Fagyvár [ETK]

[Fuhimi Rokuro]

Az őrgróf elajánlása éppen jókor jön, van már csaknem egy napja is, hogy utoljára ehettem.
- Köszönettel elfogadom a szíves invitálást és a vendéglátást, gróf úr. Esetleg lenne egy szobája is, ahol letehetném a poggyászomat, mégsem illő mindenféle úti holmival az étkezőasztalhoz ülni, azzal nagymértékben lekötelezne.
Ha végül asztalhoz ülünk és beszélgetésre kerülne a sor, akkor elmondom nagy vonalakban életem történetét és, hogy éppen a toroni seregek várható betörési pontja felé igyekeztem, hogy segítségemet - bármily csekélynek is számíthat - felajánljam a Szövetséges seregek támogatására.

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

- Valóban ránk fér némi harapnivaló. Mi a poggyászunk nagy részét lent hagytuk a lovainknál. Megtenné, őrgróf úr, hogy egy emberével felhozatja a szálláshelyünkhöz? Aki utánanézhetne, hogy a megfelelő ellátást megkapták-e a lovaink.

- És ha már a kéréseknél tartunk, ellenére lenne-e, ha itt fönt, ezt a hajdan volt csillagvizsgálót megnéznénk? - itt a végén csillogást lehet a szememben felfedezni.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A paplovag szélesen elmosolyodik Rinaldot hallva.*

<Próbálja menteni, ami még menthető maradék bátorságából... de a holtakkal és a Hallgatag Úr szolgáival egyik ficsúr sem mer packázni. Ez így is van jól. Féljenek csak, hisz van rá okuk. Nomeg az is biztos, hogy ha csupán meglátná az emlegetett belezést kifordulna magából az öklendezéstől... >

*Elgondolkodását a gróf szavai törik meg. A várúr beszélgetés közbeni arckifejezéseiből ítélve nem gondolta volna Neidhart, hogy pont egy közös étkezést javasol majd Boreon. Azért örül neki, hogy jól bírja a "megpróbáltatásokat" házigazdájuk. A szőke férfi hallgatásba burkolózva a többi vendéggel tart az étkezőbe. Nem különösebben érdekli kinek mi a helyzet a poggyászával. Az asztalnál az eddig szótlan nő mellett foglal helyet. Egyenlőre nem szól bele a többiek esetleges kiselőadásába, hogy ki mit mond el magáról. Csupán figyeli milyen alakokkal hozta össze a sors. Egyedül a vöröshajú történetére kíváncsi, de sejti pont ő nem fogja produkálni magát.*

[Laurana]

Rebecca de Vicca

*Önkéntelenül is megborzongok kicsit, mikor az ablakon keresztül meglátom az eddiginél is jobban tomboló vihart, milyen szerencse, hogy magányos a várúr. Bár a másik oldalról nem annyira, hiszen nem igazán vágyom csevegésre, arra, meg hogy magamról kelljen beszélni, pláne nem, ígyis folyton visszagondolok, holott szeretném elfeledni az egészet. Mindenesetre egy halvány mosoly mellett nyugtázom a meghívást, és akkor a többiekkel együtt megyek az étkezőbe, a csomagom itt hagyom, ha nem viszi fel senki, majd legfeljebb én visszajövök érte. Az étkezőben az asztal sarkánál foglalok helyet, a mellém ülő szőke férfit néhány pillanatig szemlélem, leginkább a tekintete érdekel, ha más nem, az megmutatja, milyen ember valójában. De tényleg csak néhány pillantás erejéig nézek oda, utána az időközben megszólaló másik férfira nézek, figyelmesen, csendben hallgatom, nem kívánok megszólalni egyenlőre.*

//Elnézést a késői válaszért, de mostanában nem túl stabil az internet errefelé, de remélem mostmár megoldódik a dolog.//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Az őrgróf felsóhajt, szobákra utaló kérdéseket hallva.

-Nos, tudják nem rendezkedtünk be annyira a vendéglátásra, így túlzottan minőségi szobákkal nem szolgálhatok, az eggyel ezalatt levő szinten tudok szobát biztosítani, három személyes szobák vannak, tisztán vannak tartva, de sajnos nem vetekedhetnek egy-két híresebb fogadó lakosztályaival. Az étket pedig, ha nem haragszanak, itt helyben szolgálnánk fel, sajnos a téli időjárás miatt kissé szegényes, de a hús finom, és a raktárakban némi zöldségféle is maradt a nyárról, a szakácsom pedig tűrhetően főz. A poggyászokkal ne legyen gondjuk, elég tágas ez a terem, a szobákba ráérünk később levinni őket. *Iymerhez fordul: -Természetesen, felhozatom.

*Helyet foglaltok, és kisvártatva érkezik az étek. Sült, zöldségkörettel, cipóval. Kellemes illata van, és az íze is kiváló. Valószínű mindenki evett már jobbat, de a kinti cudar idő ellenére friss sültet fogyasztani ritka jó érzés. Az étkezés utánra akad némi sör, bor, mind a kellemesen zamatos északi fajtákból. Miután mindenki jóllakottan dől hátra a székén, az őrgróf pipára gyújt, ha nincs senkinek ellenére, majd hirtelen észbe kapva ismét a kraditákhoz fordul.

-A csillagvizsgálót, Iymer barát, sajnos már nem találja meg ép állapotban, talán még a káosz időszakában veszett oda, de a helye az még ma is látható.

*Talán továbbterelné a beszélgetést, amikor az ajtón kopogtatnak, és kisvártatva belép egy magas, termetes, izmos férfi, vállig érő haja hófehér. Bőre kreolos, szemei kéken csillognak nemes vonalú arcában. Meghajol az őrgróf felé.
-Uram! Toroni csapatok érkezését jelentették. Alig egynapi járóföldre vannak innen, legalábbis azt híresztelik…

Rebecca: Amint a férfi megpillant, tetőtől talpig végigmér, szinte levetkőztet a pillantásával. Valamiért az a sejtésed támad, hogy ez az alak bizony nem szokott szűkölködni hölgypartnerekben…

*A gróf egy pillanatra megdermed, szembe furcsa csillogás költözik, majd felétek fordul.
-Bemutatom önöknek a katonáim hadnagyát, Crystal de Vorre urat.
*Az említett biccent felétek, majd ura utasításait lesi, aki azonban kérdően néz rátok.


//Nos. Van némi minőség bírálatom ezzel a reaggal kapcsolatban, de remélem csak én vagyok túl önkritikus... //

[Iymer]

- Én szívesen megnézném annak a csillagvizsgálónak a maradékát is, Őrgróf úr!

A hadnagy szavait hallva elsősorban a meglepetéstől felugrom űltömből.
<Egy napi járóföld??? Az erőltetett menetben sincs több 30 mérföldnél! Azt egy várból vagy jól megépített őrposztokból látni kell, nem beszélve a felszálló füstről - mert az is biztos, hogy gyújtogattak. Hol vannak a menekülők? Hogy őrzik ezt a vidéket?! A hercegséget!> - gondolom magamban, és szúrós szemmel, összevont szemöldökkel nézek az őrgrófra. Kezd elszállni a bizalmam felé. Elég nagyot kell alakítania, hogy visszaszerezze.

- Ennek azonnal utána kell nézni! Mi az, hogy híresztelik? Ki híreszteli? Maga nem nézett utána? Mit jelentettek az őrszemek? Hány embert küldött ki felderíteni? Hány embere vethető be azonnal? Hány paraszt vethető be azonnal? El vannak-e torlaszolva a szorosok?

Intek Windefinéknek és elindulok a hadnagy felé. Azzal a szándékkal, hogy szemrevételezném mindenekelőtt a toroni csapatok állását, a védelem készültségét és erejét. És ha esetleg sikerül, a környéken lakók védelmét, de ez már reménytelennek tűnik.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*Az asztalnál nyugodtan állja a vöröshajú nő tekintetét. A szemei tiszták, nem árulkodnak rejtett titkokról. Jelenleg az unalom jól látszik nemcsak szemein, hanem arcán is. Viszont, ami zavaró szokott lenni a legtöbb ember számára, hogy még unalmában, békeidőkben is ott bújkál valami őrületre hajadzó csillogás, a vérszomj visszfénye. A szőke lovag hátradőlve a boroskupjával játszik, amikor a romos csillagvizsgálóról hirtelen egészen más irányt vesz a beszélgetés a hadnagy belépésével és híreivel. Ahogy meghallja Neidhart, hogy egy napon belül itt lehetnek az ellenséges csapatok Iymerhez hasonlóan megelevenedik és felállva mindkét öklével rátámaszkodik az asztalra, így hajol közelebb.*

-Ha Darton velünk van holnap reggel már vértől piros hóra kelhet a Nap! Végre!

*Látszik, hogy ideérkezése óta talán először igazán kíváncsi a hírekre, fejleményekre. Ha most néz valaki a szemébe, sőt egész kisugárzásában érezhető az avatott emberismerőknek a várakozás izgalma és az ölés utáni vágy.*

-Milyen egységek közelednek? Lesz érdemi harc vagy csak ácsingóznak majd a falak alatt?

[Fuhimi Rokuro]

A hallottak után leteszem a boros kupát az asztalra és nyugodt hangon szólítom meg előbb Neidhartot, majd az őrgrófot.
- Nem hinném, hogy bárki ember fiának életcélja kellene, hogy legyen mások evilági útjának erőszakos megszakítása. Ugyanígy azt sem hiszem, hogy ünnepelnünk vagy várnunk kellene bármely emberi vagy nememberi lény halálát, még ha az jó ügy érdekében következik is be.
- Gróf úr, amennyiben szerény személyem hasznát tudja látni a közeledő fenyegetés felderítésében vagy lakhelyének, uradalmának védelmében, kérem rendelkezzék velem.
Azzal kiiszom a maradékot a kupából és várakozóan tekintek a többiekre.

//Bocs, Rend-Élet jellem közbelépett.//

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Nem lep meg nagyon a feketeruhás tekintete, valami ilyesmire számítottam. Volt idő, mikor még máshogy láttam a dolgokat, és hasonló csillogás ült az én tekintetemben is, de az mára már teljesen kiveszett, és nem is bánom. Rájöttem már, hogy a halál utáni, vagy éppen a mások életének kioltására irányuló vágy csak egy ócska indok. Hogy mások azt hihessék, dicsően haltunk meg, valaminek a védelmében. Hogy mi azt hihessük, ez által közelebb kerülünk a hatalomhoz, amit szolgálunk. Megpróbáljuk mindezt elhitetni az ellenféllel, na meg persze magunkkal. De a keserű igazság az, hogy élni, és megpróbálni helyrehozni a hibáinkat, sokkal nehezebb, mint egy őrült vigyorral előre rohanni az első sorban, bemesélve magunknak, hogy így vagy úgy, élve vagy halva, de dicsőség lesz az osztályrészünk.
Úgy látszik megint elkalandozom kissé, és bár úgy tűnhet, mégsem figyelek igazán a csillagvizsgálót érintő témára.
Aztán belép a hadnagy, elmondja a híreit, és végigmér. Ismerem már ezt a fajta tekintet, de nem kedvelem csöppet sem, enyhén összehúzott szemekkel egy hideg pillantást vetek rá, majd a grófra pillantok, mi lesz most. Háború, toroniak, egy vérre szomjazó lovag, valami pojáca, néhány csuhás, na meg a mondandója alapján igencsak naivnak tűnő férfi. Valószínúleg jobban jártam volna, ha kinn maradok a viharban. Mint a fehér holló, olyan ritka az olyan, akinek így vagy úgy, de nem célja a pusztítás... Valyon melyik a jobb? Keserves lecke árán megérteni az élet értékét, vagy gondtalanul élvezni a háborút?
Szótlanul nézem továbbra is a grófot, várom a reakcióját.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Iymer kifakadására a hadnagy gúnyosan elmosolyodik, kissé talán lenézően is, bár ez inkább csak egy sejtelem, mintsem leolvasható "üzenet." A viselkedése azonban nyugodt és hűvös marad.

-Az, hogy híresztelik, az azt jelenti, hogy a legközelebbi jelzőtűz kigyulladt, de azt is éppen hogy látjuk. De, utánanéztem, a várfalról. Nem láttam az orromnál tovább. Hány embert küldtem ki? Egyet sem. Körülbelül tíz mérföldön belül a lovára fagyna, és hogy az utolsó kérdésére is válaszoljak, pont elég kevés emberem van ahhoz, hogy ilyen öngyilkos akciókra küldözgessem őket. *hangja a végére kissé dühös lesz, mintha féltené katonáit. -A parasztok meg... *legyint* a kaszával mind jól bánik, de csak a búzasereg ellen, legtöbbjük nem látott még katonát, és ők is legfeljebb háromszázan vannak, ha mindhárom falu összes lakosát beleszámolom.

*Az őrgróf a Krad-lovagok vezetőjének szúrós tekintetére rezzenéstelen és kifejezéstelen arccal igyekszik válaszolni, bár kissé mintha bosszantaná ez a számonkérő hangnem.

-Megbocsásson, Iymer lovag, de a vár a lehetőségeinkhez képest a legjobban védett. Mivel két bejárata van a völgynek, és egyik eltorlaszolhatatlanabb, mint a másik, ezért csak kardunk erejében bízhatunk, ha az ellenség a falak alá ér.
Örömmel veszem, hogy készek védelmezni a Szövetséget, és nem különben szerény hajlékomat. Egy napi járóföld meglehetősen nagy távolság, lehet, hogy a toroniak inkább toronyiránt a hercegség szíve felé indulnak. *az utolsó szavaknál kissé aggódó lesz a hangja. Igazi hazafi.
-Elmehet, hadnagy. Amint bővebbet tud, várom a jelentését.

*A férfi kisétál a szobából, így ismét egyedül maradtok az őrgróffal, odakint a szél süvít, bent viszont a feszült várakozás idegölő csendje honol.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A kissé naívnak tűnő reakciót hallva az erőszakos halálról a feketébe öltözött lovag harsányan felnevet. Érdekes módon nem tűnik erőltetettnek a hang.*

-Nem hinnéd Édes Öcsém?!? Szerinted a toroni ezredek miért csámborognak Erigow hegyei között? Szerintem nem nerc-vadászatra jöttek. Csupán egy célja van a közelgő sereg minden katonájának... Jelesül az, hogy erőszakosan véres pontot tegyenek mindannyiunk életének végére. Ha pedig elmennek mellettünk... akkor örülhettek, hiszen megmenekül a szepegő seggetek és az utánunk következő városok borulnak lángba, az iparosokat fogják kardélre hányni. ... Tudom ez nem egyértelmű mindenkinek, de ez azért végvár sejtésem szerint, hogy itt follyanak öldöklő csaták, véres ostromok. Ha mindenki elesik várúr, katona, jobbágy, vendégek, akkor is kötelességünk olyan vérfürdőt és káoszt rendezni az ellenség fogadására, hogy a városok, falvak lássák az égő hullahegyek füstjét és hadrendbe tudjanak állni. ... Ilyen a háború. Aki nem bírja a vért és az erőszakot, az fusson, amíg bír.

*A kioktatást, "szentbeszédet" természetesen nemcsak a borozó ifjúnak címzi, hanem mindegyik a csatára eddig igen csekély hajlandóságot mutató vendégnek is. Az persze más kérdés, hogy kinek miért is lenne fontos az ütközet. Az erigowiaknak időt nyernének... Dartonnak pedig újabb koponyákat a trónusába.*

//Fuhimi: Nem kell bocsánatot kérned, jól viszed a jellemedet.
Az gondolom kiderül, hogy a lovagomnak kicsit más a jelleme. //

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Semmi kedvem végighallgatni a két láthatóan nyakegyenset ellenkező szellemiségű férfi kezdődő "párbeszédét", nem hinném, hogy szónélkül lesz hagyva a kioktatás, ha már ennyire kifakadt az előbb, aki kezdte. Úgyis feleslegesen mondják a magukét, egyik se hallja meg, amit a másik mond. Én meg csak őrlődnék, mi a jobb. Ha harcra kerül a sor, ígyis úgyis harcolni fogok, mert életben akarok maradni, vannak dolgok, amit helyre kell hoznom. És valóban, inkább a vár alá jöjjön az ellenség, ne egy sokkal védtelenebb falut prádéljon fel. Vérontás így is, úgyis lesz, hiszen háború van. Bármilyen keserű érzés is, de nem tudok mit tenni ellene. Kissé hétrébb tolom a székem, majd fölállok, és a grófra emelem a tekintetem.*
-Köszönöm az az ebédet, igazán jól esett. *Kezdem, bár aki a tányéromra pillant, láthatja, alig ettem valamit.*
-De ha most megengedi, visszavonulnék, kimerítő volt az utazás, szeretnék lepihenni. Ammenyben harcra kerül a sor, rendelkezzen velem, ahogy tudom, igyekszem megfizetni a vendéglátást.*Tekintetem valóban fáradtnak látszik, komornak. Megviselt, kissé fakó, össze sem lehet hasnlítani a már most harci lázban égő Dartonitáéval.*

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

- Hogyhogy a maga embere a lovára fagyna, a toroni csapatok pedig az állítása szerint már napok óta úton vannak? - Kérdezem vissza a hadnagytól. - A parasztok pedig természetesen munkához kellenek, nem az első sorokban elesni. Mint ahogy azzal ön is tökéletesen tisztában van.

Majd az őrgróf felé fordulok, még felé is mutatok fenyegetőn a mutató ujjammal:
- Azt mondta az előbb, semmi információja a toroni csapatokról, most pedig hagya, hogy egy napi járóföldre megközelítsék az önre bízott erődöt! Ha pedig a völgy bejáratait nem lehet eltorlaszolni, akkor lehet följebb. Nincs eltorlaszolhatatlan völgy, csak hanyag védelem. El lehet rontani az utakat, hogy legalább szekérrel ne lehessen rajta járni, és így lényegében utánpótlás nélkül maradnak. Továbbá elővárakat emelni rajtuk, ahonnan megbízható információkkal, nem pedig híresztelésekkel láthatná el saját magát. A felvonulásukat pedig lehet zavarni kicsapásokkal vagy rajtaütésekkel, késleltetve a közvetlen osztromot. Azt meg remélem ön sem gondolta komolyan, hogy egy erősséget hagynak a hátuk mögött, anélkül, hogy legalább körülzárnák, ami veszélyeztetné a tartalékaikat és az utánpótlást.

- Minden nap mindenképp jelentést fogunk tenni mind a hárman az itt tapasztaltakról, és örömömre szolgálna, ha semmi olyasmit nem kellene a feletteseim tudomására hoznom, amivel egy hadbírósági felelősségrevonást kockáztatna. Már persze, ha túléljük.

- És ha, tegyük fel, sikerül is visszavernünk a támadást, a felprédált földekből hogyan szerez akkora jövedelmet, amiből el tudja tartani jövőre is meg utána is a katonáit? Megfelelő számban, természetesen, gondolva a következő és az azt követő ostromokra.

[Fuhimi Rokuro]

Neidharthoz fordulok.
- Azt hiszem némiképpen félreismert uram, ezt annak a számlájára írom, hogy csak nemrégiben találkoztunk, így szavait sem tekintem sértésnek. Azt mondtam, hogy nem tekintem célomnak mások életének kioltását, nem pedig azt, hogy adott esetben nem vagyok kész magam is rá. Azért tértem vissza fogadott hazám földjére, hogy a szükségben verejtékemet, véremet és ha szükséges, akkor az életemet - melyért egy elhunyt jóakarómnak tartozom, aki Erigow szülötte volt - áldozzam a védelmében. Láthatja az arcomon is, hogy volt már részem ütközetben, többször öltem is, bár önnel ellentétben nem vagyok eme tetteimre büszke, ám azt akkor nem lehetett elkerülni, mondhatnám, az Istenek döntése volt. Megkérném, hogy ezután ne illessen becsmérlő szavakkal és ne bélyegezzen gyávának, ellenkező esetben kénytelen leszek a becsület mezejére terelni az ügyet, bár nem örülnék neki, mivel, ha más szemlélettel is, de azonos érdekeket képviselünk.- mondom neki halk, ám határozott, eltökélt hangon, vonásaim megkeményednek egy pillanatra ám úrrá leszek magamon és az őrgrófhoz fordulok.
- Gróf úr, ne vegye tiszteletlenségnek, hogy ellentmondok önnek, de Iymer baráttal kell egyetértenem. Tsu San azt tanítja: a nyugodt ellenség a legveszélyesebb. Kipihenve, semmitől sem zavartatva csak a csatára tud készülni teljes figyelmével, így nehéz kihívás elé állítja az embert. Amennyiben álmát, pihenését, utazását minduntalan szokatlan vagy váratlan események zavarják meg, akkor figyelmét nem lesz képes egy adott célra összpontosítani, így félig már el is vesztette az ütközetet.

//Quator: Köszönöm, igyekszem. //

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A lovag vészesen elvigyorodik. Úgy tűnik számított valami hasonló kilátásba helyezésére. Vidám, mosolygós és halk hangon válaszol a burkolt kihívásra.*

-Óhh. Nem tudtam, hogy hős vitézzel állok szemben. Ezesetben holnap reggel a várudvaron rendezhetjük a számlát. Persze csak, ha addig nem érnek ide a toroniak. Szemtől szemben megláthatjuk kinek kedveznek az emlegetett Istenek.

*Közben Iymer is akcióba lép és kiosztja a grófot, hogy hogyan vezesse a várat. Ezen jót mulat magában a feketeruhás férfi, de arcvonásain továbbra is az elégedett mosoly játszik.*

-Szerintem itt az ideje a mai jelentéstételnek Iymer Uraság. Talán időszerű lenne, ha az emlegetett felettesei és a hadbíróság tegyen valamit és ne csak a távolból lebegtesse a talárját meg a rizsporos parókáit a frontvonal várnagyainak. Hol vannak a Krad Rend bandériumai? Ha tudták, sejtették, hogy Toron erre küldi a seregeit, akkor miért nem erősítették meg Boeron várát?!?

*Ittléte alatt először mondhatni, hogy mások sorsa iránt is érdeklődést tanúsít. Bár kicsit elkényelmesedettnek tartja az öreg grófot, de az eddigiek alapján úgy véli helyén van a szíve és kész meghalni a védenceiért, jobbágyaiért.*