Utcák, sikátorok

[Torozon]

Haome no Munemoto

-Nem beszéled a nyelvem? Ugyan kérlek... az nem is kell.-mondja ismét bájos mosoly keretében.- Jáde pavilon? Hát ismerek egy pavilont ott megpihenhetsz és szórakozhatsz is.Gyere elkisérlek.
Próbálod kiolvasni a lány tekintetéből hogy vajon mit akarhat, nem kell sokat törnöd a fejed hogy rájöjj ő valószinűleg olyan lány. Persze attól még szemet kápráztatóan gyönyörű, lehetségesnek tartod hogy felmenői között voltak valameny távoli nép fiaiból is.

[Haome no Munemoto]

Haome no Munemoto

<Mit is mondogatott mindig Kenzo oszei? " Az a baj veled fiam, hogy túlságosan akarsz. Azonban nem mindig ez a legrövidebb út. A legegyszerűbb néha az, ha csupán sodródsz az eseményekkel, éberen figyelve, készen a beavatkozásra. A bölcs ember pedig a legegyszerűbb megoldást szereti... Meg kell tanulnod hagyni a dolgokat a maguk medrében folyni, csak szemlélni és ha kell, a megfelelő időben beavatkozni...Hát, nem tudom, hogy mire gondolt pontosan, de most határozottan lenne kedvem hagyni megtörténni a dolgot...>
Megpróbálom eddigi életem legszebbre sikerült mosolyával megajándékozni ezt a szemrevaló teremtést.
- Kérlek elnézés szép hölgy, hisz neved sem tudom még... Megtennéd, hogy elvezetsz te tudni pavilonba? Sajnos csak ritkán menni én errefelé, nem ismerni pontosan utat...
<Háát, valaha anyám is hasonló szakmát űzött...Így ismerkedett meg atyámmal is. Ha valaki, hát ő aztán biztosan tudja, miért óv az "olyan" lányoktól. De az ő példája is bizonyítja, hogy nem minden "olyan" nő tisztességtelen. És az ösztöneim sem jeleznek veszélyt - egyenlőre.> ( Sugallat képesség )
Azért továbbra is megpróbálok éberen figyelni a környezetemre, és vigyázni a pénzemre, hisz elég sok nemesfémet cipelek magammal ahhoz, hogy a legtisztességesebb embert is kísértésbe vigyen. De közelebb lépek hozzá, és hagyom, hogy vezessen arra amerre akar.

[Laurana]

Horo

*Maga az átható szag, és egyetlen pillantás is elég az alakra, hogy lássam, legalább tőle nem kell tartanom. Nem is vesztegetek rá több pillantást, haladok tovább előre, mint ha mi sem történt volna. Eszemben sincs megállni, de azért megjegyzem, hogy hol is van az a kés. Furcsa, izgatottsággal vegyes nyomasztó érzés kap el, és bár tudom, ezt most nem engedhetem meg magamnak, de arra jó mindenképp, hogy tovább élesítse az érzékeim. Mindenesetre eszemben sincs bajba keveredni, az hiányozna itt és most a legkevésbé.
~A fene a trancepsbe, igazán lerakhatott volna valami kellemesebb helyen is, a Pavillon szomszédségéban. Vagy ez is valamiféle teszt volna talán? Pedig azt hittem, azokon túl vagyok már egy ideje. De ezen majd eltűnődöm, ha már "biztonságban" vagyok, egyenlőre csak jussak ki innen...~*

[Torozon]

Haome no Munemoto

Bár szíved eléggé furcsán veri a traktust megpróbálod leszűrni a valóság mögött meghúzódó miért-eket. Több kevesebb sikerrel. A lány szeméből egyfajta áhítattal vegyes vágyódás sugárzik feléd, legalábbis így érzed, ezt csak fokozza a gyengéd szorítás a kezeden és bőrének puha bársonyosan lágy érintése.
Óvatosan szemléled a környéket nem-e tolvajok hálójába keveredtél, ám ekkor a lány vidám lágyanc sengő hangon válaszol.
- Az én nevem Eyala.És a tiéd? Elárulod? Kérlek... A pavilonba? Igen szívesen elvezetlek hősöm.

[Torozon]

Horo

Lassan haladsz tovább miközben egyre bizonyosabb leszel menne hogy követnek. Persze nem tudod hányna de legalább két embert saccolsz a körülötted lévő sötét romos házak között megbújni. Közben elölről halk lihegéssel egybekötött nyöszörgés üti meg a füledet ám a zaj forrását nem látod. Oldalt valami hirtelen elsuhan elég nagy csörtetés kíséretében, már majdnem a fegyveredért nyúlsz amikor az a valami elhalad melletted és fut tovább egyenesen. Nem láttad hogy mi az mert valahogy folyton a romok és a házak takarásában maradt. Az egyszer biztos-állapítod meg magadnak- hogy jól ismeri a környéket.
Ezután pár szívdobbanásnyi idővel bal felől valaki rálép egy cserépdarabra amely ropogva törik össze. Egy sziszegést hallasz -melyet nem nyílvesző pusztán egy emberi torok hallatott- és már csak az összetört cserépdarabokat látod.

[Haome no Munemoto]

Haome no Munemoto

-Mi? Bocsát meg, nevem Munemoto, Shin-en Munemoto - egy lépést ellépek mellőle, és meghajlok felé pont úgy, ahogy azt az illem fajtámbeli alacsonyabb rangú nővel szemben megköveteli.
- Kérlek, bocsát te meg illetéktelen...nem, il-le-tel-en-sé-gem-ért. Illetlenségemért. Nincs mentség. - elmosolyodom felé - Hacsak nem, hogy te szépséged és kedvességed elkápráztat...teljesen.
< Érdekes, hogy még sosem gondolkodtam el azon, hogyan fogom elveszteni a szüzességemet...Talán azért, mert anyám annyira óvott. Hát akárhogy is alakul a dolog ezzel a lánnyal, nem ő lesz az első, akinek elmesélem majd. Vajon milyen lesz... Furcsa, de már alig bírok magammal...Akárhogy is, érdekes élménynek nézek elébe...>
Próbálom már most lehető legteljesebb módon észlelni és elraktározni ezt az élményt és a hozzá kapcsolódó érzeteket, érzéseket és gondolatokat- pont úgy, ahogy a mesterem tanította...

[Laurana]

Horo

*~Remek, mostmár követnek is, és legalább ketten vannak... Bár amennyit eddig láttam, lesz az több is. Hol van már az a városfal?~ Még néhány apró szitkot elmormolok magamban, majd kissé sietősebbre fogom a lépteim, igazán elegem van már a feszült légkörből, lehet talán máskor élvezném, de most biztosan nem, hiszen minden előny az "üldözőim" oldalán van. Nekem meg vannak még további terveim az életemmel, nem ezen az ócska szemétdombon szeretném végezni. Feszült figyelemmel haladok tovább, megérzéseimre hallgatva, eddig még nem hagytak cserben. Meg hát nem mintha lenne más választásom. Így reménykedve, hogy mostmár tényleg kijutok innen, haladok a negyedeket elválasztó fal vélt irányába.*

[Torozon]

Horo

A feszültség szinte kézzelfoghatóvá válik miközben egyre gyorsabb és nagyobb léptekkel haladsz előre.Figyelmedet néha magára vonja egy egy furcsa dolog, mint például egy magától előre guruló ón bögre. Ezután egyre erősödő nyögéseket hallasz, no persze nem olyasféléket amelyeket a hőn egymás testének eső szerelmes-párok hallatnak hanem olyasféléket inkább amiket az ispotályban szenvedő félholtak.
Figyelmed lassan túl sok felé terelődik de próbálsz koncentrálni a körülötted lévő zajokra lépésekre. Szemből amerről a nyögéseket hallod lassan más hangokat is hoz a szél. Mintha valaki szitkozódás közben próbálkozna kimúlni.:
-A fene... te...ti...szakadt volna anyátokra a háztető...mi-mikor megszült titeket ... férgek. Rohadjatok szét!... áááárghh... miért? Miért ...az istenit neki... ehghhhh...
Ezek után nemsokkal megpillantod a hangok gazdáját is. Először azt hiszed csak részeg ám kicsit alaposabb megfigyeléssel észreveszed hogy valójában több sebből vérzik és jelenleg egy tőrt próbál kiráncigálni a mellkasából amivel a mögötte lévő falnak van szegezve. Az alak mellet keskeny pengéjű fél lábnál hosszabb penge. Ruházata tépett de valószínűleg nem helyi az illető mert akkor nem viselne fehér vászoninget és fekete köpenyt. Persze bozontos borotválatlan arcával és fekete zsíros és fésületlen hajával bármikor beállhatna koldusnak.

[Laurana]

Horo

*~Na, ez a szerencsétlem meg ki lehet?~ Lassítok egész picit a lépteimen, hogy gyorsan szemügyre vehessem a hörgő alakot, na meg persze hogy kevesebb zajt keltsek, és ő ne vegyen rögtön észre. Végigfuttatom a tekintetem a borotválatlan arcon, a fekete hajon, majd a ruházat, és végül a földön heverő fegyver következik.~Hm, érdekes... Első ránézésre talán koldusnak mondanám. De a ruházata nem feltétlen ezt mutatja, na meg ott van az a kard. Koldusnak ilyen biztosan nincs.~ Gondolom végig gyorsan a dolgot, majd a fal irányába tekintek megint.~Nem látom pontosan milyen messze a fal, de már eleget jöttem, hogy nem legyen nagyon messze. 100, legrosszabb esetben 200 méter.~ Számolom magamban. ~Na, vele meg mi legyen? Végülis nem az én dolgom, hogy micsinál errefele, vagy hogy óvatlanul eldobja az életét. De mégis, valahogy nem nézném jó szemmel, ha itt pusztulna, bár lehet tán csak azért, mert én bizony nem egy ilyen helyről szeretnék távozni. Van egy olyan érzésem, hogy akkor sohasem láthatnám az Úrnő vadászligetét. Végülis, a fal nincs messze, és akár valami jó is származhat abból, ha segítek. Ha meg nem sikerül, én gyorsan tudok futni, 100 méteren az éhes koldusokat is lehagyom, bízom a képességeimben, hiszen nélkülük nem tartanék ott, ahol most. Hm, Erion nyomornegyedében? Jó kilátások... Mindegy, meglátom, mit tehetek érte...~ Pörgetem végig gyorsan a gondolaokat, miközben egyre közelebb kerülök hozzá, mostmár lassabban, halkabban lépdelek, közben a vastag gitártokot óvatosan leemelem az egyik vállamról, és körbenézve szemlélem a terepet, merre lehetnek az idegent a falhoz szegező tőr gazdái, közben pedig -azért jó néhány méter távolságból- halkan, nyugodt hangon megszólalok az árnyak közül: *
-Segítsek, idegen?

[Torozon]

Horo

Az alak mikor meghallja a hangodat hirtelen alábbhagy kiabálni.:
- Ki vagy és mit akarsz?-mordul fel kissé bizonytalanul majd hozzáteszi- igen... talán rám férne egy kis segítség. Egyedül nem tudom kicibálni ezt a vackot a vállamból.Mi? Hogy? Jószagú barát... szóval te vagy az akit Ogga látott. Jó. Helyes.
Mondja az idegen, mondandója vége pedig egyenlőre eléggé értelmetlen neked. Persze lehet a vérveszteség miatt félre beszél. Közelebbről látva a tőr nem a mellkasából de nem is a vállából mered elő hanem valahol a kettő között félúton. Úgy saccolod a kulcscsontba állhatott bele és ezért nem bírja az idegen kihúzni.

[Laurana]

Horo

*~Nem, nem koldus, inkább valami bolondnak tűnik... De hogy is van? A részegekre meg a bolondokra vigyáznak az istenek. Remélem ez azokra is vonatkozik, akik segítenek nekik...~A gondolat valahogy akaratlanul is mosolyt csal az ajkaimra, gyorsan körbepillantok, ismét a terepet vizsgálva, majd még néhány halk szót intézek a furcsa alakhoz.*
-Maradj nyugton és csendben, idegen, megpróbálok segíteni...
*Majd a lehető legkevesebb halk, gyors mozdulattal igyekszem mellette teremni, és persze mindeközben azért mások számára az árnyak takarásában maradni. Meg azért a férfira is figyelek, ki tudja, lehet hogy pont ő akarna rámtámadni, bár jelen helyzetben ezt igen kevéssé tartom valószínűnek, de ha valamit megtanultam, akkor az az, hogy nem árt az óvatosság, hisz soha semmi sem az, mint aminek elsőre látszik.
Rámarkolok a kiálló tőr markolatára, és rántok rajta, amekkorát tudok -az egyensúlyomra azért vigyázva-, csak nem állt bele annyira a csontba, hogy nehezemre essen kihúzni. Ha meg mégis, hát a férfi rövid úton búcsút inthet az egyik karjának -na meg persze nekem, hiszen ha nem tudok segíteni, már itt sem vagyok-. Másik kezemet készenlétben tartom, hogy ha talán kiáltani támadna kedve, minél gyorsabban befogjam a száját, a fenének sem hiányzik még nagyobb feltűnés. Közben még végignézek rajta mostmár közelebbről is, megsérült-e máshol is, mennyire tűnik gyengének. Azt a -remélhetőleg- kevéske utat csak kibírja még a falig...*

[Torozon]

Horo

- Megnyugodhatsz... nemsokára aztán végképp elcsendesedek!-válaszolja kissé élcesen. Mikor közelebb osonsz hogy kirántsd a tört valami mozgást látsz az alak mögött a szemed sarkából de mire odanézel már nem látsz semmit. Még közelebb mész majd gyors mozdulattal rámarkolsz a tőrre. Nem túl könnyű kihúzni de azért annyira nem is nehéz neked, persze sejted hogy az alak a vérveszteség miatt jócskán veszíthetett erejéből is. Amúgy sem tűnik valami túl izompacsirtának, húszas évei végén járó enyhén barna bőrű nyúlánk fickó kissé szakadozott rongyokban melyeket egy könnyű fekete szövetnadrág, egy vértől és mocsoktól piszkos fehér ing egy derékszíj és egy fekete köpeny képez. Mellette egy kiszakadt tarisznya és pár használtai eszköz.
Az alak fogát csikorgatva próbálja visszafogni a kiáltását de azért a biztonság kedvéért még betapasztod a száját. Miután kihúztad a csaknem kétarasznyi tőrt a mellkasából és levetted a tenyered a szájáról az alak mögött észreveszed ugyanazt a kutyát amit korábban már láttál. Most azonban még jobban morog rád és fogát vicsorítva épp támadni készül.
-Ogga haes na elder ti alo'heanos!-mondja az "idegen" majd a kutya láthatóan lenyugszik.
-Jól van...okos vagy Ogga.Csak szépen csendben...
-Amúgy a nevem Liandres cwa Reoldan, örülök hogy... összefutottunk.

[Laurana]

Horo

-A formalitásokat tartogassuk akkorra, mikor már biztos távolban vagyunk innen... *Felelem halkan a bemutatkozásra, közben gyorsan végiggondolom, ismerős-e valahonnan a neve, valamint hogy milyen nyelven szólhatott a kutyához.*
-Járni tudsz? Nincs már messze a fal. Ha segítség kell, itt vállam, csak siessünk. *Még gyorsan előhalászok a tokból két kendőt, az egyiket az én fejemre kötöm, hogy hegyes füleim ne látszanak, a másikat meg a férfinak adom, hogy szorítsa a sebre, vagy tömködje bele, vagy ami éppen sikerül, talán valamennyit tud vele lassítani a vérzésen. Nagyon remélem, hogy elérjük a falat, na meg hogy nem fognak akadékoskodni az őrök, és segítenek, de ha mégsem így történne, már nagyjából kész van a fejemben a b terv váza is. A tőrt elrakom, a kardot pedig felveszem neki a földről, gondolom van nála kardhüvely, igyekszem abba beletenni.*
-Remélhetőleg mostmár hamarosan, és további kellemetlenségek nélkül kijutunk. Ha valami fennakadás történne, hagyd rám, csak játszd te is, amit én. Ogga-t meg kérd meg, hogy "védje" a hátunkat. Na menjünk...
*Mondom még neki, aztán indulnék, lehetőleg minél sietősebb tempóban. Továbbra is éberen, vigyázva, tudom én nagyon jól, hogy itt vannak még a közelben a tolvajok, bár nem igazán értem mit akarhatnak még, az erszény tartalmát láthatóan már megkaparintották, mi kellhetne még nekik? De ez ráér, most csak tűnjünk el innen minél hamarabb...*

[Torozon]

Horo

A férfi neve nem ismerős, noha a cwa kötőnévet általában az Északi Szövetségből származó emberek sajátja. A nyelv talán valamely északon használt nyelv lehet, a csengéséből legalábbis erre gondolsz, valamiért ismerősnek tűnik.
A kendőre értetlenül bámul eleinte ,aztán megérti a szándékot és rákötözi sebére, arcán látod azért hogy iszonyatos megerőltetés lehet visszafojtani az ezzel járó kiáltást.
A kardot a hüvelyére teszed majd talpra állítod a fickót aki hümmög egy sort.
- Vigyázz a kört... Ranagol mocskos valagára! A kör...a fenébe...-kiállt fel majd el is folytja indulatát noha keze szorításán érzed most valamit rosszul csinált.
- Vigyázz...ha ellépünk innen biztos megtámadnak, mikor még Rae'la és itt volt nem merték volna, de ő elment segítségért. Szóval, vigyázz bárki is vagy te ketten ehhez kevesek leszünk.
-Ogga! Naes ho! Ho haia nos ra'ta!
Ezután a kutya mögétek somfordál -ekkor már rég abbahagyta a vicsorgást- majd a fickó biccent hogy indulhattok.

[Laurana]

Horo

*~Kör? Milyen kör? Nem érünk erre rá...~ Nem is szólok semmit, csak igyekszem minél gyorsabban haladni, meg persze sűrűn nézegetek körbe, lévén állítólag mindjárt megtámadnak, így a terepet is igyekszem felmérni, ha muszáj lesz harcolni, csak akad valami, amit a javamra fordíthatok.~Valyon ki lehet? Nem hinném, hogy valami egyzserű utazó, akit kiraboltak. Akkor körökről sem papolna, na meg miután kifosztották, békénhagynák itt meghalni magától... Megfontolandó, hogy mit tegyek, ha valóban harcra kerül a sor. Fussak, vagy próbáljak segíteni, hálát remélve? Na majd meglátjuk...~Gondolom végig a dolgok közben, meg azt próbálom felidézni, honnan ismerős a nyelv, mindeközben meg igyekszem minél gyorsabban haladni, már amennyire persze a sérült miatt tudunk.*