1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A barbár felkapja fejét vezérük kiáltására, de ahogy tekintete végigpásztáz az elf után kutatva látja, hogy az kiugrik a gödörből.*

<mi?!? mi?!? holg öl! vezér el akarja téríteni holgot, hogy védje az elf irháját?!? holg öl!!!>

*Mivel úgy érzi csak meg akarják tőle tagadni ezt a kis játékot is, így "elpattan" benne valami. Neki azt mondták, hogy ha van ellenség, akkor ő öljön meg mindenkit és ne foglalkozzon mással. Ennek megfelelően ő most megöl mindenkit és nem "Nyafit" fogja pátyolgatni, aki szemmel láthatóan még most is ugrabugrál, tehát annyira nem lehet szorult a helyzete. Így Holg ismét feje felé lendíti csatabárdját, de ahogy lenáz a koboldokra maga körül már vérben úsznak szemei. Néhány vékonyabb ér ugyan megpattant, de így is tisztán látja a célt. Elbődül, mint egy medve és ahogy nekilendül szertefröccsen néhány csepp a lassan habbá összeálló nyálából.*

-vééér!!!

[Martos col Legium]

(Heian)

Hallom, ahogy Vonnegut Holgot próbálja "rávenni", hogy segítsen Aramilnak. Mivel úgy látom, itt tudnának engem nélkülözni, már épp indulok én is a megsegítésére, amikor egy újabb hang hatol füleimbe, ami felülírja korábbi elképzelésemet: Argent szűkölése.

<NE! >

Az idő elkezd abban a furcsa mederben folyni, amikor óráknak tűnnek a másodpercek, mintha az egész örökkévalóság állna rendelkezésemre, hogy felmérjem a helyzetet, és annak megfelelően cselekedjek, de a test csak ólomlassúsággal követi az akaratot. Az érzékek kiélesednek, és mindent megdöbbentően jól látok, hallok, bár a következő pillanatban már nem is emlékszem rá, mert semmi jelentősége. Csak egy a fontos: a társam megsérült, és segítségre van szüksége, én meg még mindig itt állok, és nézem, ahogy eliramodik az erdő irányába.

Ekkor végre kapcsolatot talál az agyam a lábammal, és elindulok afelé a négy kobold felé, akik bántani akarják a barátom.
<Ha még csak akarnák, hisz már bántották is!>
Mikor végre utolérem a leglomhább pikkelyest, pengém sziszegve szeli át a levegőt, és egy fél pillanattal később már a kobold testét is.

Amikor látom támadásom sikerét, végre visszatalál a torkomba a hangom:
- Ne félj Argent, itt vagyok már, segítek! Támad!


//Off: Nem tudom, sikerül-e ezzel a rohammal meglepnem a koboldokat, úgyhogy azt nem adtam a támadáshoz, csak a rohamot. Viszont mivel többször jelezted, hogy a koboldok VF-e 15, ezért így is eltaláltam az elsőt, és ha jól sejtem, a 4 ÉP-nyi sebzéssel meg is öltem.//

[Mesemondó]

/Mindenki/

Helyszínrajz a 2. kör végi állapotokat tükrözve:



/Off: Az eddigiekre majd holnap reagolok, ma már nem mert fáradt vagyok./

[Mesemondó]

Elnézést a rajzon összekevertem a számozást, de mostmár mindegy, számozástól, meg sorrendől függetlenül a következő történik:

/Heian/

Úgy történt minden ahogy a reagodban megállapítottad.
A maradék kobodok összenéznek, és néhány szót vartoygnak.
Korántsem olyan ádázak már. Összezárják a soraikat és hátrálni kezdenek a dhedluki erdő felé. Heian, Argent, Banyek, Doraf és Alauron ellenfél nélkül maradtak, illetve futó koboldokat látnak. (Megszakító nincs, mert az a mező ahonnét indulsz nem számít fenyegettnek. (Egy menekülőkre sikeres Ügyességpróba árán támadhattok. Ti dobtok egy Ügyességpróbát, ami a koblodok számára a Gyorsaság mentődobás célszáma lesz hogy elekrüljék a támadásotok.)

/Holg/

Az I. kobold bandával harcolsz
Mivel a szörnyeket a harci helyzetben nem külön-külön kezeltem, hanem egy csoport részeiként a sebzésedet több koboldra osztottad ki.
Az őrjöngésed hatékony és elsöprő. 5 koboldot megölsz, egyet megsebesítesz.
4 kobold aki maradt azonnal menekülőre fogja a dolgot, különösebben nem hezitálnak rajta egy másodprcig sem, futnak mint akiket bárddal kerget egy vérben forgó szemü állat...(A menekülők ellen támadási lehetőséged a köv. körben lesz úgy ahogy fent írtam.)

/Mindenki/
Az két kobold banda morálja összeomlott és menekülnek. A vartyogásukkal értesítik a még a veremben dekkoló banda 9-fős alakulatát, akik tudomást szereznek arról hogy csak ők maradtak.
Menekülni akarnak, azonban még előttük cselekedhet az akik a kezdeményezési sorban előttük állnak! (Öket hagyományosan lehet támadni ők még a veremben vannak.)

3. kör

1. Alauron -Kérges Bőrt varázsolt magára és mozgott
2. Aramil- teljes védekezés és mozgás
3. Holg -sikeresen őrjöngött
4. Heian-sikeresen támadott
5. Kobold banda III. összeomlott a morál, menekülnek
6. Kobold banda II. összeomlott a morál, menekülnek
7. Banyek .ő következik
8. Doraf
9. Vonnegut
10. Kobold banda I. 48/36 (-3fő) -még a veremben vannak.
11. Argent a farkas

Banyekon a cselekvés sora.

(Ha lement a kör új kezdő kell mert változott a harci helyzet.)

[Navaratna]

(Banyek)

Felvonom a szemöldököm, amikor koboldjaink menekülőre fogják. Sőt, nem csak ők. Így betojtak tőlünk?
Körbeforgatom a fejem, hogyan állunk, ki merre mit csinál. Alauron bőre különösen megváltozott, nem igazán értem, Nyafi vérben úszik, és ettől felszisszenek.
"Rám volt bízva, nagyanyám térde kalácsára, rám, és íme! Vonnegut meg fog nyúzni!"
Mozdulnék, hogy a közelébe jussak, de Agyaras olyan szinten kikelt magából, hogy elhűl bennem a vér. Felismerhetetlen húscsomók szóródnak szanaszét, amik valamikor koboldok lehettek, üvölt, hörög, mint egy démon, és kő kövön nem marad, ahol ő jár.
"Elé ne kerüljek, mert most tuti eltaposna!"
Nyelek egyet, és elszánom magam arra, ha törik, ha szakad, odajutok Aramilhoz. Elébb visszamászok a szekérre, magamhoz veszem a számszeríjamat. Rám volt bízva, kész, nagyobb segítségre szorul, mint a többiek. Széles ívben ki akarom kerülni az őrjöngő Holgot.

(ergo végig mozgok, nem támadok)

[Mesemondó]

/Banyek/

Magadhoz veszed a számszeríjadat. Bántatlanul eléred Aramilt, aki egy kobold verem szélén áll, -pontosabban épp most ugrott ki belőle, mint akit a kutya szájából húztak ki. A veremben kilenc kobold van. Kapásból kiszúrod a csapat főnökét a kiváló minőségű fegyverzetéről, neki láncinge, pajzsa és rövidkardja van.
A csapatban van egy lila köntösű sámán is aki a nyakában fogakból felfűzött amulettet visel.

Dorafon a cselekvés sora.

[Togar]

Doraf

Felhangzik mögülem az ordítás, egy pillanatra ledermedek, majd látom a koboldjaink menekülőre fogják a dolgot. Hátra pillantva látom a barbárt amint fegyverét lóbálja és repkedő koboldhullák között ordít. Azt hiszem nem megyek a közelébe, míg meg nem nyugszik. Figyelem a gnómot ahogy elindul a kósza felé segíteni, közben én is előveszem az íjam és búcsúzóul a menekülő koboldok után lövök, nehogy meggondolják magukat és visszaforduljanak.

[Mesemondó]

/Doraf/

Sajnos egy picit mellélősz és elvéted a célt, de a koboldoknak valószínűleg a közeli lövés is volt olyan jó megerősítés mint a telitalálat, talán csak a büszkeséged sajnálja kicsinykét...

/Mindenki/

Vonnegut odahagyja a véget érni látszó harcot és elkeseredett igyekezettel próbálja megnyugtatni a szekérrudat rángató lovakat, akik megrettentek a fél-ork vérgőzős örjöngésétől és ketten kétfelé szaladnának, majd felborítva a szekeret.

-Az anyja keservit, Hoolg! Ezek csak kobldok, nem démonok az Abyss mélyéből, az összes isten szerelmére!

A megmaradt kobold banda rájön mi a helyzet és elkezdik a kimenekülést a gödörből. Kilencen-kilencfelé szaladnak, nem egységesen csoportban.
Két JK jogosult rájuk megszakítót tenni: Aramil és Banyek. Indok: a koboldok BELÉPNEK arra területre amit ők fenyegetnek.

Várom a megszakítókat a két JK-tól (Kivéve, ha úgy döntenek, hogy bántatlanul hagyják őket menekülni.)


/OFF : a félreértések elkerülése végett most mind a 3 kobold banda menekül.
Heian-Alauron-Doraf koboldjai
Holg koboldjai
Banyek-Aramil koboldjai, de erre csak ők tehetnek megszakítót./

[Garmacor]

Aramil

Látva, hogy a koboldok menekülnek egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy futni hagyom őket majd rádöbbenek, hogy még nagyon sokan vannak és félő hogy később újra csapdát állítanak. Így íjamat felemelem és a sámánra lövök.
- Banyek a sámán az enyém. kiáltom közben.

[Mesemondó]

/Banyek és Aramil/

Aramil egy közeli fejlövéssel kivégzi a koboldok sámánját, aki visszahanyatlik a verembe.

Kérdés még, Banyek mit csinál a megszakító támadásával.

[Navaratna]

(Banyek)

Fogtam Aramil kiáltását, így a sámánt figyelmen kívül hagyom. Ám a vezért nem...
- A főnököt meg ne öld! - vakkantom, és célba veszem a koboldgurut. Igen ám, de úgy próbálom, nehogy véletlenül úgy lőjem meg, hogy azonnal feldobja a talpát, mert létfontosságú szervbe áll a vessző. Úgy vélem, kell valaki, aki köhöghet Foolerről, és ezek itt tanyáztak.

[Mesemondó]

/Banyek/

A lövésed remek volt, mondhatni tökéletes, a comtőnél találod el a koboldot, aki visszahanyatlik a fejbe lőtt sámán mellé, de életben marad.
A több kobold fejvesztve spriccel szét a szélrózsa minden irányába.

/Argent a farkas következik/

Argent maximum egy menekülő kobldot támadhat.

/Mindenki/

Nem húznám a lényegtelen végjátékkal az időt, megszakítom a további szabályszerű levezetést, mert okafogyottá vált, nincs értelme körröl-körre vezetni, mivel ti már nem vagytok közvetlen életveszélyben, csak a koboldok, tőletek.
A koboldokat megfutamítottátok aki akar még verhet egyet a menekülőkön -de maximum csak egyet pusztíthat már el- és Banyek egy foglyot is ejtett.
Innentől kezdve a csata gyakorlatilag véget ért és ti kerültetek ki győztesen.


***
Visszatérünk a szabad időbesztásos reagoláshoz, mivel most már a csata véget ért, mindenki akkor reagol amikor akar.
Az eddigiekre reagáljatok, de ennek eredményét már nem kell kockadobáshoz kötni, írjatok bátran amit gondoltok, az eddig történtekre.

[Alauron]

(Alauron)

A varázslatát úgy tűnik elpazarolt, hosszabb közelharcra számított, így mikot az összes ellenfél elmenekült megszűnteti azt (gondolm lehet). Vannegutnak szüksége val a segítségre a lovaknál, szegény párák Holg láttán a vágóhídon érzik magukat, Alauron legfeljebb nyugtázza, hogy a félork a legvadabb bivajbikákhoz hasonlóan ha felmérgelik igen veszedelmes.

//Dobok állati érzék szakértelem próbát, hátha kell, a dobós topikba//

[Navaratna]

(Banyek)

- Juhúúú! - rikkantok. Arcom kipirul, szemem csillog. Beugrom a verembe, fegyverem továbbra is a vezérre szegezem. - Üdv köreinkben - nézek a koboldvezér szemei közé, gnómul mondom a magamét. - Hogy tudd, ki lőtt le, a nevem Tojáspatkoló Facsiga. Van ennél viccesebb, is, de az nem rád tartozik. Lesz hozzád pár kérdésünk, és ha nem akarsz az őrjöngő Agyarassal közelebbi ismeretséget kötni, azt ajánlom, válaszok is legyenek. Gyengébbek kedvéért megismétlem... - és immár közös nyelven. Aztán kikérdezek lentről:
- Aramil, szöcskék gyöngye, megmaradsz? Hol sérültél és mid fáj? A helyedben nem lennék fickós és fekve maradnék.

[Martos col Legium]

(Heian és Argent)

Még mindig forr bennem az indulat, és egy utolsót csapok a már visszavonulást megkezdő ellenség felé. Argent, sérülése ellenére meghallotta az utasításom, így ő is megfordul és az egyik megfutamodó felé kap. A következő pillanatban fürgén szaladó kis dögöket látva azonban már látom, hogy a további üldözés hiába való lenne, csak azt érném el, hogy esetleg ketten-hárman újra összeállnak ellenemben, így inkább nem veszem üldözőbe őket, sőt a már-már utánuk induló négylábú barátomat is megfékezem:
- Vissza, Argent! Hadd menjenek...

Ezek után megvizsgálom a sebeit, és már elindul a kezem a sebe felé, ajkamon a gyógyítás igéivel, amikor eszembe jut a vándor: amikor utoljára láttam, igencsak ramaty állapotban volt, lehet, hogy neki nagyobb szüksége lenne rám. El is indulok felé, magam után hívva a barátom.
<Nincs az az isten, hogy még egyszer ennyire magára hagyjam szegényt...>