Intrikák Hálójában

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Mikor sikerült tisztázni az esetet, a katonák kíséretében, sűrű botkopogással elhagyom a teret. A helyzet némileg jobb kedvre derít, mert egyrészt nem kell a városban tévelyegnem, másrészt pedig a katonák miatt jobban védve vagyok a tömegtől...
A fogadóhoz közeledve, és a kedves - kopottas - virágokat nézegetve elégedetten veszem tudomásul, hogy nem a város legdrágább fogadóját ajánlották. Az ajtajához érve hálálkodva megköszönöm a katona uraknak, hogy elkísértek idáig, s vigyáztak rám, majd belépek az ajtón.
Körbenézek a helyen. <Éppenséggel ez több, mint megfelelő...> Majd a fogadós barátságos kérdésére felé fordítom a fejem, s fáradt hangon válaszolok:
-Szeretnék megalkudni a szolgáltatásaira. Egy napra szeretnék egy ágyat, meleg ételt, és fürdőt - ha lehetséges - illetve azt sem bánnám, ha a ruhámat is kimosná valaki... Mennyit számít fel ezért?
Elgondolkozva nézek rá, várva a válaszát. Mivel eleget utaztam - nem vitatkozom - hanem mikor mondja az árat, egyből ki is fizetem. Utána a jelenleg üres emelvényhez közeli asztalok egyikéhez leülök, s még mondom a fogadósnak:
-Egyébként Tirrik, a kapu őre javasolta a fogadóját...
Az asztal mellett szusszanok kicsit, s előre élvezem, hogy ma végre nem szárított gyümölcsön, húson kell tengődnöm...

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<Végre! Étel, ital és egy vetett ágy. Bár ez utóbbi nem lenne muszály, de most jól fog esni ennyi szabadban töltött éjszaka után... És ki tudja, esetleg afféle nő is akad errefelé>

Megköszönöm a rend hős védelmezőinek a díszkíséretet, aztán irány a pult.

A kocsmáros jóravaló embernek látszik - ritkaság a szakmájában! Remélem, jól értem a szavait; mindenesetre felelek neki:

"-Messziről jövök... Szeretnék pihen, úgyhogy enni bőséggel, vetett ágy és nő jöhetni!.." - s hogy szavaimnak nyommtékot adjak, előkotrok egy ezüstösen csillogó érmét és megvillantom, majd ismét elteszem - "-Van pénz is!.. Szóval sok hús, meg kenyér ... Meg más finomak, meg sör jó, őőő... Oda!" - bökök egy pulthoz közeli, másoktól távoli asztalra.

Nem szeretem, ha evés közben megzavarnak...

[Gordon]

// Deroll Rochald //

<Valahonnan volt olyan érzésem, hogy három asziszt bajt akar.> Kardomat készültem előhúzni a hüvelyéből, amikor a előkelően öltözött férfi lép be a térre, kováccsal együtt. Három aszisz kifizette a nyereményemet és mondtam neki. - Majd máskor lesz visszavágó. <Csak akkor nem számszeríjjal, hanem kardpárbaj.> Ezzel a gondolattal hagytuk el kísérőmmel a kovácsműhelyet. Útközben a tölgyfához kísérőmtől megkérdeztem. - Előkelően öltözött férfi a kovácsmellet ki volt?
Amikor megérkeztünk tölgyfához, 20 rézpénzt fizettem a kísérőnek és megköszöntem az útbaigazítást.

Pulthoz mentem és amikor rám kérdezett a pultos válaszoltam. - Kérnék egy mai konyha ajánlatát és egy kupa vörösbor, meg valami szállást ma éjszakára. Kéri a fizetséget előre pultos, akkor fizetek. Várakozásban, hangokból ítélve egy hadsereg közeledik Tölgyfához, de a kocsma ajtón csak egy nagydarab fickó lép be, válaszol pultos a kérdéseire, csak darabokban. <Egy tolmács hasznosabb lett volna, ha ilyen sok pénze van.>

[Mesemondó]

//Shirin Cossagor//
Szavaid hallatán ha lehet, még szélesebb mosoly ömlik szét az arcán:
- Hohóó, nagyon jó helyre jött uraságod. Az ön szerencséjére több üres szobám is akad, tehát akár külön szobát is kaphat, ha óhajtja. A két vagy négyágyas szoba ára 5 réz éjszakánként – már megbocsásson, jóuram, de előre fizetve – viszont elképzelhető, hogy kénytelen leszünk mást is beszállásolni. Az egyágyas szoba 10 réz éjszakánként. A mosás további kettő, a fürdő még három. De ha egyágyast vesz ki, akkor a mosást ingyen megcsináljuk, de csak reggelre lesz kész.
Az ebéd jelenleg vadragu, egy adag 4 réz rozscipóval és kettő egy korsó sör, a ház főzése. A reggeli – ha óhajtja – tojás és kenyér, két réz. Holnapra szarvast ígértek, majd meglátjuk.

Rábólintasz a kedvező ajánlatra, majd helyet foglalsz. Az emelvény közepe kopottas, emlékeztet az edzőtermetekre. Mikor megemlíted Tirriket, a fogadós sóhajt egyet, és máris kapod a sörödet. Fekete, hűs ital fakupában, az íze kicsit kesernyésebb a szokottnál. Miközben az ételre vársz, becsörtet az ajtón egy állig felfegyverzett alak, valamiféle indigókék és fenyőzöld szoknyában??? Az ajtón túl néhány városőrt pillantasz meg. Ezek szerint nem te vagy az egyetlen, aki .. eltévedt?

Egy középkorú nő hozza ki az ételt, a cseréptál színültig töltve illatozó levessel, mellé a kenyér. A fűszerezése szokatlan és erős, de ízletes.

//Edgarth, Morn fia//
Mikor megpillant, a fogadós kissé ledöbben. Csak a gyakorlat segít neki, hogy köszöntsön. Gyorsan elsorolod az igényeidet, majd egy üres asztalhoz sietsz. Neked általában MINDIG jut üres asztal, de most akad több is. Hamar kihozzák az ételedet, kisebb levesestálban, maga a fogadós, aki udvariasan felsorolja a lehetőségeidet:
- A két vagy négyágyas szoba ára 5 réz éjszakánként – előre fizetve. Az egyágyas szoba 10 réz éjszakánként. A többágyasnál előfordulhat, hogy társat is kap, ha megtelik a Tölgy. Fürdővel is szolgálhatunk, de ha hölgytársaságra vágyik, akkor máshol kell keresni.

Az evésben senki sem zavar.

// Deroll Rochald //
A kísérőd – egy suhanc irigyelni való izmokkal – szerint a kéretlen segítőd a testőrség egyik tisztje, akivel nem ajánlatos ujjat húzni. Most is a páncélját javíttatta, mert egy párbajban megsérült. Egy pillanatra megdöbben a rezek láttán, de mélyen meghajolva fogadja, majd eliramodik. Lehet, hogy túl sokat adtál neki?
Kérdésedre te is megkapod a tájékoztatást:
- Az ebéd jelenleg vadragu, egy adag 4 réz rozscipóval, a bor helyi vörös 2 réz, aszisz lavalos 4 réz. Holnap szarvast sütünk nyárson, csalánnal és virtusfűvel ízesítve.
A két vagy négyágyas szoba ára 5 réz éjszakánként – előre fizetve. Lehet, hogy meg kell osztani a szobát mással. Az egyágyas szoba 10 réz és fürdővel is szolgálhatunk. A reggeli tojás és kenyér, külön fizetve.

Az ízletes ragut hamar megkapod, úgy érzed, a helyiek szeretik az erős fűszereket.

//A fogadó//
Az étel egy darabig leköti a figyelmeteket, mikor végeztek vele, a szobáitok már készen is állnak. (Ha többágyas mellett döntötök, akkor egy szobát nyitnak meg nektek, de mehettek külön is.) A fürdőre várni kell kb 1 órát. A fürdőhelység egy használaton kívüli kamra, két jókora dézsával, melyet egyszerre töltenek meg. (Remélem, nem vagytok szégyenlősek.) A forró vizet egy fiatal férfi hordja rátok, kissé hasonlít a fogadósra. Kérésre szappant és vászonlepedőt is kaptok. A víz kb fél óra alatt hűlik ki, addig ejtőzhettek.

Délután felé kezdenek szállingózni a vendégek. Szinte csak helyiek, javarészt sört és „szellemet” rendelnek, ez utóbbi erős pálinkát takar. Egy kisebb csapat mesterlegény néhány „szellem” után Pörölyt rendel – jókora korsó gyanús szagú itallal – és ivóversenybe kezdenek.

Később kiderül a gyülekezés oka – az ajtón aszisz módon öltözött kobzos lép, társaságában köpenyes nő. Egy széket visznek neki az emelvényre, társnője lecsúsztatja testéről a köpenyt, alatta mindent takaró és sejtető öltözék. Pár gyenge vicc kíséretében, a dalnok zenéjétől kísérve táncolni kezd, megigézve a közönséget.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A fogadós ajánlatai közül mindenre rábólintok, így a beszélgetés végén 21 réztől megválok.

<Szoknya?! > Egy pillantás elég ahhoz, hogy elkapjam a tekintetem róla, s inkább a városőröket nézzem, miközben a sörömet kortyolgatom. <Ha ilyen felszerelésben nem fél attól, hogy kiröhögik, akkor elég magabiztos lehet... vagyis jó eséllyel elég egy mosoly, s máris betöri az orromat. Most nincs kedvem hozzá, jobb békén hagyni...>
Amint megérkezik a leves már nem is törődők a jelenséggel, azonnal elkezdek enni, hisz az elmúlt napokban nem jutottam rendes ételhez. Az ebéd után még jólesően pihenek a széken, majd mikor kész van a fürdő - megyek, és megtisztálkodom. A szappanra igényt tartok, a fürdés után pedig tiszta ruhát öltök. Szerény felszerelésemet a szobámban lerakom, a csizmámba biztos ami biztos alapon egy ezüstöt elteszek, majd visszasétálok az ivóban ahhoz az asztalhoz, ahol az ebédemet is elköltöttem, s könnyű ivóbort rendelek.
Az ivóversenyt nyugodtan, és tisztes távolból figyelem - nincs kedvem sem beszállni, sem pedig egy váratlan verekedés közepén találni magam.
Amikor a kobzos és társnője belép a fogadóba, áldom az eszem, hogy az egyik emelvényhez közeli asztalhoz ültem le. A nő táncát érdeklődve figyelem - hisz a harcban és a táncban sok közös vonás figyelhető meg. Viszont mivel nem ismerem a helyieket, a kezemet az előadás végéig a pénzes erszényemen tartom - semmi kedvem ahhoz, hogy amíg szórakozok meglopjanak.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<NA VÉGRE!!!>
Mikor kihozzák az ételt, úgy látok neki, mint aki már évek óta nem evett - pedig csupán néhány óra szaladt el a legutóbbi táplálkozás óta...
Azonban a helyre és a többiekre tekintettel tűrtőztetem magam, és megpróbálok legjobb tudásomnak megfelelően kultúráltan étkezni. Vagyis csak módjával szörcsögök és böfögök, a kezeim csak az alkaromig zsírosak és néha használom a kanalat is.

Elég hamar végzek - elégedettségemet egy hosszú böffentés, majd a fogadógazda felé küldött mosolyom hivatott jelezni...

A többieket csak ezután veszem szemügyre.

Elsőnek harcosfélén akad meg a szemem - <Na né, egy valamirevaló fegyverbíró... Belőle még azt is kinézem, hogy elbírja az én pengémet is. Kár, hogy nála van az a vacak fadarab is - ezzel csak azt bizonyítja, hogy nem elégé férfi...>

Aztán persze felfedezem a kisebb növésű idős urat is - <Ejj, a fene a fajtáját, még egy mágusféle disznó!.. hogy ezektől sosenincs nyugtom má'>

Aztán ahogy kezd megtellni a terem, és látom, hogy a helyi kemény legények ivóversenyt terveznek, inkább velük törődöm - hisz' e nemes sport hazámban sem ismeretlen...

Persze én sem nézni szeretem az ilyesmit - inkább előveszem a jobbik modorom, és megkérdem a résztvevőket vajon beszállhatok e...

S úgy tűnik, a kobzos és a társnője teszik fel a pontot az i-re: hiszen szeretem a legendákat, és nemkülönben a szép nőket - azonban az udvarláshoz még BIZTOS nem ittam eleget... (Ígyhát várom a fejleményeket és egyenlőre élvezem az előadást - ha lesz.)

[Gordon]

// Deroll Rochald //

- Rendben, hozhatja az ételt és az italt, egyágyas szóba lesz és fürdőt is, kérnék. <Mivel már rég fürödtem a hosszú utazásom során, így csak a kocsmaszag nyomja el a szagomat.> Evvel átnyújtottam 21 rézpénzt.

Megérkezett az ételem és neki is láttam. <Finom, régen ettem jó fűszeres ételt. Emlékeztet a hideg Erigowi erdei éjszakára, amikor a fűszeres ételre, döntöttük magunkba sört a többiekkel, de ez már csak a múlt.> Befejeztem az étkezést, utána a szobámban lepakoltam, kivéve a másfélkezeskardomat és a ruházatomat. Magam után bezártam a szállásom ajtaját és a kulcsot a tarisznyámba rakom. Elmentem fürödni és szappant is kértem, addig a kardomat és a ruháimat közel a sarokban helyeztem el.
Ahogy befejeztem a fürdést, felöltöztem, kardomat is magamhoz vettem. Megszomjaztam és elindultam meginni egy korsó sört.

Ahogy iszogattam felfigyeltem a tömegre, ami szép lassan összegyűlt. Később zene is lett, egy táncos nő kíséretében. Már egy ideig megy az ivóversenyt, így közelebbről is megnézem.

[Mesemondó]

KM esemény: A Fekete Tölgy fogadó

//Shirin Cossagor//

Remekül szórakozol, a páros igazán érti a dolgát. Hamarosan azon kapod magad, hogy a fülbemászó dallamot a lábaddal dobolva követed, a táncosnőről pedig alig tudod levenni a szemed. Mire észbe kapsz, már a második kupával rendeled meg a sört, mely kellemesen enyhíti a szomjadat. Mikor leteszed a kupát, veszed észre, hogy időközben társaságod akadt – egy kopottas ruhás alak ült melléd, itallal a kezében. Gyors ellenőrzés – az erszényed megvan. Cinkos mosollyal hajol közelebb a fickó:
– Igazán csinos a kicsike, nem gondolod? Pedig még csak a Kert novíciája.

//Edgarth, Morn fia//

A versenyzők örömmel üdvözölnek, csupán néhány kétkedő pillantás fogad. Hamar megegyeztek: beszállhatsz, de akkor utol kell érned a többieket. Ez két szellem megivását jelenti, ennyivel járnak előtted. Ezt követően kerülhet sor a Pörölyre – literes kupában zavaros lötty, az eredetére vonatkozó kérdésedre csak nevetés a válasz. Az íze borzalmas, de aki nem tudja egy hajtásra meginni, az veszít.

//Ha megpróbálkozol vele, akaraterő és egészség próbát kérek. Ak siker esetén lenyomod az italt, bukásnál visszajön. Az egészség próba az alkoholra vonatkozik, sikernél csak megszédülsz, bukásnál viszont kb. 5 perc elteltével berúgsz.//

Egyetlen embernek sikerül teljesíteni a próbát a csoport tagjai közül, egy termetes mészároslegénynek, akit a többiek csak Bivalynak hívnak, a háta mögött Ökörnek. Másik két versenyző félúton az asztal alá görnyed, a harmadik szemközt köpi az itallal az egyik cimboráját. Hatalmas röhögés tör ki, a kárvallott dühödten felpattan. A kitörni készülő verekedést a kocsmáros felbukkanása akadályozza meg – fütykössel a kezében jelenik meg, mögötte felmosó vödörrel az egyik felszolgáló.


// Deroll Rochald //

A helybeliek közé beszáll az egyik utazó is, nagydarab barbár, aki a győzelem biztos tudatával ül le közéjük.

A Pöröly Pórbáját a versenyzők egyszerre próbálják meg teljesíteni, de a helyiek közül csak egyetlen embernek sikerül, kettő félúton az asztal alá görnyed, a harmadik szemközt köpi az itallal az egyik cimboráját. Hatalmas röhögés tör ki, a kárvallott dühödten felpattan. A kitörni készülő verekedést a kocsmáros felbukkanása akadályozza meg – fütykössel a kezében jelenik meg, mögötte felmosó vödörrel az egyik felszolgáló.

A szemlélődésedet egy korsó koppanása zavarja meg: helybeli férfi telepszik melléd, széles vigyorral az arcán:
- Hallottam a céllövészetedről. Szívesen meghívnálak egy korsó italra, ha elfogadod.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Az előadást belefeledkezve nézem, s mikor ráeszmélek, hogy hívatlan társaságom akadt, gyorsan leellenőrzöm az erszényemet. Mikor megszólal, kelletlenül ránézek - hisz a beszédénél van érdekesebb elfoglaltságom is. A kérdésére félig odafordulva válaszolok:
-Csinos, az igaz - de szegény szívemnek már ennyi izgalom is sok. Már most is úgy ugrál, mint kalitban a rémült madár.
<Kert? Novicia? Ezek szerint valamiféle szervezet növendéke lehet.>

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

//Off: Hajrá az aranyér'! //

Még szép, hogy beszállok - egy kicsit legalább újra otthon érezhetem magam...

Akaraterő:14
Egészség:15

Akaraterőre: 1k10+10 = 2(+10) [12]
Egészségre: 1k10+10 = 10(+10) [20]

[Gordon]

// Deroll Rochald //

<Menyire biztos a győzelemben, annál nagyobbat esik pofára.> Pillanatnyi gondolat után nézem az ivóversenyt. Alig, hogy elkezdődők a verseny, pár pohártól le is dőltek az asztalról néhányan.
Időnként rá néztem azért a tarisznyámra, úgy hogy más a tömegből ne szúrja ki.
Kis idő elteltével, tömegből megszólítót egy ismeretlen alak, mosollyal az arcán. Félszemmel rá nézve és hideg hangnemben közlöm.
– Rendben van. <Elkezdtük sörözgetni, közben bemutatkozom, mert szerintem, úgy ismer, mint az északi.>
- Be sem mutatkoztam Deroll Rochald-nak hívnak.

[Siffad]

//Kicsit gyorsítunk, ha nem gond//

//Shirin Cossagor//
A fickó elrévedve bámulja a nőt:
- Nem tudom, mennyit fizet nekik a fogadós, hogy eljöjjenek. Állítólag nem olcsó, de minden pénzt megér. Mióta idejárnak, megtöbbszörözik a fogadós nyereségét.
Rád tekint, az ösztöneid furcsát jeleznek. Bár előtte egy jókora korsó áll, nem látszik rajta az ital hatása.
- Neked jó okod lenne meglátogatni a Kertet. Egészen pontosan 10 csillogó ok, ha érted amit mondok.
Mondandója közben feláll az asztaltól, a kezéből egy érme gurul hozzád. Virágmintás acélérme, még sosem láttál ilyet.

//Derol Rochard//
A férfi Sorrtigként mutatkozik be, de az az érzésed, hogy nem ez az igazi neve. Újabb korsó érkezik hozzátok, a fickó rád köszönti, és hatalmasat kortyol belőle.
- Jóféle sört főznek itt, de sajnos csak ritkán élvezhetem. Ennél jobbat csak a Kertben ittam, neked is érdemes lenne kipróbálnod. Tíz aranyat is megér egy ilyen látogatás.
Az utolsó mondatot furcsa hangsúllyal ejti. A tekintetét elkapja, távozni készül, de az asztalon fémtárgy gurul hozzád, virágmintás acélérme, sosem láttál ilyet.

//Edgarth, Morn fia//
Fúj, mint a kecskehúgy. Lenyomod a torkodon, őseid kiröhögnének, ha nem lennél képes magadban tartani. Valami nagyon erős szesz IS van benne, a soknapi utazás megteszi a hatását. A helyiek jókedvűen örök barátságukba fogadnak téged, de a melletted ülő fickó hányásszagú lehelete a te gyomrod is felkavarja. Érzed, hogy a fejed elnehezül, ezért kimész kiszellőztetni.
A melléképület mellett egy jókora gödör mutatja az illemhelyet. Használatba veszed majd visszafordulsz. Az ajtó előtt állsz, mikor az árnyékból egy kölyök lép ki, vigyorogva mutatja két üres kezét.
- Nyugalomuraság, csak üzénetet hozák. Nincse késem se.
- Csupány annyit mondanak, hogy legyél a Kertben ma éste, mert megérné nekednek. És eztet küldik, ha kell a munka.
Ezzel egy fémtárgyat dob a lábaidhoz – acélérme, virágmintával.


//egyesével érkeztek meg//

A KERT
Bárkit kérdeztek, mindenki azonnal tudja, miről beszéltek. A műintézmény a város jómódú részében található, egy kisebb téren áll egymagában. A háromemeletes épületet kivilágították, már messziről muzsikaszó hallatszik. A bejárat előtt egy inasféle fogadja a vendégeket. Hajbókolva köszönt benneteket, láthatóan ez az egyetlen feladata.

Benn díszes folyosón keresztül érkeztek a nagyterembe, a világításról olajmécsesek gondoskodnak. A helység levegője fülledt, egzotikus illatszerek bódítják érzékeiteket. A terem több pontján táncosnők szórakoztatják a vendégeket, akik dzsad módon kialakított fülkékből szemlélik a látványt. Több fülke elfüggönyözve. Feltekintve látjátok, hogy a plafon a harmadik emeletig ér, mindenhol asztalok, párnák és fülkék.

Nem hagynak sokáig nézelődni téged, fehér köntösbe öltözött nő lép oda:
- Üdvözöllek, utazó. Ha szórakozni vágysz, minden bizonnyal találunk neked a lehetőségeidhez illő módot. Mivel kívánod támogatni intézményünket?
Az acélérme láttán csak bólint.
- A házigazdád már megérkezett, kérlek, kövesd a vezetődet – ezzel egy fiatal táncosnőt int oda, aki hozzád simulva vezet fel az emeletre. A harmadik emelet folyosójának bejáratát függöny takarja, mögötte kisebb szoba. Kényelmes székek, a lentihez képest tiszta levegő. A szoba túlfelét egy függöny választja el, mögötte mocorog valaki.
Mindhárman ide érkeztek, ezt követően jelenik meg a Házigazda. Ösztövér, idős férfi, kezén vastag pecsétgyűrű, jelenleg befordítva. A nyakában láncot hord, köntöse alá rejtve a medálját. Kékesszürke köntöst visel, fegyvert nem láttok nála, de nem is tűnik fegyverbírónak. Olyannak inkább, aki kardok tucatjait képes szólítani, ha kell. A hangja rekedtes, de határozott.
- Köszönöm, hogy eljöttek ilyen késői órán és sietve. Előbocsátanám, hogy az ügy bizalmas és sürgős, ezért elsőre annyit mondok, hogy tíz aranyat érne meg nekem, fejenként. Semmi törvénytelen, de bizalmi munka, amit sajnos saját embereimre nem bízhatok. Ha nemet mondanak, akkor a vendégeim ma este a ház szolgáltatására és természetes sosem találkoztunk.

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

A nem épp kellemes véget ért ivóverseny testi-lelki emlékeit a kölyök megjelenése és az általa mondottak egy csapásra kiseprik - hiszen munkát és pénzt említett.

Visszatámolygok a fogadóba, fel a szobába, ahol kedves fattyúkardom és rövid pengém várja, hogy ismét használatba vegyem őket. Nem is váratom őket: magamhoz veszem mindkettőt, aztán pedig az istálló felé veszem az utat.
Vizet keresek, amivel lemoshatom a visszakívánkozott vacsora maradékait az arcomról, ruhámról és a számból - így már útra kész vagyok.

A Kertbe érve kissé úgy érzem, mintha a mennyországba kerültem volna - bár az érzékeimet éberen tartja a gyermekkoromban hallott sok mese a bátor hős eszét elvevő női praktikákról...
Aztán, mikor az érmét felmutatva a gyönyörű, és minden bizonnyal ledér hölgyek a találkára kísérnek, már más jár a fejemben; úgy döntök, hogy e gyönyörű nők majd később tudják meg, milyen is egy igazi férfi...

Nem lepődöm meg a másik két, már korábban látott alak jelenlétén. Egyenlőre nem szólok hozzájuk; a harcosfélét rokonszenvvel, míg az idősebb varázslóforma egyént mogorván nézegetem.

Az úrféle ajánlatára a magam részéről ennyit teszek hozzá:
"-Nem biztos jól érteni... Te adsz tíz arany nem nehéz munka?" - <Még egy ökörnek is megéri...> - "-Hát jó, én nem bán... Megegyezek veled."

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A férfi gondolatmenete alatt is inkább a táncosnőre figyelek, de a mondandóját így is hallom. Mikor a látvány miatt elterelt ösztönöm figyelmeztető jelzéseit végre felfogom, már nem a táncosnőre koncentrálok, hanem asztaltársamra – hisz ki tudja, hogy mikor kell a fejét határozott mozdulattal az asztal lapjába rántani?!
<Az biztos, hogy ő előbb tudta, hogy én veszélyes lehetek, mint ahogy bennem tudatosult, hogy ő is az... túlságosan is jól érezem magam.... csak óvatosan, most ő irányítja a helyzetet, s még csak nem is spicces...> Miközben a tanácsot hallgatom, röviden bólintok, és az érme futását gyorsan megakasztom a kezemmel. Ahogy távozik, az érmére vetek egy kíváncsi pillantást, majd tovább élvezem az előadást. <Hmmm... vajon mi alapján választott? S mi lehet a Kert? S mit jelent ez a minta? Mit akarnak tőlem? Eh, a válaszok várhatnak...>

Az előadás végével engedve kíváncsiságomnak, nyugodtan magamhoz veszem a botomat, s a fogadóstól megtudakolom a Kerthez vezető utat. Majd elindulok a javallott irányba. Ahogy meglátom az épületet, eszembe ötlik, hogy lehet, hogy egy éjszakát sem tudnék itt megfizetni. Az ajtónálló hajbókolása egy rövid időre megállásra késztet, érdeklődve szemlélem viselkedését, s utána továbbsétálok. <Még soha senki nem fogadott így. Talán mert még túl fiatal vagyok > Bent ahogy körülnézek, elakad a lélegzetem mind az épület fényűző berendezése, mind az illatszerek miatt. Az emelet szemlélése közben ér a nő kérdése. Zavartan végigmérem, majd egy rövid ideig a szakállamat babrálva hümmögök, és tanácstalanul nézek rá. Majd felcsillanó szemmel erszényembe túrva előkeresem az acélérmét, s megmutatom neki. Mikor házigazdát és vezetőt említ, megnyugodok, hogy nem egyedül kell bolyonganom egy ekkora épületben. Ahogy a táncosnő hozzám simul, óvatosan arrébb tolom, s annyit mondok csak halkan:
-Ejnye! Öreg vagyok ugyan, és rozoga, de azért egy könnyed sétával egyedül is megbirkózok!
Ahogy felérünk a szobába, s betessékelnek, felmérem a szobát. Ahogy meglátom a szoknyás nagydarab alakot, akire már a fogadóban is rácsodálkoztam, azzal a lendülettel fordulok is meg.
-Elnézést... -motyogom -túl sok az egyforma függöny...
Csak a kísérőm határozott állítása az, aminek köszönhetően mégis maradok a szobában. Ahogy a kísérőm távozik, a mogorván figyelő harcost kis ívben megkerülve a legtávolabbi székbe ülök le, s csöndben várakozok.
<Van egy olyan érzésem, hogy nem kedvel... pedig még nem is szólaltam meg... Remek. S ráadásul enyhén piaszagú is. Áááá, a függöny rejti a lényeget... Vajon mit akarnak két ilyen átutazótól? Remélem nem bűnbakot keresnek. De végül is elég érdekes a helyzet. Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki belőle...>
Az utánam betérőt nem túl nagy lelkesedéssel megnézem, majd tovább várakozok.

A Házigazda színre lépésére kizökkenek a találgatásokból. A pecsétgyűrűt egy kissé sajnálom, hogy nem látom a címeres felét – annak ellenére, hogy nem vagyok tisztában a jelentésükkel.
<A medál elrejtése is arra utal, hogy nem szeretné, ha tudnánk, hogy kicsoda... de szerintem kevés ilyen alak van a városban, mint ő...ez legfeljebb időhúzásra jó> A tíz arany említésénél elgondolkozok <Tíz arany? Sok. Túl sok. Az elmúlt pár évtizedben nem voltam nagyon rászorulva a pénzre, de errefelé mindenki azt kér tőlem is, tehát szükségem van rá. De tíz arany akkor is gyanúsan sok> Majd hangot is adok a kételyeimnek:
- Kíváncsivá tett, nem tagadom. De ugyan, előbb árulja már el, hogy mi az, ami miatt minket választott? Hogy nem helyiek vagyunk? Vagy volt valamilyen más kritérium is? Ha erre tud megnyugtató választ adni, akkor a kérését is örömmel meghallgatnám, hogy tudjak dönteni. De ha valóban nem törvénytelen, ahogy mondja - akkor nem hiszem, hogy ne segítenék Önnek.
Ezután nyugodtan várom, hogy kibontsa a történet egy kis szeletét...

[Gordon]

// Deroll Rochald //

<Kert, tíz aranyat is megér, virág mintás érme és az álnév, legalább hazudni jobban tudna Sorrtig. Lehetséges kertben 10 arany pénzt kell fizetnem a nem rég történt párbaj miatt vagy meg akarnak bízni valami munkával. Na mindegy, mivel tudnom kell mit akarnak tőlem, ezért utána is járok, de jól felfegyverezem magam előtte.> Érmét elrakom az asztalról be a tarisznyámba, majd elfogyasztom a sörömet és elindulok a szállásomhoz. Kinyitom az ajtót és magamhoz veszem még a rövid kardok, meg a számszeríjamat, utána visszazárva az szállásom ajtaját elindulok a kerthez.

Hála az útbaigazításoknak, hamar meg is találtam a hatalmas épületet. Nézem egy kis ideig az épületet és gondolkozok. <Inkább szórakozó hely, mint hogy itt állítsanak nekem csapdát. Lehet fölöslegesen hozok ennyi fegyvert.> Beérve az épületbe a köntösben érkező nőnek, ahogy befejezi a mondandóját, nyugodtan előhúzom az érmét a tarisznyámból és megmutatom neki. Táncos nő hozzám simul és óvatosan a derekánál átkarolom mutassa az utat, közben elgondolkozok. <Ilyen kellemes szolgáltatást biztosít a kert fárad utazok és harcosok számára köztük én is, akkor szerintem támogatnom kell egy kevéssel.> Viszont közeledve a bejárat előtt elengedem a derekát és egy kis mosollyal az arcomon mondom. - Köszönöm, de innen már eltalálok magam is.

Beérve ismerősöket látok és mindkettőre egy pillanatra néztem rá egyszerű nyugodt arc kifejezéssel. <Az egyik egy idősebb úr, aki biztos a gondnoka a kertnek. A másik meg szoknyás vadember, beszéd nehezebben megy neki, de piálni tud, elég szépen.> Leülök az egyik székre, majd kis idő elteltével megjelent a házi gazda és hallgatva a mondandóját válaszoltam neki.
- Természetesen érdekel a munka, csak nem értem a nagy titkolózást, részletesebben mesélne valamit a munkáról?
<Közben egy pillanatra be ötlőt minek vannak itt, lehet velük kell megcsinálnom a munkát? Kérdésemre várom a választ a házi gazdától, talán kiderül, minek kell egy idős ember és egy vadember hozzá.>