A sovány alak az íróasztalánál ült, mikor a szolga belépett az ajtón. Ingerülten nézett fel számításaiból:
- Mondtam, hogy ne zavarjatok!
- De azt is, ha hír érkezik, azonnal szóljak.
A szolga halvány mosolya és szavai szokatlan kapcsolatot sejtetne kívülállóval, azonban gondot fordítottak rá, hogy ebben a helységben szabadon beszélgethessenek. Az avatott szemlélő védőrúnákat, a gyakorlatlan csupán a kinti őrséget pillantaná meg.
- Nohát, máris sikerült?
- Nem, mirac, csak üzenet érkezett. A csapatot megtámadták ..
- És a .. az áru?
- Az üzenet szerint sértetlen, de a kísérők odavesztek. Új csapatot kell küldeni.
- Nincs több fölös emberem, az a szuka meg úgyis megtudná. Ismersz megbízható zsoldosokat?
- Nem, messire, de ezen segíthetünk, ha óhajtod.
- Tedd azt, amit kell. Kevés az idő, ne felejtsd. Ha jobban belegondolok, magam akarok velük beszélni. Intézkedj.
- Igen, mirac, úgy lesz.