-Nem, dehogy. Úgysem tenné meg. Menjünk nézzünk a foglyunk, meg a kapitány után. Nem akarom neki megmondani, hogy egy kicsit mellélőtt, mert csak megbántanám. Igaz, hogy a pali, akire gondolt, és akinek a kabinját megmutatta, nekem sem a szívem csücske - hisz még szóváltásba is keveredtem vele - de a finnyás jelzővel most konkrétan nem rá gondoltam, hanem csak úgy eleresztettem egy gúnyos élcet egy ismeretlenre. Egy olyan ismeretlenre, akivel még lesz gondunk azt hiszem. A fogoly viszont roppant érdekel annak ellenére, hogy tudom tőle nem fogok sokat megtudni. Na de majd meglátjuk.
A meddőség örökölhető. Ha anyádnak nem volt gyereke, valószínűleg neked sem lesz.
<...3 nap... hogy lehet... megmérgeztek? de... nem is kaptam sebet, vagy... vagy mégis?...> Zavarosan és csak nehezen tudok gondolkodni, egy biztos, hogy a nedves kendő érintése jól esik... Fel sem tudom fogni, hogy mióta feküdhetek itt eszméletlenül, és ez a gyönyörű teremtés ápol engem. Megpróbálom összeszedni magamat, az erőmet. Felkelni esélytelen ebben biztos vagyok, de érteni akarom, tudni akarom ki ő, és mi folyik itt.
______________________________________________________________ JK: Roa Narn Helyszín: a Panka nevű hajón Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este _______________________________________________________________
*Sebes bólintott szavaidra, majd el is indult abba a kabinba, ahol a foglyot betették merthogy nem hagyták ott a folyosón. Az egyik matróz kabinja lett kinevezve börtöncellának - ide nyit be sebes kulccsal. Bent is van a fogoly, csak már nem olyan állapotban, mint te hagytad - kevesebb vér tartózkodik a testében, mint mellette a padlón, ugyanis első pillantásra látszik, hogy elmetszették a torkát profi módon. Sebes egy nagyot fújtat, látszik, hogy igencsak ingerült.* - Hogy Tharr rohassza le az eget most már. Be volt zárva ez a qva ajtó és másik kulcs nincs, mindkettő nálam volt. - *mondja és mutatja a kis karikán függő két kulcsot, mellyel kinyitotta a kabinajtót.* - Direkt azért zárattam ide, mert ezt az ajtót zárni lehet, így se ki, se be.... - *és egy cifrát káromkodik még hozzá.* - Hogy mi a fészkes fene folyik itt?!?
_______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: Talamny faluja Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 273.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 96.nap, délután _______________________________________________________________
- Én Alaidela vagyok, egy egyszerű sedular Messire, ki figyelmet nem érdemel. A falusiak temetésén összeesett, elájult. Először azt hittük, hogy egyszerű kimerültség, de a rángógörcsök mik jelentkeztek nem sokkal az ájulás után egyértelműsítették, hogy nem kimerültség. Az erős szervezetének köszönhető Messire, hogy túlélte, ugyanis én csak tüneti kezelést tudtam nyújtani, mert a méreg mibenlétéről nem tudtam meg semmit. A lényekről nincs információm, melyet meg tudnék osztani Önnel. Hozzak egy kis tiszta forrásvizet, vagy esetleg valamit enne Messire? - *szomjasnak szomjas vagy, de az ételt nem kívánod egyáltalán. Viszont azt érzed, hogy ahogy telnek el a percek egymás után tudatod egyre jobban visszatér. Élesen emlékszel mindenre mi eddig veled történt életed folyamán.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Figyelmesen hallgatom Alaidela beszámolóját, közben újra végig élem az kiesett idő előtti nap eseményeit. Hát nem érzem magam túl jól tőlük... meg a méregtől sem, de nehéz most eldöntenem, melyik a rosszabb. Jobban örülnék, ha a méreg kitörölte volna emlékeimet, de ezt a kegyet egyetlen boszorkánymester sem adná meg. Megpróbálok felülni a fekvő alkalmatosságon, hátha sikerül.
-Egy kis víz jól esne Alaidela, én Jahrn on-Meryarss vagyok. Azt hiszem az... események miatt nem tudtam bemutatkozni. Címem és rangom csak dísz, nem érdemes foglalkozni velük.- mondom szomorú, kilátástalan hangon.
Végig mérem magam mennyire festek cefetül, gondolom rám férhetne már egy jó fürdés, borotválkozás és tiszta ruha. Körülnézek jobban a házikóban, ha van erőm hozzá, kardom és tőrömet keresem, legalább ezeknek tudom, hogy hasznát tudom venni még.
_______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: Talamny faluja Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 273.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 96.nap, délután _______________________________________________________________
*Alaidela felkel térdeplő helyzetéből, kiér látószögedből. Hallod a csörgést, vízcsordulást miközben próbálsz felülni egyedül fekhelyedről, de ez nem sikerül. Aztán már csak azt veszed észre, hogy gondoskodó arckifejezéssel újra melléd térdepel a nő, s segít felülni. Így már sikerül. Viszont a hátad fáj, s most érzed igazán az erőtlenségedet. Érzel mást is. Felsőtesteden nincs ruha egyáltalán, s a csípődig lecsúszott takaró alatt is mintha meztelennek éreznéd magad. Alaidela egy fából faragott pohárba hozott neked vizet, melyet most a szádhoz emel, s lassan segít meginni tartalmát - tiszta víz ízt érzel, mely igencsak jólesik szervezetednek. Aztán figyelmed kicsit önmagadra összpontosul. Viszont meglepő tapasztalás, hogy nem érzed magad piszkosnak egyáltalán. Borotválkozás tényleg rád fér, no meg némi ruha, amit jelenleg teljesen nélkülözöl. A házikó berendezése eléggé szegényes. Egy sarokszekrény van a bejárat mellett közvetlenül, majd egy hosszabb derékmagasságig érő kisebb követi. Ezt felváltja egy kemence, mely mellett folytatólagosan tüzelőfa van felhalmozva egészen a sarokig. A másik oldalon egy nagyobb dézsát látsz, kis lavóros állvánnyal rajta törölközővel, majd ettől balra egy kisasztalkával elválasztva egy valószínűsíthetően étkezőasztalt figyelsz meg két székkel. Viszont amit nem látsz az a saját felszerelésed - se egy ruhadarabod, se a fegyvereid, se semmi másod sehol.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Hálásan tekintek Alaidelára a vízért, nem gondoltam volna, hogy ilyen egyszerű dolog, ennyire jól eshet. Miután ráeszmélek, hogy nincs rajtam semmi, szinte szégyenlősen megmarkolom a takarót és feljebb húzom. Bár magam sem értem ezt miért csinálom, de valahogy kényelmetlenül érezném magam ez előtt a tünemény előtt.
<...takaros kis házikó... de...> Kétségbeesetten fordulok a nő felé, félek, hogy a felszerelésem elveszett valahogy az elmúlt napokban. Már pedig a fegyvereim, pénzem nélkül... -Alaidela! Bocsásson meg, de a felszerelésem merre van? A fegyvereim?
Tulajdonképpen már meg sem lep, amit a kabinban találunk, viszont annál jobban bosszant. Valaki totál hülyének néz minket, és ha szigorúan a tényekhez akarunk ragaszkodni azok is vagyunk. Mi az ami nyilvánvalóan az orrunk előtt van és nem vesszük észre? Először is nézzünk alaposan körül. -Te légyszíves küldjél le pár embert abba a raktérbe, ahol ezt a manust találtuk és nézzenek át minden centimétert. Húzkodjanak el mindent és nézzenek mögé, alá is. Mi ketten meg itt nézzünk körül alaposan
A meddőség örökölhető. Ha anyádnak nem volt gyereke, valószínűleg neked sem lesz.
_______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: Talamny faluja, Alaidela háza Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 273.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 96.nap, délután _______________________________________________________________
- Ne aggódjon Messire, minden holmija megvan, ott, abban a nagy szekrényben helyeztem el mindenét. - *mutat az ajtó melletti sarokszekrényre miközben lassan feláll mellőled, a szekrényhez lépdel - feltűnik, hogy milyen hangtalanul jár. Kinyitja, s vállfán akasztva látod viszont tiszta ruháidat; ezeket magához veszi. Közben látod, hogy minden egyéb felszerelésed ott van a szekrényben. Fegyvereiden külön megakad a tekinteted. Azok ugyanis a szekrény ajtaján lévő akasztóra vannak szépen feltéve - olyan érzést keltvén benned, hogy óvták, megbecsülték, hisz nem csak bedobták oda. Közben a nő a kezében lévő ruhákkal vissza fordul hozzád.* - Remélem nem bánja, hogy a ruhákat, melyeket viselt kitisztítottam. - *mondata alatt odalépett hozzád* - Ha szeretne Messire, akkor öltözzön fel, ha kéri, akkor segítek Önnek. *Tartja előtted két vállfán a viselt dolgaidat. Nézve a ruhákat nem látsz különbséget az otthoni tisztaságú ruha és aközt, amit tart Alaidela a kezében. Közben a nő nem néz rád még mindig. Jól tudja, hogy hol a helye és mit tehet meg, s bár mondtad, hogy címed és rangod csak dísz és nem kell vele foglalkozni - nos ezt vagy nem vette figyelembe, vagy képtelen arra, hogy úgy kezeljen ahogy kérted.*
______________________________________________________________ JK: Roa Narn Helyszín: a Panka nevű hajón Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este _______________________________________________________________
- Jó! Közben megnézem a kapitányt is, hogy rendben van-e nála minden. - *mondja Sebes, majd azzal ott hagy és a fedélzetre siet. Egyedül maradsz a holttesttel. Annyira nem értesz hozzá, de úgy egy órásnak ítéled a vértócsát - vagyis akkor tájban nyírhatták ki, amikor bezárhatták, de legalább is nem sokkal utána. Amit még így különösebb kutakodás nélkül látsz az, hogy az ajtót egyáltalán nem feszítették fel. A kabin kicsi egyébként. Egy priccs és vele szemben két láda van. A kettő (mármint az ágy és a ládák közt) nincs egészen egy lábnyi távolság - itt fekszik a hulla fejjel az ajtó felé.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Elkerekedett szemekkel nézem a szépen elrendezett, patyolat tiszta ruhákat, és a gonddal őrzött fegyvereimet. Látszik, hogy Alaidela odaadóan végzi munkáját, bármi is legyen az, mondhatni bármit is tennie kell. <...Vagy egyszerűen fél egy bukott famor haragjától?...> ötlik fel bennem a gondolat. Azon gondolkozom, hogyan tudnám megtörni a jeget, hogy oldottabb legyen. Persze neveltetésem miatt nem ötlik fel benne a sherehia. Erőt veszek magamon és bólintok a nő felé. -Igen, kérem segítsen. Közben kérem meséljen magáról... úgy látom Ön amolyan papnője ennek a kis falunak.
_______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: Talamny faluja, Alaidela háza Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 273.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 96.nap, délután _______________________________________________________________
*Alaidela aprót biccent neked, kezéből a fekhelyed végébe helyezi a ruhákat. Először az inget segíti fel rád, majd minden szégyenlősség vagy zavartság nélkül lehúzza a takarót lábaidról - tényleg meztelen vagy - és az alsódat segít felvenni. Közben persze válaszol.* - Nem vagyok papnő Messire. Csupán lelki támaszt nyújtok a falusiaknak, ha elvesztenek valakit a szeretteik közül, s segítek végső nyugalomba helyezni a holtakat. *Közben pedig felöltöztet. Ott segít ahol kell, akkor nyújt támaszt, amikor szükséged van rá. Egy felesleges mozdulata nincs, s alázatos szolga módjára viselkedik.* - Parancsol még valamit Messire? Esetleg most már egy kis ételt, vagy inkább sétálna pár lépést a friss levegőn? *Már csak a csizmádat kell felhúznod, hogy teljesen felöltözhess. Ebben is segít a nő, majd vállad alá nyúlva segít felállni, s bizony elcsodálkozhatsz, hogy ebben a hozzád képest apró teremtménynek honnan van ennyi ereje. Egy fejjel alacsonyabb mint te magad vagy, de bizony érzed, ahogy emel, húz, tart. Gyomrod még mindig nem kívánja az ételt, inkább még mindig szomjasnak érzed magad. Ám egy kis séta - pár lépés - nem ártana; ahogy felálltál érzed tagjaidban a több napos fekvés káros hatását.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
Alaidela lehet nem zavartatja magát, ellenben én eléggé kényelmetlenül érzem magam, miközben az alsómat adja rám. Otthon... ehh... a Meryarrs Házban nem volt szükségem a cselédek segítségére kisgyermek korom óta, hogy öltöztessenek. Igaz ott nem is mérgeztek meg, hogy napokig öntudatlanul feküdjek. Mikor végeztünk és sikerült talpra állítania, én is válaszolok. -Érdekes... meg mertem volna esküdni, hogy... áhh mindegy... Egy kis séta valóban jól esne, meg egy pohár víz is, ha kérhetnék.
Pillanatra még érzem, hogy szédülök és járás helyett, inkább csak támolygok. Nem felemelő érzés... egy kicsit sem. Úgy kérdeznék még tőle, de érzem, hogy a kasztok közti mérhetetlen távolság... bizony megnehezíti mindezt. Valahogy oldanom kell ezt, bár nem tudom, hogy... Jobb nem jut eszembe, így a legegyszerűbb kérést teszem fel.
-Kérem Alaidela... meséljen magáról és Talamnyról.
Közben tovább morfondírozom magamban róla, annyira biztos voltam benne... <...Tévedtem volna tán?... Meg lehet... bárcsak valahogy kiderülne, mégiscsak köze van az Úrnőhöz...>
_______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: Talamny faluja, Alaidela háza Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 273.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 96.nap, délután _______________________________________________________________
*Alaidela hoz még egy pohár vizet - egy kicsiny ablak alatti asztalon van egy cserép kancsó, ebből önt számodra. Aztán ha szükséged van rá, s kéred, támaszt nyújt a sétához, mi alatt válaszol kérésedre.* - Egy jelentéktelen sedulari életről nincs sok mesélni való Messire. Talavrunban anyám nevelt míg élt a varrónői munkájából. Nem sokkal több mint tíz nyarat megéltem amikor itt hagyott, Navarya asszonyság nem hagyott utcára kerülni, de azért, hogy ételt és fedelet kapjak nála, dolgoznom kellett pirkadattól szürkületig a kis varróműhelyében. 10 nyár elteltével ő is elment. Eljöttem onnan, asszonya lettem egy favágónak, majd amikor évek múltán ők is elhagytak, ide jöttem, hogy egyedül éljek. Talamnyról nincs sok mesélni valóm. Egy éve vagyok itt. Dolgos emberek laknak itt, becsülettel végzik munkájukat, s adózzák le a nemeseknek járó járandóságukat. *Rejtélyes kis élettörténetet hallottál, de tényleg nem sok minden amit elmondott magáról. Közben a házból eljutottatok az erdőbe, ahol jótékony félhomály vesz benneteket körül. Magas és sűrű aljnövényzetben vezet egy kis csapás az erdőbe - itt sétáltok éppenhogy elférve egymás mellett ha kérted segítségét (ha nem, mögötted halad Alaidela). Kellemes tavaszi délután, enyhe szellő lengedezik, a nap foltonként süt át a sűrű lombkoronán. Többféle madárcsicsergést hallassz, apró neszeket a fák közül - az erdő él és nyugodt, békés körülötted.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
(Jahrn on-Meryarss) Megköszönöm a vizet, és megkérem, hogy kis támaszt még adjon. Csak egy pár lépésig érzem szükségét, a friss levegő szinte feltölt erővel, és megpróbálok, lassan ugyan, de egyedül járni. Kicsit botladozó, kicsit szédelgősen sikerül, de már jobb, mint mikor kinyitottam a szemem. Közben hallgatom a kis történetét, ami... hát nem sok.
<...Lehet tényleg csak egy egyszerű nő... vagy nem árul el még mindig valamit... Jahrn, megint hoppon maradsz...> Megállok néhányszor pár pillanatra, hogy meghallgassam egy-egy madár énekét, mélyeket szippantsak az erdő mély, gazdag illataiból. Közben újra felrémlenek az emlékeim és félelmeim. Mit fogok most tenni? Merre lépek tovább ezután? Kétségbeesett kérdések keveregnek a fejemben...
_______________________________________________________________ JK: Jahrn on-Meryarss Helyszín: Talamny faluja, Alaidela háza Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 273.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 96.nap, délután _______________________________________________________________
*Elmerülve a gondolataidban az erdő nyugodt csendjében azon gondolkodol, hogy mit fogsz csinálni az elkövetkezendő időkben. Mélyen belemerülsz gondolataidba, melyekre nincs válasz benned - ebből az állapotodból egy fájdalmas nyögés zökkent ki. A nyögés nem hangos nagyon, közvetlenül mögüled érkezik hozzád Alaidelától. Megfordulsz, s látod, hogy a nő térdepel a csapáson, s két kezét szemére szorítja.* - Neeee... Neeeee... Menj... menj innen! Már semmi keresnivalód nincs itt! *Nem úgy tűnik, mintha hozzád beszélne, de máshoz sem nagyon tehetné, hisz rajtatok kívül nincs más emberi lény az erdőben közeletekben, vagy legalább is te nem látsz senkit sem.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
(Jahrn on-Meryarss) Elképedve nézek a földön kuporgó nőre, és letérdelek melléje. A kezeimet a vállára teszem, hátha tudok segíteni. Közben körbenézek, hogy mit, kit láthatott Adaileda, de hamar rájövök, hogy a nőt nem az Anyagi világ lényei zaklatják. Átkarolom óvón, talán, könnyebben megbirkózik a látomással. Eddig ő vigyázott rám, talán most én segíthetek neki.