani, úgyhogy inkább marad.
<Öt ezüst! Más egy év alatt örül, ha ennyit összekuporgat. Egyszer kibirom, de ebbőol nem lesz rendszer. Legalább a részegek megkímélnek.>
- A közös szoba nekem megfelel. Köszönöm a meghívást Zenrog, de már most mondom, ne rendezzünk sok körös ivászatot, nem tartom helyesnek. Egy ital viszont jól jön.
Részéről inkább ebédel, este fürdik le.
- Ebéd után szétnézek a városban, csak gyalogszerrel. Ki tart velem?
<Be kellene mennem egy templombe, hogy megtegyem az adományozást. Legjobb ha annak adom, aki a környékbelieken segíthet vele, és nem viszem messzire.>