JK: Nazaro Goravik
Helyszín: Gorvik tartomány, a Rawaka hegyekben
Időpont: reggeltől délig
*A pásztor ugyan húzza a száját, de azért felerősíti a zsákodat az öszvérre. Most már totálisan meg van pakolva, ha még valamit rátennének, akkor biztosan összerogyna – legalábbis neked úgy tűnik. Egy kolomp is van a nyakában, bizonyosan ennek a hangját fogja majd követni a többi állat.
Még egy ideig eltart amíg összeszámolják és felírják az jószágokat, de nagyjából a megbeszélt időpontban a kutyás pásztor jelt ad és a kis fehér kutya csaholva elkezdi terelni a csordát. Ekkor tűnik fel, hogy van még egy kutya, de ez eddig a fák árnyékában hevert. Ez – a másikkal ellentétben – jó nagydarab, izmos és egészen rövid koromfekete szőre van. Inkább tűnik valamiféle harci ebnek, mintsem pásztorkutyának. Mindenesetre ez is besegít a terelésbe, bár a munka nagyrészét a kicsi végzi.
A pásztorok szétszóródva ügyelnek a nyájra. Ketten elől haladnak – az egyikük vezeti az öszvért – a harmadik pedig hátul ballag és irányítja a kutyákat.
Megindultok az ösvényen, ami nem túl széles. A kutyáknak az első néhány órában elég sok dolguk akad, többször kell a nyájtól leváló állatokat visszakergetniük a többi közé. Egy idő után aztán rájönnek a birkák, hogy egykupacon a helyük, így sorsukba beletörődve követik az elől haladó kolompos öszvért.
Errefelé még nem túl magasak a hegyek, de azért elég fárasztó, hogy egyfolytában emelkedőn kell haladni. Nagyjából délig haladtok a fák közötti ösvényen, amikor végre ritkulni kezd az erdő és lassan kiértek a füves rétre. Még errefelé is vannak erdősávok, de ti természetesen a legelőn haladtok. Le is lassulnak az állatok és tömik magukba a füvet. A pásztorok is összegyűlnek és beszélgetés közben megebédelnek. Főleg az állatokról beszélgetnek, meg hogy remélhetőleg nem lesz eső az elkövetkezendő néhány napban.*