Shulur - Víziváros - Gattear

[Ralog Gebbro]

Joakim Kalevi

*A Runsnak elcsattanó pofonra Benissel összenézve elmosolyodom, majd látván, hogy Runs agresszívabban lép fel a hölggyel szemben a mosoly lefagy az arcomról. Benis szavait hallva még jobban belém jön az ideg.*
- A hülye. Képes megtenni. Gyerünk, állítsuk meg.
<Egy hülye játékot hogy lehet ennyire komolyra fordítani?! >
*Én is elindulok a páros felé a pultot útba ejtve.*
- Max, tudod, hogy ki az a lány? - *kérdem a pultostól, de nem állok meg.*

[Navaratna]

(Xylina)

Állom a tekintetét, bár ijedt vagyok és feszült.
- Leonas, legjobb tudomásom szerint nem keveredtem semmibe. Viszont beszéltem már neked arról, vannak látomásaim. Egész egyszerűen iszopnyúan érzem magam, szédülök, és halálosan biztos vagyok abban, ha lemegyünk azon a lépcsőn, valami baj lesz. Csapjon belém Darton nyila, ha hazudok. Nem tudom mi, ki által és miért, csak érzem. Benne van a zsigereimbe, ennél jobban, bármennyire szeretednéd, nem tudom megmagyarázni. Egyedül abban bízhatom, hiszel nekem, mégha ilyen megfoghatatlanul is fejeztem ki magam. Tisztelt meg annyival, nem nézel alaptalanul ijedező ideggyenge idiótának, vagy sunyin lapuló bűnözőnek! - kérem.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Gattear
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

- Igen, arról beszéltél. De arról is beszéltél, hogy voltál a városőrségen, igaz a társaid után érdeklődni. De... idegen vagy ebben a kultúrában, nagyon hamar megkerestek valami kétes ügylettel... Áhhh... Azt hiszem ezt nevezik üldözési mániának és bizalmatlanságnak... - *beletúr a hajába, majd megdörzsöli az arcát* - Jó, hiszek neked, mert akarok hinni! - *megfogja a kezed*
- Gyere! - *és lendületes léptekkel az egyik ajtónálló őr felé siet. Azt észre veszed, hogy a másik kezével a kabátjának zsebében kotorászik.*
- Szebb estét! - *szólítja meg az őrt pyarr nyelven*
- Miben segíthetek Hölgyem, Uram?
- Van a Gattearnak másik kijárata is azon kívül? - *mutat Leonas a körbefutó lépcsőre.*
- A vendégeknek nincs Uram. De miért kérdezi? Valami baj van?
- Igen. Tudja egy hölgy megorrolt rám, amiért nem vele jöttem el az előadásra. A kisasszonyt is megfenyegették délelőtt és most úgy érezzük mindketten, mintha követnének, figyelnének bennünket. Szeretnénk diszkréten elhagyni a színházat. Tudna ebben segíteni? - *kérdi Leonas, miközben óvón átölel. Hogy hathatósan fel tud venni egy álarcot erről most bizonyosodtál meg teljesen. Még te sem látod rajta a füllentés jeleit. Az őr is pislog hol rád, hol rá.*
- Nem tehetném meg, és igen nagy kockázatot vállalnék... - *ekkor Leonas megfogja a kezét azzal a kezével, ami eddig a zsebében volt*
- Kérem, a Suessáért!... - *hát igen, ez a megszólítás néha hatásos - vagy az az érme, amit Leonas csúsztatott át hozzá. Az őr is zsebre vágja a kezét egy pillanatra, majd int nektek, hogy kövessétek. Elhúzza a függönyt ami előtt állt eddig. Egy kis előtérbe jutottatok. Két ajtó áll előttetek. A bal oldalira mutat.*
- Itt menjenek le, de vigyázzanak, mert meredek a lépcső. A gyülekező helyünkre lehet itt lejutni. A lépcső aljában közvetlenül van egy ajtó, ami folyosóra nyílik, s a folyosóról a színház mögötti kis térre lehet kijutni. Senki ne lássa meg magukat bent. Kint az ajtó előtt egy őr áll. Sebastian a neve. Khöm... hasonlóak vagyunk... ha értik mire gondolok... - *néz az őr rátok kicsit feszengve, de legalább őszintén.*
- Köszönjük a segítségét! Vigyázni fogunk... - *Mondja Leonas, miközben már nyitja is az ajtót, s kivételesen előre megy. Utána lépsz. A lépcső tényleg nagyon meredek és bizony elég magas fokokkal rendelkezik, s csiga alakban tekeredik lefelé.*
- Nagyon vigyázz, hogy hová lépsz! ... Mond, még mindig érzed azt a nagy bajt? - *most, hogy így kérdezi, annyira már nem...*





_______________________________________________________________
JK: Joakim Kalevi
Helyszín: a Pince nevű kocsmában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

- Nem! - *hallod menet közben Max hangját. Benis valamivel előrébb tart, de már ő is csak azután éri el az ajtót, hogy Runs kicihelte magával a lányt.
Odakint már hallod, ahogy a lány hangosan ellenkezik barátoddal.*
- Hagyjál már békén, te részeg állat!
- Most mit kéreted magaaad? He?... Tudom, hogy te is akarod!...
- Ereszd el Runs! Részeg vagy, már azt sem tudod, hogy mit csinálsz... - *Benis meglök. Szemével jelez, hogy kerítsétek be barátotokat, ugyanis ő nem hajlandó elengedni a leányzót, akin lassan a pánik jelei mutatkoznak.*
- Hogyne, hogy rögtön Joakim karjaiba omoljon ... Te haver... miért ne lehetne egyszerre a kettőnké? Úgy még úgysem csináltuk, és akkor döntetlen lenne - *szól hozzád Runs, miközben erősen tartja a ficánkoló lányt, nem mellékesen letaperolva mellkasát.*

[Navaratna]

(Xylina)

Követem, és egy kisebb kő esett le a szívemről. Bizalmat előlegezett nekem, amit meg kell szolgálni rendesen.
Minden elismerésem a színjátékáért, és hogy még a lefizetésben is járatos.
Adom a suessát, azaz szépen csendben bámulok, majd óvatosan követem Leonast a lépcsőházban. A nyomasztó előérzet görgetegjei is mulandóban.
- Nem, Leonas, itt sokkal jobban érzem magamat. Tartozom ám neked, ezt a mostanit nem felejtem el!
"Csak jussunk ki innét, épen-egészségesen! Erionban vagányabb voltam, hiába, a hazai terep és az ismerősök sokat adnak az önbizalomnak."

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Gattear
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Úgy három fordulatot tehettetek meg a lépcső tengelye körül mire leértetek az alsó szintre. Nincs ajtó, csak a nyílása, s bizony a lépcső folytatásának számító folyosón már a fentihez képest sokkal puritánabb a berendezés, a folyosó díszítése, bár van vastag szőnyeg és falikárpit ízléses egyszerűségben.
A lépcső tövében valóban ott van egy zárt ajtó közvetlenül. Leonas nem is tétovázik, nyitja, hogy mielőbb kiérjetek a színház épületéből. Egy rövidebb folyosó látványa tárul szemetek elé, melyen csak szőnyeg van immár, a fali díszítés elmarad teljesen. Egyetlen ajtó sem nyílik innen tovább, s úgy 10 lábnyi hossza végét egy újabb ajtó jelzi, mely az egész folyosó szélességét betölti. Ránézésre a gyenge lámpafényben is - melyet a folyosón három lámpa is ad - masszívabb mint amin ide át érkeztetek.
Ezt is eléritek csendesen, minden gond, nem kívánatos találkozás nélkül.
Leonas ezt is kinyitja, halkan - az ajtó meg sem nyikordul. Egy közel 190 cm magas, a Gattear egyenruhájába bújt őrt vesztek észre, aki a teljes kijáratot elfoglalja előttetek széles vállával. Háttal áll nektek pár szívdobbanásnyi ideig, majd látod ahogy keze a kardjának markolatára csúszik lassan, majd hirtelen azt kirántva felétek fordul. Leonas a háta mögé rejt, ha szúrna is a katona őt érje, ne téged, majd megszólal, s két kezét láthatóan maga előtt tartja.*
- Sebastian várjon kérem! - *jót súghatott a fenti őr, mert a név hallatára megtorpan az őr.*
- Kik maguk, és mit kerestek a szolgálati részben? Egyáltalán hogy kerültek oda? - *nem teszi el a fegyverét, de már nem tartja egyértelműen fenyegetve rátok.*
- A kisasszony és jómagam élete veszélyben van, s a fenti őr segítségünkre volt, hogy épségben hazajuthassunk. Nem szeretnénk semmi mást, csak a Gatteart figyelő tekintetek elkerülésével elhagyni az épületet. Nem lennénk hálátlanok...
- Mégis milyen veszélyben volnának? A Gattearnak saját őrsége van... Ezt pedig jobb, ha a parancsnokkal beszélik meg. - *az őr ahhoz készülődik, hogy egy nagyobbat kiáltson, de nem teszi, mégpedig azért, mert Leonas ellép előled, s rád mutat.*
- Khm... a Suessának el kell hagynia a színházat a lehető leghamarabb és legészrevétlenebbül! Ért engem?! Ha nem akarja, hogy Messire Martian Baythan fülébe jusson akadékoskodása azonnal elenged bennünket és senkinek nem szól a saját érdekében a történtekről!...
*Hatni látszik Leonas fenyegető hangneme, bár egy kis gyanakvás még mindig bujkál az őr szemében - még nem enged, de csak egy kis löket kellene, talán tőled, hogy elhiggye maradéktalanul Leonas szavait és elengedjen benneteket.*

[Navaratna]

(Xylina)

Izgatottan járom a folyosót. Valahol hiányzott már ez az életemből, ismerem fel meglepetten. Mielőtt a társulathoz szegődtem volna, mindig történt valami váratlan, utána viszont legfeljebb a vendégeimmel kapcsolatos előérzetek borzolhattak, ha borzoltak, hiszen nem mindenkinél jönnek kellemetlen, rossz dolgok.
Belefutunk az őrbe, és minden közös nyelvi tudásommal figyelek, mi hangzik el kettejük között.
Elhangzik a jól ismert varázsszó - Suessa - és ideje nekem is bedobnom valamit a hát mögé bújtatott félénk hajadon alakítása mellé. Félig kilépek Leonas takarásából, nyíltan az őr szemeibe nézek, keblemre vonom hosszú világos hajamat, végighúzom benne ujjaimat, ne legyen gubancos, és bátran rajta is tartom a tekintetem. Nincs bennem gőg, mert nem tudom, helyes lenne-e, helyette határozott, komoly maradok, és ennyit mondok halkan, érthetően, kérő hangsúllyal:
- Ez fontos.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Gattear
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Először egy kis értetlenséget látsz az őr arcán átsuhanni. Aztán egy végtelennek tűnő pillanat után kicsit zavartan, kicsit bocsánatkérően áll félre utatokból úgy, hogy kissé meghajtsa előtted a fejét, de közben vigyázzba vágja magát.*
- Bocsásson meg Suessa, Uram! A segítségemre számíthatnak!
*Leonas nem válaszol szóban, csak egy pillantással köszöni meg a készségességét az őrnek, majd téged karon fogva, magához közel húzva jobbra igyekszik a téren közel az épület tövében.*
- Megpróbáljuk elérni a kocsisunkat. Elvileg ott szoktak várakozni. - *mutat arra amerre igyekeztek. Bár lámpák égnek, de így sem tökéletes a látótávolság/minőség, de azt kiveszed, hogy a terecske után egy igen rövid átjáró következik, majd még egy terecske, ahol több kocsi vagy hintó várakozik. Leonas nagyon nézi a túlsó tere, s a kis átjáró szélén meg is áll veled az árnyékok közé bújva.*
- Látod te azt a kocsit, kocsist amivel ide érkeztünk?

//Kérlek dobj érzékelés próbát a gurítósban.
Ha egyenlő vagy kisebb a kidobott érték, akkor meg tudod mutatni a kocsist, de ha nagyobb, akkor te sem szúrod ki. Ezt beleírhatod nyugodtan a reagodba.//

[Navaratna]

(Xylina)

Megkönnyebbülök, hogy az őr nem okvetlenkedik, de szeretnék már színházon kívül és távol lenni. Szememmel keresem a kocsinkat, kis sasolás után meg is lelem.
- Nézd, ott van, amellett a nagy batár mellett a miénk.
"Csak jussunk el oda épségben, és ússzuk meg baj nélkül!" - fohászkodom némán. - "Esküszöm, amivel eddig elmartadtam feléd, istennőm, bepótolom, bajba jutott társaimon át hálámig!"

[Ralog Gebbro]

Joakim Kalevi

- Runs, veszed le a mocskos kezed, enged el ez már nem játék!
Eközben úgy helyezkedem, hogy Runs kartávolságban legyen és nem kímélve egy jó irányzott jobbossal állcsúcson küldöm. Az ütés után szólok Benisnek.
- Fogd a lányt és vidd arrébb nehogy baja essen.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Gattear
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Leonas elnéz a mutatott irányba, s láthatólag ő is megpillantotta már a kocsitokat. A hajtó a bakon ül és unottan várakozik - ostorát forgatja kezében ide-oda.*
- Itt nem lenne esélyünk lapulva odaosonni. Egyből kiszúrnának, s a többi kocsit azt hihetné, hogy rosszban sántikálunk.
Így csak határozottan ... Nem tetszett az előadás, így inkább vacsorázni megyünk. Rendben? - *néz rád Leonas kérdőn, hogy neked ez így megfelel-e, aztán hozzáteszi* - Téged nem szívesen hagytalak volna egyedül a Gattear előtt így éjjel. Így inkább jöttünk a kocsiért mindketten. Jó?





_______________________________________________________________
JK: Joakim Kalevi
Helyszín: a Pince nevű kocsmában
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Szavaidra Runs csak egy idétlen vigyort ereszt meg, s bizony attól, hogy alaposan be van rúgva a helyezkedésedre felfigyel.*
- Na mi van, meg akarsz érte verekedni? - *Az első alkalommal elindítod a kezed feléje, de nem szeretnéd a lányt megütni ezért a támadásod elől mondhatni könnyedén elhajol barátod. Viszont elkövet egy hibát, mert kicsit elidőzve (és még tapogatva) ellöki a lányt magától, s jobb helyzet nem is lenne a második ütésedre. Pontosan, ahogy tanították állcsúcson vágod Runst, aki ettől az ütéstől elterül a földön. Nem ájult el, csupán szemét meresztve néz téged, de nem mozdul meg, nem áll fel.
A lányt időközben már Benis felkarolta és távolabb húzódott vele, ő már legalább biztonságban van.*

[Navaratna]

(Xylina)

Bólintok beleegyzően. Belékarolok:
- Induljunk.
A gondolatok egymást kergetik a fejemben. Sok elvarratlan szál lengedez körülöttem, amikkel kezdenem kéne valamit: a társulatom tagjai fegyházban, egy jóindulatot színlelő emberkereskedő aki épp rám vetette ki a hálóját és aki érintkezett helyi nemesekkel...
"Mert én tudni akartam, mit jelent a medálom. Olyan vizekre evezhetett miatta, ami nem várt figyelmet ébreszthetett fel. nem si tudom, akarom-e tudni, vajon mifélék az itteni rokonaim. Mi van, ha rosszul fogadnának, vagy ami a legrosszabb, kiderülne, mért nem neveltek fel? Ki tudja, milyen emlékek keverednek elő a felejtésből..."
Látomás arany körről Leonas kapcsán... lehet fontos lehet nem.
Túl hamar keveredtem félreérthető helyzetbe a színházban. Eszembe jut a szobor a parkban. Összekevertek volna valakivel? De kivel? Muszáj lesz a fogadósnak beszámolnom ezekről az aggasztó esetekről...
"A fogadóssal, aki különös mód figyelni kért meg egy tanodában. Hm, azt hiszem, hamarosan kimondják, üdv az intrikában kicsi Xylina!"

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Gattear
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Elindultok hát a kocsisotokig határozottan és mondhatni urakhoz méltóan. Bár Leonas karon fogott, semmi sem történik most a te lelki szemeid előtt. Azt viszont érzed, hogy a férfi minden izma feszült. Arcára pillantasz, szeme ide-oda cikázik a kocsik közt, s bizony egyszer még hátra is pillantott.
Eléritek a kocsitokat egy-két csodálkozó pillantás közepette, de senki nem állít meg benneteket célotokig. A kocsis is mikor felismeri utasait elcsodálkozik, de hangot nem ad ennek csak lepattan a bakról és előzékenyen kinyitja számotokra az ajtót. Előbb Leonas benéz, majd felsegít és rögvest utánad száll. A kocsisnak megadja az úti célotokat.*
- A Kék éjszakába kérem! - *A hajtó egy meghajlás után rátok csukta az ajtót és már a bakon is termett. Kis manőverezés után már a nem túl csendes, forgalmas utcákon gurultok a vacsora színhelyére.*
- Talán túl paranoiásak voltunk. Semmi sem történt szerencsére.
Hát, nem egészen így gondoltam a közös színházi élményt, az esténket. - *néz rád Leonas bocsánatkérően, szemében pici zavarral.*

[Navaratna]

(Xylina)

Megkönnyebbülten ülök le, de időbe fog telni, mire a feszültség feloldódik bennem.
- Ne bánd, ügyes voltál - fújom ki a levegőt. -Köszönöm a helytállásodat - fordulok Leonashoz, aztán hirtelen ötlettől vezérelve csókot adok a szájára.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Víziváros - Gattear
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Ahogy az ajkad Leonaszéhoz ér furcsa, de mégis jól eső bizsergést érzel egész testedben. A férfi szája először visszacsókol, mely hatásilag úgy ér, mintha megfordulna veled a világ a tengelye körül egyszer. Aztán érzed a kezeket a válladon, de ... nem magához húz Leonas, hanem eltol magától. Felismered szemében a vágy tüzét, melyet kordában tart.*
- Nem akarlak megbántani, de... nem kell így hálát mondanod. Nekem elég a szó is... - *zavarba jött és elengedi a vállad is. Szavai azonban jeges kézzel taszítanak vissza téged a valóságba a pillanatnyi mámorból. "Neki elég a szó is..." Mit gondol rólad vajon...
Egy apró torokköszörülés után megfeszített arcvonásokkal néz ki az ablakon Leonas, nem szándékozik megtörni a csendet köztetek.*

[Navaratna]

(Xylina)

Felhők közül vissza a földre...
Rámeredek Leonasra, kattog kicsit az agyam, aztán leesik...
"Mielőtt sértetten az arcába másznék, megpróbálok valami higgadtabbat... Jobb lenne félreértésből nem összerúgni a port..."
- Pardon, de ha egy szájracsókból messzemenő következtetéseket vontál le, azaz hogy fogalmaim szerint kétes tiszteséggel toldanám meg a köszönömöt, akkor igen rossz tapasztalataid lehetnek.
Összepréselem a szám, de nem mérgesen, hanem inkább csalódottan.
- Annyi bocsánatkéréssel azért tartozom, túlzottan közvetlen voltam, nem szokásom minden jótevőmmel így bizalmaskodni. Nyugodt lelkiállapotban sose vetemedtem volna ilyesmire.
"Jó lenne, ha neki is leesne az én oldalam, azaz a valóság..."
- Tudod mit, elnézem ezt a félreértést, rosszul esett, de túlteszem magam rajta, fátylat rá - teszem hozzá. Homlokom ráncban, mert még ott motoszkál bennem, de szívesen kikérném magam még csak a feltételezést is, hogy afféle testével köszönő némber lennék. Ám láttam Erionban bőven ilyen jeleneteket, minél látványosabb volt, annál valószínűbbnek tartottam, a cirkuszoló nőszemély nagyon is a ribancok táborát gazdagította. Így marad a megbántottság érzése, még ha ott a tény is, az ő helyében talán tényleg rámenősnek tűnhettem...
"Ó, a francba...!"
Tenyerembe temetem az arcomat és elsírom magam. Nagyot égtem.