Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

___________________________________________
Résztvevő: Nivor Nathian
Helyszín: Namani alföld északi részén
Időpont: ősz, 2. nap, reggel
Esemény: ismét úton
___________________________________________

A város szokatlan képpel mutatkozik meg előtted: a bűnöseivel köszönt. Tudniillik a város határában, kis dombokon felfüggesztett ketrecekben koszos, sovány rabokat látsz, és némelyik ismerőként üdvözli a frissen hozott foglyokat. Odabenn sem javult a helyzet a durva palánkfalon átlépve. Egyből a kalodákkal tarkított térre érték, ahol a közepén álló kúthoz asszonyok sorakoztak fel vízért. A kalodák mögött Domvik templom állt, egy fiatal pap etette az egyik foglyot, előtted egy gyerek futott el csirkét kergetve, a tér túloldalán kutyák acsarogtak egymásra a kocsma előtt, s az ott italjukat fogyasztó férfiak fogadásokat kötöttek, melyik eb lesz az ügyesebb. Városnak város, de eddig nem túl bizalomgerjesztő.
-Megérkeztünk. Jól viselte magát, panasz aztán nincs. Isten áldja!-köszönt el Frits és kíséretével meg a rabokkal balra lefordult a térről.

[Iymer]

A meglepetésem csak nőtt Dentas szavai hallatán, de a mozgásom legalább gyorsabb lett a veszély hallatán:
- Fizesd ki - hadarom oda Sikennek, majd szinte repülök ki a kapun, felugrok Dentas lova nyergébe, és vágtatunk is vissza a szállásra.

<Hogy az Isten verje meg! Remélem, még él mind a kettő. Akkor legalább Merrow tud még valamit kezdeni velük, hogy meg is maradjanak. Hogy fogom így megtudni, hová menjek holnap?>

[Navaratna]

viewtopic.php?f=105&p=3688551#p3688551

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, úton észak felé
Időpont: hajnal

*Jó pár órája nyeregben vagy, fűt a bosszú, hajt a tettvágy, a bizonyítás a kiemelkedetteknek. Nem vagy ostoba, tudod, ha fényes nappal hirdeted Urad dicsőségét fekete páncélodban, hamar máglyán, vagy még rosszabb, az Inkvizíció kezei közt végzed. Az éj a palástod, a fegyvered és a barátod... Északra egy fő kereskedelmi út vezet, körülbelül két szekérnyi széles, és megannyi kisebb csapás, melyek falvakon keresztül szelit át a tartományokat. Atyád hóhérjainak több órányi előnyük van veled szemben, ám kétled, hogy vágtában haladnának. Ahogy kel fel a nap, úgy önti világosba a dimbes-dombos, zöldellő tájat.*

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*Bár hajtja a bosszúvágy és nem szeretné nyomát veszíteni az üldözött különítménynek, de tudja, hogy pihennie és informálódnia kell. Nomeg az biztos, hogy a szentfazekak a forgalmas kereskedelmi utat választják, ahol egy Feketerendi Lovag nem közlekedhet nyíltan. Legalábbis nappal. Viszont a lelepleződés már megtörtént, így csupán célja érdekében kényszerülhet inkognitója felöltésére. Egyenlőre nem veszi le a vértet, de az útról letérve egy párhuzamos üsvényen lovagol tovább tervezett délelőtti pihenőjéig. Ha talál egy alkalmas, a kíváncsi szemektől viszonylag védett területet megáll és kiköti, leszerszámozza lovát, majd megszabadul a súlyos vasaktól és elcsomagolja őket. Kis pihenőt enged magának és a takaró fák, bokrok árnyékában leheveredik. Mélyen aludni nem tervez, de pihenteti elméjét és testét egyaránt. Nomeg hű társának, a harciménnek is ad legelési lehetőséget, hogy ő is kipihenje az út fáradalmait. Ha nem történik semmi 3-4 órát szundít, majd ismét felkerekednek és folytatják az üldözést. Így fényes nappal a páncélját nem veszi fel, nemcsak a lelepleződés miatt, hanem a Nap melege miatt se. Majd estére, az éj leszálltával ismét tart egy jóval rövidebb, fertályórás pihenőt, ahol ismét magára ölti vértezetét az "éjszakai műszakhoz".*

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, úton északra
Időpont: délelőtt

*Utad közben a látóhatár szélén legalább két majorságot is észrevettél, melyek hangyaméretűenk tűntek ilyen távolságból. Ezért le kellett térned egy kis időre a csapásokról, nem mintha sokban különbözne a kitaposatlan fűtől. Bal oldalról egy hegység lába kúszik közelebb és közelebb, kisebb-nagyobb erdőségekbe ütközöl. Már egy fertályóra nem láttál életet, kétled, hogy az erdőt a nemesek használnák vadászterületre, ahhoz messze van. Mielőtt még elérnéd a fák sűrűjét, egy kisebb ligetet fedezel fel, jól árnyákolt, magas fűvel beborított. Kikötöd Pokoltüzet, aki prüszköl néhányat, majd nekiáll felemészteni a zöld növénytakarót. Levedled magadról erőt sugalló vértedet, és elszenderedsz a fűben. Pár óra múlva ébredsz több tucat lépés zajára. A nap lassacskán eléri égi pályájának tetőpontját, pár száz méterre egy pásztor kölyköt pillantassz meg, körülötte vagy húsz birkával.*

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*A léptek zajára ébredve Acapella összehúzott szemekkel hunyorog, ahogy próbálja kipislogni az álmot szeméből. Lassan felül, majd félig fel is térdel, hogy jobban hozzáférjen kardjához, ha a szükség úgy hozza. A magas aljnövényzetből kinézve megpillantja a hangok forrását. Meglátva a fiút és a nyájat kissé megenyhül a feszültség izmaiban. Feláll, leporolja magát és lassan elindul a fiú felé, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy ő épp erre sétál felföldi nemes létére, sötét zubbonyban és pantallóban, lovagkardjával oldalán.*

-Üdvözletem. Mondd fiú mi hír errefelé széles-e határban?

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, úton északra
Időpont: délelőtt

*A fiú láthatólag feszültebb lesz, ahogy megpillantja közeledő lépteidet. Lesüti fejét, és elég ügyefogyott módon meghajol előtted shadoni szokás szerint, ámbár mozdulatából kirívik nem állandó vendég a nemesi körökben. Becsületére legyen mondva, azért megpróbálta. Amint válaszol a szemedbe néz, ám nyomban el is kapja tekintetét, mintha nem tudná eldönteni hogyan is illendő egy nemessel folytatott társalgás.*
- Jó napot, Uram... Őőő... A birkák egésségesek s a termésre se lehet panaszunk... Dolgózunk ám rendesen megállás nékül, s az adót is fizetjük rendesen... Uram... - válaszolja zavartan, láthatólag nem tudja mit feleljen a nemestől szokatlan kérdésedre.

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*Elégedetten elmosolyodik a lovag, látva a pásztorfiú feszengését. Aztán még pár percig élvezi a kínlódását, mielőtt megveregeti a vállát. - Márha a szerencsétlen pór nem veszi támadásnak és nem fut ki a világból.*

-Nyugalom a hosszú élet titka. Még sosem ettem gyereket. ... Még.

*Figyeli a nyomatékosítás hatását. Bár csupán rossz viccnek szánta, de kíváncsi zavarában ezt észreveszi-e az előtte álló reszketeg húsdarab. Bár nem közölte és nem is mutatja jelét, de ez amolyan gyors próba, hogy van-e értelme figyelmet és időt fecsérelnie a jobbágyra. Ha veszi a lapot vagy legalábbis megőrzi sosemvolt méltósága morzsáit, akkor érdemes, hogy kapjon egy esélyt Ranagoltól a felülemelkedésre mostani önmagán. Így nem fogja megölni a beszélgetés végeztével. Akárhogy is történjen továbbra is elbeszélgető stílusban kérdezget ezt-azt, persze van amire kiváltképp kíváncsi, de ezt nem szeretné elárulni idejekorán az informátorának.*

-Na ne félj tőlem, nem vagyok én olyan gonosz kényúr. Mondd csak mostanában jártak erre más nemesek vagy épp egyházfiak adószedni? Esetleg más ügyben? Csak azért kérdem, mert nagyon udvari a stílusod, ahogy pukedlizel a mezőn. Nomeg rögtön ezzel az adóval jössz itt nekem. Tán csak nem sarcoltak meg titeket valami kóbor latrok?!?

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, úton északra
Időpont: Délelőtt

*Hirtelen érintésed nyomán a fiú összerezzen, ám hamar úrá lesz testén és megembereli magát. Habár erőd és kondíciód közelében sem jár, pár év múlva erős fiatalember lehet belőle. Egy szegmens erejéig elkerekednek szemei a hallottakra, de rémültsége hamar elillan tekintetéből, arcára pedig egy erőltetett mosoly kúszik. Talán a mosolyod hatására...*
- Nem, Uram... Az adót minden hónap 13. napján gyünnek beszedni, addig még lenyugszik egy-kéccer a nap... - csóválja a fejét a fiú, majd hirtelen abbahagyja, és mintha eszébe jutott volna, felcsillan a szeme. - De... Valamelyik nap ídesanyám a városi piacon árulta a ződcségeket, no meg a tojásokat. Osztán mikor hazagyütt, mesélte, hogy látott vagy egy tucatnyi fegyverest. Azt mondta az urakban látható riadalmat keltettek, pillantásukra készségesek lettek, mint a fejőstehén... Dél felé haladtak, itt nem álltak meg minálunk...

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*A fiú szavai hallatán is megőrzi hidegvérét és kívülről nem látszik mennyire érdekli az a "majd egy tucat fegyveres". Bár pár napja volt, így valószínűleg még jöttükben láthatta a fiú anyja őket. Azzal kapcsolatban Acapellának semmi kétsége, hogy azokat látták, akik a birtokukat... azaz mostmár csak az ő birtokát felégették. Néhány hosszúra nyúlt pillanatnyi hallgatás után egy bólintással nyugtázza a hallottakat.*

-Értem. Nos az megnyugtató, hogy nem sanyargatnak más nemesnek mondott haramiák titeket a környékünkön. Monddcsak van a közelben város, ahol a magamfajta megszállhat többedmagával?

*Bár ismeri a környéket ezt nem köti a kölyök orrára. Egyenlőre azon gondolkodik vajon merre mehettek tovább prédái és merre érdemes neki indulnia.*

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, úton északra
Időpont: Délelőtt

*A fiú a burkolt kérdésed hallatán egy kicsit furcsállva néz rád, úgy látszik meg is feledkezik az ildomos viselkedésről, nem palástolja az arcára kiülő érzelmeket.*
- Innét olyan egy napi járófődre van egy város. Brenella... A magafajta jómódú úr bárhol találhat szállást és tetőt a feje fölé a városon belül, de mi amazokat nem tuggyuk megfizetni... Csak követni kell a falubó induló fődutat... Ha visszább megy pár mérfődet megtalálja, Uram...
*Nem sokkal jutottál előbbre, de talán a városban érdemi információval elláthatnak... Hacsak nem telt el túl sok idő azóta, hogy utoljára ott jártak... Mindenesetre kitérőt kell tenned, ha a városba akarsz lovagolni...*

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*A lovag elgondolkodik a hallottakon. Kissé aggasztja, hogy van-e értelme kitérőt tennie vagy csupán időt veszítene vele. Végül búcsúzásul rámosolyog a fiúra.*

-Köszönöm az útbaigazítást fiú. Próbálj meg megerősödni és itthagyni ezt a porfészket. Ha megfogadod a tanácsomat beállsz katonának, de ne a sokrkatonák közé, mert ott csak hangya leszel. Hanem valamelyik közeli nemes bandériumába. No nem tartalak fel tovább.

*Ezzel sarkon fordul és ahogy jött kényelmesen visszasétál a bokrok közé, hogy felszerszámozza lovát és holmiját összepakolva útra kelljen. Kényelmes ügetésben a közeli város felé veszi útját.*

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, úton északra, pár mérföldre Brenella városától
Időpont: Kora délután

*A fiú bólint, majd elbúcsúzik tőled, az ügyefogyott meghajlást hanyagolva. Felszerszámozod Pokoltüzet, és összepakolod kevés felszerelésedet pár perc alatt. Lovadat megfordítod, hogy elinduljatok amerről jöttetek. Még a hátadon érzed a fiú kíváncsi tekintetét, ám hamar ott hagyod a bégetések közepette. A fiúnak igaza volt, hamar megtaláltad a városba nyújtózó fölutat, és alig három óra alatt már kivehető alakot ölt a város egy-egy épülete a dombok mögött. Az utad egykedvűen telt, viszont gyakran kellett visszaszorítanod éhségedet: már több mint egy fél napja nem vett be a gyomrod ételt. A távolságból ítélve, kevesebb mint egy fértályóra alatt élered Brenella kapuját ilyen tempóban. A nap közben magasra szökött az égen, úgy érzed, mintha csak rád koncentrálna, és ragyogó sugaraiból csak neked adományozna. Hát nem csodálatos...? *

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

<Hogy a két Hold morzsolna össze te nagyranőtt parázsdarab! >

*Nem túl szép dolgokat kíván a százágra sütő Napocskának és magában felhőkért vagy egy jó kis ítéletidei viharért fohászkodik. Alig várja az enyhet adó éjszakát, amikor végre zálszót bonthat a pusztulás. A város közelsége elégedettséggel tölti el, mert az éhség már mardossa bensőjét. Sajnos a felégetett házból már nem vételezhetett élelmet is magának, így pont kapóra is jön ez a kis kitérő. Ha eléri a várost lassít és vérbeli nemeshez méltóan, enyhe lekezeléssel léptet be a városba. Bár nem sieti el és lealacsonyító lenne, ha kimutatná szükségét, de szemeivel fogadót vagy megfelelő színvonalú vendéglőt, kifőzdét keres magának.*