Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Togar]

Ramani Voineor

-Nos nálam is van fáklya, ha mindenki kész indulhatunk, remélhetőleg nem kell sok időt odalenn töltenünk, és elhagyhatjuk ezt az istentelen helyet, valahogy erős a gyanúm lesz még odalenn több ilyen járkáló hulla, szóval óvatosan.

Megvárom míg feláll a sorrend és elindulnak a többiek, én zárom a sort hátvédként kezemben a meggyújtott fáklyával. Nem hinnáém, hogy veszély fenyegetne hátulról de azért néha hátra pillantok. Remélem biztonságban lejutunk a lépcsőn, nem szeretem a meglepetéseket.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Arg, Seela, Yvett és Ramani a sorrend, ahogy átléptek a réges-régi boltívet záró vasrácson.
A fáklyák fényében látni, hogy amit kintről lépcsőnek láttatok, az nem más, mint a fák gyökereivel átszőtt lejtős lejárat.
A belső tér pont akkora, hogy egy ember kényelmesen, Arg kicsit feszengve elfér benne. Valaha nagyobb, tágasabb lehetett a járat, ám az eltelt sok év alatt a föld és a növények leszűkítették a folyosót.

A földön sok-sok lábnyom tart lefelé, és egy felfelé. Meg egy hosszú vonás a porban, végig a felfelé tartó lábnyom mellett.
A folyosó amellett, hogy lejt, még ívesen kanyarodik is, így nem igazán lehet messzebb látni előre, mint 4-5 méter.
A talajon és a falon bogarak és egyéb ízeltlábúak futkosnak a fáklyák fényében. Egyik-másik igen komoly méretet is elér…
Yvett néha a gyerekkora óta meglévő különleges képességét is igénybe veszi a terep felmérésére, ám ha volt is itt bármi mágikus, már rég beleolvadt a környék manahálójába, hatalmát veszítve.
Ramani, bár időnként hátrapislant, semmi veszélyt nem érez. Vagy ha igen, az előttük van, és nem mögöttük.

Legalább fél óra óvatos előrehaladás után – érzésetek szerint több kört megtéve - Arg előtt megnyílik a tér, és egy nagyobb terem rajzolódik ki az imbolygó fáklyaláng előtt.
A terem felől doh, elmúlás, és hullaszag türemkedik az ork orrába. Ám látni még csak a terem kezdetét látni, mivel a folyosó még mindig íves.
Csak akkor fogjátok látni, hogy mi van a teremben, ha már a folyosó elején álltok.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Óvatosan méregetem a bogarakat, és ha valamelyik túl közel jönne hozzám, a dobóbárddal széttrancsírozom.

-Gusztustalan jószágok.

*Óvatosan haladok lefelé, vigyázva, nehogy megbotoljak. Míg megyek reménykedek benne, hogy itt nem támad ránk semmi, hisz elég kicsi a hely, még normálisan sem tudnám a csatabárdot használni. Szerencsére kiszélesedik a hely, de a hullaszag érzése rossz jelet takar.

*Körbenézve semmit sem látok, így kicsit koncentrálok, hogy érzékelem-e esetleg a hőt szemeimmel.

*Ha semmi gyanúsat nem látok, akkor megvárom, míg Ramani mutatja az irányt. Elég tapasztalt kalandornak tűnik, akaratlanul is vezetőmnek választottam.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Menetelés közben igyekszem minden zajra, neszre odafigyelni ami esetleg a hátunk mögül vagy elölről jöhet, de a falakon rohangáló bogarak nem könnyítik meg a dolgomat. Nem vagyok egy finnyás alkat, de lassan kezdenek az idegeimre menni. Hangulatomon csak ront az ork hátának folyamatos bámulása, ugyanis túl sok mindent nem látok tőle. Csendben magamban elgondolkodom, jól döntöttem e, amikor elvállaltam ezt a melót. A másik oldalát nézve, ez is egy jó adag tapasztalat, ami reményeim szerint csak a javamra válik. Max többet az életben nem merészkedem le ilyen és ehhez hasonló lyukba. *

* Ahogy közeledünk a kanyarulat végéhez, mely egy teremben végződik, lassan megcsapja az én orromat is a hullák jellegzetes szaga, méghozzá eléggé intenzíven, így gyorsan megszólalok: *

- Arg, állj meg a terem elején, ne menj beljebb, és engedd, hogy mi is belássunk, megvizsgáljuk a helyet.
* Majd igyekszem úgy állni a folyosó végén, hogy elférjünk mindannyian. Ameddig ellátok, körbetekintek, végignézek a hullákon, próbálva kitalálni, hogyan haltak meg. Harc által, vagy egyszerre, esetleg mágia, méreg, vagy csapda által. Nem kellene nekünk is úgy járnunk. *

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Óvatos léptekkel haladok Seela után kicsit feszengve, idegenkedve a környezettől. Ez meglátszódhat abban is, hogy egy-két alkalomkor megtorpanok egy méretes bogár látványára. Igaz csak egy pillanatra, de elég, hogy ha más nem is, de Ramani észrevegye viselkedésemet. Jöttem mert küldtek. Itt vagyok mert itt akarok lenni, hisz számtalanszor elfuthattam volna már a nehézségek elől. Arra rájöttem már amióta ezzel a társasággal vagyok, hogy a lexikális tudás semmit sem ér a könyvtár, a magisztrátus falain kívül. A háttérismeretem megvan, most már gyakorlatit kell szerezni - ez viszont kemény lecke. Kemény, nehéz, ahogy szokták mondani embert próbáló lecke - de ha a kénköves menkű is csapkod le rám, akkor is megtanulom ezt a leckét.
Így tartva magam menetelek a sorban, néha azért hátra is pillantva. Valahogy megnyugtat gondolataim közepette Ramani látványa.
Aztán megáll Arg, majd Seela én pedig szintén megállok toporogva mögöttük. Ha tudom megnézem mi van előttünk, de hogy mit kellene csinálni? Inkább előre engedem Ramanit is, ha szeretne beljebb látni. Ők mindannyian tapasztaltabbak mint én, hát legalább láthatom, ők mit tesznek ezek után.*

[Togar]

Ramani Voineor

Egyszer csak végetér a lépcsősor és hirtelen mindenki megáll, elsőre nem igazán tudom mire vélni, de rájövök kissé tanácstalanok a hogyan továbbot illetően, és ezt Seela szavai is megerősítik. Így helyet cserélek Yvettel és odamegyek Arghoz.

- Ha jól tudom te látsz a sötétben valamennyit, így a következő a terv. te elmész kicsit balra én pedig jobbra így nem zavarnak a fáklyák.Seela és Yvett itt marad és ha esetleg történik valami akkor oda sietnek ahová kell, így megfelel?

Ha belegyeznek akkor elindulok jobbra feldaríteni a termet kezemben a fáklyával, ha esetleg találok a falon akkor megygújtom. A talajt is vizygálgatom, hátha találok valami nyomot az előző csapatot illetően.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

A folyosó bejáratánál megálltok, majd Ramani az egyik, Arg a másik oldalra húzódik, közrefogva a két lányt.
A terem meglehetősen nagynak bizonyul, legalább 15-20 méter átmérőjű lehet, és kör alakú. A fáklyák fényében látszik, hogy miért érezte Arg már messziről a hullaszagot: a terem közepe felé több tetem is felsejlik.
A teremből több kijárat is nyílik, ám amelyeket ti láttok, azok mind, kivétel nélkül el vannak torlaszolódva, részint kőtörmelékkel, részint földdel. És a falakon is mindenütt látható a sok éves munkája az anyatermészetnek: gyökerek, bogarak, férgek.

Ha beljebb léptek a fáklyákkal a terembe, akkor kicsit többet is láttok, ebből az építményből. A teteje valaha magasan fent lehetett, ám a kupola beroggyant, és most úgy három méter magas teret alkot a maradványa. A falon nyomokban még látszanak a kövek, és még két ősöreg fáklyatartót is leltek a falon, bennük viszont a fáklyák újnak tűnnek.
A terem másik oldalán is van két kijárat, jobbára épen maradt ajtónyílás képében. Ám mindkettő beomolhatott rég.
A jobb oldali viszont járhatóvá lett téve, az omlásban lévő rést kitágította valaki, így egy ember át tud rajta bújni.

A padlón a kövezet az, ami még leginkább épen maradt, csak omladék és kosz borítja. A terem közepén viszont valaki eltakarította a mocskot, így látszik az eredeti kőlap, és innen valami mintát is láttok rajta.

A legfontosabb látvány a teremben mégis az a három alak, akik szinte azonnal magukra vonják a figyelmeteket, ahogy a fáklyák tompa fénye elér hozzájuk: görnyedten kuporognak a padlón és furcsa zajokat hallatnak.
Ahogy a fény rájuk vetül, abbahagyják a tevékenységüket és felétek néznek.
Izzó, parázsló szemeik ismerősek immár, mint ahogy a lassan talpra kecmergő testükön lévő páncélon lévő minta is.
Újabb három „túlélő” a Hercegi Gárdából. Már ha az állapotukat élőnek tekinthetjük.
Ahogy felállnak, kivehetővé válik, mit is csináltak a földön: társaik tetemeiből lakmároztak épp. És most ti lesztek a desszert.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Seela, és Ramani kérésére biccentek. Így a baloldalon lassú lépésekben haladok előre.
Ahogy a fény megmutatja a teremben lévő démoni ivadékokat, megtorpanok. Eggyel alig bírtunk, és most itt három vagy egyszerre. Nem engedhetjük meg, hogy sarokba szorítsanak, és egyszerre hárommal sem tudnánk mit kezdeni, hisz nem érzik a fájdalmat.

*Ekkor a többiek felé szólok.

-Menjünk vissza a fenti bejárathoz. Oszt ott már csak egyesével tudnak jönni, míg mi fent a lépcső tetején szépen körbe vesszük a helyet, és együttes erővel lecsapunk ezekre a dögökre. Egyszerre ennyi túl kemény falat lesz.

*És lassan elindulok hátra felé. Reménykedem benne, hogy ezek is csak lassan tudnak menni.

[Togar]

Ramani Voineor

Nem örülök a látványnak, újabb három darab ezekből a hullazabálókból, viszont az már érdekesebb, mitől lettek zombik és ki végzett a komplett felderítő csapattal. De ezen sok időm nincs gondolkodni és Arg szavaira bólintok, visszahátrálok a bejáratig majd leteszem a fáklyát úgy hogy adjon fényt de a kezem szabadon maradjon. És mikor közelebb érnek akkor támadok, most már érdekel mi a franc folyik itt és ezek a dögök az utunkban állnak, bár nem szép dolog valaha volt embertársainkat dögöknek nevezni, de most a szaguk alapján azok, ráadásul emberevők így ismét és ezúttal végleg pusztulniuk kell.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Elhűlve meredek a terem közepén lévő három förtelemre. El nem tudom képzelni ki vagy mi művelhette ezt azokkal a valaha volt emberekkel. De ezen nem rágódom feleslegesen, inkább azon kezdek el morfondírozni, hogyan fogunk velük végezni, amikor eggyel is alig tudtunk. *

* Arg hirtelen jött ötlete a legegyszerűbbnek és jónak tűnik hirtelen, így nem habozom, megfogom a varázslónő könyökét, és már fordítom is vissza a kijárat felé. *

- Igyekezzünk, ne legyen lehetőségük azoknak beérni minket, odakint nagyobb eséllyel vesszük fel velük a harcot. De én megyek elől, nehogy onnan is támadás érjen bennünket váratlanul.

* Majd elindulok futva a kijárat felé, de kezemben a fegyverrel. Néha hátrapillantok, jönnek e többiek is. *

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*A fogam csikorgatom. Három, három ilyen szörny egyszerre.
Felfogom Arg szavait, meg hogy körülöttem mindenki visszafelé igyekszik - Seela is megfogja a kezem, hogy visszafordítson - de nem hagyom.*
- Menj. Én is megyek azonnal, csak... - *és már bele is kezdek abba ami hirtelen eszembe ötlött. Vagy bejön vagy nem; de ha meg sem próbálom...
Arra már rájöttem, hogy gyakorlati értelme nem sok van annak, hogy csak elemi mágiát tanultam. Édes kevés, akár csak a mágikus hatalmam. Viszont vannak formulák, amiket bevethetek még e szörnyek ellen. Nincs veszíteni valóm ezzel - csak nyerhetek vele tudást, tapasztalatot akár hogy is sül el cselekményem.
Felmérem, hogy milyen messze állhatnak egymástól. Talán három láb. Tőlünk pedig úgy 10-15-re. Elegendő.
Arg és Ramani felé nézek. Sürgetni kezdem őket.*
- Menjetek ki és ne forduljatok vissza, fényességet teremtek!
*Felidézem magamban a formulákat, de csak akkor engedem szabadjára, ha már a két társam is mögöttem van. Aztán egy pillanat csupán és kiderül, hogy mennyire jött be a számításom. Megvárom az eredményt, de akár mi a vége elmémnek újra fel kell töltődnie ezek után.
És hogy mire számítok? Ki tudja mióta vannak itt lent ezek a sötétben. Talán a fény fájdalmas tapasztalás lesz számukra, főleg, hogy hirtelen a semmiből érkezik...*

//Fény teremtés
9E = 18 Mp, Kitöréssé formázva 9E = 9 Mp, Összesen 27 Mp
A kitörés epicentruma a középső "túlélő".//

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 12. nap, délelőtt - éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, Arg és Seela a kijárat felé kezdenek szaladni, visszavonulót fújva az élőholtak elől.
Ám Yvett egy hirtelen ötlettől vezérelve mágiát idéz, felelevenítve a nem is oly rég tanult formulákat.
A mana megsűrűsödik a kezei között, hogy a lassan felé induló szörnyetegek között egy parányi fényfolt gyúljon ki, megvilágítva a mozgó holtakat, kísértetiessé varázsolva a termet.
Hirtelen a kis fénypont egy vakító fénykitörés epicentrumává válik, egy pillanatra a déli verőfényt idézve a régóta sötét romok közé.

Seela vissza-vissza néz, amikor hirtelen ragyogó világosság árad a folyosóra a teremből, megvilágítva még előttük is a romos falakat.
Ramani és Arg is észleli a jelenséget, ami szinte azonnal elhalványul, átadva a fáklyáknak a helyet.

Yvett, megvárod, míg az idézett fény eloszlik, ám csalatkoznod kell.
Bár a vakító fényben kissé összezavarodtak a lények, amint visszatér a sötét, ők is megindulnak feléd.
Különösebb hatással nincs rájuk az erős fény.
Jobban jársz, ha a többiek után eredsz, mert még egy perc és beérnek az élőholtak.

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Hatástalan. De legalább már ezt is tudom. Fanyar arccal fordulok meg és sietek a többiek után nehogy én legyek a desszerrt egyedül. Ráadásul amíg fel nem tudom tölteni elmémet újra manával addig még ennyire sem vagyok hasznos a csapatnak. Így visszafelé belekezdek abba a formulába, amivel viszonylag gyorsan, de kevésbé hatásosan tudom visszatölteni hatalmam.*

//Kivonás 13 Pp => 26 Mp; 6 kör)

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Miután felértünk a lépcsőn, a legjobb helyet próbálom megkeresni magamnak, és a nagy csatabárdomnak. Majd két kézre fogom fegyverem, és reménykedem mind a társaim, és mind az én harci képességemben. Bár míg jöttünk fel a lépcsőn a varázslónő valamit csinált, és reménykedek benne, hogy sikerült. Talán már érzik a fájdalmat, vagy lelassította őket, vagy lehet meg is ölte a démonokat.
Bármit is tett, én azért felkészülök az érkezésükre. Ha megjelenik az első támolygó hulla, lecsapok rá.

// KÉ: 1k10+35 = 10(+35) [45]
TÉ: 1k100+74 = 9(+74) [83]
Sebzés: 5k6+5 = 2+1+1+1+6(+5) [16] //

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Meglep a varázslónő visszamaradása, de nem szólok bele a dolgába, biztos tudja mit csinál. Így elindulok visszafelé, de azért néha ellenőrzöm, hogyha bajban lenne, tudjak segíteni, így nem is maradok el tőle nagyon messze. Sikertelen mágiája láttán kissé csalódott leszek, hogy feleslegesen pazarolja erejét, de ebből is tanult. Vissza felérve igyekszem úgy helyezkedni, hogy Arg is tudjon harcolni a nagy csatabárdjával, de én is odaférjek, és tudjak támadni. Majd én is lecsapok az érkező hullára. *

// off: KÉ: 1k10+42 = 8(+42) [50]
TÉ: 1k100+72 = 40(+72) [112]
Sebzés: 1k10 = 10 [10]
VÉ 129, Akrobatikával 138 //