Belemegyek az üzletbe: jöhet a ruha, a kabátszerűség és a lábbeli is.
- Köszön minden - rakom le a kért összeget. - Önök van nagyon kedves.
Fülig érőn mosolygok. Dehogy lett volna keringeni a városban cipőért, ha helyben volt egy! És mi mindenre nem gondoltak! Ruha mellé kabátka!
Elégedeten búcsúzom el, holmijaimmal felszerelkezve. semmilyen ékszernek nem érzem hiányát, majd kedvenc medálomat felveszem, és kész. Derűsen nézek az este elébe, a szobámban mindenképp fel seretném majd próbálni a szerelésemet együtt
