Falakon kívül

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

(Hát, senki sem lehet tökéletes! )

"Így figyelsz, Rodrigo? Mondtam, hogy mindent összekészítettem még akkor, mikor te még édesdeden szunyáltál, valamelyik kikapós kis nőcskédről álmodozva..." - vigyorog rád Huler - "Azt meg sem kérdezem, hogy miért nem haraptál valamit indulás előtt a konyhában, ahogy egy okos ember tenné..." - egyre szélesebb és egyre pimaszabb az a vigyor... - "Na mindegy. Megálunk itt, aztán harapsz valamit. A franc se fogja hallgatni a nyavajgásod egész délelőtt..."

Azzal lovát lépésre fogja, majd az út melletti rét szélére irányítja. aztán ruganyos mozdulattal leugrik a nyeregből, és elkezd előpakolni a nyeregtáskából. Kolbász, szalonna, hagyma, kétszersült - csupa régi ismerős. Asztalnak és széknek meg az egyik takaróját teríti le - így lesz teljes a piknikhangulat.

"Tessék, láss neki!" - int mosolyogva - "Közben pdig gondolkozz el a kérdésen: Tirimet elérve merre folytassuk utunk? Menjünk a hegyeken keresztül Estaresnek, vagy a lapályon át Talesidonnak? A hegyi út kissé veszélyesebb, de az a rövidebb, a lapályon át kerülünk, de az biztonságosabb valamivel...De éppenséggel mehetünk a tengerparti úton is. Te mondod meg, melyik legyen."

[Capricorn]

-Te beszélsz kikapós nőcskékről? Áruld el nekem ki futott alig négy napja félárbócra eresztett gatyával a hajnali ködben, mikoris a férj váratlanul hazaért, és vasvillával kergetett? Ha nem mentünk meg, most néggyel több luk lenne a seggeden, mint kéne.
A kaland emléke nemhogy mosolyra, de harsány hahotára fakaszt.
-Hát az gyönyörű volt. Látnod kellett volna magad, ahogy a feneked világított a hajnali derengésben. Na meg azok a bakugrások a félig felhúzott nadrágban. Pazar volt. Azonkívül az okos ember eszik hajnalban, a még okosabb viszont alszik. Főleg ha tudja, hogy van egy olyan balek, aki pakol helyette.
Azt azért meg kell hagyni hangulatosan megterít. Falatozás közben nem sokat gondolkodom a válaszon, hogy merre menjünk.
-Hogyhogy merre. Természetesen a hegyeken át. Nincs most kedvem sokáig úton lenni, jó lenne minél hamarabb odaérni. És teszek rá, hogy veszélyesebb. Az benne a buli. Legalább nem unatkozunk. Vagy tán félted a tyúkszaros életed?

[Kaspar Otlokir]

Morel dal Jandarvi

A menet távoztával te is útra kellsz.
Mintha csak a hangulatváltozást akarná kihangsúlyozni, az ég is befelhősödik, és nemsokára már szemetelő esőben (mely sajna épp az a fajta, mely ki tudja, hogyan, de a ruhán keresztül az embver bőréig hatól), na meg hűvös északi szelektől kísérve vagy kénytelen folytatni utadat Ifin felé.
És sajna sehol egy menedék, kis fogadó vagy falusi kocsma - tudod jól, hisz jártál már erre épp eleget apádat kísérve...
Nincs más hátra, mint lovagolni tovább kitartóan Kelet - és remélhetőleg száraz nyughely és meleg vacsora felé.

Így érsz el Oderat kicsiny kikötővárosába.
E város nemigen szerepel az atlaszokon - ahhoz se nem elég nagy, se nem elég különleges. Az itteniek főleg halászatból és sólepárlásból, na meg a tenger nyújtotta egyéb "gyümölcsökből" élnek; néhányan például gyöngyhalászként tengetik napjaikat. Aztán ott van még a Vörös Út kereskedőinek kiszolgálása - ez azonban az előbbiekhez képest közel sem olyan jelentős.
Emlékezeted szerint a város egyszerű felépítésű: a part egy védett, viszonylag hosszan elnyúló sekélyebb öble szolgál természetes kikötőként, melyet a helyiek csak immel-ámmal gondoznak és bővítenek; az öböl félkarélyához igazodva a parton a halászok, hálószövők és más efféle népek viskói állnak - itt csak a parton álló Antohnak szentelt, uszadékból és egy félig elsülyedt hajó deszkáiból emelt templom az, mi kiemelkedik kissé. Kicsivel beljebb haladva a házak már többé kevésbé kőböl épülnek; az itteniek gazdagabbak: kereskedők, hajósgazdák, kisnemesek, hivatásos fegyverforgatók élnek itt. E terület középpontjában áll a főtér, mely nem sokban különbözik a többi jelentéktelen porfészek főterétől: városháza, templom Dreinának szentelve, a helyi katonaság kaszárnyája és a hozzá csatolt börtön... Na meg a vendégfogadó...

[Anhorienn]

Morel dal Jandarvi

Első utam a vendégfogadóba vezet. Belépek az ajtón, és körülnézek, felmérem a terepet, ott tanyázó arcokat, fogadóst, pincért keresek tekintetemmel.

<Ha foglaltam szllást, és alapvető ügyeimet rendezem, a templomba is el kellene néznem, hogy tisztelegjek Antoh előtt. De előbb szállást kell hogy foglaljak magamnak.>

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel

A kereskedő feléd fordul, és komoly hangon szólal meg.
"Maradjunk annyiban, északi barátom, hogy mindketten megfontoljuk a dolgot, aztán mondjuk ki a végszót, rendben? Azonban mit szólnál, ha az esti bál vacsoráját egymás társaságában töltenénk el? Remek alkalom lenne ez arra, hogy egy kicsit megismerjük egymást, nem gondolod?.. Nos, ha akarod, foglalok neked helyet az esti mulatságon, rendben? Azonban most, ha megbocsátassz, el kell készülnöm az estére. Elvégre a magamfajta kereskedő, ha valamit is ad magára, nem nézhet ki akárhogy... Úgyhogy, remélem este találkozunk."
Azzal újdonsült ismerősöd elköszön, sarkon fordul és a kabinok felé vezető lejárat felé távozik.

Úgyhogy egyedül (és egyenlőre pipa nélkül) maradsz a fedélzeten - persze nem számítva azt a néhány utast és matrózt, akik a dolgukat végzik, vagy éppen állva-ülve élvezik a kora tavaszi tenger örömeit - a csodálatos napsütést és a lágy, langyos tengeri szellőt...

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

Huler féloldalas vigyorral szemléli étkezésed.
"Jó, ahogy akarod. Viszont most jobban tennéd, ha nem nyammognál annyit. Nemsokára Tirimbe érünk: ha akarsz, pár dolgot vehetünk még. Ha a hegyeken keresztül megyünk, akkor nagyobb város már csak Estares lesz Ifinig, szóval... Tartalék élelem, takarók, esetleg egy sátor, viaszkosvászon ponyvával..."
Azzal a válaszod meg sem várva a lovához lép, és leellenőrzi, hogy a lószerszám és a nyereg nem lazult e meg a "hosszú" utatok alatt.Mikor végez - néhány perc az egész, és persze mindent rendben talál - megint hozzád fordul.
"Na mi lesz, ma még befejezed? Csak rád várunk, te hős, te kalandorlelkű..." - nem tudja palástolni a mosolyát.

[Kaspar Otlokir]

Morel dal Jandarvi

Kis idő múlva belovagolsz a városkába.

Bár Oderat igazi porfészek csupán a hatalmas Ifin közelében, azért errefelé nem szokatlanok az átutazok (gondoljunk csak a tengerparti Vörös Útra, mely e városon is keresztülhúzódik), így te sem keltessz feltünést.

Fáradt vagy már ahhoz, hogy nézelődj - igaz, hogy nem is nagyon lenne mit nézni.

A városba akadálytalan a bejutás, hisz fal, őrök és egyéb akadály híjján nincs, amit utadat állná. A főtérig vezető út eseménytelenül telik: a vöröses színű kövekből rakott út előbb vályogviskók, aztán pedig egy-két szintes kőépületek közt vezet. Az utcán most csupán helybeliek (koldusok, halászok, szolgálók és egyéb szegény népek járnak) azonban elhaladsz egy-egy magányos, árúval megrakott társzekér mellett is; az ezek bakján ülő fáradt arcú kereskedőfélék gyanakodva pillantanak mindenkire...

A főtérre érve habozás nélkül a fogadó felé veszed az irányt.
Ez egy nagyobb, kétszintes kőépület, melynek ablakaiból hívógató fény csorog az utcára. Az épület mellett embermagas kőkerítés, rajta nyitott kétszárnyú kapu; amennyire meg tudod állapítani, ez az udvarra vezet.
Amennyire látod, az épületnek az utca felöl van bejárata - itt viszont nics semmilyen alkalmatosság, melyhez a lovat kiköthetnéd, és ami azt illeti, senkit sem látsz, akire rábízhatnád...

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

<Mindenesetre megfontolandó az ajánlata... Ha valóban olyan befolyásos kereskedő, akkor minden bizonnyal tudna nekem segíteni! Elmegyek a bálra...>

Gondolja át Kalmon a dolgot, majd az utolsó három szavat szavat hangosan is elismétli:

-Elmegyek a bálra! Legyen szives helyet foglalni nekem! - mondja egy biccentés kíséretében. - Akkor az esti viszont látásra!

Mondja a fiú, majd ismét a tenger felé fordul. A dohányt már el is felejtette, egész más irányban forogtak gondolatai. Elvesztett húga megtalálásának apró reménysugara gyulladt ki előtte...

<Remélem nem akar átverni, mert azt megkeserüli! Ha viszont valóban segíteni akar ha én is segítek neki, akkor piszkosul nagy szerencsém van.>

Azzal sarkonfordul, és lassan lesétál kabinjába. Félmeztelenre vetkőzikés az ágyra ülve lábfejeit maga alá húzza hogy mély meditációba merüljön, így pihenve ki az utazás fáradalmait, így pihentetve elméjét, hogy józanul tudjon dönteni és így hódolva mesterének, a harcművészeteknek és Arelnek...

[Capricorn]

Vidám utunk lesz az biztos. Az igazat megvallva én is vigyorgok, mert látom zavarát azzal próbálja leplezni, hogy a szinte tökéletes szerszámzatot ellenőrizgeti. Összepakolok, felpattanok a lovamra, és már menet közben vetem oda neki:
-Na mi van? Mindíg rád kell várni? Egyébként jártál már erre?-váltok komolyabbra-Mármint a hegyekben. Merthogy azt mondtad erre veszélyesebb, meg felsoroltál itt mindenfélét, hogy vegyünk. Mesélj mit tudsz, amit én még nem. Ismeretlen előttem ez a vidék.

// Erről jut eszembe, a legfontosabbról nem esett szó. Mennyi pénzünk van? //

[Anhorienn]

Morel dal Jandarvi

Leszállok lovamról, és kantáron vezetve a kétszárnyú kapu felé veszem az irányt. Megnézem, hátha a kerten belül látok egy istállót, lovászt, ahol letehetném biztonsággal, vagy kire rábízhatnám a lovamat.

<Nem egy gazdag város, mégsem futnak, és szolgálják ki a jövevényeket. Bizonyára idevalósinak tűntem egyszerű öltözékemben, és nem láttak bennem nagy jattot. Ezek utén ne is számítsanak rá.> mosolyodom el, de csak magamban.

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel

A meditáció, mint mindig most is kipihentté, és szellemileg rendkívül fogékonnyá tesz.
a tanult technikák segítségével hamar eléred azt az állapotot, amikor már nem részese, hanem puszta szemlélője vagy életed eseményeinek. Az egyik gondolat követi a másikat: emlékek a múltból, vágyak és remény, érzések színes kavalkádja vonul el a szemed előtt...

Nagy sokára elapad a gondolatfolyam; megérkezel az Üresség végtelen óceánjára.

Úgy érzed, hogy az idők végezetéig képes lennél maradni, azonban két dolog végül ismét a cselekvés világa felé irányít.

Az első az esti bál gondolata - itt az ideje készülni...

A második az a határozott érzés, hogy újdonsült ismerősödnek valamilyen módon köze lehet atyádhoz...

[Kaspar Otlokir]

Rodrigo Tarsi

Huler vállat von.
"Annakidején, még süldő poronyt koromban jártam arra apáddal (nyugosztalják az istenek békében...). Ahogy te, ő is szerette a rövidebb utat és a kalandokat... Szóval szerintem egyedül ő hajtotta a jószágot a hegyi úton. Vad vidék az, tele ezernyi apróbb-nagyobb veszélyforrással: vadállatok, számkivetett rablók, sőt, elvétve az Árnyékjárók orkjai portyáznak a bércek között. Napok tellnek majd el anélkül, hogy vetett ágyat látnánk vagy emberrel találkoznánk. Szóval, nem lesz egy kéjutazás. de nem is baj: hátha még egy magadfajta ficsúr is tanul valamit a vadonban..." - vigyorodik el végül.
"Amúgy befejezted a nyammogást? Ha igen, indulhatunk." - veti oda végül, aztán a választ meg sem várva elkezdi elpakolni az étel maradékát.

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

Lassan, kimérten mozog... Nem tesz egy felesleges mozdulatot sem. Szereti ezt az érzést... Ezt a szellemi frissességet, a nyugalmat, a feltöltöttséget. Utazótáskájából váltásruháját veszi elő.

<Megteszi ünneplőnek... Hm... Talán egy próbát megér... Igen, meg fogom kérdezni a fickót, hogy ismeri-e apámat. Végülis ő is sokat kereskedett ezen a tájékon...>

Gyorsan magára kapja ruháit, sebtében megigazgatja bozontos haját, majd a szobában lévő lavorból megmosdik.

- Azt hiszem készen is állok. - mondja félhangosan magának úgy 10 perc készülődés után. - Először felmegyek egy kicsit még kiszellőztetni a fejem!

Azzal a fedélzet felé indul és egészen addig ott is marad, míg észre nem veszi, hogy a nép elkezd a "bálterem" felé vonulni...

[Kaspar Otlokir]

Kalmon Yiel

A fedélzetre lépve a késő délutáni nap fényében Kalmon látja, hogy meglehetősen sok ember gyűlt össze - nyílván a bál miatt, hiszen mi másért lenne majdnem mindenki a legjobb ruhájában. Persze a legjobb ruha nem mindenkinél jelenti ugyanazt, hisz míg az egyszerű utazok - akárcsak Kalmon - egyszerűen a tiszta váltásruháját húzta magára, addig a módosabb kereskedők például a legújabb divat szerint öltöztek fel. Az emberek kisebb-nagyobb csoportokba verődnek, és beszélgetéssel ütik el az időt.

Úgy egy óra telhet el így. Kalmon felfrissül az üdítő tengeri szellő símogatásától, miközben élvezi a tengeri naplemente semmihez sem fogható látványát - aztán arra lesz figyelmes, hogy egyre többen sétálnak a hajótat felépítményén nyíló kétszárnyú ajtó felé, melynek irányából épp most ér el hozzá a hangoló zenészek első próbálkozása...

Lassan kezdetét veszi az esemény.

[Gargaroth]

Kalmon Yiel

Nem sieti el a dolgot... Nem durakszik, hogy minél előbb bejuthasson... Magához a mulatsághoz semmi hangulata nincs. Mégis el kell mennie, beszélni akar újonnan szerzett ismerősével.

Amint belép a bálterembe, az ajtótól 5-6 lépésnyire megáll, hogy körbepáztázhassa a termet, de ne zavarja a befelé nyomulókat. Balról jobbra végigméri az igazi báltermekhez azért nem fogható hajótermet, hátha kiszúrja esetleges jövendőbeli mukaadóját, aki segíthet húga felkutatásában... Megigazítja utoljára haját és ruháját, majd független attól, hogy meglátta - e a kereskedőt, elmegy egy kis itókáért...igencska megszomjazott és az irányt a legközelebb eső pincér felé veszi. Lassan, nyugodtan halad, közben végigméregetve - persze nem nyíltan és kihívóan, csak úgy észrevehetetlenül - az összes utast, aki jelen van.