Intrikák Hálójában

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Beértünk a fogadóba, még hozzá elég korán, mivel az öreg Shirin lassan reggelizett. Beszélgetésből kiderülve az Edgarth nem szereti a postakocsit, még Shirin a lovakat, ám makacsságukban veszélyeztetik a küldetés sikerét, majd mondom.
- Lovakkal jó és rossz érvem is van, mivel szétválva a mocsáron átkelni veszélyes a vadállatok és a banditák miatt, főleg nem ismerjük a terepet sem, mint egy tapasztalt kocsis.
Pillanatnyi szünetet tartva folytatom. - Bár igaz lovakkal gyorsabban oda érünk és szétválva bottal üthetik a nyomunkat, de csak egy pecsétgyűrű van a kölyöknek, más szóval szerencsére bízni mindent, arról szó sem lehet.
Majd elkezdek falatozgatni és iszok a sörből, utána mondom tovább. - Edgarth, viszont ha gondolod, jöhetsz a postakocsi után loval, bár a kocsis mit szól hozzá, majd kiderítsük, bár a karavánnal menni végül is benne vagyok.
Egyet kortyolok a sörbe és mondom halkabban két társamnak.
- Ha valaki kérdi, miért megyünk Xandarosba, csak városnézés, mivel ne kockáztassunk.

[Noryella]

(Ariel, Arel papnője)

Izgatottan megyek a kijelölt fogadóba. Ezernyi kérdés cikáz most bennem.
~Vajon az a barbár valóban Durak, akkor a bátyámnak is valahol itt kell lennie. Nagyon remélem, hogy nem olyan kicsi a világ, hogy két különböző barbár legyen egy helyen...~
A Fekete Tölgy fogadóba érve a leírt alakokat keresem a bent tartózkodók között, remélve, hogy bátyám barátjával is találkozom majd. Amikor megpillantom őket, határozott léptekkel indulok el feléjük. Végül megállok az asztaluknál.
- Jó reggelt! Azt az információt és feladatot kaptam, hogy keressem meg Önöket és csatlakozzam a társaságukhoz! Ariel vagyok, és nagyon örvendek! - Mutatkozom be mosolyogva.
~Azt meg még nem kell tudniuk, hogy ki vagyok... Ki tudja, hogy a kereskedő mit mondott nekik rólam?!~

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

Ahogy Ariel odalépve hozzánk elmondja, hogy azért jött, hogy "csatlakozzon a társaságunkhoz" szemrehányó pillantással jutalmazom az útitársaimat. <A tegnap este nem volt tán elég?>
Társaim arcát nézve furcsa érzésem támad.
Nem túl nagy lelkesedéssel, de az átellenes üres szék fele intek, s mondom:
-Jó reggelt! Üljön le, majd mesélje el, hogy mégis ki és honnan küldte...
<Remélem csak én bonyolítom túl a dolgokat, s nem a tegnap esti intézményből érkezett.>
Elhallgatva nyugodtan eszek tovább várva a magyarázatot.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Utolsó mondatom befejezésével érkezett egy nő az asztalunkhoz, majd bemutatkozott.
<Ariel-ként, de semmi jelét nem vettem észre, hogy hazudott volna nevével kapcsolatban, ám feladatként kapta, hogy csatlakozzon hozzák, nem tudni ellenség vagy barát, ezt kell kideríteni.>
- Szép neved van Ariel, nevem Deroll.
Majd kérdezek is Arieltől, nyugodt hangon. - Honnan érkeztél, mert nem ide valósinak látszol?
Utána iszogatom a sört és kíváncsian várom a válaszát…

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

<Na, ez a kicsi leány meg mi a fészkes fenét keres itt? A Beteg Ember gondoskodott volna a szórakoztatásunkról? Á, az nem lehet - túl szép volna, hogy igaz legyen...>

Míg a többiek a "szájukat koptatják" alaposan megnézem magamnak az érkező lányt. Kíváncsi vagyok, hogy milyen tárgyakat visel - hátha így ki tudom következtetni, hogy mivel foglalkozik...

//Off: apropó, Ariel kinézetéről és hogy miket visel, nem olvastam...//

Végül magam is bemutatkozom:
"-Én üdvöz téged... Enyém név lenni Edgarth, fia lenni Mornnak, ki hírneves harcos Dunnharg népének..." - aztán eszembe jut, hogy ez a fruska még nemigen hallhatott a népemről - "-Mindegy... Értem én jó, te eljön velünk, igen? Ez lesz veszélyes út védtelen lánynak, igen?" - kissé gyanakodva nézek rá.

<Remélem, nem valami boszorkafajta vagy, mert ha igen, akkor Tomatisra mondom: a véredet veszem, ha megpróbálsz csókolózni... Ej, a vén vajákos meg egy boszorka is - túl sok a jóból...>

Kissé feszülten várom a válaszát.

[Noryella]

(Ariel)

A legidősebb, ősz hajú, fekete szemű férfi gyanakodva méreget. Nem túl nagy lelkesedéssel, de az átellenes üres szék fele int.
-Jó reggelt! Üljön le, majd mesélje el, hogy mégis ki és honnan küldte... - Mondja és miközben helyet foglalok, a többiek sem hagyják szó nélkül az érkezésemet.
A másik, fiatalabbnak látszó férfi üdvözöl kedves bókkal:
- Szép neved van Ariel, nevem Deroll. Honnan érkeztél, mert nem idevalósinak látszol? - Szegezi nekem a következő kérdést, sörét iszogatva. Végül az engem leginkább érdeklő személy, a nagydarab barbár is bemutatkozik a maga sajátságos módján:
-Én üdvöz téged... Enyém név lenni Edgarth, fia lenni Mornnak, ki hírneves harcos Dunnharg népének... - Egy pillanatra elhallgat, majd folytatja. -Mindegy... Értem én jó, te eljön velünk, igen? Ez lesz veszélyes út védtelen lánynak, igen? - Kissé gyanakodva néz rám.

~Szuper! Ezek most mind azt hiszik, hogy egy védtelen kis virágszál vagyok... de minimum valami hátsó szándékú tolvajnő vagy boszorka. Szép kis indulás ez így! Ráadásul a barbár sem az, akinek reméltem... Sajnos. Fogalmam sincs, hogy mit mondott el rólam a fickó, de most tiszta vizet öntök a pohárba!~

- Nos, mint említettem Arielnek hívnak és Arelt, a Vadak és a Harc Úrnőjét szolgálom. Egy kereskedő keresett meg a városba érkezésem után nem sokkal és arra kért, hogy segítsek neki. Állítása szerint Önökhöz kell csatlakoznom és segítenem magukat az útjuk során. Ha megteszem amit kér, segít megtalálni a bátyámat, Sebastient... egy ideje nyoma veszett és ebben a városban látták utoljára. - Hallgatok el egy pillanatra. - Van még valami egyéb kérdésük? - Kérdezem.

//Ariel kinézete:
Fiatalkorában járó nő. Arcvonásai alapján valamely nemes család sarja is lehetne. Arcának megnyerő vonásai bárkire bizalomgerjesztően hatnak.
Bőrszínét tekintve világos bőrű. Haját rövidre vágatta, mely vörösesbarna színű. A szeme színe olyan, akár a zöldellő rét. Az átlagos embernél kicsivel magasabb, 170cm körüli. Nyughatatlan természetű, igazi világjáró lélek.
Ruházatára az egyszerűség és a strapabíróság jellemző. A könnyű ruhadarabokat kedveli, főleg azért hogy szabadon tudjon bennük mozogni.
Bőrből készült ujjatlan ruháját nyakába kötve viseli, melyhez közép barna színű bőrnadrágot visel. Az álcázás végett csuklyás köpenyt hord, mellyel szinte teljesen láthatatlanná tud válni. Végezetül a nadrághoz térdig érő fűzős bőrcsizmát visel. A kezén vívókesztyűt visel.

OFF: Siffad nem közölte a kereskedő nevét, személyleírását, így azokat sajnos nem tudom. :S Szóval arra légyszi ne kérdezzetek rá! Köszi! //

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A tekintetem megenyhül a bemutatkozásra, a tartásom is lazul s barátságos hangon mondom:
-Oh, Ville, az Úrnő szolgája?
Futólag elmosolyodom, majd folytatom:
-Shirin Cossagor vagyok szolgálatára. -hajtom meg a fejem ültömben.
-Örömmel látjuk a társaságunkban. Az isteni szférák egy ismerője jól fog jönni ennyi harcos között. Nincs több kérdésem. Ami meg van, arra meg majd a maga idejében megkapom a választ. A többi kérdést és választ a fiatalokra hagynám.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

<Arel papnő mi, ám így sem bízom meg benne jobban, mint az előtt, de Shirin barátunk fejét elcsavarta már, mivel józan eszét nem használja és ennek hangot is adok.>

- Ariel milyen feladattal bízott meg a kereskedő vagy legalább tudod mire válalkozól? Ha nem, akkor nem bízok meg benned, de már nem mész sehová.

Hideg arcot vágok, majd leveszem a számszeríjamat hátamról és lassan felhúzom egy nyílvesztővel és folytatom halkabban a mondatomat.

- Viszont ha ismerősünk küldőt, akkor tudod a jelszót amit nekünk is megadott, hogy tudjuk kik a barátok, ha nem tudod vagy rossz a válasz, ki nem jutsz az ajtón.

Ha menekülni próbál vagy nem válaszol, akkor veszem célba Arielt, addig ölemben tartom a számszeríjat, hogy ne okozok pánikot a kocsmába lévőknek.

// Off: Siffad, dönts el, hogy megadod neki a jelszót vagy nem, mert csak ez győzi meg teljesen a karakteremet. //

[Haome no Munemoto]

Edgarth, Morn fia

A bemutatkozásra már felderülök.
"Vadak és Harc - hangzik ez jól... Te meg én hasonlít kicsi, tévedek nem?"
<így már más, most már sokkal rokonszenvesebb, és valószínűleg nem is hantázik, mert a kinézete is jobban hasonlít egy vándorra, mint egy nyafka boszira...>

Aztán szöget üt a fejembe, hogy ha jól értettem, az öreg három harcost meg egy vajákosfélét emlegetett - és a leányt nevezte meg annak...
Fel is teszek neki egy tétova kérdést:
"Értem én jó, te nem ért a bűbájoláshoz, öreg?.."

Aztán, mielőtt a válasz megérkezhetne, Deroll borzolja az idegeimet ezzel a számszeríjjazással meg jelszózással.
<Megveszett ez, vagy mi? Milyen jelszó? Lemaradtam valamiről?...>

Aztán hangot is adok a kétségeimnek:
"-Mi van ember, megvesztél? Nem izlett reggeli, vagy mi? Mit hadoválsz te itt... Összevissza? Le ne lőjjed má'!"
És megpróbálom a célra tartott számszeríjat eltéríteni vagy rávenni társamat, hogy leengedje.

[Dierol]

//Shirin Cossagor//

A mellettem kibontakozó jelenetre figyelve lassan válaszolok Edgarthnak:
-Nem, nem vagyok vajákos. Soha nem is tanultam. Ha mindenképpen el kellene döntenem, hogy mi vagyok, akkor a te értelmezésed szerint harcos.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

<Edgarth beszédén meglepődők egy kicsit, mint ha valami elmebetegnek nézne, bár igaz nem drasztikus amit teszek, de megbízni egy ismeretlenben még ha papnő is naivság, mely nem harcosra vall. Ám tökéletesen emlékszem megbízok szavára: Ha elérték a várost, keressék meg – diszkréten – Logar Werhann raktármestert. Üzleti kapcsolatban állunk, a jelszó: Bíbor hold fénye. Ezt mindenkinek el kell tudnia mondoni, aki a csapathoz kerül, kivételként az ellenség nem tudja.> Halkabban nyugodt arccal egy kis meglepődés rajta, mondom.

- Igazad van Edgarth, egy kicsit túlzásba szoktam esni, bár az is benne van, hogy most mindenki aki idejön csinos nő és mondja kereskedőn keresztül hozzák akar csatlakozni, az jöhet.

Evvel kiszedem a nyílvesztőt a számszeríjamból és vissza helyezem a hátamra, utána felállok az asztaltól.

<Óvatosság szó nem szerepel a szó tárban, főleg 2-ten megbíznak benne, kár strapálnom magam, inkább készülődök az útra.>

[Noryella]

(Ariel)

Bár a többség kedvesen fogad, amikor felfedem magam, Deroll mégis bizalmatlan. Ezt csak fokozza az, hogy leveszi a hátáról a szerszámíjat és felajzva rám fogja.

~Jah, igen a jelszó! Hogy én mostanában milyen feledékeny vagyok! Annyira el voltam foglalva Sebastiennel a gondolataimban, hogy teljesen megfeledkeztem róla! Derollnak teljesen igaza van, jogosan bizalmatlan. Most inkább a többieken lepődök meg... Ezek tényleg bedőlnek holmi két szép szőke szempárnak?!~

Közel hajolok az asztalhoz, majd suttogva válaszolom meg a kérdést, ügyelve, hogy illetéktelenek ne hallják meg lehetőleg:
- A kereskedő fiát kell épségben eljuttatnunk hozzá. A városban meg kell keresni - lehetőleg diszkréten – egy Logar Werhann nevű raktármestert. Üzleti kapcsolatban áll vele, és a jelszó: "Bíbor hold fénye". Ezzel igazolhatjuk magunkat. Remélem, kielégítő a válaszom Deroll. - Húzom fel a szemöldökömet sértődötten, majd rendesen elhelyezkedem a székemen újra.

[Gordon]

// Deroll Rochald //

Hideg arc kifejezésen egy kis mosolyt is el eresztek.

- Igen, üdvözöllek a csapatban.

Ariel arcán észre veszem a sértődést és mondom.

- Ritkán szoktam ilyen lenni, ám legtöbbször muszáj, mivel harcos és katona is vagyok egyben, aki parancsokat teljesített legtöbbször és a túlélés érdekében nincs idő megsértődni, mivel olyan dolgokat is meg kell tenni néha, ami a másiknak nem tetszik, ilyen vagyok, ám időd lesz hozzá szokni.

Visszaülök a helyemre és folytatom a sör ivászatát, utána mondom a többieknek a javaslatomat.

- Karavánt kéne keríteni-e valakinek, meg valakinek még 4 főre elegendő pár napra tartós ételt? Ehhez kettesével is szét válhatnák és délre visszaérnék a tölgyfába összepakolni, megebédelni és szálast le mondani?

[Dierol]

//Shirin Cossagor//
//Bocs, a tegnapi napomat szétzilálták //

-Rendben van, akkor lássunk neki!
Szólok, majd a reggeli befejeztével intek a fogadósnak, s mondom neki:
-Jóuram! Rendeznénk fennálló tartozásunkat, aztán csomagoljon három napra elegendő tartós élelmet négy fő részére!
Ezzel felállok az asztaltól - a fogadós kezébe nyomok egy ezüstöt - és folytatom:
-De aztán nehogy valami ehetetlen cipőtalpat csomagoljon! Ha kevés a pénz, inkább szóljon. Mellesleg a karavánok indulását hol vagy ki szervezi?
A válsz után kényelmesen kisétálok a Tölgyfából és elindulok a jelzett irányba, hogy megbeszéljem társaságunk csatlakozását a karaván vezetőjével.

[Noryella]

(Ariel)

Deroll megenyhülését követően én is mosolygósabbá válok megint.
- Teljesen megértem az indokaidat, csak nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy nem bíznak meg bennem a társaim. - Mondom el az érzéseimet röviden.
Az ötletére csupán annyit felelek:
- Rendben, ne húzzuk az időt! Én megyek az élelmiszert felkutató csoport tagjaként, a többit meg találjátok ki. Gondolom elálló élelmiszert szerezzek be... pontosan hány napra is? - Kérdezek vissza.