Shulur - Víziváros - Gattear

[Thor]

(Thor)

*Csak pillanatnyi időm van eldönteni mit is csináljak. Lopakodni nem tudok, így feltűnő lenne, ha berohannék a szobába. E helyett inkább úgy teszek mintha most értem volna ide. Gondolkodó arccal megyek, és úgy teszek, mintha csak késve vettem volna észre Patkányt. Megálok, és bólintok felé.

-Mester, ha nincs dolgod most velem, megvacsoráznék, és utána rendelkezésedre állok, ha szükséged van rám.
*Hangom kedves, és próbálom rejteni, hogy kissé izgatott vagyok.

<Köszönöm Tharr az újabb lehetőséget. Drayen tudja mi történt apámmal. Tudja, hogy ki ölte meg. Meg kell tudnom nekem is. De hogyan?>

*Gondolatok cikáznak bennem, és lelkemben a fájdalom és a düh foglal most helyet.

*Ha Patkány nem akar semmit, akkor megvacsorázok, és visszamegyek a szobámba gondolkodni. Ellenkező esetben Patkány utasításait követem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a klánnál
Időpont: estig...
_______________________________________________________________

*Patkány arca meglepődött ahogy megpillant téged, azt látod rajta, hogy nagyon vizslat miközben az ajtót becsukja maga mögött. Csak egy hosszú másodperc, míg tekintetetek összekapcsolódik, de ez alatt azt érzed, hogy ismét a vesédbe látott - csak reméled, hogy el tudtad leplezni gondolataidat, érzéseidet.*
- Nincs feladatom a számodra. Elég volt a délelőtti mára. - *mondja színtelen hangon, nem adja annak jelét, hogy bármit is észrevett volna* - Sötétedéskor pedig ha akarsz eljöhetsz az Ezüstrókára, mint már mondtam délben. - *biccent, és tovább lép melletted lefelé a lépcsőn. Így van egy kis időd, hogy gondolkozzál az eseményeken, az információkon. Lassan eljön az este, megvacsorázol és ha megakarod nézni magadnak az Ezüst rókát, akkor indulnod kell lassan.*

[Thor]

(Thor)


*Megnyugszok, hogy Patkány nem kezd gyanakodni, bár ki tudja, lehet tisztában voltak vele, hogy itt állok az ajtóban.

*Elintézem kis dolgaimat. Lemosom magamról a mai napon rám ragadt port, és mocskot. Felveszem az új ruhámat. Kellemes anyag, és jó erős. Megint csak jó kedvem lett, hogy ilyen sikeres üzletet kötöttem, mégha ez a szabó halála miatt is van.

<Biztos nem gondolta, hogy halálával jót fog cselekedni. >

*Megvacsorázok, majd kis pihenés után összepakolom a holmimat. Csak a rövid kardomat, és erszényemet viszem magammal. A nyílpuska marad. Majd elindulok az Ezüstrókához.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: az Ezüst Rókáig tartó úton
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Az Ezüst róka... Hallottál már róla - kártyabarlang hírében áll. Nem lezüllött hely teljesen, de nem is a nemesek köreiből látogatják azt a helyet. Szerencséd még nem volt hozzá, de ugye ami késik nem múlik. Bár... hallottál olyat is, hogy szerencse annak, aki élve kijön onnan, mert az alvilág legvadabb figurái járnak oda... Pletyka? Talán.
Mindenesetre most te oda tartasz, hisz vár mestered, akiről pár napja még csak azt sem tudtad, hogy létezik. Viszont tudod, hogy ő annál többet tud rólad és családodról. Sőt! Tudja azt is, hogy mi történt sok-sok évvel ezelőtt szüleiddel. Akár csak Daryen.
Sok gondolat és még több kérdés kavarog benned, de tudod a türelem válaszokat terem - és ha még ügyes is vagy...
A vízivároson gyorsan és zökkenőmentesen haladsz át, hiába az est leszálta... de még az út hosszú, és át kell szelned a kikötőnegyedet az Ezsüt Rókáig.*

//folytatás a kikötőnegyednél!//

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A bizonytalanság kicsit szótlanná tesz, s fáradt mozdulattal emelkedek fel az asztaltól, melynél eddig ültünk. Még mindig nem döntöttem el, hogy mit gondoljak Solenoról, de hajlok afelé, hogy őszinték voltak a szavai. Felmarkolom a cókmókomat, s Todra pillantok, hogy vajon ő is megindul e a kijárat felé.
- Árnyakkal teli éjt... - búcsúzom el munkaadónktól, majd hátat fordítok neki, s kisétálok.
A lépcsőkön komótosan lépdelek a földszintig, majd a bejáratnál hátrafordulok, s Todra sandítok:
- Khm... a helyzet az cimbora, hogy jelenleg nincs hová menjek... - nézek a szemébe, majd bizonytalanul folytatom -, tudsz esetleg valmi elfogadható és biztonságos szállást, ami árban az én szütyőmnek is megfelel? Mozdulatlanul állok, míg nem felel, hiszen egészen addig dunsztom sincs melyik irányba induljak, míg útbaigazítást nem kapok.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 92.nap, este/éjszaka
_______________________________________________________________


*Tod az utcán kicsit lökött arckifejezéssel néz egy darabig.*
- De cimbora… tudok egyet … Igaz nem a legjobb szállás, s a kiszolgálás sem valami tökély, de talán kompenzálja az, hogy fizetni nem kell érte…
*Kicsit furcsa, de hát… Tod is az. Aztán mielőtt kérdezhetnél tovább fűzi mondandóját.*
- Szállj meg nálam. Így késő éjjel ne járjkálj szállásért, majd holnap… - *biccent fejével a saját háza irányába. Komolyan gondolja, legalább is arcán ez látszódik a fáradtság mellett.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Nem ér meglepetésként a felajánlása, sőt, igazából valahol számítottam is rá. Nem gondolkozok sokat, gyorsan bólintok az ajánlatra, s arcomon apró mosoly jelenik meg. Tod mellé csapódok, s úgy követem a puritán szálláshely felé. Nem vagyok finnyás - a helyzetemben nem is lehetnék -, fel sem merül bennem egy pillanatra sem, hogy személyem ennél jobbat érdemelne. Jelenleg örülök, hogy van rajtam gatya. Izgatottan gondolok a következő napra, arra, hogy Ami esetleg valóban jelentkezik, s belevágunk az üzletbe. Nem kis erőpróba lenne, annyi szent. Ezzel párhuzamban ismét eszembe jutnak az elmúlt napok eseményei, hogyan jutottam oda, ahol most tartok.
- Holnap én is hasznosan fogom tölteni a délelőttöt - mondom Todnak.
- Azt hiszem javunkra fog válni, ha meglátogatom a könyvtárat. Érdekes dolgok lapulhatnak egy-egy tekercsen, ami talán segíthet összerakni a mozaik apró darabkáit. Megvallom sok részlet van, amivel nem tudok mit kezdeni, ezért bizonytalannak érzem magam... Sikert várok a holnapi naptól, s ha az Éj Úrnője is úgy akarja, akkor az is lesz. A kilencvenharmadik nap virrad, márpedig a kilencvenhármas az jó szám. Hogy látod barátom? - pillantok oldalvást.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 92.nap, este/éjszaka
_______________________________________________________________

*Elindultok Tod lakhelye felé, közben figyelmesen hallgat barátod. A könyvtár látogatásának felvetésére felderül az arca.*
- Ez jó ötlet! Sokminden kiderülhet… bár ahhoz, hogy lényeges dolgokhoz hozzájuss kell némi összeköttetés, vagy anyagi támogatás, melyet lehet ezüstben, de inkább aranyban mérnek… Mondjuk, ha a banyát fogod ki … - *vigyorodik el, amit még az éj sötétjében is látsz arcán* - Hát neki lehet más is elég lesz, csak Ami meg ne tudja
*Mint minden éjjelen most is nyüzsög Shulur, de már a szorgos kezű emberek nyugovóra tértek jobbára, s helyüket az utcán átvették az alvilág emberei, a hozzád hasonló háznélküli nemesek és a famor kaszt tagjai, akik valamilyen kiruccanást szerveztek.
Ebben a kavalkádban azonban ismét ismerős érzések kerítenek hatalmukba. Újra érzed, hogy valaki figyel… Egyből villan a kép szemed elé emlékeid közül az a kétarcú ismeretlen, aki már egyszer az álmodba is beférkőzte magát… vagy mégsem? Hisz a talált toll még mindig ott pihen inged zsebében…
Tod úgy néz ki mit sem vesz észre a benned lezajló érzésekből, bár hogyan is tehetné az éj leple alatt.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


- Huhh... hát barátom azt hiszem, hogy még ha fáj is kiadnom, inkább fizetek mintsem... brrr - megrázkódok még a gondolatra is.
- Ami... - sóhajtok - ...tőlem nem tudná meg úgysem, ha ilyesmi történne. Igazából nem is ismerem őt... fogalmam sincs... - ekkor kerít hatalmába az ismerős érzés - ...fogalmam sincs... miként reagálna - folytatom, szinte észrevétlenül megakadva a gondolatmenetben.
- Az igazság az, hogy nem sokat tudok róla, szinte egyáltalán nem is ismerem - folytatom mondandómat, mintha mi sem történt volna, belül azonban a környezet rezdüléseire, s az érzéseimre koncentrálok.
- Pár együtt töltött éjszaka volt csupán, s nem értem mi ez a furcsa ragaszkodás irányomba... - mondom ártatlanul, pedig nagyon is jól tudom mi az ok.
A körülöttünk elhaladó embereket figyelem, hátha felsejlik a sötétben egy-egy ismerős vonás, hátha megpillantom a "Hollóembert". Kezem akaratlanul is zsebem felé mozdul, s az odabent lapuló toll körvonalait próbálom kitapogatni. Az újabb találkozás félelemmel vegyes kiváncsisággal tölt el, az igazat megvallva vágyom is rá. A kiváncsiság erősebb már bennem, mint az ismeretlentől való tartás, tudni akarom a Küldött szándékait.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 92.nap, este/éjszaka
_______________________________________________________________

- Nem is ismered? Mégis egy üzletet akarsz általa venni...? ... - *Tod értetlenül torpan meg, de csak egy pillanatra* - Én azt hittem, hogy nagyon is tudod kicsoda-micsoda...
Furcsa mindenesetre...
És ha ő állna mindennek a háta mögött és jót röhög a markában, mert megszerzi a Hóhért? Veled meg eljátszogatott pár éjjel és ha övé minden mehetsz tovább életéből...
*Okfejtése elég vad, de tudod, hogy itt szinte bármi megtörténhet. Bár amit eddig megtudtál Amiről nem vág egybe egy ennyire számító nőszeméllyel.
***
A beszélgetések alatt éberen figyelsz környezetetekre - az emberekre, épületekre, kicsit paranoiásként néha még az égboltra is felnézel, mintha csak a csillagos égre pillantanál röviden.
Azonban hiába az ismerős érzés, hiába kutatsz minden felé - a leselkedőt utánad nem leled, bizonyára jótékony sötétségbe burkolózik, mely elrejti szemed elől.
Tod továbbra is gyors ütemben szeli át az utcákat, hogy mielőbb haza érjetek. Pár sarok, kereszteződés, egyre több lovaskocsi kerülgetése után minden probléma nélkül megérkeztek a házhoz.
Tod belép az ajtón előtted, még szólt valamit, de alakja megdermed, mint akit kővé változtattak...
Mögüle pedig egy, a sötéttől is sötétebb folt mozdul meg a bejárat felé. Lassan, ahogy az utcán világító lámpás halovány kévéje megvilágítja felismered az önmagadban csak "Küldött"nek nevezett személyt.
Tod merev alakja és közéd áll, pont a bejárat küszöbére, nem szól, csak figyel azzal a "kicsit" ijesztő borostyánszín tekintetével.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Tod szavaira, a körülményekhez képest is vidám nevetés fakad ki belőlem.
- Ugyan már... - legyintek, mert nem igazán hiszek benne, hogy ez lehetséges.
- És ha mégis igaz lenne... mi veszteni valónk van? - kérdezem jókedvűen.
- A Hóhér soha sem volt a miénk, veszteni valónk szinte semmi, legfeljebb rövid ideig csalódottak leszünk. Így legalább elmondhatjuk magunkról, hogy megtettük amit lehetett, s éltünk a lehetőséggel, ami kínálkozott - mondom őszintén.
- Ha meg sem próbáljuk, akkor csak hagyjuk magunkat sodortatni az... - próbálnám magyarázni, mikor Tod mozdulatlanná merevedik, s megmoccan az árnyalak, a közvetlen küzelünkben. Első pillanatban összeszorul a gyomrom a félelemtől, de az érzés gyorsan tovalibben, mert felváltja helyét a tenni akarás. "Most vagy soha!" - gondolom magamban, s ahelyett hogy rettegve hátrálnék, tudásom birtokában a lehető legkézenfekvőbb dolgot cselekszem. Térdre ereszkedek, s megszólalok:
- Engedd meg, hogy a legmélyebb tisztelettel köszöntselek - rovom kezemmel a levegőbe a tisztelet jelét, s meghajtom fejem.
- Bocsáss meg, hogy nem gyúlt fény elmémben hamarabb! Kérlek, áruld el, mi a kívánsága Úrnőmnek, mit Küldötte személyével akar közölni velem, hogy azt a lehető legjobban teljesíthessem - kérem alázatosan a férfi formát öltött teremtményt.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 92.nap, éjszaka
_______________________________________________________________

- Szóval már nem akarsz rettegve harcolni vélem?
Kár.
Nem gondolod, hogy botor következtetés az, hogy az Úrnő küldötte vagyok? Ugyanmár! Mit akarhat egy magadfajtától az Úrnő! - *megvetés, gúny és sajnálkozás van a hangjában.
Hatásszünetet tart kicsit hosszan - addig vár, míg meg nem szeretnél szólalni, de abban a pillanatban beléd folytja a szót.*
- Talán mégis ... hisz kifürkészhetetlen a lépte...
Holnap dél után, légy a Hősök sétánya déli bejáratánál. Mindegy mikor érsz oda, várni fognak. Hogy ki és miért, azt fedje egyenlőre homály... - *ahogy utolsó mondatát mondja visszalép a sötét házba, s csak egy madárrebbenés hallatszik utána.
Egyedül maradtál ezt tisztán érzed.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Csendbe burkolózva hallgatom a gúnyos szavakat, de tudom, hogy ez pusztán hitem próbája, hogy mennyire vagyok elkötelezett. Eszem ágában sincs megszólalni, a kihívás elébe állok. Kicsit megkönnyebbülök, amikor újra megszólal a Küldött. Amit mond, szinte belém ég, képtelen lennék elfeledni. Miután eltűnik a homályban, még akkor is visszhangzanak a fejemben szavai: "Holnap dél után, légy a Hősök sétánya déli bejáratánál. Mindegy mikor érsz oda, várni fognak. Hogy ki és miért, azt fedje egyenlőre homály..." - idézem fel magam elé motyogva. Csak ezután jut eszembe, hogy a nyílt utcán vagyok, s körbepislantok, vajon látta e rajtam kívül bárki is a közjátékot. Amint pillanatnyi zavarom elillan, Tod után nézek, vajon mi történhetett vele. Alig észrevehetően, de megérzem, hogy gyermeki izgalom kúszik gyomromba... már alig várom a holnapi napot.
- Jól vagy cimbora? - kérdezem a sötétbe, s fülelve figyelek a bentről jövő rezzenésekre.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 92.nap, éjszaka
_______________________________________________________________

*Szólításodra Tod megremeg és bizonytalanul feléd fordul.*
- Olyan furcsa itt valami... Te nem érzed?... Olyan... a fene, még ilyen nem volt... az előbb elbambultam a sötétbe azt hiszem, de hogy mi ütött belém?!... Ááááááá - *ásít egy nagyot* - Lehet csak fáradt vagyok.
*Zsörtölődik még egy keveset magának. Láthatólag ő nem látta a Küldöttet, s nem tudja mi zajlott le pillanatokkal ezelőtt a háta mögött.
Közben te megfigyeled az utcát - kihalt. Még egy kóbor kutya vagy macska sem jár most erre.
Tod felbaktat a kicsiny szállására, minden úgy van ahogy itt hagytátok a lakást.*
- Egy ágyam van, mint tudod. Alhatsz mellettem vagy a földön. Válassz. - *mondja vigyorogva miközben meggyújtja a kis lámpását. Mondjuk az ágyon tényleg elférnétek ketten is, ha összehúzzátok magatokat.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Megkönnyebbülök, amikor kiderül, hogy Todnak tulajdonképpen semmi baja, de nem árulom el, hogy mi történt pillanatokkal ezelőtt. jobb is ha nem tudja, még rá is kontrázok:
- Ezzel nem vagy egyedül cimbora, a vvégtagjaimat mintha ólomba mártogatták volna oly nehezek. Jó lenne már ágyba kerülni...
Rövid idő múlva, a szobában jut eszembe, hogy valóban, itt csupán egy ágy van. Todra sandítok, majd tettetett rosszallással megcsóválom a fejem:
- Ne is álmodj róla, huncut fiú... - mondom mutató ujjammal integetve, visszatartva a feltörő nevetést. Mikro a lámpásba életet lehel körbenézek, s a föld helyett inkább az egyik ülőalkalmatosság mellett döntök.
- Ha nem bánod... - intek a szék felé - ...a kemény derékalj helyett inább ezt választanám, egy estét kibírok rajta, holnap pedig új szállás után nézek, s nem fogok a nyakadon lógni.
Csomagomat lehajítom, majd fáradtan lezöttyenek, s hátradőlve várok, hátha még mondana valamit Tod. Ha nem így tesz karjaimat a kis asztalra fektetem, s ráhajtom fejem, hogy szemeimet lehunyva újra álmodhassak, s az Ő világába térjek.