A hajsza

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Awyer, Lertanard

A lányok boldogan tisztálkodnak, Zenrog eltűnt a fogadóssal csevegni, ti pedig elindultok a város felé. Ahogy közeledtek, egyre bántóbban hatol a fületekbe a fémmegmunkálások zaja, kalapácsolás, nyiszatolás, csikorgás szűntelen főfájdító hullámai ostromolják teljesen készületlen fületeket. Keményre döngölt út vezet be a kapun, aminek szélesre tárt szárnyai között akadálytalanul léphettek a város területére. Kétoldalt kézművesek házai között haladhattok nyílegyenesen vagy 100 lábon át, onnan kezdődik a hatalmas piactér. Jobbra-balra cégérek jelzik, az ott készült portékákat közvetlenül a mestertől is megvehetik, akiknek arra van szükségük. Az út mellett helyenként koldusok könyörögnek alamizsnáért. Egy ivó előtt haladtok el, kihallatszik, hogy egyesek máris felöntöttek a garatra. Szemben a "Szerecse fia" nevű hely invitál kártya- és még ki tudja milyen játékra, nyitott ajtajából buja testű, telt ajkú fekete lány mosolyog felétek. Nem szól, de egyrészt huncut tekintete elárulja, mit is mondana, másrészt igencsak kiabálnia kellene a fel-felcsapó háttérzajok közepette.
Egy keresztutcába benézve láthatjátok, hogy a kissé mocskos utat, ahol jártok rendszeresen takarítják, ugyanis a mellékutcákban toldozott-foldozott falú házak tövében bokáig áll a szemét, távolabb két disznó turkál benne hangos röffenésekkel.
A piacon minden megtalálható, amit csak elképzelni tudtok, bár jobban szemügyre véve feltűnik, hogy a fegyver, ami slan kardként pár ezüstért talál gazdára, az első komoly kardpárbajban kicsorbulna.
Vannak itt parasztok, gyógyfűárúsok, javasasszonyok, jövendőmondók, csepürágók, még egy mozdulatművészt is megbámulhattok, amint egy faládára állva szórakoztatja az arrajárókat.
A város északi felét kőfal választja el a többitől, azon belül magas tornyok nyúlnak büszkén az ég felé, az valami gazdag negyed lehet. A déli negyed pedig vélhetően az ellenpont, a pusztulat. Ti jelenleg középen álltok a kereskedők utcájában a piac előtt. Templomot, szentélyt eddig nem láttatok.

Allaro

Végre tisztán és kellemesen felfrissülve lépsz ki a fürdőből. Ariel valami térképet rajzolt és egy versikét írt alá, neked nem sokat mond. Éhes vagy.

Ariel

A víz tiszta, csak Allaro koszolta be némiképp, de teljesen megfelelőnek találod. Kicsit már hűlt, de még kellemesen langyos, igazán felfrissülsz tőle. Nem is nagyon akaródzik kiszállni, de aztán úgy döntesz, hogy miután a srácok nem sok érdeklődést mutattak a napló iránt, megvitatod a kérdést Allaroval, aki azóta is fésülgeti hosszú fürtjeit. Hát sokat nem segített, de legalább nem volt ellenséges.

Ha lementek a fogadó részbe látjátok, hogy Lertanard és Awyer már távozott, de a feltálalt ételből még maradt egy kevés.

[Noryella]

Ariel

A táskámmal leülök az asztalhoz. Ha odajön a fogadós, akkor mézsört kérek tőle.
Ha befejeztem az étkezést, bemegyek az istállóba a lovamért, és a város felé veszem az irányt.
Kicsit körülnézek a városban, talán vásárolok is valamit.

<Majd keresek egy templomot is, lehetőleg pyarronitát...
Talán találok Arel szentélyt is... de igazából bármilyen pyarronita lehet.
Bár kétlem, hogy lenne itt több, mint egy templom...>

Ha találok ilyen templomot, bemegyek.

[Alauron]

(Lertanard)

Zajos és nyüzsgő ez a város, valószínű sok itt a zsebes, tartózkodni kellene a tömegtől. Amúgysem hiszi, hogy a piacon megtalálja a templomot, úgyhogy észak felé veszi az irányt a gazdagabb területre. Séta közben válaszolgat Awyernek
- Nem tudok én se többet róla. - ami a mások kérdést illeti, nagyot sóhajt - - Én nem választottam, de nekem ez nagy szerencse volt. Néhány nemeslelkű ember, és az Istenek pártfogása kellett, hogy fegyverforgató lehessek, és ne szegény balsorsú halász, vagy olyan csavargó koldus, mint akit az előbb láttunk.
Kihúzza ruhája alól az aranyláncon függő amulettjét: egy aranyból készült kisujjnyi kardocskát, hogy megmutathassa Awyernek.
- Ez itt a váltságdíj, a zálogom, ami megváltott a nyomor széléről. Régen volt már, hogy megkaptam, és az is régen, hogy visszakaptam...utána Emoras városőrségébe álltam. És megintcsak mellettem álltak az Istenek, nemkülönben amikor megházasodtam. Úgyhogy törlesztenem kell. Ha látsz egy pyarroni templomot, szólj.

[Navaratna]

(Allaro)

Egyedül maradtam. A többiek elszéledtek a városba, én pedig megéheztem. Kinézek az ablakon, merre jár az idő, korgó hasam paskolgatom. Enni kéne valamit.
Hajamat kontyba tekerem, úgy, fülem ne virítson, de szőkeségem nem rejtem kendő alá. Azt majd csak később akarom, egyelőre seretném, ha szabadon járna a levegő a fejemen.
Visszamegyek a kiszolgáló részlegbe, ki szeretném szimatolni, maradt még nekem valami, vagy meg kell várnom a vacsorát...

[Meridian]

(Awyer)

*Kissé zavarja lágyabb, zenéhez szokott fülét a város fémmegmunkálásból származó alapzaja, de hiába, nem ismer olyan technikát, mellyel csökkenteni tudná valamennyire az éles kalapácsütés-hangok erejét, így csak gyenge koncentrációval ront egy kicsit a hallásán. A város maga nem volna olyan csúnya, ez a kereskedők negyede lehet, olyan itt az élet mint egy hangyabolyban, tetszik neki a dolog. Pillantása a falon túl magasodó paloták világa felé rebben, hisz' ott is elemében szokta érezni magát. Igyekszik jobban odafigyelni Lertanardra, ha a harcos megszólal, gyors koncentrálással szépen lassan megszünteti a diszciplína hatását. Ennélfogva a harcos mondandójának elejéről lemarad.

-Bocsánat, ebben a zajban nem értettem az első mondatodat, cimbora. Magasságos Istenek, te megházasodtál? Arel nevére mondom, nem tudom eldönteni, szerencsés vagy átkozott vagy-e emiatt! Magam részéről én a rövid flörtöket jobban kedvelem...

*Ahogy a harcos előhúzza a nyakában függő amulettet, kikerekedik a szeme.

-Ez bizony igen szép darab, azt meg kell hagyni. Hogyhogy ez a zálogod? Viszont templomot, szentélyt még én sem láttam, lehet, hogy nem a kereskedők világában, hanem a nemesek palotái közt találjuk őket. Én azt mondom, próbáljunk szerencsét.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Awyer, Lertanard
A piactértől észak felé egy rendezettebb, kikövezett út vezet. Amint elindultok rajta, hamarosan kapuhoz érkeztek, ahol marcona őrök méregetnek benneteket. A város északi felét magas kőfal választja el a többitől, a túloldalon szemmel láthatóan egy egészen más város taláható.
Előttetek valaki elment az őrség mellet, azok tisztelettel köszöntötték. Titeket viszont kurtán megszólítanak:
- Mi járatban?

// Ti miben jöttetek, teljes menetfelszerelés, ló, lándzsa, vagy csak egyszerű öltözetbem? //

Ariel
A városban elég nagy a sürgés-forgás ahhoz, hogy le kelljen szállnod a lovadról. Egyébként ugyanaz a kép fogad, amit korábban írtam, bár a lány a kaszinóból nem néz olyan kihívón feléd. Még mielőtt elérnéd a piacteret, egy mocskos arcú vézna kölyök rohan hozzád és elkezdi tépkedni a ruhád szélét:
- Éhes vagyoook... - nyüszögi.
Szemmel láthatóan alamizsnáért könyörög.

Allaro
Maradt még a lakomából egy kis maradék. Bár kissé madárlátta a tál, azért mág tudsz róla választani. Hamar megállapítod, hogy nem friss étel, de persze még ehető. A te ízlésednek kicsit szokatlan a fűszerezése, de azért nem elviselhetetlen.
Szőke fürtjeidet a fogadós próbálja nem túl feltűnően megbámulni, de nem túl jól leplezi az érdeklődését.

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
//bocs, számtech gondom volt (?). próbáltam reagolni, de ezek szerint nem mentette le.//
A fogadóssal hamar megegyezem a "pipadohányról", majd jókor érkezem vissza, hogy belepillantsak a versbe. Hmm, rejtély. Olyan amilyet a szenilis kereskedők szoktak dühös örököseikre hagyni.
Nem vasból lett a kulcs, Asztal mélye rejti, - rejtett fiók? talán nem is anyagi, talán csak egy szó
Csendes helyemen, Titkát nem felejti. - mondom, szenilis kereskedő .. talán egy sír?
Alá mégse mássz, Felfigyelnek arra. - ha tényleg egy sír, akkor valami alagút vagy gödör?
Aki alábukik, Rászolgált a bajra." - na igen, nehéz sors a sírrablóké

Megfürdők és mikor visszaérek, rádöbbenek, hogy a többiek már szétszéledtek. Ez nem jó hír, ha vadásznak ránk, most ragyogó az alkalom .. átkutatni a többiek holmiját. Elmerengek a lehetőségen, de valószínűleg kevés haszonnal járna, meg persze egyenlőre nem is vagyok rászorulva. Odalenn majd megpillantom az elfet. Jobb ötlet hiányában odamegyek hozzá és üdvözlöm-
- Üdvözöllek. Látom a többiek magadra hagytak. Direkt egyedül szeretnél maradni, vagy csatlakozhatok?

[Navaratna]

(Allaro)

Bámul a tulaj? Sóhajtva előveszema kendőm és feltekerema fejem köré, ahogy a sivatagban tanultam. Elébe megyek a bajnak, pedig már majdnem azt hittem, nem kell minden déli államban elfátyolozva lennem.
A kis barna ember előkeveredik. eddig abban a hitben voltam, mindenki bement a városba. Halványan elmosolyodok - halványan, mert errefelé a szélest felhívást táncként kezelik.
- Ülni ide, és mond, mit kér inni? Én ígér ital, és én betart ígéretek. Nézd, mindenki el, marad nekem kis eledel, és lemarad finom sör is.
Íjam a széknek van támasztva, sosem válok meg tőle, csipegetem azt, amibe nem másztak bele túlzottan.
- Te is lát furcsa vers? Én nem okos ebben. Nem ezt tanul. Ó, lenni egy kérdés. nem beszél véletlenül erv nyelv? Én nem szeret ez közös, mert nem tud elég jól beszélni vele.

[Alauron]

(Lertanard)

- Én azt mondom, egy feleség, sokkal jobban tud szeretni mint bármennyi. Az való az embernek, hogy megházasodjon. A medálom azért a zálogom, mert egy jóakaróm ezt adta tandíjnak a Vörös Hold lándzsavívó harcos iskola mestereinek, hogy engem bevegyenek maguk közé kölyökkoromban. Végül aztán kiérdemeltem hogy visszakapjam a mestereimtől, mert leszolgáltam az árát, és mert talán apaként szerettek az igazi helyett.
Odaérve a kapuhoz a strázsához fordul.
- Üdv. Egy templomot keresek, hogy tiszteletemet tegyem. Merre találom?

[Meridian]

(Awyer)

*Halkan felkacag, nem gúnyosan, inkább csak jókedve miatt, amikor Lertanard a házasságról beszél.

-Hát, barátom, ízlések és pofonok én mondjuk inkább a felsőbb osztály asszonyaival találkoztam gyakran, és ... noshát... érted No meg Ellana istenasszony papnői, szívesen áldozok oltárukon, de nem vagyok alkalmas férjjelölt.

*Ahogy közelednek a nemesi negyed kapuja felé, valahogy úgy érzi, ismerős környék felé közeleg, hiszen itt fordult meg élete során a leggyakrabban, a gazdagság, a pénz, az intrika világában. Kissé el is kalandozik, az őr modortalan kérdése zökkenti ki az elmélkedésből.

-Üdvözletem, Uraim. *de többet nem szól, legalábbis egyenlőre, Lertanard után már nem kell mit mondjon, hisz céljuk immár világos az őrök előtt.

//csak a ruhája van nála, övén keskeny kardja, de inkább mintha nemesi öltözékéhez passzolna a fegyver //

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
- Bocsáss meg, barátom, de az északi nyelvek területén elmém kevéssé képzett, sajnos nem beszélem a dicső észak fő nyelvét. De szívesen venném, ha néhány egyszerű mondatot a szépek népének nyelvén megtanítanál nekem.
Az ital elfogadom, már majdnem szólok, hogy azt iszom, amit ő, de észbe kapok - nem nézem ki belőle, hogy avatott ismerője lenne az emberi nem italainak.
- Fogadós mester! Két pohárral a legjobb italából, a barátom fizet.
- Ami a verset illeti, gondolom, előtted sem ismeretlen a képes beszéd, melyben a csendülő szavak mögött más gondolat húzódik meg. Ehhez sajnos ismerni kell az alapgondolatot. De bízom benne, hogy egy valami, esemény, hely, alkalom majd megadja a kulcsot, hogy kibontakozhasson a mélyében rejlő titok.

[Navaratna]

(Allaro)

-Barátom? - emelem fel egyik szemöldökömet. - Te akar udvarias lenni? Jó, de ne hív barát, ahhoz kell több. Hív csak Allaro, és ne cifráz.
Keresztbe vetem jobb lábamat a balon, mélázok:
- Észak nem dicső, csak észak. A népem se szép, csak más. Mi nem méltó név: szépek népe. Lát te már részeg elf, aki lehány ő ruha? Én lát. És amikor esz rossz étel és kell fut bokor? Én lát. Hosszú őrség után tér haza gyűrt arc, lila szem alja? Az is. Vagy én: a sivatag csinál sok kosz, és én illat olyan mint teve. Ne hidd, mi szép.
Amit választ inni, állom. Ha kihozzák, belekóstolok, miféle méreggel kell megbirkóznom
- Hogy talál ki író gondolat, ha nem ismer iró? Azt csak ő ismer. Ha pedig nem ember az író, hogy akar ember kitalál ő esze?
Elpirulok. Kiadtam valamit, amit elvileg nem kéne tudnom... Vajon észrevette?

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
Elképedve hallagtom, amit a népéről mesél, hisz sem a mesék népe, sem gyermeki álmaim lényei nem viselkednének így. A teveszagú elfen - mit hozott ez az átok fogadós inni - kibuggyan belőlem a nevetés.
- Allaro, azt tudtad, hogy a népem esetében szitokként említik, hogy tevékkel hálunk? Tehát, ha ezt vesszük alapul, a teveszagú elf csak még kívánatosabb lenne
Tovább nevetek a gondolaton.
"Óvatosan, még a végén megárt az ital! De lám csak, neki is megártott, kipirult tőle"
- Nos, ha ilyen módon írja le, akkor talán szándékosan, akár szándéktalanul, de azt akarja, hogy kitalálják. Mint már észrevetted, az emberi faj büszke tudására és szeret dicsekedni. Tehát van esély, hogy kitaláljuk, ami jó
"mert mindig akad munka a magamfajtának."

[Noryella]

Ariel

Megállok a lóval, majd így szólok a gyereknek:
- Ha vársz egy picit és elengedsz, megnézem, mit adhatok...-
Megvárom, míg elengedi a ruhámat, majd óvatosan lehajolok, mintha csak a nadrágomat akarnám jobban betűrni a csizmám szárába.
Abba a csizmába nyúlok, amelyiket a fiú nem láthatja és előveszek egy pénzérmét.
(Az új erszényemből, amit az osztozkodás után kaptunk, mert az van felül.
Valószínüleg egy arany, mivel csak aranyak maradtak benne...)
Kiveszem az első pénzérmét, ami a kezemügyébe akad és utánna a hátizsákomban kezdek kutakodni.
A fiú kezébe nyomom az aranyat és így szólok:
- Tessék. Sajnos többel nem szolgálhatok, mert nekem is szükségem van rá...
Majd tovább indulok a lovamat továbbra is kantáron vezetve.

[Navaratna]

(Allaro)

Mulatságos, ahogy guvad a szeme, mikor llibbentem az áhítatos fátylat népünkről, amit az ember dobott rá.
- Ne les, van azért szép és csoda elf is, aki olyan szép, hogy én elbúj mellette. Én kicsit túloztam.
A viccet hallva fejemet csóválom.
- Ha van ez szitok, akkor biztos van rá eset is. De akinek nincs asszony, mért nem keres?
Kapok az alkalmon, fittyet hányok arra, a kis barna embernek a nevét se tudom, közelebb hajolok és neki szegezem a kérdést:
- Igaz, hogy néha férfi hál férfival, mintha az asszony lenne? Emberek csinál ilyet?
A versnél széttárom kezeimet:
- Titok ész nálatok, én ebben nem ügyes. Kíván vele minden jót, én csak figyelni tud.