Vidéki történet (ÚTK)

[Arnoil]

(Matt)

Visszasétálok a társaimmal, majd amint mód van rá az egyik könyv tanulmányozásába kezdek.
Közbevetőleg a készleteinket illetően kérdezek is elsősorban Sychíntől, de ha más fogékony a problémára akkor mástól.

- Tüzifa készleteket illetően hogy állunk? Nem tudunk pár falusit megkérni a közreműködésre? Ha kell meg is fizethetjük.

Tanácstalanul nézek a világban járatosabb társaimra.
< Remélem valaki veszi a lapot, mert nem szívesen vágnék fát. Nem értékelem magam túl, de azért az túlzás lenne ha már tele vagyunk erre alkalmasabb emberekkel... >

[Mesemondó]

/Matt/
Hála a többéves gyakorlatodnak, hamarabb végzel az első napló olvasásával, mint gondoltad volna (kb 1 óra) és sikerül a lényeget kiszűrnöd belőle.

„Rainen Falcono vagyok, Eren szülötte, kit Kradnak szántak, de Darton emelt végül magához. Korai taníttatásom megtagadni nem tudom és nem akarom – a Sötét Úr szolgájaként is késztetést érzek, hogy hátrahagyjam gondolataim a világnak.

1) Erv kisnemesi családban született, ahol hagyomány volt Krad szolgálata. Mint harmadik fiút, őt is papnak adták szülei. A papneveldében három évet húzott le, de úgy érezte, nem neki való a papi szolgálat, ezért megszökött. A szigorú regula miatt emiatt kitaszított lett, fejére vérdíjat tűztek ki. Kényszerűségből egy rablóbandához csatlakozott, akik Erion határait fosztogatták, míg végül fel nem számolták őket. A katonák között akad egy Darton pap is, aki – ki tudja, miért – kiváltotta a sérült rablópalántát, és magával vitte Erionba, a Nekropoliszba. Évekig tanult és harcolt itt – megszökni lehetetlenség - hogy levezekelje bűneit. Már papként tért vissza Erenbe, ahol a törvény előtt kegyelmet nyert ugyan, de családja továbbra sem bocsátott meg neki.
Hogy őket kiengesztelje, csatlakozott a toroni határvédőkhöz, de egy rajtaütés során elfogták, és rabszolgasorba vetették.

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

*Matt példáját követve ő is belekezd az egyik könyv olvasásába...valószínűleg nem lesz olyan gyors mint társa, de azért halad amennyire tud.*

-A tüzifát majd megoldjuk...elég sok erdő van a környéken.

*Kacsint*

Meg kellene kérdezni, a falusiaktól, h pénzért kaphatunk-e fát.

<Remélem igen>

[Mesemondó]

/Sychín/
A második kötetet veszed elő - talán van némi köze az istenekhez is, mert Toronról van benne szó.
A napló: A kyr fogságról keveset ír. Ha rájöttek volna pap mivoltára, Tharr oltárán végzi, de szent szimbólumát sikerült elrejtenie elfogása előtt, ezért csak művelt nemesként vették lajstromba. Ezáltal megmenekült a bányamunkától, egy nemesi család könyvtárába került, ahol hónapokig erv munkákat fordított toroni, később kyr nyelvre. A napló java része listákat, ábrákat tartalmaz, azokról a könyvekről, melyek iránt a család fokozottan érdeklődött, illetve néhány töredék – valószínűleg ezek maradtak meg leginkább benne. A kyreket leginkább az orwellánus munkák érdekelték.
A szabadulását egy véletlennek köszönheti – valami zsoldoscsapat elfogott egy kóbor famort, aki a család ősi ellensége volt. Cserébe néhány társuk szabadon bocsátását és jókora váltságot kértek. Falcono eddigre előrébb lépett szolgák rangsorában, így hozzájutott a szabadon bocsátandók listájához, ahová felírta a saját nevét is. Tudta, hogy kockázatot vállal – ha rosszul sül el a fogolycsere, a listán szereplő összes embert kivégzik. De végül kijutott Toronból.

[Syris]

-Jó napot kívánok! Ugye Ön Morger anyó? Elnézést az előbbi illetlenségemért.-kérek bocsánatot szemlesütve.
Míg meg nem kínál hellyel, állva maradok és úgy beszélek.
-Szeretnék Önnel beszélni, ha tudna rám időt szakítani... Arról a papról lenne szó... Nagyon sajnálom, ami vele történt nagyon szörnyű.-hagyok egy kis szünetet-Tudna mesélni nekem róla? Ön szerint ki tehette. Vagy hogy egyáltalán mik történnek manapság. Mikor a szigetre kerültünk élőholtak támadtak ránk. Ez már önmagában különös... Csapatom és jómagam szeretnénk segíteni a falunak, hogy nehogy mások is így végezzék.
Később megjegyzem:
-Morger anyó, ami azt illeti, a barátom, aki kinnt vár is szeretne találkozni Önnel. Ha esetleg tudná valamikor fogadni, azt megköszönnénk.

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

*Megosztja a többiekkel az olvasottakat.*

-Ha ezek a kyrek Orwella után érdeklődtek, akkor akár még az is elképzelhető, h van némi közük a pap halálához...lehet h valami olyat talált, amit nem szerettek volna, ha nagyközönség elé kerül. Olvassuk el gyorsan a 3. kötetet is...valószínűleg ez rejti a közelmúltban történt eseményeket...ebből talán valami pontosabbat is megtudhatunk.

[Wolftern]

Altemor del Coro

Türelmesen várok, míg egyszercsak Sychín megszólal
<Kyrek? Orwella? Akkor itt lesz a megoldás>
-Ha nem baj akkor elolvasom én a harmadik kötetet. Már nagyon kíváncsi vagyok, mi történhetett.
Fordultam társaimhoz, majd a könyv után nyúltam ha nem volt ellenvetésük.
<No akkor lássuk, mi van ebbe a kötetbe>

[Mesemondó]

3) Innentől már nem visszaemlékezés, hanem tényleges napló. A beírások rendszertelenek, némelyik alig olvasható.

Néhány hónapig a zsoldoscsapattal, a Kék Hold Farkasaival maradt – hangzatos név, kevés tartalom. Szerencsére végül sikerült rávennie őket, hogy visszatérjenek korábbi elfogása színhelyére, ahol Ura visszaadta neki a Szent Szimbólumát és jósálmot bocsátott rá.

„Kyria haldoklik, a torkát szabdaló Fekete Tőr – kit ma Orwellának nevezünk – ejtette sebekből dől a vér. A vérző test azonban még mindig halálos ellenfél, öklei nyomán dög- és ork légiók pusztulnak, Orwella legfőbb híveit láng perzseli fel. Hogy leterítsék az óriást, összegyűltek a megmaradt leghatalmasabb papnők, hogy véghezvigyenek egy varázst – Istennőjüket megidézni már nem lehetséges, ezért más fegyvert készítenek. De az igazi főpapnők hiányoznak és ellenük vannak a csillagok is – a Fegyver oly erős, hogy hatalmát ők is félik, ezért kapu mögé rejtik. De nem képesek elég erőt összegyűjteni, mert a Császár Szeme rájuk talál. A védőket zöld áradat sodorja el, de a Fegyver meghaladja erejüket, ezért a kapuhoz zárat és kulcsot készítenek, hogy később térjenek vissza. Azonban a Leviathan elragadja őket, mert kevélyek és büszkék és marad az Ajtó a Homályba.

A 4. napló már szinte magától nyílik ki kezeitek között:
Az álmot követve kutatásba kezd, a napló erről az útról szól. Leírja, hány helyen és módon gyűjtötte az információt – kitartását, leleményét egy Krad pap is megirigyelné. Éveket töltött ezzel, közben némi tiltott tudásra is szert tett, emiatt haragosai támadtak. Az évek őt nem kímélték, végül az inkvizíció elől menekülve Őrtoronyba vetette a sors, ahol elhalt sorstársát váltotta fel. Beletörődött, hogy kutatásának gyümölcsét végül más fogja learatni. És egy éjjel ismét álmot látott.

[Wolftern]

Altemor del Coro

<Nagyon érdekes, de sajnos nem értek belőle semmit. Vajon miféle fegyverről írhatott? >
Mikor végeztem az olvasással elmondom társaimnak a történetet, és kíváncsian várom vajon ki mit tud belőle kivenni.
-Szerintem a naplóban leírt fegyvernek köze lehet a pap halálához, de elég zavaros az egész.

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

Tehát akkor vagy sokat tudott Orwelláról, vagyis az ereklyéről, amit a papnők megidéztek, és a toroni nemes, vagy más keresők találtak rá, vagy az inkvizíció akadt a nyomára, bár az elintézési módból inkább az előbbiekre következtetnék.

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Őrtorony
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt, Dierol, Altemor del Coro, H’yssadin Sychín, Ayana
--------------------------------
//bocsánat a bealvásért, sok dolgom volt//

/Ayana/
A nő leül egy padra, majd látva, hogy állva maradsz, hellyel kínál.
- Szóval már említett valaki? Ez kedves, nem igazán szeretnek beszélni rólam.
- Hogy ki tehette? Azt csak a szellemek tudnák megmondani, azok meg különösen hallgatagok. Vagy maga Darton, de őt meg inkább hagyjuk – von vállat.
- Azt mondod, élőholtak? Ezen azt érted, hogy halott testek, melyek mozognak? – jelenik meg a rettegés az arcán. – Nem jártak errefelé közel kétszáz éve – a zavar pírja önti el az arcát, ebből rájössz, hogy olyasmit kottyantott el, amit nem akart. – Biztos tévedsz.
- A barátod? Nahát, szóval a BARÁTOD? Igen kellemes férfiúnak látszik, szép pár vagytok, ami azt illeti. Gyermekre gondoltatok már? Aranyosak tudnak lenni a csöppségek. Vagy talán pont ezt szeretnéd elkerülni? Tudok benne segíteni – láthatóan megelevenedik, látszik rajta, hogy ebben érzi igazán otthon

/Sychín, Matt, Altemor)
A könyvek felett görnyedtek, megosztjátok egymással az olvasottakat.

/Dierol/
Nem hallasz bentről semmi gyanakvásra okot adó hangot. Valahogy nehezen tudod elképzelni, hogy egyetlen hang nélkül leterítse valaki Ayana-t. Job ötlet hiányában odakinn várakozol, a port rugdosod.

//pm-ben jelezze, hogy ki aktív, mert most nem tudom követni//

[Syris]

//Én aktív lennék, de sajna jövő héten táborba megyünk. Hétfőn megyünk, vasárnap jövünk, úgyhogy max vasárnap délután vagy estefele tudok írni leghamarabb. Vagy persze hétfő délelőtt 9ig kb. De utána vagyok. //


Leülök.
-Miért nem beszélnek rólad?
-Igen, ahogy láttam elég friss tetemek voltak.
Mikor elszólja magát, furcsán, bal szemöldököm kissé felhúzva, kérdőn nézek rá.
-Kétszáz éve? Mit kerestek itt akkor?
-Igen, a barátom.... Szép pár?-nézek értetlenül, kérdőn- Hogy érted? Mi?
<Miről beszél?>
-Gyerek? Jaaa...-amint leesik mire gondol, zavarba jövök és elkezdek hadarni-nem, nem, nem, nem, nem. Nem akarok gyereket. Mármint akarok, csak nem most. És nem tőle. Mármint nem is lehetne tőle. Nem a barátom. Mármint nem úgy, ahogy érted. Szóval csak alig pár napja ismerjük egymást.
Gyorsan megpróbálom valamennyire terelni a szót.
-Szóval akkor tudnád valamikor fogadni őt is? Jó lenne,ha ő is itt lenne. Pontosabban, ha úgy tudnánk beszélni, hogy ő is ott legyen.

[Wolftern]

Altemor del Coro

-Nagyszerű! Evvel nem jutunk semmire. Azt hiszem pihenek egy kicsit.
Szólalok meg mikor meguntam a könyv böngészését, majd keresek egy helyt ahova lefeküdhetek.
-Az ereklye lesz a kulcs, a pap halálában és az élőhalottak feltámadásában. Már csak azt kellene eldönteni hol keressük?
<hátha valakinek eszébe jut valami>

[Mesemondó]

--------------------------------
KM: Siffad
Helyszín: Őrtorony
Időpont: Psz. 3701.
Résztvevők: Csendes Matt, Dierol, Altemor del Coro, H’yssadin Sychín, Ayana
--------------------------------
A társalgásotokat egy fiatal fiú zavarja meg: fekete ruhát visel, az arcára fekete és vörös csíkokat festett. Kimérten és mereven tájékoztat róla, hogy megkezdik a szertartást, szívesen látnak benneteket is.

Odakint összegyűltek a falusiak, mind tiszta, ünnepiesnek ható ruhában. A tömeg feje felett varjak köröznek, mintha tudnák, miért is gyűltek össze. A szentélyen kívül várakoznak, hiszen nem is férnének be mindannyian, csupán a felravatalozott testet helyezték el az oltáron. A tömeg elrendeződése bemutatja a falu hierarchiáját: hátul nők és gyereke, előttük a férfiak. Közvetlenül a bejáratnál áll a falu vezetője és még három férfi, közöttük a kyr. Rövid várakozás után az elöljáró szólal meg:
- Mind tudjuk, miért gyűltünk ma össze. Sötét napok jönnek, mert nem nekem kellene itt állnom, az atya az, kinek a távozót búcsúztatnia kellene, s most mégis ő lépett a sötét útra. Emlékezzünk rá, hisz bár nem közöttünk született, közöttünk lelte meg a békét.

Folytatja a beszédjét, ahhoz képest, hogy rögtönzött, szépen és hosszasan beszél. A falusiak néma csendben hallgatják végig, csak néhány apró gyerek zavarja meg a csendet. A félórás beszédet követően még néhányan lépnek elő, akik történeteket, adomákat adnak elő az atyáról – egy eltévedt gyerekről vagy egy halálesetet követő beszédéről. Láthatóan kedvelték a papot.
Néhányan – köztük a Dierol és Ayana által ismert Morger – félrehúzódva állnak, kezükben virágokból font koszorúk, melyet utólag helyeznek el a fal mellett. A beszéd végén a korábban már látott fiú lép elő – sírós hangon kezd citálni egy hosszú litániát /Altemor felismerheti a halotti szertartás szövegét, viszont a szavakat nem tölti meg hatalom/, melynek végeztével az elöljáró az ajtóhoz lép és egy nagy kulccsal lezárja az ajtót.
- Az nyissa ki, ki a helyébe lép – jelenti ki kenetteljes hangon – Darton őrizze meg a helyet.

[Dierol]

//Khers Dierol//

A falusiakat követve megyünk a temetésre. Ahogy meglátom a többieket biccentek feléjük, s a közelükbe megyek. Mint kívülálló a tömeg szélén állok meg, a gyerekek és nők mögött. Komoran ácsorgok a helyemen jórészt a hideg miatt, ami lassanként és alattomosan bekúszva a ruha alá tőrként csontig hatol, és időnként borzongásra késztet. Közben halkan fordítom Ayana számára a beszédet, valamint a történeteket. Egy-egy alkalommal utálkozó pillantást vetek a veszélynek és a pap szellemének mementóira - a varjakra.

"- Az nyissa ki, ki a helyébe lép – jelenti ki kenetteljes hangon – Darton őrizze meg a helyet."
<S ne is gyere vissza! Remélem ez a temetés gondoskodik erről.> Teszem hozzá gondolatban.