Elátkozott part (ÚTK)

[Anhorienn]

// Radon Akragil //

- Egyenlőre csak ézelődöm, köszönöm. Amúgy eltartható élelem, szárazkolbász, szalonna, és valami kovásztalan lepény kellene kenyér gyanánt. És az a kis pajzs talán érdekelne, ha az árban meg tudunk egyezni.
Közben a horgászbotot mustrálom.
-És a horgászbot mellé esetleg egy merítőhálód van-e? Hogyé' adod őket?

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Bemesélő az Arbatrostra.
Időpont: 0. nap
Játékos: Ellyona Lioness

Éjszaka Arel templomban kiáltozásra keltél fel az ágyadból és kirohantál a szobádból egyenesen a hang irányába, útközben még mindig halottad kiáltozásokat. Algyron pap szobájából jött a hang, benyitottál és két pap testvéred próbálta lefogni Algyron papot és valamit mondott közben. – Orwella papnő ki láncaiból szabadulni próbálkozik, sok ártatlan lelket pusztítva maga után, ám mind hiába Ranagol láncai áthatolhatatlanok, de egyben börtön is akik nem szolgáltak rá. Beszéde után földre rogyót Algyron, majd ennyit mondott. - Reni-theia vidék keleten, Duaron-tengeren egy szigeten, segítséget kérnek. Utolsó szavával elájult és komába eset.
Már jó néhány napja ott virrasztótál az ágya mellet Algyronak azt várva kinyissa szemeit, de mind hiába. Nem bírtad tovább, hogy nem tehetsz semmit Algyronért és ekkor megint eszedbe jutott az utolsó szavai, előkeríttettél a könyvtárból egy térképet és megtaláltad ahová menni kell. Nem késlekedtél tovább, összeszedted felszerelésedet és az első karavánra fel is száltál. Alig egy hónap volt az út mire elérted Reni-theia vidéket, innen gyalog indultál tovább kellet felé, végül rozoga kunyhós kikötő faluba értél a dókban pedig egy vitorlás hajó állt. Sétálgattál a faluban és hallottál egy beszélgetést, mi szerint egy ismeretlen harcost átvisz ingyen a vitorlás hajóval a kapitány. Így felkeresve a kapitányt, elmondtad mit hallótál és erre fel ajánlotta, hogy átvisz a hajójával a túlpartra. Beszélgetés után fel száltál a vitorlás hajójára, amit úgy hívnak Arbatrost.

KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Mindenki

Néhány perc múlva hajó kifutót a kikötő faluból. Arbatrost nevezetű vitorlás hajón mentetek a tengeren és nézelődtetek, így szálló sós tengeri levegő az arcotokba csapot, a hullámok monoton föl le hullámzása, nyugtató zúgását, a végtelenbe nyúló kékségben megpillantottátok a szigetet.
Nézelődésben ki pihentétek utazásotok fáradalmait, alaposan szemügyre vettétek a legénységet. Majd feltűnt, hogy a legénység fél valamitől, de idáig nem volt rá lehetőség a kérdésekre. Majd oda jött hozzátok egy kócos barna hajú félelf fiú és megszólalt. - Kapitány úr, kért meg engem, hogy adjak valami információt a rangidős tisztekről. Rajtatok kívül még két utas volt a hajón, de ők is alaposan figyelték a fiút. - Kedves utasaink most ép az Arbatrost nevű vitorlás hajón utaznak. Kezdi a szöveget az ismeretlen félelf fiú. - Mások úgy is ismerik a Halálhajó, mivel utasokat beviszi, de nem térnek vissza soha többé. - Sajna többet nem mondhatok. - Nevem Viktor, de becenevem Viki, ugyan is a legtöbben, így szoktak hívni a legénységből. - Kormányosunk igaz egy kicsit kopasz és félelmetesen néz ki, barbár ruhát viseli a neve Jarget. - Fedélzetmesternek a neve: Berhfor. Egy ideig kereste Viktor, majd az egyik üresnek tűnő ládára mutatott, de alaposabban megnéztétek feküdt benne valaki. - Á meg lett Berhfor, igaz néha egy kicsit lazán veszi a munkáját az öreg. Ládától nem sokat láttatók a fedélzetmesterből, mind össze a bőrnadrágot és a cipőjét. - Esőtiszt neve Derando, ép a tengert nézi csendben, valaha nemesi család sarja volt, de most a Arbatrost esőtisztje. Hátúról csak a vászoninget láttátok és a szőke kócolt haját. - Kapitányunk és egyben vezetők. Viktornak mondandóját megzavarta egy hajósnóta dallama és lassan közeledett a hang, végül a kabin lejáróból feltűnt régi lovagi páncélban egy illető és bemutatkozott. - Jó napot kedves utasaimnak, Én vagyok a kapitányuk a nevem Rochald Wihthild, de másoknak Rochald kapitány. Jobban szemügyre vettétek a kapitány erős és szigorú, egyben szomorú arckifejezését, meg ami feltűnt egy hatalmas heg a bal arcánál. Egy kis idő eltelte után, elindult a kapitány a kormányoshoz és Viktor folytassa a mondandóját. - Sajnálatos módon a többi tisztünk meg halt, erről meg nem szívesen beszélnék. - Étkezőben vacsora várja, majd az utasokat, mert a legénység és a kapitány búcsúvacsorát rendeznek. - Sajnálatos módon, most nekem is mennem kell. - Lemennek a kabinlejáróba és végigmennek a folyóson, nevük az ajtónkon vannak. Utolsó mondatát befejezve Viktor a kabinlejáró fele vette az irányt. Nyugtató csendet egy hang zavarta meg, árboc fele jött a hang. - Felszerelések, cuccok megfelelő áron! - Minden, ami túléléshez kell! Folytonosan ezt ismételgetve.

// Szabad játék van, ha akartok, szerezhettek információkat a szigetről vagy bármiről. Ha készen álltok, akkor folytatódik a történet. //

[Syris]

Ellyona

<Fura emberek és emberi szerzetek vannak ezen a hajón...Halálhajó... bíztató az életünket nézve... de sebaj, Úrnőm szereti a veszélyeket, és jómagam is... Bár a többiek nem biztos.>
Ezen mosolyogva járkálok kicsit a hajó fedélzetén.
-Mondd csak Viktor, hogyhogy ingyen szállítottok minket? Bárhogy is számolom, nektek jobban megérné ha mégiscsak kérnétek pénzt a vitelért, nemde? Vagy csak a lelkiismerete furdallná a kapitányt, hogy úgyis meghalnak az utasai?
Később mikor meghallom a túlélő holmikról a kiabálást, lemegyek megnézem mit árulnak.

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Bemesélő az Arbatrostra.
Időpont: 0. nap
Játékos: Noktorg

Kiállva a barbárok legősibb rituálé után, felkeresett az egyik sámán a szállás helyeden.
- Üdvözöllek Noktorg, alig álltad ki a próbákat, de máris kapod tőlem az első feladatot. Többi sámánnal együtt érezzük, hogy valami nagy és kegyetlen dolog van készülőben keleten, azt akarom, hogy derítsd ki nekünk, mi folyik ott. Sámán hozott egy rozoga szekeret, amin két ló volt elé kötve. Összeszedve felszereléseidet, sámán mellé ültél a szekéren és elindultatok kelleti irányba. Jó néhány napja utaztok megállás nélkül, élelem teljesen elfogyott, ami a szekéren volt és már a vizel is spórolnotok kellet a tűző sivatagi napokban. Végül a messzeségben megláttatok egy falut, de már oda nem értetek mivel banditák támadtak rátok, legyengült állapodóban nem tudtál ellenük harcolni. Ahogy két banditával harcoltál a harmadik hátúról le csapot és elájultál. Majd magadhoz tértél vérző fejel és láttad a porban feküdni néped egyik megbecsült tagját. Megnézted él-e a sámán, de már rég meg halt. Körülnéztél mit vittek el, de csak a lovakat és a sámánnak az értékeit. Tisztelettel megemlékeztél és eltemetted, majd folyattad az utadat a faluba. Elérve sok rozoga kunyhót láttál és dókban egy vitatórás hajót. Első dolgod a kocsma volt valami erőset inni a iszonytató fejfájásra. Egyik rozoga kunyhóra ez volt írva: Patkánysöröző. Bementél és a pultostól kértél valami erős italt és dobot neked egyet, melletted lévő úr meg szollal. - Állom a piáját. Kocsmáros válásszolt. - Rendben Berhfor úr.
Berhfor mondja utána. - Ha valami nagy dolgok keresel, akkor csak szállj fel a Arbatrost vitorlás hajóra kint a dóknál. Szünetet tartót. - Mivel harcosokat keresnek a szigetre, így ingyen át visz a kapitány úr. Berhfor befejezve a beszédét, lassan elment. Meg ittad a piádat és kimentél a kocsmából. Kis idő eltelte után fel száltál a vitorlás hajójára, amit úgy hívnak Arbatrost.

// 10 Fp vesztettél, fejsérülés miatt. //

KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Mindenki

Néhány perc múlva hajó kifutót a kikötő faluból. Arbatrost nevezetű vitorlás hajón mentetek a tengeren és nézelődtetek, így szálló sós tengeri levegő az arcotokba csapot, a hullámok monoton föl le hullámzása, nyugtató zúgását, a végtelenbe nyúló kékségben megpillantottátok a szigetet.
Nézelődésben ki pihentétek utazásotok fáradalmait, alaposan szemügyre vettétek a legénységet. Majd feltűnt, hogy a legénység fél valamitől, de idáig nem volt rá lehetőség a kérdésekre. Majd oda jött hozzátok egy kócos barna hajú félelf fiú és megszólalt. - Kapitány úr, kért meg engem, hogy adjak valami információt a rangidős tisztekről. Rajtatok kívül még két utas volt a hajón, de ők is alaposan figyelték a fiút. - Kedves utasaink most ép az Arbatrost nevű vitorlás hajón utaznak. Kezdi a szöveget az ismeretlen félelf fiú. - Mások úgy is ismerik a Halálhajó, mivel utasokat beviszi, de nem térnek vissza soha többé. - Sajna többet nem mondhatok. - Nevem Viktor, de becenevem Viki, ugyan is a legtöbben, így szoktak hívni a legénységből. - Kormányosunk igaz egy kicsit kopasz és félelmetesen néz ki, barbár ruhát viseli a neve Jarget. - Fedélzetmesternek a neve: Berhfor. Egy ideig kereste Viktor, majd az egyik üresnek tűnő ládára mutatott, de alaposabban megnéztétek feküdt benne valaki. - Á meg lett Berhfor, igaz néha egy kicsit lazán veszi a munkáját az öreg. Ládától nem sokat láttatók a fedélzetmesterből, mind össze a bőrnadrágot és a cipőjét. - Esőtiszt neve Derando, ép a tengert nézi csendben, valaha nemesi család sarja volt, de most a Arbatrost esőtisztje. Hátúról csak a vászoninget láttátok és a szőke kócolt haját. - Kapitányunk és egyben vezetők. Viktornak mondandóját megzavarta egy hajósnóta dallama és lassan közeledett a hang, végül a kabin lejáróból feltűnt régi lovagi páncélban egy illető és bemutatkozott. - Jó napot kedves utasaimnak, Én vagyok a kapitányuk a nevem Rochald Wihthild, de másoknak Rochald kapitány. Jobban szemügyre vettétek a kapitány erős és szigorú, egyben szomorú arckifejezését, meg ami feltűnt egy hatalmas heg a bal arcánál. Egy kis idő eltelte után, elindult a kapitány a kormányoshoz és Viktor folytassa a mondandóját. - Sajnálatos módon a többi tisztünk meg halt, erről meg nem szívesen beszélnék. - Étkezőben vacsora várja, majd az utasokat, mert a legénység és a kapitány búcsúvacsorát rendeznek. - Sajnálatos módon, most nekem is mennem kell. - Lemennek a kabinlejáróba és végigmennek a folyóson, nevük az ajtónkon vannak. Utolsó mondatát befejezve Viktor a kabinlejáró fele vette az irányt. Nyugtató csendet egy hang zavarta meg, árboc fele jött a hang. - Felszerelések, cuccok megfelelő áron! - Minden, ami túléléshez kell! Folytonosan ezt ismételgetve.

// Szabad játék van, ha akartok, szerezhettek információkat a szigetről vagy bármiről. Ha készen álltok, akkor folytatódik a történet. //

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Ellyona Lioness

Viktor után mentél, még mielőtt lement volna a kabinlejáróba. Viktor hallotta, hogy követed egy ideje és megfordult. Kérdésedre elmosolyodott egy kicsit, majd mondta. - Inkább abban a hitben lett volna kis asszony, hogy lelkiismeret furdalná a kapitány urat, de nem erről van szó. – Mivel a szigeten lakoknak, valamilyen szinten hasznos az idegenek. – Néhány példával élnék. Az egyik szörnyeket és a vadakat pusztítjátok el, ez által biztonságosabb lesz a sziget valamennyivel. - De ha esetleg meg haltok, akkor hulláitokból a turkálok hasznot húznak, más szavakkal kifosztanak. - Az egyetlen hajót az Arbatrost kifizetik, amennyire csak tudják.
Hang irányába mentél, de mire oda értél az ismeretlen harcos utassal kezdet beszélgetni, pultban álló matróz. Addig meg nézted miket árul.

Pult felső részével kezdted a nézegetést, tűzszerszámot láttál először és szép lassan jobbra néztél, dobótörőket, rövid íjat és fúvócsövet, meg kenderkötelet szép mentiségben, egy jó felszerelt horgászbot zárta a sort végét.
Nézegetted, mik vannak felakasztva a pultra, elsőnek egy vászoninget láttál, utána egy kicsi fapajzsot figyeltél meg, majd a láncinget és szegecselt bőrvértet.
Pult alsó részét nézegeted és két pár bakancsot láttál, majd egy kicsit beljebb egy prémet, utána balra néztél, akkor egy vaslábast tűnt fel, benne meg rengeteg varrótűvel.
Majd a pult melletti ládasora néztél, amiben kenyerek, hallak, szalonnák, sajtok vannak külön. Ládasorban jobban szemügyre vetted a folyadékokat, az üveges bor egyből feltűnt, csak a többi három rekeszről nem tudtál semmit megalapítani. Közben hallottad miket mondanak.

- Egyenlőre csak ézelődöm, köszönöm. Amúgy eltartható élelem, szárazkolbász, szalonna, és valami kovásztalan lepény kellene kenyér gyanánt. És az a kis pajzs talán érdekelne, ha az árban meg tudunk egyezni.
Közben a horgászbotot mustrálom.
-És a horgászbot mellé esetleg egy merítőhálód van-e? Hogyé' adod őket?


KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Ellyona Lioness, Radon Akragil

- Szalonna és száraz kolbász van. - Kovásztalan készítmény talán a raktáron. - Kicsi fapajzsot 6 ezüstélt adom, árban nem engedek. - Azt hiszem halászhálóra gondol 80 réz-ért adom. - Horgászbotot meg 1 ezüst tarélélt. – Elnézést, de elégé töri az erf nyelvet uram.

[Laokoon]

<Hmm jo lenne megtudni ki fizet nekem es mennyit ezert az egeszert es jo lenne valami ehetot is szerezni> Ezen elvek altal vezerelve elmegyek a nagyhangu kiabalo iranyaba es kerdezek tole valamit nem igazan zavartava magam attol ha esetleg masok is vannak ott es amikor latom hogy van nala kaja rakerdezek -azok kerul mennyibe?- itt ramutatok a ladara amiben kajak vannak

//apropo mennyi aranyam es felszerelesem van a rablotamadas utan?//

[Anhorienn]

//Radon Akragi//

- A pajzsot és a horgászbotot horgokkal együtt viszem 7 ezüstért, de akkor csapj még hozzá egy vekni kenyeret, és 2 tábla szalonnát is. és akkor megegyeztünk.

- Nocsak, ilyen csinos leány ilyen zord helyen... mondom a lány felé fordulva. de utána nem szólok hozzá, mintha csak egy gondolat halatszott volna ki. //Ellyona felé...//

[Syris]

Viktornak:
-Miért mondod el ezt nekem ilyen őszintén? Más vadidegennek is, aki ezen a hajón utazik, elmondanád? Nem félsz, féltek, hogy ha ezt megtudja egy életét jobban féltő kalandozó, levág titeket az éjszaka közepén és visszafordítja a hajót? Egyáltalán ha ez a helyzet, miért mennek egyáltalán arra a szigetre?

Pultos matróznál:
<Később majd még lenézek ide.>

Anhoriennek:
Elmosolyodom a megjegyzésére.
-Minél zordabb, annál veszélyesebb. Minél veszélyesebb, annál tetszetősebb az Úrnőmnek.

[Anhorienn]

//Radon Akragil//

<Na, már megint egy sólyom imádó... Nem baj, csinos kislány, egy-két éjszakára ha mást nem jó lehet. volt már ilyen... De nem kell magamra haragítani, ha van hatalma Istennőjétől, még hasznomra is lehet, ha magamhoz édesgetem. vagy inkább megszelídítem...>

Ezen gondolatok után az árusra nézek:
-Megegyeztünk az árban?
//Ha megegyeztünk, a lányhoz fordulok//
-Mi járatban azon túl, hogy szereted a kihívásokat? Konkrét céllal jöttél, meghalni, vagy megváűltottad a visszautat is?
...és kihívón mosolygok rá.

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Ellyona Lioness

Viktor irányt váltott előző kérdésed miatt és az árbochoz ment. Közel kerültetek így a kiárusító matrózhoz és a kettő idegen harcoshoz, végül ott feltetted Viktornak a következő kérdésedet, amin megint elmosolyodott, majd mondta. - Kis asszony több és még több kérdések, amire nem vagyok hajlandó válaszolni, ha kíváncsi faggassa a kapitány urat, de annyit el árulhatok önnek, hogy éjszaka nem alszunk.
Végül közbe szólt az idegen harcos gyenge hangon, amire válaszoltál és beszélgetésbe elegyedtél vele.


KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Radon Akragil

Kiárusító matróz tenyerét dörzsölve mondja. – Természetesen uram. Kicsi fapajzsot átadja, majd horgászbotot és 1 kenyeret, meg 1 szalonnát. - Örüljön ennyinek, mivel nem vagyok jótékonysági hangulatomban. Tart egy kis szünetet. Akkor az áruéjért fizeti a 7 ezüstöt vagy szóljak a legénységének, van újabb cápa eledel? - Vagy csak egyszerűen ad vissza az árut és meny el, mivel van újabb vásárrom. Ahogy beszélgettél fel sem tűnt neked, hogy valaki régóta ott ált mögötted és várakozik. Kicsivel később az idegen nő is csatlakozik Viktor társaságában. Idegen nővel beszélgetésbe fogtál, már jó ideje.


KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Noktorg

Kérdésedre válaszolt a matróz. - Elnézést várna egy pillanatot. Hosszasan beszélget az eladó matróz a idegen harcossal, majd ahogy hallgatod a beszélgetéseket elég sok mindent megtudsz az pultban álló áruk árairól. Később csatlakozott az idegen nő is a beszélgetésbe. Nincs mit tenni, addig elkezdted nézni az árukat.

Pult felső részével kezdted a nézegetést, tűzszerszámot láttál először és szép lassan jobbra néztél, dobótörőket, rövid íjat és fúvócsövet, meg kenderkötelet szép mentiségben, egy jó felszerelt horgászbot zárta a sort végét.
Nézegetted, mik vannak felakasztva a pultra, elsőnek egy vászoninget láttál, utána egy kicsi fapajzsot figyeltél meg, majd a láncinget és szegecselt bőrvértet.
Pult alsó részét nézegeted és két pár bakancsot láttál, majd egy kicsit beljebb egy prémet, utána balra néztél, akkor egy vaslábast tűnt fel, benne meg rengeteg varrótűvel.
Majd a pult melletti ládasora néztél, amiben kenyerek, hallak, szalonnák, sajtok vannak külön. Ládasorban jobban szemügyre vetted a folyadékokat, az üveges bor egyből feltűnt, csak a többi három rekeszről nem tudtál semmit megalapítani. Közben hallottad miket mondanak.

// Karakteredtől nem vettek el semmit, se aranyt és se fegyvert, mivel harchoz nem állítalak úgy, hogy nincs semmi amivel meg véd magad. Akragil választhatsz, ha fizeted az árukat amiket át ad a pultban álló matróz, akkor fel írhatód a felszerelésekhez és vond le a költséget.
Kérném a nevek feltüntetését a reagok felet, mert így könnyeben olvasható, köszönöm. Még valami mindenki írja le, hogy néz ki a karaktere. //

[Anhorienn]

//Radon Akragil//

Elveszem az árut, átadom a 7 ezüstöt az orrom alatt mormolva, hogy "Antoh öleljen a keblére", majd a lányhoz fordulok.
//Az előzőleg írt mondatokat intézem a lány felé//

[Laokoon]

Amikor szepen csendben (es halalosan unatkozva) kivarta a sorat igy szol az eladohoz -Adjon egy vekni kenyeret egy oldal szalonnat es egy uveg bort meg... egye fene csapjon hozza egy font sajtot is.- ezzel atnyujt 50 rezet <Ez ugyan boven tobb a kelletenel de nehogy mar ezen a nehany alig ertekes femszaron vitatkozzak>
A tranzakcio lebonyolitasa utan a kabinomba vonulok es jo ideig ki sem mozdulok onnan <Igy kell elni gyilkolok: fizetnek, zuzok: fizetnek, es meg kaja is van. Csak ez a hulye hajout lenne rovidebb>

[Syris]

Ellyona Lioness

Viktornak:
-Azt hittem a kapitány azért küldött téged, hogy némi információval láss el minket.-azzal otthagyom.

Anhorienn:
-Konkrét célom egyelőre nincs, majd a pillanat és Úrnőm döntik el. Mindenesetre egy biztos, meghalni nem tervezek még, sok dolgom van még ezen a világon.
<Talán ez a hajóút sem lesz olyan unalmas.>mosolyodok el gondolataim közepette<Érdekes fickónak tűnik, remélem a megérzéseim vele kapcsolatban nem csalnak meg és nem csak egy nyámnyila alak... Na, majd meglátjuk...Csak tudnám mennyi időt töltünk ezen a hajón.>
-És te? Téged mi szél vagy Isten hozott?
A matrózhoz fordulok:
-Meg tudná mondani, mennyi időbe telik, míg megérkezünk?
Ha megkapom a választ és az egy hosszabb időtartam(minimum egy nap), Anhoriennhez fordulok:
-Mit tervezel a hajóút további részére?-mondom a szemébe nézve, mosolyogva, miközben egy lépést teszek úgy, mintha el akarnék menni.

[Anhorienn]

//Radon Akragil//

//megvárom a KM válaszát, hogy megtudjam, feltette-e nekem kérdést a lány //

[Mesemondó]

KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost fedélzetén.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Radon Akragil, Ellyona Lioness

Ellyona utolsó mondatára nem válaszolt semmit Viktor, csupán elment. Hosszas beszélgetésbe kezdtetek. Amiket mondtatok egymásnak azt a pultban álló eladó is hallotta. Egy kicsit elszomorodott a eladó, később mogorva beszólásával csatlakozott a beszélgetésbe. – Rossz helyet választottatok a nyaraláshoz. Egy kis szünet után folytassa. – Szigeten nincs más csak a pusztulás és a végtelen ellenfelek sorozata. Majd folytassa a munkáját, mint ha tovább nem akarna beszélgetni. Jarget a kormányos oda megy a pultban álló eladóhoz és kért egy üveg vörösbor, majd mondta. – Tongen, mivel tartozom? Pultban álló eladó, akinek a nevét megtudtátok válaszolt Jargetnak. – Semmivel. Jarget végül üveg borral a kezében tovább állt.


KM: Gordon
Helyszín: Arbatrost, kabinok.
Időpont: 1. nap, déli órákban
Játékos: Noktorg

Eladónak átadtad az 50 rezet, így nagylelkűen nézet rád és elnézést kért a várakozásért. Látszott a Eladón nem akart kihasználni, mivel a kért árukból kettőt adott mindenből, kisebb vászonzsákba rakta és oda adta. Ezután megkerested a kabinodat és bementél. Kabinodban nem sok minden volt egy asztal és a ágyad mellet egy láda, sarokban meg egy egyszerű fa szék. Körbenézés után, lepihentél az ágyra. Kis idő elteltével kopogtatnak a kabinod ajtaján.

// Laokoon, kérném a karaktered nevét feltüntetni reag-jaid ellőtt. //