Óheiagan

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap kora reggel,a Sárkány órájában.
_______________________________________________________________

A lányaid vegyesen fogadták a vérfrissítés hírét, a magasabb rangúakat nem nagyon hatotta meg a hír, biztosnak érzik a pozíciójukat. De láttad némely "egyszerű" oirajanod szemében, hogy vesztüket érzik. Talán a korukat érzik már túl soknak, vagy a képességeikben nem biztosak. De mindettől függetlenül mindegyik udvariasan és mosolyogva vette tudomásul.

A Lótusz Illat mögött futó kis utca, a szokásos képet mutatja. Vacogó, mikójukat szorosan maguk köré csavaró csóinoknak és kódzáknak látszók sietnek dolgukra, vagy beszélgetnek egymással a halkan szállingózó hóban. Akicu embereit észre sem veszed elsőre, teljesen tökéletes az álcájuk, de még így is sokszor nem elég.

Néhány lélegzetvételnyi idő után Akicu lép melléd szinte a semmiből. Nem szól semmit csak melléd áll, és nyugodtan figyeli az utcát. Mint egy tökéletesen megkoreografált jelenetben, úgy tűnik fel az utca végén a kereskedő hatalmas zárt kocsija. Amint elétek ér, kivágódik az ajtaja, és kilép rajta a sovány képű, bajszos kereskedő. Vastag, csontsárga színű prémes ruháján látszik, hogy bizony jól megél a munkájából.

-Konnai sa! Térjünk a tárgyra ha lehet, nem akarom, hogy a drága gyermekeim megfagyjanak ebben a szörnyű hidegben!-hadarja kissé morcosan. valószínűleg a déli éghajlathoz szokott hozzá.

Pillanatok alatt tizenhat különböző korú, alkatú lány előtted, ám finoman szólva legtöbbjük pocsék. El sme tudod képzelni ki lesz a Hanavarában aki megvenné őket. Hét lányt találsz akit egyáltalán érdemesnek találsz, hogy tüzetesebben megnézd és foglalkozz velük.

egy
kettő
három
négy
öt
hat
hét


//OFF: 5 hely van zsúfoltan, majd írd meg, hogy tapasztaltabb mellé akarod rakni őket, vagy elkülönítve. Kidobó embereid vannak inkább, ezért hozta Akicu a sajátjait. Azt is írd meg kiket akarsz komoylabban megnézni.//

[Con Gosep Romuald]

Nokewa


HM... Érdeklődve figyelem a lányokat s szomorúan veszem észre, hogy 5 hely van viszont 7 lány van... Viszont nem tétovázom a felszólításra. MOndom is a kereskedőnek:

- Jójó... Akkor legyen az a kettő, aztán az az egy és ő, meg ő! - mutatok a hármasra, négyesre, ötösre, hatosra, és kis tétovázás után a hetesre. Ha jöttek végül kidobók velem vagy szolgák akkor mondom nekik, hogy vigyék a helyükre. (Tapasztaltak mellé beosztva őket.)

- Köszönöm a türelmet, és hogy a legjobb árut hozta. A legjobbakat! - Mondom a kereskedőnek, majd Akicu fele fordulok és mondom neki.

- Úgy néz ki akkor minden rendbe van.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap kora reggel,a Sárkány órájának végén.
_______________________________________________________________

Épp befejezed a mondatot, amikor egy nyílvessző semmivel sem összetéveszthető hangja üti meg füledet. Szinte ugyanabban a pillanatban, már sikítanak is fel a lányok, ahogy észreveszik, hogy a fekete tollú vessző a legutoljára kiválasztott lány mellett csak pár ujjnyira remegve áll ki a kocsiból.
Hirtelen négy egyszerű utcai nézelődőből válik védelmező tatakó, páros sótók és natók szisszennek elő a kabátok alól, hogy megvédjék a lányok és a Te épségedet.

Akicu feldúltan fordul abba az irányba ahonnan a nyílvessző jött, és mint egy hargai szűri a szavakat a fogai közt.
-Áruló...

[Con Gosep Romuald]

Nokewa

A kereskedőnek intek gyorsan, hogy menjenek. Becsukom a kocsi ajtaját, a lányokat a hátsó ajtón bevitetem, majd előrántom én is a sotómat és védekező pozícióba beállok. Ha kell harcolok, de csak ha muszály..


<<hmm... úgy van ahogy mondta Akicu...tényleg bele akartak köpni a levesembe... csak ne legyen nagy gubanc belőle....>>

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaháznál"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap kora reggel,a Sárkány órájának végén.
_______________________________________________________________

Nem kell sokat sürgetned a pasast, már el is tűnt a maradék lánnyal a kocsiban. A kocsis szinte meg sem várja, és indul is.
Szerencsére az új szerzeményeid biztonságban vannak már a teaházban, csak te és klántársaid maradtok kint, azonban harcra nincs szükség. A merénylő úgy tűnik magányos volt, mert nem sokára másik két ismerős arc tűnik fel, akik egy látszólag eszméletlen fickót vonszolnak maguk után.

Akicu gyorsan szétoszt pár parancsot a szosi rejtnyelvén. Egy biztonságos házba szállíttatja a fickót, ahol kifaggatják majd. Aztán Rád néz és int, hogy menjetek be. Mikor utoljára visszapillantasz az utcára, ismét minden a régiben, mintha semmi sem történt volna. Barátod arcán azonban sötét árnyak gyűltek össze.

[Con Gosep Romuald]

Nokewa

Megkönnyebülten sóhajtok egyet. Majd Akicunak intek, hogy kövessen.. Mondom neki:

- Szerencsére ez könnyebben ment, mint ahogy sejtettük... Igyunk egyet, aztán megnézem a lányokat.

Majd a elindulok a teaház felé.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap kora reggel,a Sárkány órájának végén.
_______________________________________________________________

Akicu komoran morogja maga elé.
-Nem hiszem, az az ember az egyik legrégebbi tagunk volt. Többször is bizonyította hűségét. A saját emberem...
Pár pillanatig még követ téged, de látszik, hogy a gondolataiba merült. Aztán hirtelen meg áll és hangjából teljesen hiányzik a vidámság, ami még reggel érződött.
-Nem Nokewa, köszönöm a meghívást, de sietnem kell.-Rád néz, megmarkolja vállad, és a szemedbe néz.- Vigyázz magadra, ennek még nincs vége.

Miután elviharzik, az egyik szolga áll meg tőled pár lépésre, minden bizonnyal a lányokkal kapcsolatban jött.

[Con Gosep Romuald]

Nokewa

[cir=]Hallgatva Akicut megrémisztenek a szavai. Kevés félelem tölt meg. Meg is fogadom a tanácsát és elhatározom, hogy utasítom az őröket kidobókat, hogy figyeljenek mindenre mostanában duplán. Miután elmegy Akicu megfordulok a szolga felé s várom, hogy mit akar.[/cir]

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap kora reggel,a Sárkány órájának végén.
_______________________________________________________________

A szolga miután felé fordultál szinte azonnal belekezd mondanivalójába.
-Az új oirajanokat el helyeztük Attaru szei, ahogy kívánta. Ha szabad megjegyeznem, kicsit jobban szemügyre vettem őket, ahogy házon belül viselkedtek... és úgy láttam elég tapasztalatlanok, mintha nem nagyon tudták volna mit hova tegyenek. Némelyikük szerintem még életében nem "dolgozott" igazán komolyabban. Nagyon zaklatottak és félnek, főként a támadás miatt...

Ezután felsorolja azt az öt kurtizánt aki mellé elszállásolták a lányokat.

1. Mihó - tapasztalt ám még fiatal oirajan, bár egyik rangba sem tartozik. Ennek ellenére rendkívül büszke.
2. Momoi - egyszerű középszerű kurtizán, nem különleges szépség, kicsit szótlan és magának való, de a vendégek nem panaszkodtak rá sohasem.
3. Rurikó - Harmadik rangba tartozó, de már lassan kezd kiöregedni. Hiába a kiváló és csillogó műveltsége, kevesen akarják már megfizetni az árát. Sajnos szépségén már foltot hagyott a kor.
4. Azama - Harmadik rangú, körülbelül négy éve dolgozik nálad. A többi Harmadik rangú közt nem kiemelkedő, igaz nagyon szépen tud énekelni.
5. Hara - ő is egy rangtalan kurtizán, de nincs kétség afelől, hogy van mit tőle tanulni.

[Con Gosep Romuald]

Nokewa


- Köszönöm! - mondom a szolgának. Majd mindegyik lányhoz bemegyek kicsit beszélgetni. Olyan sorrendbe, ahogy el lettek helyezve. Elsőként Mihóhoz egyek. Közben azon gondolkodok amit Akicu mondott... Mikor odaérek Mihó szobájához megállok előtte kicsit krákogok, majd elhúzom az ajtót.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap kora reggel,a Sárkány órájának végén.
_______________________________________________________________

Mihó a szépítkező tükör előtt ül és feldúltan igazítja a hajkoronáját. Látszik, hogy valamivel nagyon nincs megelégedve. A fiatal lány a szoba másik végén egy firssen behozott tatamin ül, térdét felhúzva és csak néz maga elé.

Mikor belépsz Mihó minden mosoly és kedvesség nélkül meghajol feléd. Nem szól semmit, de jól ismered, hogy csak egy szó és már ki is fakad belőle minden.

[Con Gosep Romuald]

Nokewa

Elégedetten látom, hogy nincs nagy baja egyiknek sem.. Ez a viselkedés természetes - mondom magamba nézve közben a lányt. Majd Mihóhoz fordulva megkérdem:

- Mihó! Minden rendbe van? Szólj ha valami gondod van, aztán meglátjuk mit tudunk tenni.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap délelőtt
_______________________________________________________________

Mihóból szinte kipattannak a szavak kérdésedre. Tűrtőzteti magát, épp hogy suttogva beszél, de süt belőle a harag és felháborodás.
-Attaru szei ezt nem lehet.- jelenti ki a tőle megszokott ellentmondást nem tűrő hangon.- Ez az Én lakrészem, az Én magánterületem. Azt hittem kiérdemeltem az évek alatt, ezt a jogot, hogy magam lakjak. És.. és! Ráadásul egy ilyennel?-int csak a szemével a lány felé.- Hát ez... én.. Attaru szei ezt nem gondolhatta komolyan!

A lány még mindig csöndesen ül, szinte egykedvűen. Nem is pillant felétek, a padló egyetlen pontját figyeli folyamatosan. Olyan mint aki nincs is itt, csak meditál.

-Látja! Még a legalapvetőbb illemet sem tudja!- mondja Mihó, mint aki a saját igazának bizonyítékát látja minden tűlevélben. Persze közben tökéletesen mosolyog...

[Con Gosep Romuald]

Nokewa


Hallgatva Mihó siránkozását elgondolkodom, hogy hogy lehetne jobban megoldani a dolgokat. amint befejezte válaszolok neki.

- Kedves Mihó! Ez csak átmeneti idő. Amíg ki nem találunk jobbat! Addig meg próbáld elviselni. Tanítsd meg pár fortélyra. Amint el tudom helyezni őket átteszem máshova őket.. S lásd meg türelmed eredménye kivirágzik egyszer. Hiszen a türelem erény. De egyet kérek. Ne üsd ha nem muszáj.

Majd ha befejezte a választ kimegyek s megyek a következőhöz. Momoihoz.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Attaru Nokewa
Helyszín: Óheiagan, Hanavara negyed, a Lótusz Illat "fürdő- és teaházban"
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap délelőtt
_______________________________________________________________
Mihó kicsit fanyalogva ugyan, de bólint és csendben marad. Talán megbarátkozik a helyzettel végül is... Momoi lakrésze nincs messze, szinte szomszédos. A szobában egy egészen más kép fogad, az új lány reszket a sírástól, teljesen zavartan néz körül. Momoi pedig mellette ül, és halkan suttog neki valamit. Úgy tűnik nyugtatgatni próbálja.

Mikor észrevesz, bólint majd egy pár szót suttog a lánynak, aki tétován néz feléd, majd néhány szipogás közt ő is meghajol. Úgy látod fogalma sincs, hogy hova került.