Chapter I

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

Torum szerencsésnek érzi magát, hogy a megérzésére hallgatva előkészítette a fegyvereit, ám az égő kocsiból mihamarabb szabadulni akar.
Nem tétovázik, azon az oldalon ugrik ki a kocsiból, ahol az ellenség közeledik.
Bár érdekes ellenfelek ezek…
A félelem eddig soha meg nem kísértette csatái során, ám sem a csatái száma nem túl nagy, sem az ellenfelei nem voltak számottevőek.
És ettől a vigyorgástól kirázza a hideg.
- Valaya rohasszon meg titeket! – káromkodik, miközben az égő szekér előtt megállva célba veszi az egyik alakot és rálő.
Majd nem bíbelődik az újratöltéssel, hanem a fegyverét és a kis pajzsát rángatja elő, megveti a lábát, felkészülve az ellenség támadására.

//off:
Támadó 41%-ra: 1k100 = 26 [26]
Sebzés: 1k10+4 = 3(+4) [7],
Esetleges hárítás 41%-ra: 1k100 = 15 [15]
//

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth)

*Ahogy a félarcú förmedvény feléjük fordul az elf különös módon csak elégedettséget érez, hogy gyanúja helyes volt. Nem fél, hiszen azzal nem sokra menne, ha halni kell hát legyen, de azért biztosan megkeseríti még előtte ezeknek a rohadékoknak (szó szerint ) a dolgát. Az elősüvítő nyílvsszőkre kissé lejjebb húzza a fejét, majd a becsapódás koppanásait hallva féltérdre emelkedik és előrántva egy nyílvesszőt viszonozza a tüzet. Megfeszíti íjját és megpróbálja odaszegezni a felborult batárhoz az előttük álló alakot. Ekkor megmozdul alatta a kocsi, ahogy a bentiek elkezdenek kifelé tódulni. Erre halkan siszegve szitkozódik magában, ami azért kissé elüthet Albrecht eddig tündérekről alkotott ideájától. Majd hangos, de rövid parancsokat kiált, hátha észre térnek a lent díbolók.*

-A kétf@rkú görény jóapátokat rázzátok, ne a kocsit. ... VISSZA A KOCSIBA! NYILAKAT KIHÚZNI! TÜZET OLTANI! ... kOCSIS HAJTS!!!

*Az utolsó noszogatást már nem a szétfutóknak mondja, hanem az előtte ülő/fekvő karonlőtt kocsisnak, hátha van annyi lélekjelenléte a másnaposság közepette, hogy oldalra elkormányozza a szekerüket és majd odébb megállnak rendezni soraikat meg ellátni a sebesülteket.*

[Orwen del'Correl]

(Albrecht)

Amikor az arc nélküli torzszülött feléjük fordul egy pillanatra megfagy benne a vér, majd gyorsan fegyveréhez kap, és célba veszi a lényt. Remegő kézzel tartja célon a fegyverét, majd útnak engedi a nyílvesszőt. A nyílvessző halk szisszenéssel szeli át a távolságot, és a a förtelem mellkasában állapodik meg. Az eddig ellene kilőtt nyílvesszők sikeresen elkerülték, de ezek után hasra vágja magát, elengedi nyílpuskáját, és a táskájában kotorászik, majd egy méretes hálót húz ki onnan.
Amikor a tünde káromkodik egy pillanatra tényleg felkapja a fejét, de jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy ilyenekkel foglalkozzon. A következő harci körben leugrik a szekérről, és a hálóval megpróbálja ártalmatlanná tenni a lábonlőtt démoni lényt, majd halálradöfködni karddal. Vagy ha halálra már nem tudja, legalább mozdulatlanra.

[Arnoil]

//Sajnos semmi gyakorlatom a tényleges harc menetben,. ezért leírom mit cselekszem azt mondjátok mit dobjak és mire.//

(Otto)

Kicsit megdöbbenek, s áldom a szerencsémet hogy visszahúzódtam a helyemre. Bodin homlokában a vessző nagyon vonza a tekintetem. (kezdeményről lemondok)

Az elf kiáltását hallva azonnal kapcsolok.
< Az egyetlen esély, igaza van >

- Gyerünk oltani!!

Előregörnyedve odapattanok az egyik vesszőhöz és kihúzom a meggyújtott részekre egy ronggyal odacsapok és a rongyot rászorítom és az égő szurkot is igyekszem feltörölni.
A vesszőt kihajítom a kocsiablakon, s a rongyot is ha tüzet kap.

Ha hatásos amit csinálok akkor ezt folytatom, igyekszem fedezékben maradni, felhasználok mindent amit lehet (ablakot becsukom ha van mit, ajtót is, ha van elszórt pajzs akkor azt a nyitott részekre felrakom (akár egy hullával megtámasztva), stb).

Amennyiben nem tudom így eloltani a nyilakat, úgy kis vízsugarakat idézek és azokkal oltogatom a tüzet tovább fedezékből.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 4. reggel
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Hirtelen elég nagy felfordulás lesz a csendes környékből, Torum kiugrik a kocsiból és egy lövést ereszt meg a közeledők felé, a lövése talál és az alak ugyan nem hal meg, ám egy pillanatra megáll és lemarad a többiektől akik futnak tovább a törpe felé.

Farnoth lebukik a palánk mögé majd az első sortűz után rálő az előttük álló alakra ám Albrecht megelőzte a lövése eltalálja az alakot, aki meginog és eltűnik a lovak mögött, így Farnoth lövése a földbe áll bele. Az ordítására a kocsis megrántja a gyeplőt aminek hatására, az elszakad és az első két ló elindul, kiszakítva magát a hámból, lévén a féket elfelejtette kiengedni a kocsis, ráadásul így egy hatalmasat rántanak a kocsin és Farnoth épp fenn bír maradni rajta, Albreht pedig leugrott és épp azt látja amint az egyik ideges ló keresztülvágtat lelőtt ellenfelén, aki ezután nem mozdul, viszont két ló eltűnik az erdőben. A kocsis viszont leesik a bakról és a földön elterül.

Otto épp a tüzet oltogatja a nyílzápor után, több kevesebb sikerel, két nyílvesszőt eloltott már csak egyetlen van ami ég, de ahhoz ki kell szállnia, a kocsi hatalmasat rándul és ő a szemben lévő ülésen köt ki. Miután visszatér az egyensúlya látja,hogy Torumot hárman veszik körbe jelenleg és egy negyedik is felé tart. Nem sokáig fogja tudni feltartani őket.

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth)

-ÓÓÓ... A jó büdös életbe!!!

*Szitkozódik ismét magában az elf, látva a kocsis eldőlését és az első pár ló eltrappolását. Közben újabb vesszőt húz elő és most valamivel óvatosabban céloz és engedi útjára a nyilat. Mivel az agyatlan törpje kirontott a féligemésztett ellenségek bűvkörébe, így a kissé lemaradozó, de társai mellé iparkodó testet veszi célba. Közben jár az agya, hogy merre is vihetik ki a harcképtelen felesleget jelentő utasokat a harc sűrűjéből. Annak azért örül, hogy a lenti motoszkálásból ítélve csak volt olyan, aki megértette előzőleg kiadott utasításai lényegét. Végül felteszi az eléggé triviális kérdést, hátha valaki olyan is meghallja közülük, aki ért is hozzá.*

-Valaki tud szekeret hajtani?

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

Torum hirtelen azon veszi észre magát, hogy több az ellenség körülötte, mint réten a virág.
- Fattyak! – üvölti el magát, és a kis tárcsapajzsával az oldalát védve a támadóktól.
Csatabárdját jobbjával markolva bevárja az első támadót, majd hatalmasat csap felé.
Bár hátrafelé nem lát, azért hallja a többieket, a reccsenést, ahogy a lovak elszakítják az istrángot, a batár tetejéről kiabáló elfet.
- Meneküljetek, bolondok! – ordít fel, majd belefeledkezik a harcba…

[Orwen del'Correl]

(Albrecht)

Még épp idejében ugrik le a kocsiról, mikor az hangos reccsenéssel veszti el a lovait. Szakavatott mozdulatokkal pörgeti meg a hálóját, majd megcélozza a hozzá legközelebb álló szörnyszülöttet, és felé hajítja. Az ocsmány torz látványa azonban annyira sokkolja, hogy a még a hálóba csavarodott ellenfelét sem tudja (meri?) eltalálni kardjával.
- Dögölj mán meg te rém!!
Közben meglepetten látja, hogy a törp milyen képzetten harcol. Farnoth kérdését elengedi a füle mellett.

[Arnoil]

(Otto)

Megdermedve nézem a csatajelenetet, majd eszmélve az első gondolat alapján egy varázst hozok létre //valami lövedék, lehetőleg tűz vagy sav// és azt az alakot célzom aki kicsit távolabb van a harcolóktól.

Maradék időben körbepillantok, és az íjászokat keresem hogy merre lehetnek. A fedezékemet nem hagyom el amíg nem látok rá okot.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 4. reggel
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Farnoth megfeszíti az íjját és keresztüllövi a lemaradó támadót, akinek ez a lövés élete végét jelenti, mivel a törpe már csúnyán meglötte, az újabb találat hatására, előredől és nem mozdul. Látja a kocsi tetejéről, hogy a kimenekült emberek nem szaladnak el hanem a testőrnő kardot ránt majd nekiront az egyik támadónak és csúnyán megsebzi azt a vállán, aki viszaüt rá és az ő csapása is eltalálja a nő combját, amiből elkezd folyni a vér, elég mély vágást ejtett rajta.A feltett kérdését egyedül a nő hallja akinek kísérője jelenleg harcol, é keserűen kell megállapítania nem valószínű, hogy a nő hirtelen felpattan a bakra. Ekkor Farnoth egy alakot pillant meg az erdőben aki benn maradt még és épp öt veszi célba lövésével, lebukik ugyan a palánk mögé ám nem elég györs és a nyílvessző végszántja arca baloldalát.

Torum teljesen beleveti magát a harcba és az első támadása az ellenfél védelmén éppen átcsúszik és belevág ellenfele bal lábába, aki visszaüt ugyan de a törpe sikeresen hárítja a támadást. Közben látja segítsége érkezett, balról egy nő érkezik jobról pedig Albrecht aki egy hálót dob az ellenfelére, amibe kissé begabalyodik, így támadni nem tud, de leszedi magáról mert a dobás nem volt tökéletes.És Albrecht szúrása ami a hálódobást követi szintén sikertelen, csak levegőt talál az ellenfél teste helyett.

Otto felméri a terepet majd úgy dönt mágiát hív segítségül, koncentrál, majd lassan kezdi előhívni a mágiát, ám nem sikerül tökéletesen a koncentráció, a csatazaj és a közeli ellenség tudata megzavarja, így nem sikerül életre keltenie a mágiát. Viszont az utitársának aki állandóan egy könyvet búj nagyobb sikere van, ő is a mágiát hívja segítségül és ujjal rámutat útitársnője ellenfelére, aki felé egy piros nyil kezd el száguldani majd a jobb karjába csapódik bele, égés nyomot hagyva maga után.


//Off: Farnoth 5 WP sebződés

[Orwen del'Correl]

(Albrecht)

A férfi megtáltosodni látszik, és magához mérten fürgén, és kecsesen csap le a kardjával a rémre, majd újra. A szeme sarkából látja a harcosnőt, még azt is, ahogy sérülést szenved, de ezzel sem tud jelen pillanatban törődni, csak a saját ellenfelére koncentrál. A tüzes nyílvessző egy pillanatra elvonja a figyelmét, de ekkor sem engedheti meg magának a csodálkozást. Az arctalan egykori emberek látványa undorral tölti el.

<"A csontoknak a föld alatt a helyük, vagy legalábbis a temetőben.">

[Quator ar Zaraquer]

(Farnoth)

*Az elf eléggé morózus hangulatban látva a sok agyalágyult alakot, akik tipikus városi népek. Kocsit vezetni vagy valami hasonlót csinálni nem tudnak és ráadásul mind szétszéled ahelyett, hogy közösen elvonulnának. Miközben újabb vesszőt húz elő azon töpreng magában, hogy a kocsist talán fel lehetne tenni a bakra és ha nem is ő vezet, de el tudná magyarázni miket kell állítgatni, hogy végre elindulhasson a szekér. Ezen mélázva későn húzza le a fejét az erdőből érkező lövedék elől, ami felszántja arcát. Mivel már úgyis van egy vastag heg rajta, így nem sokat foglalkozik a külsőségekkel, de maga a sebesülés ténye bosszúért kiált. Hirtelen az erdőben motoszkáló alak felé kapja az íját és elereszt egy lövést az orvtámadó felé.*

[Sessaryen]

------------
Torum
------------

A törpe – népének harci kedve benne is tombol – üdvözült mosollyal fogadja a pajzsán csattanó fegyver hangját. Teljesen elégedett a harc ilyetén fordulatával, hiszen a túlerő már nem túlerő, ő sebet osztott, és az ellenfele riposztja a pajzsán csattant.
Szép az élet!

- Dögölj meg! – ordítja ellenfelére, miközben a fejszéjét újra csapásra lendíti. Majd észbe kap az ellenfél kinézete alapján és módosít:
– Megint!

Az újabb beérkező támadást a pajzsával hárítja.
Közben azért figyel is, a nő sebét látva, sajnálkozva csóválja meg fejét, míg a hálós mutatványra csak megvetően horkant egyet.
Csata után elbeszélgetek a ficsúrral – határozza el magában. – Egy harcos ne dobálózzon csata közben holmi függönnyel, halászszerszámmal…

[Arnoil]

Otto

Elcsodálkozom egy pillanatra, majd újból nekidurálom magam a varázsnak.
< Ha ennek megy akkor nekem is meg kell tudnom tenni >

Olyan célpontot választok akit más veszélyeztetése nélkül eltalálhatok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Togar
Első fejezet: A belső ellenség
Helyszín: Reikland
Időpont: 2518. Jahrdrung Marktag 4. reggel
Résztvevők: Mindenki
__________________________________________________

Farnoth kissé zokon veszi az arclövést, majd viszonozni próbálja a szívességet, ám a lövése elkerüli támadóját, aki miközben sétál a harcolók irányába újra tölti fegyverét. Gonosz kacajt hallat a mellé ment lövés láttán, majd újból célbaveszi a tetőn lévő elfet, ám ezúttal Farnoth szerencsésebb volt és hallja a nyílvessző koppanását a palánkon.

Albrecht ezúttal nagyobb szerencsével jár, a csapása végighasítja ellenfele törzsét, és a sebből zöldes sárgás folyadék kezd folyni. A viszont csapás elől éppen ki tud térni, s erzi a penge hegyét a torkénál ám az ütés mellé megy.

Torum miután közli véleményét ellenfelével, egy igen erős csapást indít ellenfele irányyába, hogy befejezze a küzdelmet, ám ellenfele kitér a csapás elől és meglepően fürgén visszatámad. A törpe szúró fájdalmat érez a bal oldalában, lepillantva látja elég mély sebet okozott neki ellenfele.

Otto látva a testőrnő helyzetét egy újabb mágiával próbál segíteni, am a koncentrációja az utolsó pillanatban megtörik így a mágia nem jön létre. A testőrnő támadását az ellenfele könnyedén hárítja, ám a viszont cspást nem tudja védeni és nyakon találja elég súlyos sérülést kapva. A nő immár elég nagy bajba került, alig áll a lábán.


//Torum 10 WP bal oldal törzs amit kell vond le.