Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, Brenella városa
Időpont: Kora délután

*Hiába erőlteted a szemed a piac irányába, nem vélsz felfedezni általad oly gyűlölt címert vagy ismertetőjegyet. Így továbbhaladsz a főúton. A főtérig egy fogadó mellett haladtál el méltóságteljesen, ami valami étkezde is volt egyben, lévén, hogy fél tucatnyi ember sorban állt levesért. A kinézete alapján még a közrendűek is meg tudnák fizetni, bár bizonyára a kevéske félretett pénzt igénybe kell venniük, ám pozitívum az olcsó menzai szolgálat. A tér maga olyan húsz méter átmerőjű, közepén egy félig térdelő, ég felé tartott kardos kezű kőszoborral. Talán valamelyik szent lehet... Hömpölyögnek az emberek, több városőrt is felfedezel címerükkel a bal mellkasukon, valamint egy halványkék ruhaviselető papot, aki a szemben ékeskedő Domvik-templomba igyekszik. A teret szinte csak kőházak szegélyezik, köztük a közigazgatáshoz tartozó épületekkel. Végül kiszúrsz egy fogadót, cégére "Megtért farkas" néven csalogatja a megpihenni, valamint az italozni vágyó utazókat, városlakókat. Három ablak húzódik egymás mellett, és több kisebb az emeleteken, mindegyik mögött függöny takarja belső titkát kíváncsi tekinteted elől. Ha nem is kinézete árulkodik jómódúságról, inkább az elhelyezkedése. Jöttödre feltűnik egy fiú, és némán, alázatosan hallgatja szavaidat, majd elvezeti Pokoltüzet. Szeme csillogásából ítélve gondját viseli lovadnak... A fogadóba belépve kellemes hűs levegő fogad, legalább is a kinti időhöz képest. Mégis megnyugtatásodra szolgál a változás. A söntés veled szemben nyújtózik, mögötte egy szikár termettű, bajuszos férfi törölgeti a poharakat. Rádemeli sötétbarna szempárját, és biccentve üdvözöl. A pult mellett egy lépcső vezet felfele, a fogadó többi részében pedig asztalok és székek foglalnak helyet, körülöttük beszélgető emberekkel. Talán félig telve lehet a helyiség.*

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*A lovag még lován ülve megnézte magának a Domvik-templomot.*

<Ha nem is tudok meg semmit, de azt hiszem lesz mivel felhívnom a korcsok figyelmét... Nomeg Ranagol is újabb áldozattal gazdagodik majd... igen, majd ha leszállt az éj...>

*A fogadóba belépve már félretette esti terveit és a környezetet tanulmányozza, miközben kényelmesen a söntéshez lépked. Séta közben lehúzza enyhén poros kesztyűit és összefogva őket övébe tűri. A csapos biccentésére csupán egyik szemöldöke húzódik feljebb, de nyugodt, társalgó hangnemben szólítja meg a pult mögött álló férfit.*

-Magának is jónapot Közember. Vagy talán tévednék és nemesúr ön is csak nem ismerem fel a címert a kötőjén?!?

*Kis hatásszünetet tart, hogy legyen ideje ráébredni a pórnak, hogy kinek biccenget itt kedélyesen. Majd a reakciók után kimérten a rendelésre tér.*

-Jelenleg egy frissítőre van szükségem, de nem alkoholra, hanem ami oltja is a szomjat. Utána pedig elmondhatja, hogy mit ehetne itt egy shadoni Nemesúr és mivel érdemes hódolni az italok élvezetének.

*Türelmesen, rezzenetlen tekintettel várja a fejleményeket étel, ital és a megnyomott hangsújú szavak, rangok tekintetében is.*

<Ez a tiszteletlen féreg nem éri emg a holnapot sem. >

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, Brenella városa
Időpont: Kora délután

*A pultos rezzenéstelen arrcal tűri a lekezelést, úgy tűnik nem különösebben érdekli a világi életben betöltetett rangi különbség, és az ezekkel járó kiváltság. Nyugodtan, karjait keresztbe téve feltámaszkodik a pultra, egyenesen a szemedbe néz.*
- Nem téved, mocsok és szegénység közt nevelkedtem... Mivel jobb mégis nálam? A "finom" modorával, az elegáns ruháival? A 'nemes' csak egy szó amivel az uraságok dobálóznak, csak hogy, értelmet adjanak kicsinyes életüknek, hogy unalmukat elűzzék. Pedig a megbecsülést ki kell érdemelni... Nagyot téved, ha azt gondolja, az vele született kiváltság...
*Egyelőre rendeléseddel nem foglalkozik, a beszélgetéssel van elfoglalva. Nem beszél hangosan, ám még szavaidra páran felétek fordulnak az ivóban. Csöndesen várják a fejleményeket.*

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*A lovag kajánul elmosolyodik a kis pukkancson és cinikusan felnevet.*

-HÁ-HÁÁ!!! Azt hiszed a megbecsülésedre van szüksége bármelyik nemesnek?!? ... Hogy mivel vagyok jobb? ... Lássuk csak... Talán kezdjük ott, hogy én és a nemesség uralkodni született. Hogy milyen jogok illetnek meg, amiről te még nem is álmodhatsz paraszt?!?...

*Hirtelen hátralép egyet, hogy ne akadályozza a söntés, de még pengetávolságban legyen az akadékoskodó és egy olajozott, gyakorlott mozdulattal előrántja lovagkardját, nemesi címe egyik jelképét. Jól kezeli a fegyvert, hiszen gyermekkora óta erre nvelték és nem az előbb elmített üres fecsegésekre, urizálásra. Így a lendületet éppen a pultos nyaka előtt fékezi csak meg, hogy még érezze a vas hidegét az ellen, de kárt ne tegyen benne... egyenlőre.*

-Például a pallosjog. Nyugodt szívvel lecsaphatnám a fejedet, mert ez a föld a nemesi famíliák uradalma és nem a pórnépé. Ezt jól jegyezd meg és imádkozz, hogy többé ne kerülj a szemem elé.

*Vár néhány pillanatot, hogy vajon felfogja-e a pimasz pondró, hogy mire vetemedett, nomeg a vendégkör érez-e indíttatást, hogy szembeszegüljön a nemesi kiváltságokkal. Ha nem történik semmi, illetve az következik, amire számít és meghunyászkodik a férfi a kard rosszabbik oldalán, akkor helyére csúsztatja kardját és sarkon fordul, hogy keressen egy jobb éttermet magának, ahol tudják mi illő.*

<A templomnak várnia kell. Először őt fogom meglátogatni az éjjel és akkor már nem kell szép szavakkal kérdeznem a láncos kutyákról sem. >

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, Brenella városa
Időpont: Kora délután

*A pultos szólásra nyitja a száját a söntés mögött, azonban a nyakát súroló penge megakasztja a lélegzetet is. Szemei kitágulnak egy pillanatra a meglepettség és a rémület keverékétől, ám hamar összeszedi magát, ami harcedzettségre utal. Időközben már mindenki titeket figyel, jónéhányan felállnak az asztaluktól és lassan feléd indulnak. Elhatározás tükröződik az arcokon, egy idegen, "senkiházi" nemes felkoncolásának tettvágya ha az a lovagkard továbbaraszol a nyakon... Tudod, hogy atyád birtokán nem mernének ellenkezni veled, de most másik uraságban vagy.*
- Magának itt nincs semmiféle joga! Csapja csak le a fejem, ha a bitófán akarja végezni! - veti oda a pultos, fegyverért nem nyúl. Talán több hasznot húz saját halálával - és egyben a tiéddel - mintha harcba keveredne. Még a végén az ítélőszék eltusolná az ügyet egy nemes fölött...

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*Halványan elmosolyodik a fogadó népén. Lép mégegyet hátra, hogy a csapostól kellőképp eltávoplodjon és szembefordul a feélje araszolókkal.*

-Nos?!? Ki próbál megtámadni egy nemest?!? ... Talán te? -*Bök rá az egyik közel merészkedőre kardja hegyével.*- Vagy te?

*Egy másik szerencsétlenre is rámutat a hideg acéllal. Ha valamelyikük ténylg keitámadna azt szemrebbenés nélkül egy széles harántvágással felhasítja válltól ágyékig. Ha viszont átgondolják, hogy ez részükről is patthelyzet, hiszen akármennyire önérzetesek, ha ők támadnak először, akkor a vérengzés rögtön önvédelemként tüntethető fel Axapella részéről, akkor lazán lógatva maga mellett a lovagkardot egyenes derékkal kisétál az istállóba, hogy visszavegye lovát és egy nyugodt, félreeső "zugot" keressen a városban, ahol zavartalanul beöltözhet vértjébe, hogy visszatérhessen rendet tenni a csőcselék között.*

//Bocs az -ért, de ezt nem tudom kihagyni:
Oké, hogy elvetemült felföldi nemes, de azért másik uraságban lenni... //

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, Brenella városa
Időpont: Kora délután

*A feléd közeledők megtorpannak. Vagy a kardod az ami megállásra kényszerítette őket, vagy átlátták sötét jövőjüket, ha tovább araszolnak. Lényegtelen, a végeredmény ugyanaz. Kihúzott derékkal, méltóságteljesen magára hagyod a csőcseléket saját koszfészkükben. Úgyis oda tartoznak véleményed szerint... Vagyis inkább Urad kíntól és fájdalomtól terhes Poklába... Hamarosan szembesülnek pondró mivoltukkal, immár le nem fékezett acéloddal. Már csak a hatalmat, a pusztulást hirdető éjfekete vértedet kell felöltened. De hol?*

(Bocs, de ezt most nem értem, mire fel írtad. Kicsit le vagyok lassulva...)

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*Ahogy kiért az istállóba, hüvelyébe csúsztatja kardját és megkeresi a lovászfiút. Ha jól bánt Pokoltűzzel és nem piszkálta holmiját, akkor mellé érve előhalássza a másik negyed ezüstöt, amit a fiúnak ígért és a kantárszárat átvéve kezébe nyomja.*

-Megszolgáltad fiú. Mondd merre találok egy hasonló színvonalú, de kevésbbé irritáló étkezdét a faluban?

*Ha érdemi eligazítással szolgál a lovász, akkor lovára felülve arra veszi az irányt. Ha nem, akkor elindul, hogy maga keressen egy alkalmi megállóhelyet. Tervei szerint valahol eszik néhány falatot, emrt teli hassal mégiscsak élvezetesebb a mészárlás, azátn meg egy lóistállóban vagy fogadóhoz tartozó udvarban igénybe vesz egy boxot lovának. Most viszont étkezés után maga is kifárad és az elkerített, félreeső részen, lova mellett felölti vértjét. Mindezzel nem siet, se az evéssel, se a tollászkodással, hiszen az alkonyat szürkéje, de főleg az éj sötétje az üdvös a visszatérésre. Addig még van ideje, de már előre élvezi a várható rémületet a pökhendi fogadós féreg arcán, amikor lóval együtt rúgja rá az ajtót, hogy szembesüljön élete legnagyobb és utolsó baklövésével.*

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, Brenella városa
Időpont: Kora délután

*Nem kell sokáig keresni a fiút, a fogadóhoz tartozó istállóban megtalálod. Éppen befejezi a lovad ellátását, amikor feltűnsz. A fiú sietve eléd vezeti hátasodat és hálálkodva, de tisztelettudóan fogadja a szolgálataiért kapott pénzt.*
- Sajnos nem tudok segíteni, jó Uram... Tudtommal ez az egyetlen hely a városban, mely kielégítheti Uraságod igényeit...
*Ha nem kérdezel semmit a fiútól fejet hajt és a dolgára siet. Elindulsz a városban alkalmasnak tűnő szálláshelyet keresni egy magadfajtának, ám keserűen tapasztalod, hogy mindegyik helyiség színvonaladat alulmúlja. Hiába, ez egy kisváros...*

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*A fiú válasza nem nagyon kecsegtet sok jóval, de azért a lovag nem csügged. Mivel megszállni már nem tervez a városban, így nem is fogadót, szálláshelyet keres, ahnem egy kifőzdét, éttermet, amilyet látott is az idefelé vezető úton a városkaputól nem messze. Lovának se éjszakai menedéket akar keríteni, hanem csak olyan helyet, ahol nyugodtan megitathatja, megetetheti, nomeg közben "átöltözhet", amíg a hű hátas megebédel. Bár ez tényleg poros kisváros, de pontosan emiatt gondolja Acapella, hogy állatok ellátására alkalmas hely biztosan akad, mert a vásárosok is sok igással és eladó haszonállattal érkezhetnek hetente a piacra.*

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, Brenella városa
Időpont: Kora délután

*Komor, ám felsőbbrendű vonulásod közben nem látsz több hasonló kifőzdét, mint érkezésed során, viszont több póri fogadót is észreveszel, ahol biztosan tudsz magadhoz venni étket. Visszaemlékezve úgy véled, hátasodnak biztos tudsz keríteni helyet a piac környékén, hiszen több igás állatot is ki volt kötve, néhányuk jámbor módra táplálkozott.*

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*Bár eredetileg nem tervezte, hogy az alsóbb néprétegekkel keveredik, de végül éhsége felülkerekedik pillanatnyi gőgjén és betér egy póriasabb fogadóba. Ha van a helynek istállója, akkor először arra vezeti lovát, hátha van itt is lovász, akinek némi fizetségért gondja lesz Pokoltűzre. Ha nincs, akkor csupán kiköti a fogadó előtt. Így vagy úgy, végül belép az étkezdébe és körbehordozza pillantását hová is keveredett.*

-Jónapot mindenkinek. Mi a mai ajánlat étkek terén?

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, Brenella városa
Időpont: Délután

*Találsz istállót a fogadó mögött, habár a mérete jóval kisebb és kevésbé karbantartott mint a másiké. Egy lovászfiú átveszi a kantárszárat tőled, és végig földreszegezett tekintettel lépked, ajkát egy szó sem hagyja el, csupán bólogat az utasításaidra. A fogadóba belépve hasonló elrendezés tárul a szemed elé: a söntés rögtön szembe, balra asztalok és székek kavalkádja. Mindössze három lelket számolsz a helyiségben, az öreg, harcsabajszú pultoson kívül. Kissé rekedtes és hörgős hangon üdvözöl. A többi embert nem hallod, de ők is mormognak valami üdvözlésszerűt, bár kivétel nélkül fejet hajtanak aprón.*
- Jáúnapot, Nagyuram, itt minálunk! A mai ajálatunk sültcsirke egy kis burgonyapürível, no meg csalamádé vagy kovászos ubóka. Melyik részét kívánja az Uraságod?

[Quator ar Zaraquer]

(Acapella sin Antara)

*A lehorgasztott felú lovászt szemlélve először elgondolkodik a lovag, hogy nem-e fog világgá futni ez a szerencsétlen, ha neki is egy negyed ezüstöt fizet már jóelőre a lova ellátásáért. Végül egy vállrándítással elrendezi magában a kérdést és előkotorja a ma már tördelt érme megmaradt felét és ismét elfelezi, majd az egyik negyed ezüstöt átnyújtja.*

-Megszállni ugyan nem tervezek, így a szerszámot és a csomagokat ne piszkáld, de lásd el étellel, itallal a lovam. ... Elég lesz a fizetség?

*A kérdést inkább megszokásból fűzi hozzá, mintsem komolyan aggódna, hogy egy ebédeltetésért kevesellené valaki. Ezután a fogadóba belépve és köszönve a bent lévőknek máris jobb kedvre derül, mivel itt mindenki tudja hol a helye a kiemelkedés létrafokain. Mikor pedig meghallja a menüt felcsillan a szeme. Bár nemes és a gőg, önhittség, arrogancia sem áll távol tőle, mégiscsak felföldi gyerek ő, aki igencsak kedveli a falusi ízvilágot. Ezért közelebb lépdel a söntéshez és kényelmesen rátámaszkodva elgondolkodó képet vág, mintha tényleg gondolkodna a rendelésén. Pedig legszívesebben csak annyit mondana, hogy "Ilyen sorrendben."*

-Nos kérnék abból a csirkéből és krumpliból. Mellé pedig a csalamádéjukat választom Fogadós Uram.

*A megszólítást direkt úgy választja meg, hogy megtisztelve érezhesse magát a jobbágy a söntés másik oldalán. Acapella sejti, hogy nem minden nap szólítják Úrnak a fogadóst.*

-Kérnék még egy kupa bort, ha van, hogy leöblítsem az út porát torkomról. ... - *Kis hatásszünet, végignéz a "vendégseregen".* - ... Természetesen Ön és a vendégei is fogyasszanak valamit, meghívom mindannyiójukat.

*Megvárja a választ, majd helyet foglal az egyik asztalnál és látszólag türelemmel, gyakorlatilag halkan korgó gyomorral, várja az ebédet.*

[Lianna Pentangelin]

JK: Acapella sin Antara
Helyszín: Ronna-gella tartomány, Brenella városa
Időpont: Délután

*A lovászfiú sűrűn bólogat, láthatólag felcsillan a szeme a nem megszokott fizetségen, ám szólni nem szól. Lábát kapkodva iszkol el Pokoltűzzel, szemed sarkából látva elég szorgalmasan munkálkodik. A fogadós harcsabajsza alatt őszintén elmosolyodik, hamar kiállt hátra asszonyának a rendelést leadni. Majd visszafordul hozzád.*
- Köszönnyük nagylelkűségét, Jóuram, ádott legyen a neve. - meghajtja a fejét, majd hozzáfűzi: - A bor a ház ajándéka, Nagyuram. Foglajjon helyet, rögtön viszem az étket.
*Helyben megkapod a kért italt, mindössze tíz rézbe került a rendelésed. Ha helyet foglalsz pár perc múlva két korsó sörrel a kezében a vendégei asztalához tér a fogadós, akik feléd fordulnak és meghajtják a fejüket. Nem telik bele tíz percbe és tálalják az ebédet is, emberes adag csirkét és köretet csúsztatnak eléd. A gyomrod megtelik, ízletes fogást találtak.*