Csidza Han

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________


Mestered arcán titokzatos mosoly jelenik meg kérésedre.
-Járj mindig nyitott szemmel. Amit megtanulhattál, megtanultad, most itt az ideje, hogy megtapasztalj. Többet hiába mondanék, hisz magad is tudod, hogy ahová mész ott ellenség lapul minden sarkon.

Búcsúzásodkor Mestered még mindig mosolyog és ő is meghajol feléd. Mikor behúzod a tolóajtót, pár lépés megtétele után újra hallod, hogy belekezdett a zsolozsmázásba. Szolgát nem nehéz találnod, ám Kóbó szeiszeijjel válaszuk alapján valószínűleg nem tudsz négyszemközt beszélni. Miután befejeztétek az edzést és értesítették a követ érkezéséről, ő maga ügyel az "értékes" személy biztonságára.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Nos, a dolgok ilyentén alakulását látván saját lakosztályom felé veszem az irányt, hiszen szeretném magam összeválogatni és ellenőrizni felszerelésem kétségkívül legfontosabb darabjait: a fegyvereimet és a vértezetem.

<Remélem, hogy legalább egy használható fegyverhordozóról gondoskodnak majd nekem... Nem mintha fenntartásaim lennének a magányos utazással, vagy bácsikám szolgáival, de azért mégis...>

Ha a felszerelésem összepakolásával végeztem illetve leellenőriztem, akkor kardjaimat az oldalamra kötöm, és megkeresem nagybátyám követét.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap késő délelőtt
_______________________________________________________________


Mikor a lakosztályodba érsz, már nincs senki ott így nyugodtan tudsz készülődni.

Miután ezzel végeztél a követ keresésére indulsz. Nem kell sokat keresgélned, a követet Kóbó és egy csésze tea társaságában a földszinti váróteremben találod. Első ránézésre tapintható a feszültség a testőrség parancsnoka és a hírnök közt, egyértelműen látszik, hogy Kóbó szeiszei sokkal inkább szemmel tartja, mint "megvédeni" szándékozza.
A követ az illem határán lavírozó gúnnyal és finnyássággal nézelődik, miközben a teát szürcsöli. Egyszerű fekete ruházatát egy prémmel bélelt mikó egészíti ki, és a hivatalnokok enyhén csúcsos, széles karimájú kalapja egészíti ki. Talán ötven év körüli lehet, harcsaszájú, és dagadt.

Mikor meglát Téged, az illendőnél egy kicsit sem gyorsabban teszi le a teáját és meghajol feléd. Kóbó biccent, de semmi pénzért nme venné le a szemét a terebélyes vendégről.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Az útra a taisón és egy nagín kívül nem viszek más fegyvert; a vért a saját raimaki-dóm lesz.

Most csak a taitót és a sotót teszem az övembe, és úgy indulok a követ és Kóbó keresésére.

Mikor megpillantom őket, konstatálom a követ viselkedése meglehetősen vérlázító viselkedését, azonban úgy döntök, hogy egyenlőre nem teszem meg neki azt a szivességet, hogy törődöm vele...

Szóval: egyenes tartás, bal kéz a taisón, fej kissé felfelé. Határozott léptek, és már ott is állok néhány lépésre kettejüktől. Enyhe főhajtás álló helyzetben - had érezze, hogy távolról sem tekintem egyenrangú partnernek magammal.

"- Ah, ezek szerint te már tudod, hogy ki vagyok - nem szükséges hát, hogy bemutatkozzam. Viszont ne vedd sértésnek, de sajnos én nem tudom a te neved. Elvégre nem tarthatom észben nagyatyám minden csatlősának nevét..."

<Remélem, ennyi elég lesz ahhoz, hogy elővegye a jobbik modorát; ha nem, akkor majd rászorítjuk...>

Válaszát meg sem várva helyet foglalok vele szemben (ezzel is érzékeltetve kicsit, hogy bármit mond, annak nem sok a jelentőssége), és pár pillanatot szánok rá, hogy végigmérjem; az meg sem fordul a fejemben, hogy oly illetlenségre ragadtassa magát, hogy ő kezdeményezzen beszélgetést...

[i]"-Remélem, azért legalább a teát ízletesnek találod?"

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap dél körül
_______________________________________________________________


Szavaid hatására az egyértelmű szemtelenség szélsebességgel olvad le róla. Bár leborulva marad előtted, érzed, hogy arcán a harcsaszáj széles mosolyra fut.
-Magasságos tiszteletű Haome Shi-En no Munemoto, vai va Gorotó Hirohe desz'. Igen tisztelt kedves Nagybátyád kegyelméből hírnök, írnok és hivatalnok. Móihi araniki gozamas'ta a tea mennyei, egész különleges ízű, minden bizonnyal a sziget megragadó szépsége teszi.

Nehéz eldönteni, hogy ismét szemtelenkedik-e, vagy valóban bókolni akar-e. Mesterien bánik a hangsúlyokkal, talán a legtisztább sértést is képes lenne úgy csavarni, hogy csupán udvarias locsogásnak tűnjön. Ezután csöndben marad, de igencsak mozgolódik és szuszog.

Kóbón látszik, hogy egyetlen intésedre levágná a túlméretezett béka fejét, sőt...

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

"-Mertem remélni... Tudod, Hirote szei, ez a sziget valóban különleges, bár kissé talán rusztikusnak találhatod, ha szembetűnőbb gazdagsághoz vagy hozzászokva. De igazad van: szeretett nagyatyám Dza-Kore dadoshi-i palotája emlékezetem szerint bizony különleges szépségű, melyhez e hely kétségkívül nem fogható... Biztosan ezért ült arcodon a fitymáló kifejezés mikor beléptem..."

Három lépés távolságra szemben helyezkedem el vele, majd fegyveremet tokostól jobb kezem mellé, élével magam felé helyezve szertartásosan leülök - ügyelek rá, hogy e művelet a legjobb tudásom szerint tökéletesre sikerüljön. Had lássa ez a csúszómászó, hogy mi sem vagyunk faragatlan tuskók.
Amint helyet foglaltam, összeütöm a tenyerem, hogy a takarásban lévő szolgáknak jelezzek, s csak ennyit mondok:

"-Teát."

S csendben megvárom, míg megérkezik. Csak ha már megízleltem, akkor folytatom:

"-Kérlek, ülj fel, hiszen fontos dolgokról kell most beszélgetnünk. De legelébb mondd kérlek, hogy van hőn szeretett nagyatyám és persze nagyra becsült nagybátyám? S mi hír a nagyvilágban?"

A választ udvariasan megvárom - valószínűleg semmi megrendítő nem fog elhangzani. Ha befejezi, akkor ismét átveszem tőle a szót:

"- Köszönöm, hogy e dolgokat megosztottad velem; azonban biztos vagyok benne, hogy nem azért érkeztél, hogy elcseveghess velem. Nemrég váltottam szót atyámmal, ki felhívta figyelmem jöttödre, s megkért, hogy váltsak szót veled, hisz' fontos hírrel érkeztél. Most kérlek add elő jöveteled célját."

Azzal teljes figyelmemet a mondandójának szentelem.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap dél körül
_______________________________________________________________

Bemutatkozásod és mozdulataid remekül sikerültek, ha bárkinek is kétsége lett volna illemtudásod felől, minden bizonnyal eloszlott.
Hirote egy szót sem szól szavaidra, csak görnyedezik előtted, míg nem szólítod fel, hogy felülhet. A szolgák pillanatok alatt kihozzák számodra a teát. Valóban finom, és lágy, akármit is mond a széles szájú hivatalnok, neked ez az otthonod íze.

Kérdésedre semmitmondó fecsegésbe kezd nagyatyád egészségi állapotáról, melyben többször is kifejti milyen remek lelkiállapotnak örvend mostanság. Nagybátyádról hasonlóan "fontos" információkat közöl.

Miután a szokásos illemtani köröket leírtátok, rátértek itt létének valódi okára. Arcán újra elterül a széles elégedett mosoly...

-Nagybátyád, igen megtisztelő módon, azzal a feladattal bíz meg Téged, hogy a Hajnal csend szerzetes rend kolostorát felkeresd és onnan hírt hozz. Már közel két hónapja nem mutatkoztak a jámbor heisók, ami kifejezetten szokatlan, és félő, hogy valami történhetett velük. Kegyelmes nagybátyád úgy találta, ez a feladatra a legmegfelelőbb személy Te lennél, mutatva jóindulatát, hogy ily fontos feladatot bíz Rád, rögvest miután nagykorúvá váltál.-belekortyol teájába, majd folytatja.- Haome no Naranobu szei szeretné, ha a lehető leghamarabb felgöngyölítenéd ezt a históriát, és megnyugtató hírekkel szolgálnál számára.

Sok újat nem mondott Hirote... lehet kedves bácsikád nem is akar többet közölni? Ez a dagadt béka nem úgy néz ki, mint aki a hajóútnál sokkal tovább kívánna kísérni.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

Átgondolom, hogy mennyit tudok a Hajnal Csend szerzetesrendről és persze a kolostorukról (főleg, hogy ez utóbbi merre is van).
Ezt és az elhangzottakat mérlegelve percekig hallgatásba burkolózva, egykedvű arccal merengve tekintek magam elé.

<Ez ugyanúgy lehet igaz is, mint amennyire csapda... Nos, ez valószínűleg csak akkor fog kiderülni, ha odaérek. Mindegy; csak azt remélem, ha mennem kell, akkor méltó módon távozom a Semmibe. Jut eszembe, még nem végrendelkeztem - ezügyben beszélnem kell még az öcsémmel is... De elébb leckéztessük meg ezt a békát; és az sem lenne hátrány, ha néhány napot késlekedne...>

Végül ismét rátekintek, arcomon boldognak szánt mosoly virít.
"-Természetesen eleget teszek nagyrabecsült rokonaim kérésének - alaposan kihangsúlyozom a szót, legyen mindenki számára tiszta, hogy ezt nem tekintem a nagybátyám parancsának - "-Azonban meg kell vallanom, kissé gondban vagyok: régóta élek itt a szigeten, és meglehetősen keveset tudok a rendről, a kolostorról és a derék heisókról, kik benne élnek; kérlek Hirote szei, frissítsd fel az emlékeimet!"

Akár megteszi, akár nem, én a saját akaratom szerint alakítom tovább a dolgokat.

"-Tudod Hirote szei, mélységesen elszomorított az az arckifejezés, mit akkor láttam kiülni arcodra, mikor ide beléptem. Mivel az meg sem fordul a fejemben, hogy szándékosan fitymálod le urad rokonának hajlékát, ezért komolyan elgondolkoztam; végül arra jutottam, hogy vagy tudatlanságod, vagy pedig fegyelmezetlenséged lehetett e hiba oka... Jegyezd meg Hirote szei: egy csatlós akkor jár el helyesen ura birtokán, ha a hiányosságok láttán nem fintorog szótlanul, hanem megemlíti őket, hogy a hibák mielőbb kijavíttassanak. Ha nem így tesz, akkor helytelenül jár el. S a hibákat ki kell javítani, a tanulságot le kell vonni... Abban a reményben nem parancsolok neked azonnal szatudatorit, hogy e hibából tanulva a jövőben helyes úton jársz majd... Remélem, hogy az udzsi többi csatlósa nem ily fegyelmezetlen és figyelmetlen; mire fogok így menni velük, ha egyszer majd átveszem az amatu tisztét tiszteletreméltó bácsikámtól... Szóval Hirote szei: én még ma útra kelek, hogy eleget tegyek a kérésnek, mit előadtál nekem; viszont te itt maradsz, és megismerkedsz e sziget minden szépségével és gazdagságával - és így talán lehetőséged lesz arra is, hogy az említett erényekben gyakorold magad. A kihallgatásod ezennel befejezettnek tekintem. S légy nyugodt: a dolgod atyámnak ebédnél megemítem, így itteni tartózkodásod kellemes és tanúlságos lesz...Kóbó szeiszei - kérlek kísértesd Hirote szeit egy megfelelő lakosztályba!"

Azzal felállok, Kóbó felé biccentve megfordulok és elhagyom a termet.

Meg kell keresnem az öcsémet.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap dél körül
_______________________________________________________________


Saját emlékeid nem szólnak túl sokról a szerzetes rendről, sem hatalomban, sem területekben nem gazdag a Hajnal Csend. Valószínűleg a családod komoly támogatását élvezik, valami oknál fogva. Halovány sejtéseid vannak merre lehet a dzsíjük, ám pontos információid nincsenek. Kérdésedre Hirote a szokásos széles mosolyával válaszol.

-A Hajnal Csend áhítatos heisói elsősorban Ógint tisztelik az Égi Nevek közül. A kolostoruk a hajó utat leszámítva, egy napi járóföldre található tiszta időben, a Fubei alacsonyabban fekvő részén. Igazán festői rész, magam is jártam arra néhányszor.- pontosabban is körül írja az utat, de megemlíti, hogy közben egy pihenőház is található, ahol gyakorlatilag az utolsó hjakusó is útba igazíthat.- A heisók rendkívül jámborak, sokszor megfordultak régebben a környező falvakban, általában kézműves termékeket, oktatást, gyógyítást ajánlottak fel az egyszerű parasztoknak élelmiszerért.

Mikor befejezte újra belehörpint a teájába, ám miután elkezded alaposan kioktatni, láthatóan a korty félúton megállt a torkában. Nagy nehezen lenyeli, és mire a végére érsz mondandódnak nyoma sincs arcán a széles mosolynak. Immáron végre tisztelettudóan és szótlanul hajol meg előtted.

Kóbó igyekszik arcára erőltetni a tisztelettudó némasággal együtt járó érzelemmentes arckifejezést, de nehéz neki. Látod, hogy szája sarka meg-meg remeg, hogy mosolyra húzódjon.

Öcséddel pár pillanat múlva gyakorlatilag összefutsz a folyosón. Látod, hogy fel van dúlva, nem rég hallhatta a hírt.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

<Hej, pedig ha arra gondolok, hogy gyemekkorunkban mennyire irigyelt azért, hogy én vagyok az elsőszülött... Kezdi igazán kapisgálni már, hogy a mi családunkban mit is jelent ez. És most ráadásul közelebb van e vágyához, mint valaha - bár úgy tűnik, nem igazán örül neki...>

Arcomon széles mosollyal, üdvözlöm:

"- Konnai sa, kedves fivérem! Szumaien az arcátlanságomért, de meg kell jegyeznem: az arcodra van írva, hogy valami igencsak megzavarta a vád... Keressünk egy csendes helyet, és kérlek mond el, mi bánt! Cserébe nekem is van mondanivalóm..."

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap dél körül
_______________________________________________________________


Öcséden nem tükröződik, hogy különösebben felvidult volna. Hiába mosolyod, sajnos most ez nem elég ahhoz, hogy Dzumecugut újra jó kedvre derítsd.
-Nagyon jól tudod Shi-En mi a gond... nagyatyánk még el sem távozott, máris itt parancsolgat nekünk. Sajnálom, hogy régebben annyit nyaggattalak meg irigyeltelek. Őszintén szólva, msot kezdem igazán érezni micsoda teher ez...-előre enged, hogy vezesd az utat, amerre csak gondolod.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

A kíváncsi fülekre gondolva inkább meggondolom magam, és nem viszem el teázni; helyette inkább:
"- Sétáljunk!"

Mellette lépkedem a folyosón, és mosolytalanul, halkra fogott hangon vezetem elő a mondanivalóm:
"-Hidd el Dzume, hogy szívesen nosztalgiáznék veled a gyermekkorunkról, de erre azt hiszem nincs most idő, ahogy a formaságokra sem nagyon... És ne hidd, hogy az előbbi megjegyzésemmel bántani akartalak! Sajnos kedves bácsikánk a jelek szerint nem tett le azon szándékáról, hogy az ő vonalán öröklődik tovább az udzsi amatui tisztje - még akkor is, ha ezért nemcsak atyánk, hanem két fivére és egy húga összes leszármazottját is el kell veszejtenie. De én mondom: ne legyen a nevem Haome Shi-En no Munemoto, ha harc nélkül hagyom ezt. Azonban fel kell készülnöm arra az eshetőségre is, hogy mi lesz, ha a Sárkány időm kitelte előtt szólít a Semmibe... Nos, ezügyben számítok a segítségedre.
Az első dolog: ugyan ezt a heszomagari Hirotét sikerült néhány nap késlekedésre bírni, egyszersmind jelenlétével terhelni fog benneteket, s figyelő szemei azon lesznek, hogy itt tartózkodásának idejét mind jobban kihasználja. Azonban tudjuk, hogy nincs oly szépségű nő, kit egy kis kozmetikázással szebbé ne lehetne tenni... Va'atta-e?" - itt azért megengedek magamnak egy cinkos mosolyt, majd folytatom.
"-A második dolog: a vagyonom. Egy ilyen veszélyes és minden bizonnyal kétes vállalkozásra természetesen nem viszem minden pénzem magammal - ehelyett nálad helyezném el... Anyánknak tett ígéretemhez híven gyakorta írok majd; a levelekben mindig lesz egy neked szóló rész, melyben leírom, hogy hol vagyok épp, vagy pedig azt, hogy hová készülök. Ha pénzre van szükségem, akkor bekerül a szövegbe a "a kert fáin ... cseresznyevirág van!" Itt szerepel majd egy szám is - ennyi gjót küldj egy megbízható szolgával a megadott helyre..."

Megállok, szembefordulok fivéremmel, és kezem a vállára téve folytatom:
"-A harmadik pedig: kérlek vigyázz anyánkra és viseld gondját atyánknak és a birtoknak! Ne feledd: ha én már nem leszek, te leszel Fumifusza legifjabb egyenesági leszármazottja, és az amatui cím örököse... Ha meghalok, csak azt fogom sajnálni, hogy utódaidnak az átkon kívül semmit sem hagyhatok örökül..."

<Az életem egy hajszálon függ csupán - nem tudom, hogy mi halálosabb: a bácsikám ármánykodása, vagy pedig az, mi a dzsí falai közt vár rám... Azonban az biztos, hogy nem távozom méltatlanul!>

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap dél körül
_______________________________________________________________


Dzume némán végig hallgat, bár amikor a halálról beszélsz, látod, hogy egy árnyalatnyit elsápad. Megőrzi azonban magában gondolatait, és jó testvérhez méltóan csendes marad, de szomorú végig.
-Értem Shi-En, és biztosíthatlak mindent a legjobban megteszek. A vendégünkről gondoskodom majd, ne aggódj, mindig lesz valaki aki rajta tartsa a szemét.-nyel egy nagyot-Ne aggódj Anyánkra vigyázom, és hidd el várni fogjuk minden leveledet.

Öcséd határozottan megerősödött, jól látod rajta, hogy felfogta teljese mértékben az ügy fontosságát és a ráháruló gondok súlyát szintén. Tudod, hogy nem fog csalódást okozni. Már kevesebb, mint egy órád van a hajó indulásáig.

[Haome no Munemoto]

Haome Shi-En no Munemoto

"-A pénz a szekrényem alatt, egy rejtett rekeszben megtalálod. Tudom, hogy nem okozol csalódást... Hát akkor nem marad más hátra, mint a búcsú. Ne aggódj, látjuk még egymást!" - megszorítom a vállát még egyszer, rámosolygok, aztán elfordulok és indulok a dolgom után.

Nem nézek vissza - had lássa az öcsém, milyen eltökélt vagyok a halál torkában is...

<Mert a kedves rokon halálra szán - efelől semmi kétségem sincs... Csak játszom itt az elszánt muszatasit, de egyenlőre bele sem merek gondolni, hogy mi lesz... Eh hagyjuk!.. Kaoraku! Kérlek adj erőt és bátorságot, hogy szembe merjek nézni a végzetemmel!..>

Mikor úgy érzem senki sem lát, egy pillanatra megállok, és a falnak támaszkodva gyűjtök erőt és elszántságot.

De nincs mit tenni, tovább kell menni - így hát kisvártatva továbbindulok, hogy az előkészületeknél én is ott lehessek.

Legalább kicsit eltereli a gondolataim...

<Lássuk csak: anyám gondoskodik a ruházatról, a fegyverekről meg én gondoskodtam...> - a kezem önkéntelenül is végigsímít kedves taitóm markolatán - De mi kellhet még? Pénz: a rejtekhelyről magamhoz kell vennem valamennyit... És nem ártana vinni a nagít sem; és fel kellene ölteni a vértezetet is... És persze kell egy hátas is... És kérdés az is, hogy kijelöltek e mellém kísérőt... Kezdjünk a szobámban...>

Azzal elsőként a szobám felé veszem az irányt.
Mikor odaérek, elsőként a pénzre van gondom: persze elsőként arról győződőm meg, hogy senki nem látja, honnan kerülnek elő az érmék... Aztán magamhoz veszek három gjót; a többit pedig otthagyom, és elfedem a rejtekhelyet. Aztán kézbe veszem a nagím, és az első arra járó szolgát utasítom (teljesen mindegy, hogy mi a dolga éppen), hogy hozza utánam a raimaki dómat minden kiegészítőjével az előkészület helyszínére - és én magam kísérem el őt oda.

Legalább szemrevételezhetem a dolgokat.

[Enogai Watan]

_______________________________________________________________
JK: Haome Shi-En no Munemoto
Helyszín: Csidza han, Kyoshu szigete, az Erőd
Időpont: Dzukija-korszak 179. éve, Hóviharok hava, 15-ik nap dél körül
_______________________________________________________________

-Minden a legnagyobb rendben lesz Shi-en.
Öcséd tisztelettudóan meghajol előtted, vagyis inkább a büszke és erős muszatasi előtt. Egy igazi példakép, Huen és Gaen.

Miután visszatértél lakosztályodba és magadhoz vettél mindent mit szerettél volna nem nehéz szolgát "fognod". Az első méla képű szolga is azonnal felélénkül és ugrik parancsodra. Kicsit szerencsétlenkedik, míg mindent képes a összeszedni, de legalább igyekszik.

A szolga az Erőd előtti kis udvarra kísér ahol már ott vár édesanyád, valamint egy korod beli szolgafiú, jól megpakolt zsákokkal, valamint két lóval. Az egyikükre rögtön ráismersz, egy büszke vöröspej, mintha maga is muszatasi lenne. Oninak hívják a könnyű harci lovat, igazi démon, de a legkitartóbb lovatok.
A másik egy deres, láthatóan utazó ló a szolgának, mind a lószerszámok, mind a felépítése alapján.

A szolga épp a derest szerszámozza fel és adja rá a málhákat, mikor megérkezel.