Fagyvár [ETK]

[Fuhimi Rokuro]

Miután végighallgattam Rebeccát, megköszörülöm kissé a torkomat, majd én is előadom a véleményemet.
- Nem vagyok a várak, erődítmények ostromának, vagy a elméleti hadtudományoknak szakértője, de tudom, hogy leghatékonyabban ostromgépekkel lehet kivitelezni a dolgot, amit remélhetőleg nem tudtak ilyen magasra magukkal cipelni a hegyek közé a toroniak. Szerencsénkre legyen mondva, hogy a Traclon folyó egyfajta természetes védművet alkot, melyen csak a hídon lehet átkelni, védekezés szempontjából elsődleges lehet már ott lelassítani az ellent mindenféle akadályokkal, csapdákkal. Ott fel is lehetne állítani az első védelmi vonalat, középen lándzsásokkal, akik távol tartják a támadókat, amíg az íjászok megszórják őket, így jelentősen megritkíthatjuk a soraikat, esetlegesen azt is elérhetjük, hogy visszavonuljanak, újrarendezni a soraikat, amivel időt nyerünk. Ha mégis rosszra fordulnának a dolgok, a varázstudók minden bizonnyal el tudnák érni, hogy visszavessék a támadókat, amíg visszahúzódunk a falak mögé, kedvezőbb helyzetbe, esetleg felgyújthatjuk magát a hidat is, amit előzőleg fellocsoltunk olajjal. Maga a híd nem pusztulna el, de a lángok remélhetőleg elég időt biztosítanának a visszavonulásra. Nem tudom, hogy a falvakban vannak e vadászok - remélhetőleg igen -, akik medvecsapdákat helyezhetnének el a vár és a híd között, ami szintén lassíthatná az előrenyomulásukat, esetleg bármilyen mágikus praktikával karöltve is a varázstudóktól, amennyiben kivitelezhető.
A falaknál azután már csak az dönthet, hogy meddig vagyunk képesek távol tartani a támadókat, attól tartok ugyanis, ha a becslés a sereg létszámáról helyes, akkor onnantól, hogy feljutnak a falakra csak a tisztességes halál lehet a célunk. - mondom, majd körbetekintek, hogy valaki lát e esetleg buktatót a tervben, amire nagy az esély, de, mint említettem is, nem vagyok a hadtudományok avatott ismerője.

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

A gróf megjegyzéséről eszembe jut pár dolog, de inkább nem mondom, csak gondolom magamban. <Kiüríteni a falvakat, most. Persze, hogyne. Kapkodunk, ahelyett, hogy időben cselekedtünk volna, amikor még lehetett. Azok már oda vannak. Meg hova teszi az embereket, a jószágot meg a terményt? Mert ha nem viszi magával, akkor nem most nyársalják fel őket a toroniak, hanem majd tavasszal halnak éhen. Meg hova vinné? Hetekig tartana az út a legközelebbi biztos helyig. A várba már nem hozhatja, és az a kis városka is oda van. Ilyen időben meg elhull ember is, jószág is ilyen hosszú úton. De legalább eszébe jutott.>

Megdörzsölöm a még egy kevéssé továbbra is sajgó öklöm. Kivárom a sorom, csak akkor mondom, amikor láthatóan senki sem akar megszólalni:
- Én elmondtam már, amit elmondtam, ahhoz hozzátenni - Neidharta nézek - vagy elvenni belőle - majd vissza a grófra - nem kívánok. A legfontosabbnak viszont azt érzem, hogy legyen egy közösen elhatározott védelmi terv, és ahhoz mindenki tartsa magát. Úgy gondolom, többre jutunk, ha mindannyian ugyan azt a szekeret toljuk, mintha mindenki menne a saját feje után.

- És még egy megjegyzés. Az akció alatt Trek jól viselte magát, mindent megtett a legjobb tudása szerint, nem rajta múlott a csekély eredmény. Kérem, ha esetleg valamikor jutalmazáson gondolkodik, emlékezzék meg róla is.

Ezek után a gondolataimba mélyedek, végre, végre, valahára van rá némi idő. Kintról csak az egyre révetegebben magam elé bámuló tekintetem látszik. Limasék már láthatták párszor.
<Elit légió. Hmmm. A sok varázstudó megmagyarázhatja, hogyan védekeznek a hideg ellen. Pusztán az elméjük erejét kizártnak érzem, hogy elég lenne, mindenképp valamiféle mágia kell hozzá. Vagy személyre ható, ami roppant költséges ilyen nagy számú csapat esetén ennyire hosszú időre, és az orkok esetén az alkalmazásuk nehézkes is lehet. Ha pedig területalapú, akkor az megmagyarázná, hogy miért nem üldöztek bennünket. Hmmm. Ekkor viszont kérdéses lehet, milyen gyorsan haladnak, bár nem biztos, csak lehet, hogy lassírja őket a mágia megújítása. Vagy épp gyorsítja, mert elhagyhatják a málha egy részét? Esetleg épp így kerültek a vár közelébe?>

<Viszont ha területalapú, akkor ha esetleg ostromra kerül sor, akkor a varázstudóiknak minden bizonnyal közel kell jönniük a falakhoz, hogy az ostromot folytató csapataik ne fagyjanak meg. Ez pedig jelentős varázstudó-veszteséget valószínűsít. Hmmm. Vagy akár varázstudó foglyot is. Hmmm.> - Ekkor kintról bólogatás is látszik és egyre elégedettebb az arckifejezésem.

Majd újra elkomorul az arcom - <De az ellátmány akkor is kérdés, nagy kérdés. Ha azt nem mádikus úton oldják meg, akkor a vonatok kísérésére igen nagyszámú varázstudó kell, még egy vonathoz is, nem beszélve a teljes utánpótlási vonalról. Marad az, hogy szintén mágikusan oldják meg. Ekkor viszont akár ki is kerülhetik ezt a várat, hiszen csak időpocséklás lenne az elfoglalása. Elit légiót komolyabb célpontra vetnek be, ilyen piszlicsáré várhoz semmi szükség elit csapatok veszteségét kockáztatni. Ekkor viszont a legfontosabb a központ mielőbbi tájékoztatása. Vagy esetleg támaszpontot keresnek, mert elfogy a mágikus erejük? Akkor viszont számunkra siker lehet az időhúzás is.>

<Ez mind feltételezés, jó volna valami támpont. Csak kellenének azok a foglyok...>

<A központban pedig egészen biztosan vannak anyagok a kiméra légió harceljárásairól. Ezt igen gyorsan megkereshetik, és még akár ma vissza is szólhatnak. Ez jó.> - a végén rövid időre egy fél mosoly jelenik meg az arcomon, majd visszatér a figyelmem a jelen lévő társasághoz.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A többiek nagymonlógjába nem szól bele, hagy fejtsék ki a nézeteiket. Egyedül a vöröshajú nő meglátásait hallva morog az orra alá egy mondatot, de ezzel sem akarja megzavarni az éppen beszélőt csak az új fejlemény meglepi a lovagot.*

-Van itt egy dorani varázsló?!?

<Ezek meg itt azon nyöszörögnek, hogy milyen elveszett a helyzet? >

*Továbbra sincs jó véleménnyel a "vezetőségről", de ez ha lehetséges még jobban romlott az új információ fényében. Azt viszont meglehetős megelégedettséggel figyeli, hogy Rebecca szemében és hanghordozásában is felvillan, mégha csupán egy pillanatra is, az oly ismerős tűz. Erre a számára üdítő változásra szélesen elmosolyodik, de nem tesz megjegyzést. Ez is azt igazolja, hogy nem csalta meg emberismerete. A többiekre csak futólag figyel vajon mit mondanak, majd hagy időt, hogy mindenki rágódhasson a dolgokon, de végül ismét megszólal és hangja továbbra is mély, a sír hidegét idézi.*

-Ha nem a túlidomított házimalacokat hozták magukkal, hanem valódi orkokat, akkor a három falunak már vége csak a hóvihartól nem látni a füstöt. Egyébiránt addig vannak esélyeink, amíg a korcslégió is az orkokkal tart, mert addig nem mérgezik meg az elhullottak tetemeivel a környék összes kútját és nem lőnek félbetépett lovakat a pártázatra.
Egyébként a védelemmel kapcsolatos egyik nagy kérdés milyen széles ez a folyó és befagyott-e, be fog-e fagyni? Ha nem, akkor a hidakat le kell rombolni. A medvecsapdás gerillaakciók jó ötlet lehetne, bár valószínűleg nincs már rá idő. A környékről mindenki jól jöhet harc esetén, ha más nem létszámnak a csapattestekbe és majd gyakorlás közben megtanulnak fegyverrel bánni és embert vagy még rosszabb fajzatokat ölni. Persze azért ne legyenek senkinek illúziói, mert itt nemcsak a parasztok esélytelenek a túlélésre, hanem mindenki más is.
Részemről eddig összesen két lelket találtam a vár falai között, akiért érdemes keresztbetenni két szalmaszálat. ... Az egyiknek megígértem, hogy amikor ideérnek a toroniak kényelmes koponyaágyat kap tőlem a Másvilágon. A tartozásomat mindig lerovom, így én ott leszek az öldöklés idején. ... Viszont, mint mondtam, a tartozásaimat mindig lerovom és a két arra érdemesen kívül senki ne számítson könyörületre! Aki megfut azt én fogom széthasítani!

*Az utolsó két mondatnál sem emeli fel a hangját, de szemei nagyot villannak és ékes bizonyítékát adják, hogy most nem tréfál. Az eddig történteket nem felejtette és nem is fogja. A gyilkos indulat gyorsan vissza is húzódik, hogy egy sokkal elmélázóbb gondolatnak adja át a helyét, amit Neidhart nem késlekedik megosztani a szoba jelenlegi "lakóival".*

-Időszerű lenne hozzáértő parancsnokot választani a vár élére, aki össze tudja fogni a sok "hadvezért". Az eddigiek alapján két olyan ember lehet, aki erre képes és talán hajlandó is rá: de Viica Kisasszony és a dorani.

[Martos col Legium]

(Alden)

Mikor úgy érzem, hogy újult erővel tudok a rám váró feladatok elé nézni, lassan visszatérek a külvilághoz. Mély lélegzetet veszek, tüdőmet betölti a szoba aromáival keveredett levegő. A helyiség csendes, a csukott ablaktáblák résein behallatszik a kinti ítéletidő jeges kiáltása. Végül kinyitom szemeimet. Ha valaki látná, tekintetemben újonnan támadt tettrekészséget lelhetne.
Ez alkalommal azonban a szokásos érzelmek mellett valamiféle elégedetlenség is van valahol mélyén. Határozottan jobban érzem magam, mint mielőtt nekiláttam volna, de a meditáció általában tökéletesebb hatással van rám.

Viszont a relaxáció előtti állapotra gondolva eszembe jut, hogy miért is választottam a pihenés ezen módját, s úgy döntök, most az vezeti a fontossági listát.
<Vajon mennyi idő telhetett el azóta, hogy az a hírnökféle felrohanhatott a lépcsőn? Meditáció közben mindig elveszítem egy kicsit az időérzékemet...>

<A kérdések arra valók, hogy megválaszoljuk őket> - határozom el magamat, s ebben a szellemiségben magamhoz veszem a botom, kilépek az ajtón, majd miután bezártam magam után a számomra kiutalt szobát, a kulcsot számos zsebem egyikébe süllyesztve elindulok felfelé a lépcsőn.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Rebecca, Neidhart, Iymer, Fuhimi:

*A gróf figyelmesen hallgatja végig a kérdezetteket hadászati elképzeléseikről, néha elismerően hümment egyet, ha olyan mondat hangzik el, mellyel egyetért, néha kissé csodálkozó kifejezés jelenik meg az arcán, de nem fűz különösebb megjegyzés a dologhoz. Iymer javaslatára helyeslően bólint, és miután a lovag befejezte mondandóját, megszólal:

-Igen, magam is ezt szerettem volna kihozni a jelenlegi helyzetünkből. Amikor már bizonyossá válik a toroniak jelenléte, természetesen meg kell beszélnünk az aktuális helyzetet, de magam részéről úgy gondolom, hogy a magukhoz hasonló világlátott kurafiak alkalmasint gondolhatnak olyanra is, amire még egy harcedzett veterán sem. Épp ezért javaslom, hogy valami megegyezésre jussunk a stratégiát illetően. Ami Treket illeti, gondoskodom a jutalmazásáról.

*Neidhart mondataira kissé meghökken, de nem mutatja jelét annak, hogy bármi kivetnivalója volna. Szótlanul Rebeccára emeli a tekintetét. Épp ekkor, mintegy végszóra, Neidhart szavai után kopogás hallatszik, majd nyílik az ajtó, és egy magas, szálkás testalkatú férfi lép be rajta. Nem túlzottan idős, első pillantásra középkorú, értelemtől csillogó szemeivel gyorsan pásztázza körbe a termet. Az első pillantásra lerí róla, hogy nem fegyverforgatással keresi a kenyerét, és ezt csak alátámasztja a kezében tartott embermagas bot, melyet egész nyilvánvalóan nem furkósbotként használ. A gróf a jövevényre pillant, majd a már bent ülők felé fordul:

-Alden Lathrum, Doran magisztere.

Alden:

*Egy kicsit töprengsz a miérteken, de mivel elég sok olyan kérdésed van, melyet magadnak nem tudsz megválaszolni sehogy se, így végül úgy döntesz, újdonsült "szállásadód" szobája felé veszed az irányt. Kicsit elgondolkodsz, mi mindent meg lehetne beszélni a gróffal, így észre sem veszed, milyen hamar a szobájának ajtajához érsz. Koppantasz rajta botoddal kettőt-hármat, majd belépsz. Odabent kissé meghökkentő látvány fogad. Az előbb látott, Rebecca néven emlegetett nő is teljesen másképp néz ki most -páncélja vörösen csillog, hátán kard, köpenye viseltes-, de az ő és a gróf társaságában levő kompánia még színesebb képet mutat. Nem messze tőled, háttal -csak a fejét fordította feléd- egy hosszú, szőke hajú, koromfekete páncélos férfi áll, a kezében tartott alabárd elég brutális szerszámnak tűnik, erre a gazdája pillantása csak megerősítésként szolgál. Jobb kezednél egy -ha jól emlékszel a Fuhimi névre hallgató- férfi áll, szintén pikkelyvértezetben, és nála is kardot látsz, -és csak most figyeled meg igazán- vonásai a Hármas Királyság lakóit idézi eléd. A gróffal szemben pedig a már látott Aranykör-hármas látható, az arcuk komorsága nem túl biztató számodra, figyelembe véve a legutóbbi találkozásotok alkalmával elhangzottakat.

[Martos col Legium]

(Alden)

<Na itt már megint mi folyik?>
A belépéskor fogadó tömeg meghökkent. Nem igazán a méretei, hanem a sokszínűsége az ami zavarba ejtő: úgy érzem, mintha a világ minden tájáról érkeztek volna ide emberek, magamat is beleértve. Aztán szépen felismerem a gróf vendégeit: de Viica kisasszonyt, aki most már határozottan jobban illik egy ostromlott várba, mint első találkozásunkkor,
<Azért még így is jól néz ki. Hiába, jól áll neki a vörös...>
a vele együtt megismert Fuhumit, bár akkor - érthető okokból - nem figyeltem meg magamnak elég alaposan,
<Hogy is hívják? Loitho? Rakuta? Nem, megvan: Rokuro!>
a három kradditát, akik úgy tűnik, visszatértek az akciójukból,
<Híjnye, tényleg, ők kimentek az ellenség elé valami információért. És nagyon úgy tűnik ez a felderítés nem szolgált túl derűs információkkal.>
és a... nem, tévedtem, őt valóban nem ismerem még.
<Vajon ki lehet ez a gyászhuszár? Remélem van humorérzéke, mert nem venném szívesen, ha egy szellemes kinyilatkozásomra az az alabárd felelne...>

A gróf hangját hallva pillantásom visszaugrik rá, miközben a kellő tiszteletet megadva válaszolok neki:
- Köszönöm a bemutatást gróf úr, bár a jelenlevők többségével már volt szerencsém összefutni mióta a vendégszeretetét élvezem - itt egy rövid szünetet tartok, egy jelentőségteljes pillantást vetve a fekete páncélos alakra, majd akár veszi a lapot és bemutatkozik, akár nem, folytatom. - Minthogy a jelenlevők többsége fel van fegyverezve, és értesüléseim szerint toroni csapatok közelednek erre, úgy vélem jogosan feltételezhetem, hogy valamiféle haditanácsra nyitottam rá. Remélem nem zavarná önöket túlságosan, ha csatlakoznék... - egy újabb, lélegzetvételnyi szünet, ez alkalommal inkább csak amolyan formaság gyanánt. Ha nem tapasztalok ellenkezést, folytatom is - Ez esetben annyi türelmet kérek még önöktől, amíg valaki összefoglalja nekem, hogy miről is maradtam le kései érkezésem miatt.

[Fuhimi Rokuro]

Bólintok a dorani felé, mintegy üdvözlésül, bár már találkoztunk korábban. Ezután szótlanul figyelek, bízva benne, hogy vannak bőbeszédűbbek és remélve, hogy nem Neidhart lesz az, aki majd felvilágosítja a doranit. Ki tudja, hová fajulna egy szópárbaj közöttük, ha őt is magára haragítja. Odahaza nem sokat tudtunk a mágusokról, felénk a papok feladata volt a mágikus praktikák gyakorlása, de amióta ezeken a földeken élek, hallottam szóbeszédeket róluk.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A kopogtatásra és a szobába lépő nyurga alakra hátranéz vállvasa felett és szeme szinte villan a dorani láttán. A bemutatkozásra tett néma célzásra nem reagál a lovag, hiszen a gróf be tudta mutatni az újonnan érkezettet, hát akkor be tudja mutatni őt is, ha nagyon akarja, bár nem szereti, ha koptatják a nevét. A magiszter gyors tárgyra térése a javára billenti az első pillantás mérlegét, így Neidhart felé fordulva egyszerűen összegzi neki, hogy mibe is toppant be.*

-Épp arról volt szó, hogy ki vezesse a vár védőit. Maga vagy de Viica Kisasszony.

[Martos col Legium]

(Alden)

A helyzet tömör áttekintését megkapva csodálkozóan húzom fel szemöldököm.
- Én? És milyen megfontolásból gondolja, hogy alkalmas lennék erre a pozícióra, kedves...? - újabb szünet, érezhetően ismét a páncélos beszélgetőtársam nevét várom.
- Legjobb tudomásom szerint mi még nem találkoztunk, és a teremben lévő többi személy sem ismerhet annyira, hogy rátermettebbnek találjanak erre a szerepre, mint teszem azt az őrgróf urat, aki minden bizonnyal sokkal jobban ismeri birtokait és az azokban rejlő lehetőségeket, mint jómagam.


//edit: csak most vettem észre egy formázási bakit //

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A lovag továbbra sem reagál a nevére vonatkozó célzásokra. Viszont az kezdi idegesíteni, hogy a dorani nem képes elszakadni a nevektől. A kérdésre, hogy miért pont őrá gondolt, Neidhart megvonja a vállát és körbeint a társaságon.*

-Tényleg nem találkoztunk, de a többieket már volt szerencsém megismerni. Éppen ezért mondtam, hogy még ismeretlenül is esélyesebb a várvádők vezetője "posztra", mint a díszes társaság. Kivételt csak a Hölgy képez, benne megvan a kellő erély.

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Biccentek egyet a belépő dorani felé. Már találkoztunk.

Mivel Neidhart szavai alatt a gondolataimmal voltam elfoglalva, így a javaslatáról lemaradtam. Lassan, a beszélgetést követve esik le, miről is van szó, és őszintén szólva nem teljesen értem a felvetés jogosságát. Meg hogy sikerült erről eddig ennyit beszélni? Miért nem állította már le őket az őrgróf?
- Mintha a várnak és a védőinek már lenne parancsnoka. És felteszem a jelenlegi parancsnok legitmitása és elismertsége a legmagasabb a várvédő katonák között. Továbbá ő ismeri leginkább a vár készleteit és védelmi képességeit. Végül pedig mi, jövevények, tudtommal vendégek vagyuink. Vagy valamiről lemaradtam?

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Váratlanul ér a dartonita 'javaslata' - Milyen irónikus a 'szimpátia', amit irányomban érez, különbözőbbek aligha lehetnénk. - a gróf meg, ahelyett, hogy ellenkezne, inkább kérdően tekint rám. Furcsának találom, hogy így más kezébe adná a várát, vagy hát nem tudom, hogy adná-e, de úgy tűnik egyenlőre. De aztán belép a magiszter, látom már a továbi gyülekező fellegeket, ahogyan kibontakozik a szóváltás a bennlevők között ismét. Inkább csendben hallgatom, azon töprengve, mit is felelek, ha netán mégis döntenem kell, hogy vállalom-e a vezető szerepét. Bárki megmondaná, hogy esélyünk sincs, pontosan tudom, mi történne, és emiatt is magam okolnám (már ha egyáltalán túlélném), az eddigi rémképek mellé még továbbiak társulnának, hogy hol rontottam el, hol, és mit tehettem volna jobban? Holott nem az én hibám lenne, egyszerűen csak ilyen lapokat osztott az élet. De másrészről pedig, ha sikerülne legalább kicsit is feltartóztatni az ellenséges hadakat, az mégiscsak afféle 'megváltás' lehetne számomra. Legalább valami kis 'jót' tehetnék. Csak hát nem nagy seregek vezetésére képeztek, 10-20 fővel még boldogulnék, na de egy egész vár... messze túlmutat a határaimon, legalábbis úgy érzem jelen pillanatban.
Remélem azért a gróf értelmesebb annál, mintsem egy jött-mentre bízza birtokai védelmét, hisz itt van ő, itt van a várkapitány. Tényleg, hol is van? Milyen érdekes, hogy épp ilyenkor szívódik fel. Erről meg az jut eszmebe, hogy épp a gróf lakosztályánál sunnyogott, mikor először találkoztam vele. Valahogy az az érzésem, hogy valami nagyon nincs rendben, toroniak ide vagy oda. De persze valószínű, hogy a már meglévők mellett könnyedén látok nem is létező árnyakat. Pillantásom végighordozom a termen, ki éppen mit mit csinál, hogyan viszonyul a helyzethez, majd végün a Grófon állapodik meg a tekintetem. Remélem tudja, mit csinál, hisz úgyis övé lesz az utolsó szó...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A dorani és a dartonita csevegése alatt a gróf a társaságot figyeli. Nem illetlenül, csak ujjhegyeit összeilleszti az arca előtt, és kutatót tekintettel fürkész végig az arcokon. Végül Neidharton állapodik meg, és nem is néz másfelé, amíg vége nem szakad a beszélgetés fonalának. Csak ekkor szólal meg, hanghordozása minden kihívástól mentes, inkább afféle egyszerű helyzetjelentésnek hat.

-Nos, ahogy láttam nem mindenkinek ennyire egyértelmű a dolog, Neidhart lovag. Azt hiszem, hogy jómagam rendelkezem a legtöbb tapasztalattal eme építménnyel kapcsolatban, továbbá ismerem a katonáimat, képességeiket, és ami még fontosabb, ők is ismernek engem. A javaslatom tehát a következő: a vár "hadura", ha így tetszik, maradnék én. Ellenben a vezető sosem dönt egyedül, így mindannyiuknak legalább akkora beleszólása van bármely döntésbe, mint nekem. A csata hevében, amikor mindannyian a helyzet egy más pontját látjuk, ez reményeim szerint előnyökkel járhat. Én így gondolnám a legjobbnak.

*Tart egy pár lélegzetvételnyi szünetet.

-Továbbá. Azt hiszem, a javaslatok helytállóak, ennél többet nem nagyon tehetünk jelen pillanatban. Nem tudjuk, a toroniak milyen készletekkel rendelkeznek, legutóbbi ismereteim szerint egy szabvány toroni légió nagyjából 1700 katonából áll, ehhez jön a tisztikar és a papok, meg ork segédcsapatok meg hasonló. Nagyjából kétezer fővel kell számolnunk. A várban ugyanekkor a katonaság 94 fő, plusz ha a három falu lakossága is itt gyűlik össze, akkor még számíthatunk talán további kétszáz fegyverre fogható emberre.

*Hirtelen elhallgat, a távolból mély, égzengés szerű robaj hallatszik, majd egészen hirtelen vége szakad. Az általa kiváltott csend azonban továbbra is a szoba légkörén belül marad.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A dörrenést követő csendben határozottan és meggyőződésteljesen szólal meg a lovag.*

-Ha találgatni kellene, akkor vagy már csak két faluval kell számolni, vagy nemsokára becsapódik az első lövedék a várába Górf.

*A mondandóját továbbra is a várúrnak mondja, de nem nehéz kitalálni, hogy nem csak neki szól.*

-Pontosan ez a hiba, hogy errefelé nem a legpotensebb vezeti a seregeket, hanem a legtöbb plecsnit és kutyabőrt összekuporgatók. Ezért sorjáznak toroni seregek Erigowba jelenleg is. Hol voltak "Észak Nagyjainak" annyit emlegetett stragégiai zsenijei Shaggaras mezején?!? ... Részemről nem fogok olyan embert követni, aki nem képes cselekedni és megtagadja a dicső halál lehetőségét a katonáktól.

*Most sem vidámság, sem kihívás nincs Neidhart hangjában, csupán a komor utalás az Unió gyepűin történtekre.*

[Iymer]

A robajra felemelem a tekintetem, a kezem a karom markolatára teszem, és kissé kintebb húzom a hüvelyből. Majd hátra nézek Limasra és intek neki a fejemmel és a szememmel az ajtó felé. Csak mielőbb érjen vissza, bár úgyis nemsokára itt lesz pár katona vagy tiszt jelentést tenni. Esetleg pánikolni. És csak remélhetjük, hogy a várbeliek, nem pedig a toroniak.

Annyiban mindenesetre igaza van a Dartonitának, hogy itt elég lassan dőlnek el a dolgok, de azér várok még egy darabig parancsra. A kardom lassan kihúzom a hüvelyből, a másik kezemmel pedig a pajzsom döntöm magamhoz és a sok vastag rugát lazítom meg kissé magamon. Úgyis melegem lesz.