Haome no Munemoto (Shindar nao Shin)

[Haome no Munemoto]

Shindar nao Shin

Egy tizennyolc tavaszt látott tiadlani ember férfi, az avad-ka-kinito harcművész iskola beavatott tagja.

Rend-élet jellemű, aki általában barátságos, jóindulatú és mindenkivel próbál toleráns lenni. Nyugodt, kiegyensúlyozott fiatalember, aki igyekszik mindig egyenesen, becsületesen és tisztelettudóan viselkedni.

Kb. 180 cm magas, erős testalkatú fiatal férfi hollófekete hajjal (melyet mesteréhez hasonlóan fejtetőn copfba fogva hord) és mandulavágású szemekkel. A köznapokban sarut, födszín takkant és mélykék tunikát hord, melyen ott látható a stílus és az iskola címere. Ha harcra számít, akkor rendjének vértjét is magára ölti, míg hidegebb időben földszín köpenyt vesz magára.

Kezdő helyszín: Tiadlan

Hogyan is kezdhetném életem történetét, hogy végül is megértsd, honnan jöttem, ki vagyok és hová tartok?
Az a baj, hogy egy árva gyermek életéről vagy túl keveset, vagy nagyon sokat lehet beszélni. És nincs ez másként velem sem...
De kezdjük mindjárt az elején. Nem tudom pontosan, mikor láttam meg a napvilágot, sem azt hogy hol születtem. Az első emlékeim szerint Tiadlan keleti határvidékén, a Gamelion bércei között éltünk a családommal. A családommal...
Sajnos a családom tagjairól nincsen sok emlékem: pár bevésődött kép, néhány illat, benyomás. Ennyi maradt meg bennem belőlük...De ne vágjuk a dolgok elejébe.
Ha mai eszemmel vizsgálom emlékeimet, akkor úgy sejtem, hogy atyám születésem előtt a Dúint szolgálta kardmesterként - erre utal, hogy a tanyaházban, mely otthonunk volt, a lakozott fegyverállványon a mesterkard volt a főhelyen. Azt is tudom, hogy mikor felcseperedtem, már nem szolgálta a királyt - bár elég sokat volt távol hazulról. Anyám (kinek mandulavágású szemei és hollófekete haja niarei származására utalt) emlékeim szerint a nevelésemmel és házimunkával töltötte napjait, ugyanakkor gyönyörűen rajzolt, és művészi kalligráfiák kerültek ki ecsete alól. És hajnalban vagy napeste, amikor azt hitte nem látom, a pajta mögött furcsa mozdulatokat gyakorolt - egyfajta furcsa táncnak tűnt nekem, hisz' néha azért sikerült meglesnem őt. Akkor még nem tudtam, mit csinál; ma már tudom, hogy a nised-nid-to kanzanjait gyakorolta.

Már elég idős voltam, hogy egyedül is a hegyek közé merészkedhessek - persze csak titokban, mert a szüleim tiltottak attól, hogy egyedül merészkedjek a vadonba (hisz' ki tudja, milyen vadállattal,ne adj' isten ork portyázókkal hozhatott volna össze a sorsom), mikor megtörtént az az esemény, amely a határvidék hadi jelentéseibe be sem került talán, nekem viszont az életemet változtatta meg.
Egy nyár végi napon történt. Én szokás szerint unatkoztam otthon, hát elszöktem, hogy a hegyek között csavarogjak. Mindig is imádtam a Gamelion bérceit, és éreztem, hogy a szüleim feleslegesen aggódnak, hisz' a hegyek valahogy vigyáznak rám (bármilyen furcsán hangzik is mindez).
Néhány óra múlva arra lettem figyelmes, hogy a tanya felől, ahol laktunk, sűrű fekete füst száll fel. Megrémültem, és lélekszakadva rohantam haza - azt hittem, hogy véletlenül tüzet fogott valami, és én aggódtam a szüleimért. De nem egészen azt találtam otthon amitől féltem...

Ork portyázók ütöttek rajta a tanyán. Biztos, hogy volt harc - hisz' a szüleimet ismerve az biztos, hogy nem adták olcsón az életüket, azonban a hatalmas túlerő végül legyűrte őket. Mire én odaértem, már mindennek vége volt: a szüleim holtteste a tanya udvarán hevert jó pár ork martalóc hullájának gyűrűjében; az orkok már felgyújtották az épületeket és épp a jószágot mészárolták; néhányan már az indulásra készülődtek. Én annyira a látvány hatása alá kerültem (és azóta sem sikerült elfelejtenem...), hogy észre sem vettem, hogy az egyik ork felfigyelt rám, és becserkészett. Mikor rám rontott, persze foggal-körömmel ellenálltam - mindhiába. Nemsokára néhány zúzódással gazdagabban, rabszíjra fűzve követtem a csapatot a következő rajtaütés színhelye felé...
Hogy aztán mi történt, sokáig rejtély volt előttem is - annyi biztos, hogy a Gamelion bércei nem hagytak cserben.
Az esti pihenőnél előbb a szurdok fala omlott rá minden várható ok nélkül a csapatra, több ork harcost is megölve vagy végzetesen megnyomorítva. Az orkok még a soraikat sem tudták rendezni, máris egy "szerencsésen" odakeveredett tiadlani járőr ütött rajtuk, és elkeseredett küzdelemben sikerült a portyázókat az utolsó szálig legyűrni.
Mikor elült a csatazaj, és a tiadlani harcosok - csupa könnyű páncélos, furcsa fegyverekkel felszerelt ádáz figura - épp halomba hordták a halott orkok hulláit, a vezetőjük magához rendelt, és kihallgatott. Kicsivel később pedig már e harcosok (mind később megtudtam, harcművésznek hívják őket) kíséretében tértem vissza a tanyaház romjaihoz, mely addig az otthonom volt.
A szüleim holttestei még mindig kiterítve feküdtek a tanyaudvaron. Atyám kardját, melyet még holtában is szoríthatott, erős ork kezek kicsavarták a markából, és hogy holtában is megalázzák, eltörték és egyszerűen teste mellé hajították. Mivel anyámnál nem volt fegyver (ő a végtagjait használta fegyverként), neki a kezeit lábait törték el ugyanazért...Azt hiszem, hogy azt a látványt sosem fogom elfelejteni - de látszott, hogy még a sokat próbált harcosok némelyikét is megérinti a látvány...

Emlékszem, aznap este már nem mentünk tovább: míg a harcosok halomba hordták és elégették az orkok hulláit, és tisztességes sírba temették a szüleim holttesteit, addig a vezetőjük, egy idősödő, magas és kora ellenére még mindig erőteljes testű, őszülő hajú férfi vigasztalni próbált. A szavaira már nem emlékszem, de azt tudtam, hogy a férfi mellett biztonságban vagyok és megbízhatok benne. Azt nem tudom, hogy ő mit érzett akkor, de biztos, hogy nem voltam közömbös a számára, mert a csapattal együtt nemsokára megérkeztem a határ menti kolostorerődbe, mely előbb lakhelyem, később iskolám lett.
Kildar wri Cossagor - mert így hívták megmentőim vezetőjét - közbenjárt az érdekemben a rendnél, így előbb istállófiúként kezdtem dolgozni a kolostorban, majd hatesztendős korom környékén egy napon néhány idős mester jelenlétében - kiket addig csak messziről láthattam, és valószínűleg a köszönésemet sem igen fogadták volna - valamiféle próbáknak vetettek alá. Persze ezt csak ma látom így - akkor csak annyit tudtam, hogy néhány szigorú tekintetű öregember előtt furcsa dolgokat kell csinálnom... Én lepődtem meg a legjobban, mikor "alkalmasnak" találtak. Ezek után az életem ismét nagy - de most örömteli - fordulatot vett: tanonc lettem magam is, aki a hegyi kolostor falai között az avad-ka-kinito stílusával kezd el ismerkedni. A mentorom persze maga Kildar mester lett, aki idővel apám helyett apám is lett.

Kildar mester sokszor mondta, hogy az istenek hatalmas adománya a tehetségem a harc művészetében - én erről nem tudtam semmit, de éreztem, hogy az istenek mellett a szüleimnek is köszönhetem tehetségem - mert tehetséges voltam, annyi szent. A tanulásban azonban a szüleim emléke legalább ekkora hajtóerőnek bizonyult, mint Kildar mester elvárásai.
Mindemellett a kívülállók számára furcsának tűnő "kapcsolatom" a Gamelion bérceivel megmaradt. Ha időm engedi - persze szabadidőből nekem nincs túl sok - szeretek egyedül kóborolni a vadonban, sőt, műkedvelőként a sziklamászást is gyakorlom - persze eddig szerény eredménnyel.
A kolostor többi tanoncával nagyon jó a kapcsolatom, annak ellenére, hogy egyedüli árva gyermekként kicsit persze más vagyok, mint ők. Igazi barátság köt össze Sahgar di Lan tanonctársammal. Szerelem nem alakult ki senkivel sem - bár igaz, hogy az egyik tanonctársamhoz, Nilin dan Jahirhoz, egy haonwelli származású leányhoz furcsa vonzalom fűz. Tudtommal sem arenden belül sem azon kívül nincsenek ellenségeim.
Mikor elég idős és elég képzett lettem, többször elkísértem Kildar mestert, mikor a határvidéken vezettet járőrcsapatot. Nem egyszer keveredtünk veszélyes helyzetbe, és többször is összecsaptunk az orkokkal - én pedig igyekeztem helytállni, már amennyire ez képességeimből és tudásomból telt.
Mikor már elég tapasztalatot gyűjtöttem, Kildar mester elérkezettnek látta az időt arra, hogy a beavatás próbáira bocsásson. Előbb a kolostor kazamatarendszerében kellett bizonyságot tennem arról, hogy mennyire uralom a szellemi erőmet, majd pedig a gyakorlótér következett, ahol be kellett mutatnom fizikai és harci képességeimet.
Embert próbáló, több napos procedúra volt - végül azonban sikerrel jártam, és a rend teljes jogú, azonban rangban a legkisebb tagja lettem. Az iskola öreg nagymesterei, és maga Kildar mester is azt várja tőlem, hogy a gyengék és rászorulókat támogatva valamint a harc útját járva fejlesszem képességeimet, és a lelkem ezernyi rossz tulajdonságát és "szemetét" elhagyva közeledjem a tökéletesség felé. Persze nekem is ez a célom - bár nem tagadom, hogy egyenlőre a gyengék és elesettek gyámolítása az ork martallócok ellenében lehet, hogy a kelleténél nagyobb vonzerővel bír számomra...De a kolostorhoz, a mesterekhez és az eszmékhez minden körülmények között hű vagyok, és bármit megtennék ezekért, vagy bármit feláldoznák a szolgálatukban.

Azt hiszem, minden szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a koromhoz képest meglehetősen jó harcos vagyok. Imádok a Gamelion bércei között barangolni, azonban az emberek világában kissé nehézkesen mozgok, hiszen életem nagy részét az átlagemberektől elkülönítve éltem le. Ezért sokszor vagyok zavarban a szokatlan szituációkban. A kellemetlen helyzeteket, szagokat és látványokat, a félelmet és az előítéleteket próbálom távolságtartással és egykedvűen kezelni, hisz' a mesterem tanítása szerint ezek akadályoznak az Úton. Egyedüli kivételt talán csak az orkok faja képvisel - a szörnyű emlékek hatása lehet, de egyenlőre nem tudom őket érzelmek nélkül, tiszta tekintettel csak szemlélni - azonban igyekszem megszabadulni ettől a kolonctól is, hiszen egyetlen vágyam, hogy a híres mesterek tudását és szellemi világosságát egy nap én is elérjem.
Bár hiszem, hogy az istenek teremtik és tartják fenn világunkat, azonban azt gondolom, hogy nem egészen abban a formában teszik ezt, mint amit a papok a templomban tanítanak a híveknek - ezért, bár belátom, hogy az embereknek szüksége van vallásra, magam nem foglalkozom vele túl sokat.
Életelvemnek Kildar mester kedvenc mondatát választottam, mellyel akkor dorgált, mikor valamilyen nehézség miatt panaszkodtam:
Csak a legbölcsebb és az ostoba nem változik.

[Haome no Munemoto]

Név: Shidar nao Shin
Faj:ember
Nem: férfi
Kor: 18 év (?)
Kaszt:Harcművész
Szint:1.
Tp:

Tulajdonságok:
Erő: 14
Áks: 13
Gyo: 14
Ügy: 13
Egs: 13
Kar: 13
Int: 14
Aka: 14
Asz: 13+1(képz)=14
Érz: 14

Háttér:
Harcművész iskola: avad-ka-kinito - 10 KAP
Pszi érzékenység - 0 KAP
Szellemek Jóindulata - 3 KAP
Összesen - 13 KAP

Fp: 0 - 0 KAP
Kp: 29 - 29 KAP
HM: 4 - 8 KAP
Pszi-p: 0 - 0 KAP

Ép: 13
Fp: 13+14=27
Akt. Fp: 27

Harcértékek:
KÉ: 14+14+2(HM)=30
TÉ: 14+14+13+2(HM)=43
VÉ: 60+14+13=87
CÉ: 13+14=27

Fegyverekkel:
Név/Időigény/Méretkat./KÉ/TÉ/VÉ/SP/Lef./Fegyv.t./Átü.
Puszta kéz (avad-ka-kinito) 4. f:3/2/37/67/97(102)/k10+2/I*/I*/I*
(KÉ:5/TÉ:19/VÉ:5/Sp:k10+2)
Hosszú bot 3. f.:5/4/41/58/108(113)/2k6/I*/I*/I*
(KÉ:9/TÉ:10/VÉ:16/Sp:2k6)
Niarei egyeneskard:5/3/42/63/101(105)/k10+1/I*/I*/I*
(KÉ:7/TÉ:15/VÉ:14/Sp:k10+1)

Vért:
Speciális harcművészvért:
MGT:0 , SFÉ:2

Pszi:
Pszi-p:14+2=16
Akt. pszi-p: 16
AME: 14+1(Szell.jóind)+6(Stat.p.)=21
MME: 14+1(Szell.jóind)+6(Stat.p.)=21

Képzettségek:
Kp: 14(Int)+28(KAP)= 42

Harcművészet (avad-ka-kinito): 3. f.
Harcművészet (hosszú bot): 3. f.
Harcművészet (niarei egyeneskard): 3. f. (14 kp)
Pszi (Slan út): 4. f. (13 kp)
Írás/olvasás: 2. f. (4 kp)
Orvoslás: 2. f.
Élettan: 2. f.
Herbalizmus: 2. f.
Esés: 24%
Akrobatika: 24%
Kultúra (tiadlani): 3. f.
Nyelvtudás (tiadlani erv): 3. f.
Helyismeret (TIadlan): 3. f.
Harctéri gyakorlat: 3. f.
Vértviselet: 2. f.
Hadvezetés: 2. f.
Lélektan: 1. f.
Térképészet: 1. f.
Művészetek (rajz): 1. f. (1 kp)
Számtan/mértan: 1. f.
Fegyverismeret: 1. f. (1 kp)
Futás: 1. f. (1 kp)
Párbaj: 1. f. (1 kp)
Udvari etikett: 1. f. (1 kp)
Vakharc: 1. f. (1 kp)
Vadonjárás: 1. f. (1 kp)
Állatismeret (mérsékelt övi hegyvidék): 1. f. (1 kp)
Úszás: 1. f. (1 kp)
Csomózás: 1. f. (1 kp)
Mászás: 17% (1 kp)

Összesen: 42 kp

[Haome no Munemoto]

Kezdő pénz:
1k3 = 3 [3]

[Haome no Munemoto]

Kezdő felszerelés:

2 rend ruha és 2 pár saru - 3 ep.
köpönyeg - 1 ep
féltucat fáklya
fenőkő
kis hátizsák
niarei egyeneskard egyszerű hüvelyben
hosszú bot
20 láb kenderkötél mászóvassal
kulacs
övtáska
takaró
tapló és tűzszerszám 5 ep

összesen: 9 ep
marad: 2 ap, 1 ep

[A Dorcha]

Üdv!

Előtörténet rendben van, viszont kp túl sok, nem egyezik meg a KAP-ból leírtakkal. Magyarán túl sok kp-t költöttél. Ezt nézd meg légyszíves utána mondom a többit.

Ja, és a fegyvernél légyszíves írd át a ké té vé stb... mivel így eléggé nehezen lehet követni, köszönöm

Arigato: A Dorcha

[Haome no Munemoto]

Üdv!

A helyreigazításért köszönet, a kért dolgokat megejtettem.

Várom a további észrevételeket!

[A Dorcha]

Üdv!

Számoltam osztottam szoroztam, és rendben találtam, mondjuk a változtatás jogát fenntartom...

Még annyi az előtörténethez, hogy jelen pillanatban mi a célja a karakternek. Ha leírtad az előtörténetben akkor add meg kérlek a paramétereket, mivel én nem találtam.

Köszönöm.

Arigato: A Dorcha

[Haome no Munemoto]

A célok sárgával kiemelve!

[A Dorcha]

Üdv!

Ezt rendben van értem én, hogy megakar világosodni, de ez egy kalandozó, gondolom útra kel vagy a kolostorban akar élni? Én ilyen célra értettem...

A másik pedig a kolostornak nevét nem találtam, lehet hogy meg van de ha nincs akkor kérlek adj neki, ha esetlegesen egy helyszínt kellene hozzá kerekíteni.

Arigato: A Dorcha

[Haome no Munemoto]

Üdv!

Sejtettem én, hogy olcsón nem fogom ezt az "életcél" dolgot megúszni...
Na szóval:
1. első helyen áll a saját megvilágosodáson való munkálkodás - vagyis sok gyakorlás, meditáció, fejlődés, ilyesmi...
2. a második helyen a világ érző lényeinek segítése a világosság kapuja felé (ez nagyon misztikusan hangzik, ugye?...) Arról van itt szó, hogy Shindar a tettein és mások vészhelyzetben történő megsegítésén keresztül mutatott példájával "tanítja" a többieket; valamint e tettek során fejlődhet szellemisége, lelke és teste is...
Ehhez nyilván nem elég a kolostori élet, de a Gamelion hegység vidékét nem tervezi elhagyni, mert kötődik e tájhoz (lsd. előtöri)
Persze ha nagyon muszáj, akkor kérdés nélkül útra kel.
3. Szülei halálát nem akarja megbosszulni - azonban ha teheti, szeretné megakadályozni, hogy mások erre a sorsra jussanak. Fontos kiemelni, hogy nem gyűlöli az orkokat (hisz' minden lény alapvetően a saját természete szerint cselekszik...) azonban ha átjönnek a határon, akkor szeretné megállítani őket (mert neki meg ilyen a természete...)

A kolostor nevét még nem találtam ki - ha lehet, akkor ezt rád bíznám... Annyit gondoltam ki róla eddig, hogy a Gamelion bércei között álló kolostor, mely határőr erődként is funkcionál, és lakói a harcművészeti gyakorlatok, a szellemi erő fejlesztése és a megvilágosodás keresése mellett a környéken élők gyámolításában, a határ védelmében és az elesettek támogatásában is részt vállalnak...

Remélem, segítettem.

Tisztelettel: H.

[A Dorcha]

Üdv!

Na, erre gondoltam, szerencséd hogy olyan Hm-et fogtál ki aki némi neműleg Budhizmussal is foglalkozik...

(jajj ezért a kijelentésemért majd kapom a rossz karmát!! jajajaj)

Tök, jó akkor "csak" az a célja, hogy megvilágosodjon... (nekem is mellesleg)

Na mind1 akkor igyekszem mihamarabb hozzá látni a dolgokhoz.

Egyébként rendben találtatik a karakter.

Arigato: A Dorcha

[A Dorcha]

Üdv!

A bevezető reagodat a "Fórum kezdőlap » Észak Ynev » Tiadlan » Keleti határ- Noann kolostor" topic-jába kérném szépen.

Ezenfelül, jó játékot kívánok, ha valami nem tetszik vagy kimaradt stb... stb... akkor nyugodtan szólj!

Arigato: A Dorcha

[Haome no Munemoto]

Rendben, 1-2 nap türelmet kérek!

És biztos vagyok benne, hogy jó fogunk szórakozni!