Kampec(ÚTK)

[Owases]

(Harn)

<Kellemes hely nem mondom!>
- Énis harapnék valamit, és jól esne egy kupa jóféle forraltbor.
A rendelés leadása után rátámasztok a pultra, és körbetekintve szabad asztalt keresek a kemence közelében.

[Yasha am Lloth]

(Alyrah)

Harn nézelődését látva, a kemence felé tekintek, majd vissza rá.
-Csak nem megfáradtak a végtagjaid? Azt hiszem-s ezt halkan jegyzem meg-lovagunk egy ideig elbeszélget majd a fogadóssal, lehet tényleg érdemes lenne addigis megpihenni.

[Owases]

(Harn)

<Fáradt véhtag????>
-Nem kedves, de nem szeretek állva enni mint a lovak! És ha jól sejtem az információk begyüjtését nyugottan Arantarra bízhatjuk.
És ha van szabad asztal megindulok felé.

[Yasha am Lloth]

(Alyrah)

Egyetértően bólintok.
-Az ánizs -párlat mellé én is ugyanazt kérném mint az Úr-gyomrom jelzi, hogy ideje lenne már étkezni is.
Nézek a fogadósra, majd ha akad szabad asztal én is követem Harnot

[Mesemondó]

Mikor Ergon kivezeti a kutyát és bejön.
-Köszönöm Uram, akkor egy barna sör lesz és némi harapnivaló… pár süldőt úgy három órája toltunk be a kemencébe, már biztos nem kell nekik sok. Ám ha nagyon megéheztek, akkor némi füstölt hússal és friss cipóval akár rögtön tudok szolgálni…
A többiek rendelését is felveszi, és miközben a kupákat sörrel tölti Arantarnak is válaszol.
-Amennyiben lovon érkeztek jó uram elképzelhető, hogy attól ijedt meg a gyerek. Tudja mifelénk az ilyen jószág nem sokat érő. A fövenyen lábát töri, a hegyoldalt meg jobban bírja a bivaly, meg hát az ugye nyugodtabb és jóval kevesebb baj is van vele. Meg nem is sietünk mi sehova. Habár a hölgy ruházata mifelénk szokatlan, de semmiképp nem nevezném ijesztőnek!
Beszélgetés közben a söröket és a kisebb ánizsos kupát is a pultra teszi.
-A borra várni kell pár percet Uram. Megfelel önnek Haonwell-i fehérből, vagy óhajt valamelyik nemesebb hordóból?
A többiek közben elindulnak, így csak Arantar és Ergon maradt, Ők viszont jól láthatják, hogy Alyrah szemtelen vizslatását viszonzandó a csapos tekintete is elkalandozik, míg helyet nem foglalnak.
-Alize! Hozz egy kis üstöt! Kiállt a terem túlsó végébe.
A megszólított, húszas évei végén járó felszolgáló lány sietve eltűnik a lépcsőfeljáró alatt egy így már észrevehető lengőajtón, majd pár pillanat múlva meg is jelenik a kért edénnyel.
A pultnál álló vendégek felé egy gyors pukedli és lesütött szemmel egy félmosoly, majd siet a kemencénél szorgoskodó társnőjéhez.
A megszokottól eltérően itt nem kísérik útját csipkelődő illetlen megjegyzések, és fenekét sem kell az illetlen férfikezektől óvnia.
A csapos egy fadarabbal félrehúz egy kis fémkarikát a pulton maga mellet, és a feltűnő lángok fölé helyezi az üstöt. A pult felétek eső, így szemetek elől eltakart részéből némi fűszert vesz elő, majd a bor kiválasztása után azt és a nemes nedűt is felforralja, végül kupába tölti.
Közben Alyrah és Harn a vendégek feje fölött átnézve, a kemence felé eső oldalon ám az ablak mellett, egy hosszú asztalt és mellette az üres padokat szemeli ki magának. Közel van a kemencéhez, ám az ablak nyár idején sokkal hívogatóbb lehet, mint a mai napon.
A céljuk felé haladva elcsípnek itt, ott egy, két szót az éppen zajló beszélgetésekből.
-Ma sem volt fogás, ez már a harmadik nap a héten…
-Ne aggódj, van ez így! Nézd meg Hoant neki….
-Nem akkor sem adok neked igazat! Mi kifizettük azt az ikrát és…
- Nos öregem mit szólsz? Ilyen enyhe telünk már rég volt nemde?...
-Lassan megint lehet befogni a bivalyokat, aztán mehetünk le az Avran ….
-Holnap elmegyek utána! Nehogy azt higgye már, hogy majd az anyja…
-Lassan jó lenne, ha a lányok kivennék azokat a malacokat ide érzem a…
-Ugyan hagyd már! Értik a dolgukat, nem úgy, mint Te, hogy is volt az a…
-Találnunk kell! A társaság nem tűr el több hibát. Tudod jól, hogy….
-Megebédelünk fiam, aztán indulunk délre, már….
-Te nézd már, én ilyen formás…auuu
-Ha ezt most Elsbeth…..
-Te láttad azt a kenut tegnap? Szerintem valami lápi hagyta el…
-Ugyan már, azok még azt sem hagyják, hogy azt vidd, amit kifizettél!
-Na gyerünk, lassan már ….

Az asztal szépen faragott szegélyű vörös tölgy, a padok viszont sima gyalult fenyőből vannak.
Se a padokat, se az asztalt nem borítja vászon, ám a nyereg után még ez is megváltásnak tűnik.
A helyiek pár fiatal halászt leszámítva nem mutatnak különösebb érdeklődést irányotokba.
A lányok a többek által már nyálasra áztatott asztalok védelmében majd kétméteres tepsit húznak ki a kemencéből. Végeibe négy dorongot dugva a vendégek mohó tekintetének kereszttüzében igyekeznek azt a csapóajtóhoz eljuttatni, míg a közeli asztaloktól négyen a segítségükre nem sietnek. Hálás mosollyal kísérik megmentőiket a lépcső alatti ajtóhoz. Ámbátor a legények részéről ez tán nem volt olyan önzetlen cselekedet, mint azt elhitetni szerették volna.
Jó tíz percig is letart mire a lányok kipirulva ugyan, de elkezdik felszolgálni a sültet.
Lassan a legények is szállingóznak asztalaikhoz.
A fatálakon a malac, cipó, hagyma és valami gyalult savanyított zöldségelegy van többnyire.
A felszolgálás rendje a kívülálló számára nem nyilvánvaló, ám a vendégek elégedettnek tűnnek a sorrenddel.
Végül a Ti asztalotokat is eléri az áldás négy teli fatál képében.
A cipó friss, a malac még éget, a gyalult káposzta elképesztően savanyú, a hagyma ugyan tavalyi, de ez így épp csak az első tavaszi napsugarak fényében több mint érthető.
Az ebédnek ti már a végét, többen már csak az emlékét ízlelgető percekben az ajtón pár fegyveres lép be.
Körbenéznek, de hangos szó nem esik, az egyik tiadlani ruházatú siet elébük.
A pultnál keverednek ugyan némi szóváltásba, majd a kereskedő az asztalhoz a harcos pedig az utcára tér vissza.
Mivel Ti ablak mellett ültök, így hallhatjátok, hogy nyílván mondott valamit aki távozott, mert több férfi is erős nem tetszésének ad hangot az utcán.
Vélhetőleg ezt elégeli meg Laena, mert hangos ugatásba kezd…

[Shia-ko]

(Ergon)

- Megvárom én a malacot, amilyen mennyei illata van, nem foglalnám mással a helyét. - válaszolok, majd követem a többieket a padhoz. Csendben figyelem az eseményeket, majd a vacsora elfogyasztása után felkapom a fejem Laena csaholására.
<Mi a fene történik odakint? Csak nem a málhámra fáj valaki foga? Vagy jöttek "üdvözölni"? Ha valaki számított ránk, akkor volt idejük előkészülni, elég feltűnőek vagyunk ezen a környéken.>
- Megnézem mi történik odakint - szólok a többieknek és elindulok az ajtó felé, előtte azért kilesek az ablakon, hátha látok valami hasznosat. Kardomat megmozgatom a hüvelyében, hogy könnyedén járjon és harcra készen lépek ki az ajtón, de előtte egy pillanatra megállok, hátha fejlett érzékeim sugallnak valamit. Gyors pillantással felmérem a helyzetet, de elsődlegesen a kutyám nyugtalanságának az okát keresem.
<Nem lenne jó feleslegesen balhézni, de ha valaki túlment a kíváncsiság adott határán, akkor lecke lesz a vége. Vagy az enyém, vagy az övé.>

[Arantar]

(Arantar)

A kocsmáros válasza után újabb kérdést teszek fel neki:
-Igazából átutazóban vagyunk Csillagláp felé. Fogadós uram segítsen ki minket, hogyan juthatnánk leggyorsabban oda?
A válasz után kivárom sorom a pecsenyénél, majd leülök a többiekhez falatozni.

A szóváltásra felfigyelve helyemen maradok, de körülnézek a fogadó többi vendégét figyelve. Háha elcsípek egy-két érdekes reakciót.
<Ahogy látom bárhol is járok Yneven, a kocsmákban mindíg hasonlóak az történések...Csak nehogy valami verekedésbe keveredjünk. Kár lenne ránk haragítani ezt a szimpatikus falut.>

Ergon után bámulok, és csendben kortyolgatom a sörömet.

[Yasha am Lloth]

A melegre való tekintettel az ablak mellett lévő üres padon foglalok helyet Harnnal együtt.Útközben a halk beszélgetésekből el- el csípek egy két darabot, melyekből kiderül inkább a napi teendőkről és munkáról van szó, semmilyen számomra különös információ nem cserél gazdát.Egy apró mosollyal ajkaimon konstatálom, hogy nyugodt légkör vesz körül.Leülve belekortyolok a nemrég kapott italba.Erősségéhez mérten arcom izmai jelzik, milyen hatással van rám.Éppen beszélgetésbe kezdenék Harnnal, mikor kihozzák az étket, mely étvágygerjesztően kacsint rám a tálról, s nem is habozok, nekikezdek a falatozásnak.Jó ízűen csipegetek, miközben megérkezik másik társunk is mellénk.Biccentek felé.
-Jó étvágyat!-belemerülök az ízek nyújtotta élvezetbe, mikor,étkezésemet félbeszakítja a kintről belépő férfi s csendben figyelem a történéseket.Ha valaki jó megfigyelő készséggel megáldott, akkor észreveheti, hogy eddig barna színű szemem, hirtelen sárgásbarnára vált és megfeszülnek az izmaim, ahogy szóváltás keveredik a fogadóban.Ahogy kilép a férfi már éppen megnyugodnék, mikor Laena ugatásba kezd.Tekintetem az ablak felé kapom és feszülten figyelem, ahogy Ergon távozik s ugrásra készen ülök mozdulatlanul várva a történéseket.

<..Remélem csak nyugtalan a gazdája miatt Laena és nem a férfi tett valamit, különben ennek a nyugodt légkörnek annyi...lehet túl korán örültünk..>

[Owases]

(Harn)

- A Haonwell-i fehér tökéletesen megfele.
És elindulok az ablakk mellett lévő üres padra. A többi vendég beszélgetésére nem igazán figyelek oda, de azért meg-meg hallok pár mondatot.
<Hát nem egy párnázott főúri kanapé, de a nyereg után tökéletes...>
A pecsenye érkezte után énis elmerülök a friss ízek mámorában. Az utazás közben evett kétszersültek és halak után jól esik a frissensült. A katonák érkezése nem lep meg. Miért is lenne itt másképp, ha idegen érkezik a városba, a helyi rendfentartók rögtön leinformálják az idegeneket. Bár kicsit meglep, hogy felénk se néznek.
<Remélem nem valami balhéra készülnek! Semmi kedvem a helyiek dolgaiba keveredni!...És Ergon sem próbáll meg belerángatni minket.>
Ergon távozása után kicsit megpróbálom lenyugtatni magam, és két mélyebb levegővétel után némi öszpontosítással a figyelmemet a manahálóra irányítom, hátha észlelek valamit ami nem oda illik.

[Mesemondó]

Még a pultnál….
-Oh, Csillaglápbba? Nos természetesen a legrövidebb út a tavon át vezet… és megmondom őszintén nem tudom jár-e a prémvadászokon kívül más arra gyalogszerrel. Elég kiszámíthatatlan vidék az, csak a lápiak ismerik, de ugye Ők ezt nem adják át kívülállónak. Így aztán jól elvannak Ők is meg mi is. A lazacok ikráin kívül mást nem nagyon árulnak… és szinte csak gabonát vesznek… de elkalandoztam. Szóval a legrövidebb és az egyetlen út amit ajánlani tudok az a tavon át vezet. A lovaikkal mit szándékoznak kezdeni?

….

Ergon akadálytalanul eljutsz az ajtóig, ám baljós előérzet gyötör, pengéd a sok éves rutinnak és a gondozásnak köszönhetően most is hálás asszony módjára, hangtalanul puhán simul kezedbe. Érintése megnyugtat, és magabiztossá tesz.
Az ajtón kilépve három fegyverest és vagy tucatnyi matrózt látsz vitázni a tornác külső oldalán.
-Már három hete itt rostokolunk! Így a matrózok
-Eddig fizettek! Maradunk, amíg muszáj! Szól az, aki a kocsmában is járt.
Laena felé fordulsz, mi az, ami ennyire felingerelte hisz ezek egymással veszekednek.
Tekinteted gyorsan felméri a lovak körül minden rendben. Mindössze pár lépéssel odébb népes gyermekcsoport bámulja Őket leplezetlen lelkesedéssel vígan fecsegve.
Harn ahogy a hálóra veted tekinteted, rendszeres ám roppant gyenge hullámokat látsz érkezni a tó irányából, ám ezek most megtörnek négy kékesen és egy rőt vörösen izzó gócponton. Kettő a halványabbakból a fogadót kerüli éppen két oldalról, míg a másik három az ajtó felé közelít.
Ergon alig egy pillanatig tart, míg rájössz Laena nem is Őket ugatja, hanem három alakot kik az út közepén vezeték és hátaslovak előtt állva szép lassan, ám profi módon legyező alakzatot vesznek fel a kocsma kijáratával szemben.
Te sem ma kezdted, öt hátast és hét vezeték lovat látsz, ami „kicsit” sok a három utashoz.
A ruházatuk szinte már egyenruhának hat, ahogy így egymás mellett látod Őket, vörös felöltő, incogno és nadrág, fekete övvel és csizmával.
Megjelenésük túl sok hasonlóságot mutat Harnéval ahhoz, hogy ezt véletlennek tudd be.
Egy idősebb alak vezeti Őket, mert -számodra -egyértelmű kézjelekkel irányítja két fiatalabb társát.
Fegyvereik hosszúkardok és tőrök, ám az egyik felöltő alól kivillan lépés közben egy vért szegélye is.
Szándékaik nem barátságosak ezt egyértelműen érzed.
Mikor társai elérték a kijelölt helyeket a vezető hangosan felkiált, …
-HARN! HARN MERRA!
Kezek a fegyvermarkolaton, az összeszűkülő szemek azt sugallják nem rokonlátogatás következik

A matrózok és a gyermekek is szétrebbenek, ám a fegyveresek valamiért szép lassan felsorakoznak melletted a tornácon.
-Álljatok félre, veletek semmi dolgunk! Vagy pusztuljatok az árulóval!
Hangja szenvtelen, csak szemeiben lobog valami földöntúli láng.
A forgalom meglepően gyorsan tűnik el szinte teljesen az utcáról.

[Shia-ko]

(Ergon)

<Nem sok jót nézek ki ebből a helyzetből. Vajon mit akarnak Harn-tól? Magánügy? Belekeveredjek? Nem vagyok már benne nyakig? Beszélni ráérünk róla utána is.>
- Kiket tisztelhetek Önökben, hogy elejét vennék a vérontásnak? - kérdezem a mellém álló hajósoktól, ha felismerem a vezetőjüket, akkor neki címezve szavaimat. Nem mozdulok az ajtóból, de úgy helyezkedem, hogy egy mozdulattal beljebb léphessek, ha a helyzet úgy adódik, hogy harcra kerül sor. A kardomat sem húzom elő, amíg nem feltétlenül szükséges és várom társam reakcióját.
<Remélem ragadt ennyi rájuk az életük során, mert ha én itt vagyok, és ők hátul, akkor sokra nem megyünk vele, ha én tudom egyedül, hogy onnan is jönnek.>
Ha megjelenik társam, akkor jobbra elindulok, hogy az oldalukba kerüljek. Amíg Laena csak ugat, nem zavartatom magam, hátha őket zavarja. Ha úgy látom, hogy veszélynek van kitéve, van lazulna a fegyelme, akkor határozottan rászólok:
- Nyugszik! Fekve marad!
<Ne ugrálj, kis kutyám, ez nem a te dolgod!>

[Owases]

(Harn)

Az öt gócpont észlelésekor azonnal elszakítom tekintetem a háló áramlataitól.
<Ezek meg kik lehetnek... Csak nem???? Ordan Itt???>
-Arantar, Yasha ketten hátulról!
Az incognómat a padra engedve felkelek a helyemről.
-Én kimegyek Ergonhoz!
És elindulok az ajtó felé.
Az ajtó fele menet a már rég véremmé vált szavakat mormolom és a hozzá tartozó beidegződött kézjeleket imétlem.Amíg nem végzek a fal takarásában maradok!
Kilépve végigmérem őket ismerős arcokat keresve. Bár látva őket sejtésem beigazolódni látszik.
<Csak tudnám, hogy a bánatba tudhatták hogy itt vagyok.??>
Szavaimat közvetlenül az ék elején állóhoz intézem. Mintha távoli tűz ropogását hallanák benne.
-Én vagyok Harn Merra!Az Ordani rend magitora,a Vigyázók rendjének tagja, a Fény ösvényének várományosa! Mond mit vár tőlem a rend?


// Az ajtóig menet előkészített varázslat: tűzkitörés: 2E/10MP időtartam 2 szegmens;sebzés: 2k6 = 6+1 [7] az akitiválása intés a három ember felé, epicentrum, az élen álló háta mögött.//

[Shia-ko]

tárgytalan

[Yasha am Lloth]

(Alyrah)

<..Mi a fene folyik itt??Mit csinálhatott Harn?A hangokból ítélve ez nem egy nyugodt beszélgetés lesz..>
Figyelemmel követem Harn arckifejezésést, s mikor látom, hogy valami nagyon nincs rendben, már állnék is fel az asztlatól, mikor Harn hátulra parancsol.Nem szokásom, akárkinek a parancsára ugrani, de most kivételesen ugyanezt tettem volna így nem veszem zokon.Kifelé menet érdekes íveket ír le keze, melyet egy pár pillanatig figyelemmel kísérek.
<..Remélem ez a mágiatudó nem ugyanúgy fog járni mint Yarus...>

Majd elindulok hátrafelé Arantarra nézve kérdően , ha ő még nem indult el.

-Azt hiszem ez a kis pihenő nem éppen nyugalommal fog telni....

Kezem hű társamra csúsztatom

[Arantar]

(Arantar)

A kinti kiabálásra kíváncsian fordulok az ablak felé. Hard utasítására felállok, és feléjük fordulok.
-Kisasszony, szerintem nem szükséges eléjük menni, bőven elég ha tudunk róluk. Maradjunk együtt, hátha megoldhatjuk vérontás nélkül is az ügyet.

Azzal Harn után indulok, de nem lépek ki az ajtón. Úgy állok, hogy akár bent, akár kint közbeléphessek, ahol szükséges.
Pajzsom a kezemben fogom, de a kardomat nem veszem elő. Mivel nem harcra készültem, csak a mellvért van rajtam.
<Krad, adj tiszta elmét mindannyiunknak.>