Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
NCP: Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Seela, Arg

Arg, remekül érzed, hogy ez a füst nem csatától származik. Ez tábortűz. És nyomokban még valamilyen étel – húsétel – illatát is érzed.
Az irányt sem nehéz meghatározni, nagyjából arról jön, amerre éppen tartotok. Valahonnan a völgyből.

A fiú és a kalauzotok viszont meglehetősen idegesen rezzen össze, a goblin szóra.
A tanítvány szedi össze a bátorságát és szólal meg.
- Nem lehetne, hogy valaki velünk maradjon? Vagy még jobb lenne, ha mindenki maradna, és reménykednénk, hogy elmegyünk a goblinok mellett… - hal el a hangja tétován.

Láthatóan félnek, bár a srác próbálja titkolni azért. Hobart meg amúgy sincs teljesen magánál, félig sem tartható normálisnak, bár Ramani még nem is látta közelről.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

-Arról fújta ide a szél, amerre megyünk, és nem harc szagát, hanem sült hús, és tábortűz szagát érzem. -* Mondom a többieknek, és közben a szag irányába mutatók, előre.

*Ramani felé biccentek, mikor azt mondja nézzünk utána, és leakasztom a hátamról a két kezes fegyveremet, majd a vállamra teszem, mint egy favágó.

-Mehetünk.

[Togar]

Ramani Voineor

A srác fél ez tény, de valahogy nem hibáztatom érte, hiába mondtam volna neki a faluban, hogy veszélyes a dolog, ugysem hitte volna el. Ilyenek az emberek, amíg nem tapasztalják meg közelről a dolgokat, addig nem hiszenk másnak.

-Nyugalom fiam azért maradtok itt, mert itt biztonságos, ráadásul tábortűzet érez a barátunk, így megnézzük kik azok. Ha magunk mögött hagyjuk a goblinokat, megha el is megyünk mellettük észrevehetik a nyomainkat és akkor ők támadhatnak meg minket, így viszont mi vagyunk előnyben, mi tudjuk, hogy valaki van itt, ők viszont nem tudják, hogy mi itt vagyunk.Maradj itt hamarosan visszatérünk- mondom neki nyugtatólag, mivel a felszerelésem a lovamon van ha el is megy a cuccom megmarad. Odalépek a társaimhoz.

Nos mehetünk, nem tudom Seela, hogy gondolja, de mellettünk nem sok esélye lesz az észrevétlen megközelítésre, így javaslom ha ezen gondolkodik vagy menjen előre vagy maradjon le tőlünk-közlöm velük a tényeket. Látva, hogy az ork már kezében tartja fegyverét, én is előhúzom a kardom, és intek neki vezessen, én pedig követem őt a lehetséges tűz irányába.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Nos a kölyök siránkozása nem érdekel, ő akart annyira velünk jönni. Szokja a helyzetet, ráfér. Arg harcra kész mozdulata után, Ramani megjegyzésére válaszként bólogatok. *

- Egyértelműen előre. Én se gondoltam másként. Fürgébb vagyok, és talán nem csörömpölök és dübögök annyira, mint Arg. * mosolygok egyet, majd mivel minden cuccom a szamáron van, azzal sem kell foglakoznom, elindulok előre a füst irányába könnyű, csendes futó léptekben. A kardot előhúzom útközben, majd a tokot magamhoz szorítva a bokrok takarásában megközelítem a tábor vélhető helyét annyira, hogy ki tudjam kémlelni, de ne vegyen észre senki. *

// off: rejtőzködés és lopódzás is 34-34 %. //

Lopódzás: 1k100 = 47 [47]
Rejtőzködés: 1k100 = 32 [32]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, dél
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
NCP: Yvett de Crei
__________________________________________________

Seela,

A többieket megelőzve indulsz a fák közé, majd a fegyvered előkészítve a tőled telhető legnagyobb csendben s rejtőzködéssel haladsz abba az irányba, amerre Arg mutatta.
Öt perc múlva már rájössz, hogy az eddigi kiképzésed sajnálatos módon az erdei lopakodást meglehetősen nélkülözte.
Bár – ahogy utánagondolsz – ezt tegnap már egyszer megjegyezted magadban.
Mindenesetre a lehető legjobb tudásos szerint lopakodsz, míg újabb tíz perc elteltével ki nem bukkansz egy tisztás szélére.
A tisztáson egy nagyobb tábort látsz, telis tele goblinokkal. Láthatóan nem zavartatják magukat, nem is sejtik, hogy valaki erre jár.
Ahogy jobban megnézed, szerinted eszükbe sem jut, hogy rajtuk kívül bárki is erre járna.

Ramani, Arg

Seela beleolvad az erdőbe, és ti adtok neki pár perc előnyt, hogy ne zavarjátok fel az erdő csendjét idejekorán.
A többiek sok szerencsét kívánnak, majd kissé lehúzódnak a csapásról, hogy ne legyenek jól látható helyen, míg vissza nem értek.
Ti is elindultok a Seela után, Arg magabiztosan követi a füstszagot.
Tizenöt perc után a füstszag már Ramani számára is érződik, és az aljnövényzet is ritkul.
Seelát azonban nem látjátok sehol…

//Arg, Ramani, dobjatok Érzékelést! //

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Sajnos rossz előérzetem nem csalt meg, sejtettem, hogy megint goblinokba ütközünk. Ez nem lehet véletlen, hogy pont most és pont errefelé kóborolnak, ráadásul ennyire sokan. Ha már itt tartok, rögtön meg is számolok őket gyorsan, illetve felmérem fegyverzetüket, a kisebb nagyobb csoportok helyzetét, viselkedésüket, a táborban fellelhető olyan tárgyakat, amik elég nagyok, hogy el lehessen bújni mögéjük, illetve próbálok valami vezető vagy varázstudó félét keresni. Minderre max 2 percet adok magamnak, közben azért odafigyelek a környék neszeire is, ne érjen meglepetés. Majd visszavonulok lehetőleg jobban, mint előzőleg, és visszasietek a már útban erre felé közeledő társaimhoz. *

< Tudom, hogy nem erősségem a lopakodás és rejtőzködés, de hát gyakorlat teszi a mestert. Előbb utóbb beérik a gyümölcs, és fejlődik a technikám. >

[Thor]

1k10 = 10 [10]

Bocsi, de nekem ez soha nem megy.

[Togar]

Ramani Voineor

Seela pár másodperc alatt eltűnik a szemünk elől, mi pedig haladunk utána, túlzás lenne azt állítani halkan közlekedünk, simán csörtetünk az erdőben. Megpróbálom figyelni a környéket, nem szeretnék meglepetést magamnak, meg aztán végig gondolva, a tegnapi támadás után, nem hinném, hogy vidám táborozókra akadunk az erdőben. Néha meg megállok hallgatózom egy kicsit, mert a saját menetzajunktól nem sokat hallani, mindenesetre várom, hogy meglássam végre a táborlakókat.

//érzékelés : 1k10 = 3 [3]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
NCP: Yvett de Crei
__________________________________________________

Seela,

A goblin tábor hatalmas, ahogy jobban megnézed. Legalább száz goblint látsz körös-körül, és még nem is látod az egészet át.
A legtöbbnek gyenge vértje, ám újnak tűnő fegyvere van. Több alakot is látsz, akiket úgy kezelnek, mint valami vezért. Rajtuk még páncélt – láncinget, mellvértet – is látni.
A tábor egyik szegletében több sátornak díszes festékkel festett nemezborítása van, ám hogy kik laknak ott, azt nem látod.
A tábor alapjában véve igen vidám hangulatú, eltekintve a helyenként kirobbanó veszekedésektől, verekedésektől.
Amikor úgy érzed: eleget láttál, visszafelé indulsz, ám szinte azonnal a társaidba botlasz, szó szerint. Épp ekkor érnek ki az erdőből. Hangos felbukkanásuk nem biztos, hogy a goblinok előtt is sokáig észrevétlen marad…

Ramani, Arg

Arg, az orrod után mégy, ezért észre sem veszed, hogy az erdő ritkul köröttetek, és így majdnem beszaladtok a goblin táborba.
Ramani ránt vissza, meg Seela, aki pont egy előttetek lévő bokorbók kúszik elő.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Amint meglátom társaimat, sz és hang nélkül húzom őket vissza a bokrokba. Majd suttogva megszólalok: *

- Azt javaslom nagyon halkan menjünk vissza a többiekhez, mert amit odalent láttam, az nekünk egy kicsit nagyon nagy falat. Először fedezékbe vonulunk, megbeszéljük, átgondoljuk a dolgokat, majd cselekszünk. Ezt főleg neked hangsúlyozom Arg, nem mindig a nyers és azonnali erő a célravezető. Arra is nagy szükségünk lesz, meg rád is, tudásodra, tapasztalatodra, de főként élve. Így kérlek ne kérdezz, ne háborogj, ne rohanj fejjel a falnak, mit az óriás esetében, lesz még rá lehetőséged bőven, hogy harcolj és bizonyíts.

* Majd előre engedve a többieket hátramaradok, és folyamatosan figyelem a környéket, főleg a mögöttünk lévő területet, remélve nem vette észre egy őrszem se a mozgásunkat és nem riasztotta a goblin tábort. *

* Amint visszaértünk a többiekhez, gyorsan körbenézek, hová is tudnák félrehúzódni az útról így, hogy védjük a hátunkat, és szemmel is tudjuk tartani a környéket, de ne legyünk szem előtt. Ha találok ilyen helyet, arra irányítom a kis csapatot. *

- Javaslom, húzódjunk félre, és kényelmesen megbeszéljük a látottakat.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

<Vajon mi lehet a közelben? … Legyen az bármi, amíg a kezemben tartom ezt a tökéletes fegyvert, senki, és semmi nem állíthat meg.>

*És éppen a vállamon nyugvó csatabárd vaskos fejét nézem, mikor hátra rántanak. Ha Seela nem int csendet biztos morogtam volna egyet, de így csendben maradok.
Mikor az óriással jön, összehúzott szemöldökkel nézek rá, de nem szólalok meg. Óvatosan próbálom követni társaimat visszafelé. Mikor már távolabb kerültünk, egy kérdést intézek a többiek felé, mert nem hagy nyugodni.

-Nem értem, mi vo’t a baj az óriásnál. Legyőztük, nem? Csapatmunkával sikerrel jártunk.

*Majd kérdő tekintettel nézek rájuk. Fura mód jobban érdekel, hogy mi volt az óriással, mint, hogy mit látott pontosan Seela.

[Togar]

Ramani Voineor

Seela-t végighallgatva bólintok a szavaira, ha sokan vannak, nincs értelme itt meghalni, viszont az más kérdés honnan kerülhettek ide egyáltalán. A goblinok jobb szeretik a fénytelen helyeket és egy nagyobb tábor felettébb ritka, a felszínen, annyira, hogy még soha nem találkoztam ilyesmivel, és egy hét alatt itt ezene a környéken ez már a második.

-Menjünk vissza akkor, és beszéljük meg ott, ha sokan vannak a fiút visszaküldöm figyelmeztetni a falut, hogy még mindig vannak jópáran, így nem elképzelhetetlen egy újabb támadás sem. Arg ez itt most nem a harc helye, te sem bírsz el egymagad ennyi goblinnal, túl sokan vannak, annyian mint a nézők egy arénában -válaszolom.

Majd az élre állva elindulok visszafelé a hátrahagyottakhoz, hogy megvitassuk a további lépéseket.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel,
NCP: Yvett de Crei
__________________________________________________

Seela,Ramani, Arg

Szép csendesen visszább húzódtok az erdő széléről, majd a többiek irányába indultok.
Hamarosan rá kell azonban jönnötök, hogy az erdőben igen könnyű eltévedni.
Sem Argnak, sem Seelának nem a megszokott környezete ez, így első nekifutásra el is veszítik az irányt. Érdekes mód Ramani viszont csalhatatlanul mutat a megfelelő irányba, majd Seela is megtalálja a két harcos nyomát az erdőben.
Alig fertályóra múlva már a szamarak mellett vagytok, ahol Yvett, Ramani tanonca, s az útmutató vezetőtök vár titeket tűkön állva.
- Na, mit találtatok? – kérdezi a varázslónő.
- Mehetünk tovább? – kérdezi Hobart türelmetlenül.
- Harcolunk? – kérdezi csillogó szemmel a kölyök.

[Thor]

Vasöklű Arg

*Megérkezve a többiekhez morcosan a földre ejtem fejjel a bárdot, miközben fogom a nyelét.


-Hogy mi történt? Rá találtunk egy rakás nyamvadt laposfejű törpére. És sajna túl sokan vannak ahhoz, hogy szétcsapjunk közöttük. Pedig kedvem lenne párat felaprítani. Na de mindegy.

*Miután kiadtam a dühömet, félrevonulok egy fához, és leülök, majd megvárom mit mondanak a többiek. Én magam úgy sem értek a harcon kívül semmihez.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Miután Arg megválaszolja röviden és tömören a kérdéseket, én egy kicsit pontosítok az információkon. *

- Nos, a füst irányába kb. negyed órányi gyaloglásra van egy tisztás. Első ránézésre több goblin csapat összevonásról lehet szó, ugyanis több vezérfélét figyeltem meg. Rajtuk láncing, vagy mellvért van, a sima goblinokon gyenge vért. Viszont a fegyvereik újnak tűnik. Egyenlőre úgy tűnik, nem számítanak errefelé hívatlan látogatókra, de akkor is nagyon sokan vannak. Esztelenség lenne őket még akár lesből is megtámadni.
-Egyetértek Ramanival, szerintem sem ártana figyelmeztetni a falut a közelben lévő nagyszámú ellenségre, legyen idejük felkészülni és segítséget kérni a közeli városból, ha esetleg megint meg akarnák támadni őket. Mi viszont nagy ívben próbáljuk meg elkerülni őket, és tovább haladni. Jobb ötletem nincs.

* A továbbiakban várom a véleményeket, közben figyelem a környéket. *